vissza a cimoldalra
2020-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11561)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10721)
Verdi-felvételek (584)
Régizene (4689)
Momus-játék (5910)
A MET felvételei (1305)
Társművészetek (2194)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4959)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4138)
Kimernya? (3813)
Eiffel Műhelyház (445)
Franz Schmidt (3707)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4795)
Hibajelenségek - fejlesztési napló (25)
A nap képe (2239)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2077)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1452)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"...az igazat mondd, ne csak a valódit,..." (Bartók-művek a Bournemouth Symphony Orchestra előadásában)
BaCi, 2010-06-24 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek a Bournemouth Symphony Orchestra előadásában BARTÓK:
The Miraculous Mandarin
Dance Suite
Hungarian Pictures

Bournemouth Symphony Orchestra
Marin Alsop

Naxos
8.557433

Bartók két világháború között komponált műveiből kapunk ízelítőt a Bournemouth Symphony Orchestra és Marin Alsop lemezén.

Lengyel Menyhért története a Nyugatban jelent meg 1917-ben. A műfaj megjelölése (pantomime grotesque) már sejteti: nem mindennapi írásművel van dolga az olvasónak. Nagyon kevés tényadatot ismerünk meg a befogadás során. Egyik szereplő előélete sem tisztázott, nem tudjuk a pontos helyszínt, a város nevét, mindenkiről csak ennek a néhány órának a cselekménye alapján alkothatunk képet. Az írásmű e tekintetben gyakorlatilag XX. századi novellaként viselkedik. A sok homályos pont lehetővé teszi, hogy az olvasó aktivizálja magát, és saját lényének és tapasztalatainak viszonylatában keresse meg önnön maga számára a műalkotás igaz értelmét.

Lengyel írását olvasva Bartók szinte azonnal, 1918-ban megkezdte a komponálást, a hangszereléssel azonban csak '24-ben készült el, a bemutatóra pedig '26-ban, Kölnben került sor.

Annak ellenére, hogy a kispolgári erkölcsi rend nem hagyott túl sok teret a Mandarin érvényesüléséhez, bizton állíthatjuk: az elkészült zene a korszak egyik legnagyobb alkotása. Bartókot megragadja a kapcsolatteremtésnek az az új fajtája, amit Lengyel írása létrehoz a mű és a befogadó közt. Továbbmegy azon az úton, mely a hallgatóra építve elsősorban a legmélyebb képzeteket, eldugott gondolatokat, elnyomott érzéseket igyekszik elérni. Ennek megfelelően a Mandarin zenéje telis-tele van karcos, éles, kontúros hangokkal. Szekundsurlódások sivítanak, glisszandókkal dübörögnek a rezek, csörögnek, rikácsolnak az ütők, száraz pizzicatókkal csattognak a hegedűk. Mert itt már nem egyszerűen az emberi lélek sötét zugaiba igyekszünk bepillantást nyerni, mint az utóromantika operáiban. Itt már átléptünk a vészharangok birodalmába. Amikor a szerző kétségbeesetten igyekszik rávenni a hallgatóságot, hogy ismerje fel, milyen embertelen sivárságban él. Ismerje fel és tegyen ellene!

Az előadók felelőssége, hogy ne egyszerűen megismerjük a cselekményt és a szereplőket, hanem olyan pontosan megértsük létrejöttük okát, ahogy azt az alkotók szánták.
Éppen ez a probléma a Bournemouth Szimfonikus Zenekar előadásával. Értelmét, létének alapját veszíti el a történet az általuk prezentált vaskos, széles előadásmódban.
Bartók nagyvárosi forgataga nem silányulhat egy vidéki kisváros álmos nyári délutáni hangulatává. A csavargók tettei nem laposodhatnak a polgári lét alacsony energiaszintjére, s a lány tánca sem válhat romantikus, szétesett, lanyha lépéssorozattá. Ebben az előadásban elveszik a hangok éle. Nem találjuk sehol azt a jellegzetes, vékony, ám annál karcosabb vonalvezetést, mellyel Bartók a zongoránál megrajzolta saját darabjait.

