vissza a cimoldalra
2019-02-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4227)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Társművészetek (1289)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4437)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3139)
modern eszement rendezesek (246)
Opernglas, avagy operai távcső... (20187)
Élő közvetítések (7726)
Kolonits Klára (1085)
Edita Gruberova (3073)
Erkel Színház (9680)
Franz Schmidt (3276)
A MET felvételei (128)
Momus-játék (5607)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1591)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Vasbeton és vattacukor (Csajkovszkij- és Prokofjev-szonáták Richterrel)
Balázs Miklós, 2012-05-14 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Richter, Sviatoslav: Early Recordings, Vol. 2 Richter, Sviatoslav: Early Recordings, Vol. 2 (1956–1958)

TCHAIKOVSKY: Grand Sonata in G minor, Op. 37
PROKOFIEV: Piano Sonata No. 7 in B flat major, Op. 83
Piano Sonata No. 9 in C major, Op. 103

Sviatoslav Richter – piano

Naxos
8.111387

*

Döntsék el a hosszú eszű muzikológusok, Prokofjev akkor írt-e jobb zenét, mikor ifjonti hévtől és nehéz abszinttól fűtve, kétes hírű párizsi szalonokban múlatta az időt excentrikus avantgardisták társaságában, s szinte le sem tette a kártyát, vagy akkor, mikor adósságait „nagyvonalúan” hátrahagyva visszakéredzkedett Oroszország Anyácska kebelére, s beállt a sorba a kötelező zsdanovi dogmatikát követendő. Nem kérdés: akkor bújt ki belőle a barbarizmus (kor)szelleme, mikor a szabad világban a „haldokló nyugat” újdonatúj irányzatai megkörnyékezték, a Debussy utáni űrt kitölteni vágyó, bágyadt posztimpresszionizmus, vagy ez erőteljes, öntudatos expresszionizmus, no meg a végletekig absztrahált dadaizmus, fauvizmus, futurizmus és így tovább. Mert a II. és a III. szimfóniát, vagy akár A tékozló fiú című balettet kétségkívül ezek a romlatlan, nyers, vad energiák táplálják.

A hazatérés utáni újromantikus illúziók kergetése akár az öregedés jele is lehetne egy meglett férfiúnál, de tartok attól, itt inkább csak a megváltozott esztétikai ideológiák mentén való alkalmazkodás kódjai rendeződnek át. A tékozló fiú haza- és megtér, lerója a kötelező köröket. Minden eszköze megvan hozzá. Utólag könnyű belátni, Prokofjev akkor a legeredetibb, amikor a legkevésbé akar az lenni.

A második világháború olyan mélyen belemar az orosz földbe és népbe, ahogyan soha semmi korábban. A kitelepített Prokofjev is a sorban áll, hogy leadhassa új vonósnégyesét. Vonósnégyest írni? A Nagy Honvédő Háború kellős közepén? Abszurdum. Később maga is megvallja. De zongoraszonátát! Arra a hivatalosok is bólintanak, igen, abban van spiritusz. Páncéltőke, fémhuzalok, kalapácsok – a billentyűk szabályosan váltakozó fekete-fehér uniformisával és a húrok egy irányba tartó párhuzamosságával a zongora már önmagában is a vonuló hadoszlopok metaforája. A prokofjevi, úgynevezett háborús szonáták nem kevésbé hűen reprezentálják a történelmi idő és tér metszetét, mint Sosztakovics ekkoriban született, VII. és VIII. szimfóniái. A műfaj első pillantásra nagyon másnak tűnik, de a forma nem, csak a kifejezésmód kötött. Háború van. Ilyenkor nem libbenek elő a felhők közül a gyengéd líra múzsái, ilyenkor csak a harci indulók kérlelhetetlen ritmusa és a gombnyomásra gyilkoló gépek monoton zúgása hallatszik el az elcsigázott fülekig.

