vissza a cimoldalra
2019-07-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Operett, mint színpadi műfaj (3998)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6982)
Élő közvetítések (8021)
Opernglas, avagy operai távcső... (20265)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3312)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1697)
Franz Schmidt (3375)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4517)
Edita Gruberova (3087)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Revolúció, kontrarevolúció (Harnoncourt: A keringő forradalma)
Balázs Miklós, 2012-05-03 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Harnoncourt: A keringő forradalma Waltzer Revolution

Concentus musicus Wien
Nikolaus Harnoncourt

Sony
88697914112

*

A mindentudó lexikonok egészen a középkorig tudják visszavezetni a keringőtánc, a valcerritmus eredetét. Persze az olyan könyveknek, melyeket csak két kézzel lehet megemelni, éppen ez a dolguk: egy magára valamit is adó zenetörténeti értekezés képes egyenes vonalban levezetni akár Ligeti György zenéjét is az ősember munkaénekéből vagy sámándalából, ha kell. Hisz mindig találni valami „előzményt”, vagy egy jelenség egy „még annál is korábbi” felbukkanását. Ha másért nem, hát azért, mert „mélységes mély a múltnak kútja”, minden „gyökeredzik” valahol, s lépten-nyomon a törzsfejlődés ottfelejtett nyomaiba botlunk. És tudjuk: aki keres, az talál.

Nos, ezen tekintélyes ismerettárak szerint Michel de Montaigne, a francia késő reneszánsz jeles bölcselője 1580-ban Augsburgban járván látott egy szerinte „istentelen” német táncot, melyet, úgy hallotta, Wellernek, vagy Spinnernek neveznek a „bennszülöttek”, vagyis egy pörgő-forgó páros táncot, melyben a felek olyan közelségig szorítják párjukat magukhoz, hogy tán még az orcájuk is összeér!
Innentől azért még rögös az út a jól ismert, híres bécsi keringőig, de ezen önfeledten kanyargó, sűrű csalitossal szegélyezett ösvény köztes etapjain nem célom végigvezetni az Olvasót. Elég az hozzá, hogy a tizenkilencedik század elejére szinte kész is az általunk ismert, háromnegyedes ütemű „Wiener Walzer” műfaja.

Nikolaus Harnoncourt új lemeze sem merészkedik az ódon régmúltba: ő a forradalomra koncentrál, jelesül a bécsi klasszika és a romantika közti, földcsuszamlásszerű paradigmaváltásra, mely ezt a máig oly népszerű táncformát szülte. Az osztrák karmester csupán Mozartig nyúl vissza: az ún. német táncokig. Hogy „forradalom” alatt e helyt mit is kell érteni, számomra némileg még homályos (a kulturális összefüggésekre, legyenek azok a magas- vagy a populáris kultúra relációi, aligha érvényesek a történelmi materializmus definíciói), a kifejezés, úgy hiszem, itt inkább csak metafora, hisz az idősebb Strauss- vagy a Lanner-féle keringők, melyeket Harnoncourt megszólaltat, mintha valódi, jól kitapintható előzmények nélkül jelentek volna meg a tánczenében, afféle hirtelen, villámcsapásszerű újítás gyanánt.

Ezt tanúsítja az első CD hirtelen váltása a kilencedik és a tizedik track között, azaz Mozart Német táncainak (KV 571) utolsó darabja, majd az ezután közvetlenül felharsanó Radetzky-induló – ez csakugyan radikális, nehezen feldolgozható „fejlődésnek” tűnik. Vagy ez lenne maga a forradalom? Avagy pont arról maradtunk le, és ez az, ami utána jön: a konszolidáció? Vagy a kettő együtt?
Joseph Radetzky császári és királyi Feldmarschall, a Napóleon elleni háború hőse és a ’48-as itáliai forradalmak vérbe fojtója igazi reakciós személyiségnek tűnik. Ellenforradalmár, ha úgy tetszik, akit éppen a magyar szabadságharcosok ellen is vezényelhettek volna, ha nem lett volna Itáliában is legalább akkora Habsburg-ellenes felkelés, amit üstöllést le kellett verni.

