vissza a cimoldalra
2020-06-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5847)
Kimernya? (3634)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62167)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)
A MET felvételei (449)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7357)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3895)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4809)
Franz Schmidt (3609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1951)
Operett, mint színpadi műfaj (4312)
Don Giovanni (264)
Pantheon (2639)
Charles Gounod (233)
Ilosfalvy Róbert (931)
Callas (451)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"...az igazat mondd, ne csak a valódit,..." (Bartók-művek a Bournemouth Symphony Orchestra előadásában)
BaCi, 2010-06-24 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek a Bournemouth Symphony Orchestra előadásában BARTÓK:
The Miraculous Mandarin
Dance Suite
Hungarian Pictures

Bournemouth Symphony Orchestra
Marin Alsop

Naxos
8.557433

Bartók két világháború között komponált műveiből kapunk ízelítőt a Bournemouth Symphony Orchestra és Marin Alsop lemezén.

Lengyel Menyhért története a Nyugatban jelent meg 1917-ben. A műfaj megjelölése (pantomime grotesque) már sejteti: nem mindennapi írásművel van dolga az olvasónak. Nagyon kevés tényadatot ismerünk meg a befogadás során. Egyik szereplő előélete sem tisztázott, nem tudjuk a pontos helyszínt, a város nevét, mindenkiről csak ennek a néhány órának a cselekménye alapján alkothatunk képet. Az írásmű e tekintetben gyakorlatilag XX. századi novellaként viselkedik. A sok homályos pont lehetővé teszi, hogy az olvasó aktivizálja magát, és saját lényének és tapasztalatainak viszonylatában keresse meg önnön maga számára a műalkotás igaz értelmét.

Lengyel írását olvasva Bartók szinte azonnal, 1918-ban megkezdte a komponálást, a hangszereléssel azonban csak '24-ben készült el, a bemutatóra pedig '26-ban, Kölnben került sor.

Annak ellenére, hogy a kispolgári erkölcsi rend nem hagyott túl sok teret a Mandarin érvényesüléséhez, bizton állíthatjuk: az elkészült zene a korszak egyik legnagyobb alkotása. Bartókot megragadja a kapcsolatteremtésnek az az új fajtája, amit Lengyel írása létrehoz a mű és a befogadó közt. Továbbmegy azon az úton, mely a hallgatóra építve elsősorban a legmélyebb képzeteket, eldugott gondolatokat, elnyomott érzéseket igyekszik elérni. Ennek megfelelően a Mandarin zenéje telis-tele van karcos, éles, kontúros hangokkal. Szekundsurlódások sivítanak, glisszandókkal dübörögnek a rezek, csörögnek, rikácsolnak az ütők, száraz pizzicatókkal csattognak a hegedűk. Mert itt már nem egyszerűen az emberi lélek sötét zugaiba igyekszünk bepillantást nyerni, mint az utóromantika operáiban. Itt már átléptünk a vészharangok birodalmába. Amikor a szerző kétségbeesetten igyekszik rávenni a hallgatóságot, hogy ismerje fel, milyen embertelen sivárságban él. Ismerje fel és tegyen ellene!

Az előadók felelőssége, hogy ne egyszerűen megismerjük a cselekményt és a szereplőket, hanem olyan pontosan megértsük létrejöttük okát, ahogy azt az alkotók szánták.
Éppen ez a probléma a Bournemouth Szimfonikus Zenekar előadásával. Értelmét, létének alapját veszíti el a történet az általuk prezentált vaskos, széles előadásmódban.
Bartók nagyvárosi forgataga nem silányulhat egy vidéki kisváros álmos nyári délutáni hangulatává. A csavargók tettei nem laposodhatnak a polgári lét alacsony energiaszintjére, s a lány tánca sem válhat romantikus, szétesett, lanyha lépéssorozattá. Ebben az előadásban elveszik a hangok éle. Nem találjuk sehol azt a jellegzetes, vékony, ám annál karcosabb vonalvezetést, mellyel Bartók a zongoránál megrajzolta saját darabjait.

Nehéz hangszerekre levetíteni az előadás hiányosságait. Nincs probléma az intonációval, sem az összjátékkal. A dinamika, még inkább a szólamok, hangszercsoportok közti arányok azonban már nincsenek egészen rendben. A lényeges szólamok nem kerülnek olyan élesen előtérbe, amennyire egy groteszktől elvárná az ember. De ez messze nem csak dinamikai kérdés. A hangerő érvényesüléséhez, a megfelelő arányok létrejöttéhez szorosan hozzátartozik a hangvétel, a hangminőség, a hangképzési mód. Egy piano is előtérbe kerülhet a hátsó töltőszólamok egyvelegéből, ha élesebben, szélesebben, vagy éppen simábban szól, mint a környezete. Ezek a finom elkülönülések elsikkadnak Marin Alsop vezénylete alatt.

Ugyanez a probléma a Tánc-szvit és a Magyar képek esetében is.
Ez utóbbinál különösen fájó a dolog, hiszen ennek öt tétele öt kis zongoradarab zenekari feldolgozása, s itt még kiáltóbbá teszi a hangvétel hiányosságait, ha ismerjük Bartók zongorajátékmódját. Az 1910-es évek környékén született a Tíz könnyű zongoradarab (ebből származik az Este a székelyeknél és a Medvetánc), a 4 siratóének (ennek része a Melódia), a Három burleszk (a középső a Kicsit ázottan) és a Gyermekeknek (Ürögi kanásztánc) sorozat is. A különféle kötetekből összeválogatott zenekari darab végül 1931-ben állt össze egy alkotássá. Lehet, hogy a cím sugallta az előadóknak ezt a romantikus festői értelmezést. De Bartók eleven, mozgalmas, történeteket, sorsokat hordozó zenéje helyett békés csendéletek sorjáznak a hallgató lelki szemei előtt.

E felvételek hallgatásakor úgy tűnik, hogy az előadóknak vannak ismereteik Bartók zenéjéről, de nincs elég alapos kapcsolatuk a szerzővel. A felszínes stiláris elemek megléte pedig korántsem elégséges egy igaz Bartók-előadás létrejöttéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1937 • A Lulu bemutatója (Zürich)
született:
1857 • Edward Elgar, zeneszerző († 1934)
1863 • Felix Weingartner, karmester († 1942)
elhunyt:
1987 • Andrés Segovia, gitáros (sz. 1893)