1942: a 7. zongoraszonáta Sztálin-díjat nyer. Még csak a „második fokozatot”, mert a gyanakvó szovjet kulturális bizottságok nem bíznak eléggé az éppen csak hazatalált, nemzetközi elismertséggel és kapcsolatokkal terhelt zeneszerzőben. Kevéssel ezután Prokofjev személyesen invitálja az akkor huszonnyolc éves Szvjatoszlav Richtert, a legszebb reményekkel induló orosz zongoraművészt, hogy mutassa be a darabot. Richter ’43 januárjában, néhány nap tanulás után megtartja a szonáta premierjét: óriási diadalt aratva. A szűnni nem akaró taps miatt a zongorista teljes egészében megismétli a művet.
E történelmi diadal, mely a zeneszerzőnek és a pianistának is példátlan sikert hoz, mégsem elegendő, hogy Richtert olyan szoros érzelmi szálak fűzzék a darabhoz, mint az ezt követő két Prokofjev-szonátához, a 8.-hoz és a 9.-hez. A 8.-at Gilelsz mutatja be ’44-ben – Richter csak később tanulja meg –, a komponista ezzel a Sztálin-díj első fokozatát is elnyeri.

Hanem a Kilencedik. Az utolsó szonáta. Richternek már-már túlzottan egyszerű, de messze túlmutat a szocialista realizmus doktrínájának primitív optimizmusán. Igazi hazai, csaknem idilli munka, valamiféle naiv, gyermeki életigenlés, keresetlen kedélyesség cseng benne. Prokofjev úgy nevezi ezt a stílust: új egyszerűség. Ajánlása Richternek szól, sőt, a szerző személyesen adja át neki a kéziratot, mikor a pianista meglátogatja Moszkva melletti dácsájában. 1947 áprilisát írják, s Prokofjev hozzáfűzi: „ez lesz a maga szonátája”.
Már szerveznék az ősbemutatót, mikor is a párt központi bizottsága és Andrej Zsdanov minden korábbinál szűkebbre húzzák a derékszíjat. Prokofjev még mindig "gyanús figura" a szemükben, részben, mert sokáig élt Nyugaton, részben, mert korábban nyíltan rokonszenvezett a szovjet ideológusok által csak formalizmusnak bélyegzett progresszív tendenciákkal. Négy hosszú esztendőnek kell eltelnie, mire Richter engedélyt kap, hogy nyilvánosan eljátssza a művet. „Bizonyára nem az a fajta zene, mely leemeli a tetőt a konzervatórium nagyterméről” – ismeri el a szerző, de a darab így is szép sikert arat.
El kell telnie még pár évnek, mire ezen lemezfelvételekhez elérkezünk: Richter 1958-ban rögzítette a két szonátát Moszkvában, a Melogyija számára.

A CD első műsorszáma, a kalapáló, zakatoló Csajkovszkij-szonáta csalódást kelt. A saroktételek ólomsúllyal, motorikusan peregnek, nyoma sincs a „nyugatos” grandeur-nek, az önsajnálat romantikus pátoszának. Itt rögeszmék kopognak. Richter Csajkovszkijban is Prokofjevet hallja, az elme elfojtott, ártalmatlan kényszerképzetei helyébe is a gőzgép lüktetését, a tankok vonulását képzeli. Talán nem véletlen – 1956-ban járunk.
Az őserő mozdul meg ezeken a lemezeken: Richter az öröklét számára önti acélba és vasbetonba Prokofjev szonátáit. Elemi energiákat, gigászi pusztító és teremtő erőket szabadít fel. A 7. szonáta egy hosszú, gyilkos gyalogmenet egyik lövészároktól a másikig, a történelem terrorjával szembeni kiállás mérhetetlen terhe az, amit a zongorista itt a vállára vesz.
Eleinte a 9. is mintha húzna a küzdelem felé, de végül úrrá lesz rajta a derűlátás, a békevágy. A zárótétel önfeledt allegrójában az ember akaratlanul is fehér zoknis, piros nyakkendős úttörőkre és a május elsejei vattacukorra asszociál. Az életben néhány év, a lemezen pár perc csupán, és a harsogó-hörgő csatazaj egy nyüzsgő majális derűs zsongásává olvad.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Anima Musicae Kamarazenekar
(művészeti vezető: G. Horváth László)
R. FUCHS: D-dúr szerenád
SCHUBERT: Hattyúdalok, D. 957 – 4. Szerenád
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op. 48

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

11:00 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Boros Misi (zongora)
„MVM Koncertek – A Zongora a Festetics Palotában”
MOZART: a-moll szonáta, K. 310, Schubert: A-dúr szonáta, D 664
LISZT: Un sospiro, Manók tánca, Paganini etűdök (válogatás)

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Langer Ágnes (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Cser Ádám
MOZART: Titusz kegyelme - nyitány
MOZART: D-dúr hegedűverseny K.118
MENDELSSOHN: IV. (Olasz) szimfónia