Szóval, a keringő forradalma egy ellenforradalmár dicsőítésére írt indulóval kezdődik. Nem jó ómen a zenehallgatónak, de nagyon is helyénvaló a jelenség kultúrtörténeti kontextusában. Mert tetszik vagy sem, a keringő aranykora a napóleoni fenyegetés utáni európai restaurációk kora és a polgári forradalmak, nemzeti felkelések és proto-köztársaságok lemészárlásának időszaka. Voltaképpen ezt reprezentálja a keringőtánc: hogy, bár a társadalom mélyén hatalmas erők forrnak, de a felszínen látszatra minden rendben, a királyok-hercegek-grófok hatalma minden kérészéletű trónfosztási aktus és népi rebellió ellenére sértetlen, a császári beltenyészetek és degenerált patrícius-dinasztiák tovább folytathatják a felvilágosult abszolutizmus örve alatti nyílt terrort, kíméletlenül leszámolva a ’48-as forradalmak minden maradékával és a passzív rezisztenciával. Haynauból díszpolgár lesz Pesten, s egynémely egykori márciusi ifjú már üdvözlő rímeket farag I. Ferenc József üdvözlésére. Az induló, a valcer, a galopp és a polka elég hangosan zeng a kastélyok fogadótermeiben, hogy elnyomja a kényszerűen behódoltak sirámait.

Az Erste Kettenbrücke-Walzert és a Schäfer-Quadrille-t így még kissé szorongva hallgatjuk, a Párizsi karnevál-galopp és a Paganini-keringő viszont oldja valamelyest a feszültségünket. Pontosan ilyen komponistákra van szüksége az orgiákba menekülő uralkodó osztálynak: az idősb Straussra, aki nagyszerű mutatványos, pompás hangszerelő és mesterien bánik a közönséggel, és Joseph Lannerre, aki a műfaj másik érdemdús művelője ez idő tájt. Becsületükre legyen mondva, mindketten meghaltak (Lanner ’43-ban, Strauss ’49-ben), mielőtt az igazi restauráció és a forradalmakat követő megtorlás kibontakozhatott volna.
A második lemezt Harnoncourt teljes egészében Lannernak szenteli, s az „öreg” Straussnál nem kisebb mesternek mutatja. A karmester célja a zenetörténeti átalakulás feltárása, mely, ha nem is független, de eloldható a társadalmi-politikai konstellációk mozgásaitól. A Concentus musicus Wien nyers, érdes, historikus hangzása és karakteres játéka egészen új fényt vet a tizenkilencedik század első felében divatozó tánczenére, s a mozarti előképek beillesztésével a keringő – és társutasai, a galopp, polka, mazurka stb. – népzenei-néptánci eredetére.

A zenekar és karmestere alaposságát mi sem igazolja fényesebben, mint hogy nem kevesebb, mint tíz (!) különböző fajta trombitát és öt eltérő típusú klarinétot váltogat a művek között. A jelen olvasatban ez nem pusztán a keringő forradalma, ez a keringő előadásának forradalma, a radikális újraolvasás aktusáé. Harnoncourt olyan elszánt komolysággal és meggyőződéssel interpretálja ezeket az úgynevezett könnyű zenéket, mintha fajsúlyos, stílus- vagy korszakteremtő szimfóniák volnának. A Sehnsucht-Mazur, vagy a Die Schönbrunner című Lanner-keringő olyan tömör, ugyanakkor ünnepélyes, magvas és feszes előadást nyer, akárha egy Schumann-szimfónia nyitótétele volna. Mindezt nem pusztán azzal éri el, hogy komolyabban veszi e kompozíciókat annál, mint ahogyan például a Bécsi Újévi Koncerteken szokás, de „visszatisztítja” a darabokat az eredeti hangszerelésük szerint, és nem kis bátorságról tanúságot téve korhű instrumentáriumra támaszkodik, továbbá, ahol csak lehet, a partitúrák első kiadásait használja. Hisz egykoron ezeket a táncmuzsikákat ugyanazok a zenészek játszották a bécsi bálokon, akiknek másnap Wagner-operák kíséretében kellett helytállniuk a zenekari árokban.