Nehéz hangszerekre levetíteni az előadás hiányosságait. Nincs probléma az intonációval, sem az összjátékkal. A dinamika, még inkább a szólamok, hangszercsoportok közti arányok azonban már nincsenek egészen rendben. A lényeges szólamok nem kerülnek olyan élesen előtérbe, amennyire egy groteszktől elvárná az ember. De ez messze nem csak dinamikai kérdés. A hangerő érvényesüléséhez, a megfelelő arányok létrejöttéhez szorosan hozzátartozik a hangvétel, a hangminőség, a hangképzési mód. Egy piano is előtérbe kerülhet a hátsó töltőszólamok egyvelegéből, ha élesebben, szélesebben, vagy éppen simábban szól, mint a környezete. Ezek a finom elkülönülések elsikkadnak Marin Alsop vezénylete alatt.

Ugyanez a probléma a Tánc-szvit és a Magyar képek esetében is.
Ez utóbbinál különösen fájó a dolog, hiszen ennek öt tétele öt kis zongoradarab zenekari feldolgozása, s itt még kiáltóbbá teszi a hangvétel hiányosságait, ha ismerjük Bartók zongorajátékmódját. Az 1910-es évek környékén született a Tíz könnyű zongoradarab (ebből származik az Este a székelyeknél és a Medvetánc), a 4 siratóének (ennek része a Melódia), a Három burleszk (a középső a Kicsit ázottan) és a Gyermekeknek (Ürögi kanásztánc) sorozat is. A különféle kötetekből összeválogatott zenekari darab végül 1931-ben állt össze egy alkotássá. Lehet, hogy a cím sugallta az előadóknak ezt a romantikus festői értelmezést. De Bartók eleven, mozgalmas, történeteket, sorsokat hordozó zenéje helyett békés csendéletek sorjáznak a hallgató lelki szemei előtt.

E felvételek hallgatásakor úgy tűnik, hogy az előadóknak vannak ismereteik Bartók zenéjéről, de nincs elég alapos kapcsolatuk a szerzővel. A felszínes stiláris elemek megléte pedig korántsem elégséges egy igaz Bartók-előadás létrejöttéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

"Konzis koncertek"
Versenygyőztesek koncertje
Bruch: Nyolc darab klarinétra, csellóra és zongorára op. 83 – 1. Andante, 2. Allegro con moto
Kusztós Olivér (klarinét), Szovák Kitti (cselló), Vajda Vince (zongora)
Brahms: 1. (C-dúr) zongoraszonáta, op. 1 – 1. Allegro
Dömötör Máté (zongora)
Debussy: G-dúr zongoratrió – 3. Andante espressivo, 4. Finale. Appassionato
Fóris Zsófia (hegedű), Forgó Boglárka (cselló), Lescsinszky Áron (zongora)
Albinoni: D-dúr trombitaverseny, op. 7/6 – 1. Allegro, 2. Adagio
Fleischer Bence (trombita), Bauernfeind Éva (zongora)
Creston: Concertino marimbára és zenekarra, op. 21 – 3. Lifely
Kovács Boldizsár (marimba), Bauernfeind Éva (zongora)
J. S. Bach: E-dúr csembalóverseny, BWV 1053 - 1. [Allegro]
Deák Éva (csembaló), Kecskés Aranka, Mogyorósi Tímea (hegedű), Ittzés Berta (brácsa), Porkoláb Janka (cselló)
Sosztakovics: 8. (c-moll) vonósnégyes, op. 110
Kóbor Éva, Könczei Zsombor (hegedű), Kalocsai András (brácsa), Forgó Boglárka (cselló)
Vaughan Williams: Six Studies in English Folk Song
Pusomi Viktória (szaxofon), Kecskés Aranka, Mogyorósi Tímea (hegedű), Ittzés Berta (brácsa), Porkoláb Janka (cselló)
Élő közvetítés!

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek - Bősze Ádám előadássorozata
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)