14:30 : Budapest
BFZ Székház

"Kakaókoncert"
ismétlés: 16:30

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Wang Yenting (zongora)
"Hangulatkoncert"
J.S. BACH: Das wohltemperierte Klavier II, g-moll prelúdium és fúga, BWV 885
BEETHOVEN: Asz-dúr zongoraszonáta, op. 110
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
"Kamarazenei bérlet 2"
MOZART: Varázsfuvola – részletek
TORELLI: D-dúr Concerto trombitára No.1
BARTÓK: I. vonósnégyes

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Steven Mead (eufónium)
A Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara
Vezényel: Makovecz Pál
HOLST: A bolygók, op. 32 - Uránusz, Szaturnusz, Merkúr, Jupiter
PETER GRAHAM: In League with Extraordinary Gentlemen - eufónium-verseny; magyarországi bemtató
JOHAN DE MEIJ: Extreme Make-over - Egy Csajkovszkij-téma metamorfózisai

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
A művekről ismertetőt tart és vezényel: Vashegyi György
"Haydn közelében II."
HAYDN: g-moll szimfónia, „Tempesta di mare” (Tengeri vihar), No. 39, Hob. I:39
HAYDN: G-dúr szimfónia, „Palindrom” (Oda-vissza) No. 47, Hob. I:47

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Bársony Péter (brácsa), Marczi Mariann (zongora)
BRAHMS: Esz-dúr szonáta op. 120, no. 2.
MILHAUD: 4 Visages
HONEGGER: Szonáta

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Koller Dániel (tamburák, ének), Pozsonyi Dávid (tamburák, tapan, ének), Babcsán Bence (tamburák, klarinét, furulya, szaxofon, ének), Réti Benedek (harmonika), Varga Veronika (tamburabőgő, ének)
"Babra"
Déli szlávok népzenéje
Szerb, horvát, magyarországi szerb és horvát, valamint makedón népzenei feldolgozások

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Hegedűs Endre és Katalin (zongora)
"Hegedűs Endre és Hegedűs Katalin koncertje a Házasság Hete jegyében"
„Párok az életben, párok a színpadon”
BEETHOVEN: e-moll szonáta, op.90.
SCHUMANN: Keleti képek, op.66
CHOPIN: Esz-dúr keringő, op.18
CHOPIN: E-dúr noktürn, op.62
CHOPIN: Asz-dúr keringő, op.42
DVOŘÁK: e-moll szláv tánc, op.72 No.2
BRAHMS: 6., 7., 1., 2. és 5. magyar tánc

19:00 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Király Csaba (zongora)
LISZT: Erdőzsongás, 3. magyar rapszódia, Un sospiro, Scherzo és induló
Két transzcendens etűd (Ricordanza, f-moll etűd), Desz-dúr consolation, no. 3,
BELLINI-LISZT: Norma-parafrázis

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Paulik László (barokk hegedű), Ratkó Ágnes (csembaló)
Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville, Giuseppe Tartini, Jean-Marie Leclair, Francesco Maria Veracini művei

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rost Andrea, Sebestyén Miklós, Rab Gyula
Purcell Kórus
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
HAYDN: A Teremtés Hob. XXI:2

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar

23:30 : Budapest
Várkert Bazár

Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Midnight Music"
17:00 : Martonvásár
Brunszvik-Kastély

Budapesti Filharmóniai Társaság
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes op. 18.
DEBUSSY: Trió fuvolára brácsára és hárfára
BEETHOVEN: D-dúr szerenád fuvolára, hegedűre és brácsára op. 25. (részletek)
SCHUBERT: Erlkönig
DVOŘÁK: Két keringő

18:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: David Curtis
"Muzsikás maszkabál…"
WEINER: Farsang
SELMECZI GYÖRGY: Farsang
LISZT: II. Magyar rapszódia
ROSSINI: A sevillai borbély – nyitány
LEOPOLD MOZART: Gyermekszimfónia
JOHANN STRAUSS: Im Krapfenwaldl
JOHANN STRAUSS: Perpetuum mobile
RESPIGHI (Rossini): A varázsdoboz
A mai nap
elhunyt:
1829 • Francois-Joseph Gossec, zeneszerző (sz. 1734)
1963 • Lajtha László, zeneszerző (sz. 1892)
1993 • Faragó András, énekes (sz. 1919)