Harnoncourt-nál ugyanígy nincs különbség könnyű és komoly zene között. Előadásai szinte harapnak, valósággal a székéhez szegezik a hallgatót. Nála nem érvényesül az ellentmondás a keringő (zenetörténeti) forradalma és a történelmi miliő reakciós valósága között; nála a valcer egy vérbő néptáncból elszármazott, Mozarton átszűrt, nívós, hallgatásra érdemes és hallgatásra rendelt muzsika: a tizenkilencedik század győzedelmes revolúciója.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Hagyományok Háza

Középdöntő - III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny

18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Mekis Péter (orgona)
"Orgonák éjszakája"
Orgonaest és orgonabemutató rekordkísérlettel.
Igehirdetés – Cselovszky Ferenc
PACHELBEL: F-dúr ária és variációk
BUXTEHUDE: g-moll prelúdium BuxWV 163
KOVÁCS SZILÁRD: Intrada
BÖHM: Freu dich sehr o meine Seele – partita
MEKIS PÉTER: Improvizáció

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alina Ibragimova, Vilde Frang, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Kokas Katalin, Lars Anders Tomter (brácsa), Enrico Bronzi, Maximilian Hornung (gordonka), Knut Erik Sundquist (nagybőgő), Davidovics Igor (lant), Dinyés Soma (csembaló), Dejan Lazic (zongora), Vecsei H. Miklós, Tompos Kátya (narrátor), A Fesztiválakadémia művészei és növendékei (művészeti vezető: Kokas Katalin)
"Fesztivál Akadémia Budapest"
REBEL: Káosz
SCHUBERT: A-dúr („A pisztráng”) zongoraötös, D. 667
RIDOUT: Ferdinánd, a bika
VIVALDI: „A négy évszak” hegedűversenyek, op. 8/1–4

20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Vittorio Grigolo
Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Héja Domonkos
"Operagála"
17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

Zemlényi Eszter (szoprán), Kéry Tamás (zongora)
PERGOLESI: L'Olimpiade: Aristea áriája - Tu me da me dividi
HÄNDEL: Giulio Cesare: Cleopatra áriája - Piangero la sorte mia
VERDI: Falstaff: Nanetta áriája - Sul fil d'un soffio etesio
DOHNÁNYI: Cascades 3'
DONIZETTI: Don Pasquale: Norina áriája - Quel guardo il cavaliere
VERDI: Un ballo in maschera: Oscar áriája - Volta la terrea illetve
MOZART: G-dúr variációk az “Unser dummer Pöbel meint” kezdetű dalra, Gluck “Mekkai zarándokok” c. operájából.
DONIZETTI: Linda di Chamounix: Linda áriája - O luce di quest'anima"

19:00 : Pécs
Pécsi Bazilika

Szamosi Szabolcs (orgona), Vizin Viktória, Horváth István (ének)
"Orgonák éjszakája"

19:00 : Martonvásár
Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ

Fejérvári Zoltán (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Halász Péter
"Beethovennel a szabadban II."
Egmont-nyitány, op. 84
III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37
VIII. (F-dúr) szimfónia, op. 93

19:30 : Vácrátót
MTA Nemzeti Botanikus Kert

Musica Sonora Kamarazenekar

20:00 : Balatonalmádi
Vörösberényi református templom

Szokos Augusztin és a Budapest Bach Consort
XVIII. századi hegedűszonáták

20:00 : Szeged
Szent Rókus templom

Somogyi-Tóth Dániel (orgona)
Csősz János (trombita)
Kodály Filharmónia Debrecen kamarazenekara
"Orgonák éjszakája"
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, op. 4. No. 4.
BACH: d-moll toccata és fúga, BWV565
TELEMANN: Hősi indulók – részletek
HÄNDEL: Vízizene, Tűzijáték – szvit – részletek
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, op. 4. No. 5.

21:00 : Szombathely
Sarlós Boldogasszony Székesegyház

Szamosi Szabolcs (orgona), Vizin Viktória, Horváth István (ének)
"Orgonák éjszakája"

22:00 : Pécs
Pécsi Bazilika

Kovács Szilárd (orgona), Kuti Ágnes (szoprán), Benke József (tenor)
"Orgonák Éjszakája"
KOVÁCS SZILÁRD: Intrada (2019)
GOUNOD: Parce Domine és Ave Maria
BACH: d-moll Toccata és fúga, BWV 565
BIZET: Agnus Dei
FRANCK: Ave Maria
KOVÁCS SZILÁRD: Változatok egy magyar népénekre (2005)
ARIEL RAMIREZ: Kyrie és Agnus Dei a Missa Criollából
FARKAS FERENC: Régi magyar táncok
A mai nap
született:
1927 • Michael Gielen, karmester († 2019)