Bejelentkezés Regisztráció

Opera

Lamentálás a magyar operai hangarchívumokról - III.

2010-06-03 09:16:42 - zéta -

OPERA 125 - 1884-2009
Az operaház csillagai Vol. 2/4
Hungaroton
HCD 32662

Az operaház csillagai Vol. 2/4. Ahogy várható volt, megjelent a Hungaroton Az operaház csillagai kiadványának második lemeze. A CD-n időrendi sorrendben most az 1904 és 1920 között született énekművészek kaptak helyet.

Sajnos, ahogy halad az idő, a sorozatban egyre inkább szembetűnő szubjektivitást figyelhetünk meg. Míg az első CD-n a felvételek csekély volta miatt volt egyenetlen a felhozatal, ezúttal bizony már önkényesnek ható hiányokkal is szembesülhetünk. Például ilyen néhány általam emblematikusnak tekintett énekes kimaradása. Hogy ne beszéljek levegőbe, mondanék néhány példát is. Fehér Pált, Laczó Istvánt, Littasy Györgyöt vagy Szabó Ilonkát (egyikét azon ritka énekeseinknek, akikről utca van Budapesten elnevezve) lehetett ezért vagy azért nem szeretni, de művészi eredményeik, a Magyar Állami Operaházban betöltött szerepük jelentősen túlnőtt néhány e lemezen reprezentált énekesén. Kifelejtésük egy ilyen alapválogatásból nem egyszerű tévedés, hanem a magyar operatörténelem utólagos (és nem igazán korrekt) átírása.

A lemez másik - több ponton kiütköző - problémája, hogy a benne szereplő énekesek nem mindig a művészetüket legjobb oldaláról bemutató felvételen hallhatók. A nagyszerű pályát befutó hősbariton, Jámbor László számára Rigoletto szólama egyszerűen magas volt, a Cortigiani-ária szerepeltetése csak a ritka szép és férfias hanganyag illusztrálására alkalmas, a művész vokális eszközeit jelentősen korlátozta, hogy a szólam nem igazán volt adekvát számára. Ugyanígy messze nem kapunk teljes képet Rösler Endre összetett művészetéről Belmonte áriája kapcsán (Szöktetés a szerájból), s bizony Orosz Júliának is létezik jobb felvétele a lemezen hallható, idősebb korban rögzített Madárdalnál (Bajazzók). Én még Joviczky József és Delly Rózsi esetében sem a Bánk-Gertrudis kettőst vettem volna elő (főleg nem félbevágva).

Az már biztos szőrözésnek hat, hogy a Magyar Állami Operaházat reprezentáló albumba miért is kerül a Bécsi Filharmonikusokkal, Joseph Krips vezényletével egy mégoly remek felvétel, mint Ozmin áriája Koréh Endrével.

A Hungarotonra oly gyakran jellemző tárgyi tévesztést/elírást most sem kerülhettük el, Takács Paula A trubadúrból nem a IV. felvonásbeli Leonora-áriát énekli, hanem az I. felvonásbelit. S Svéd Sándor lenyűgöző Macbeth-áriáját sem igen rögzíthették (magyarul) 1965-ben. E problémák együttvéve felvetik a kiadó, ezen belül a szerkesztő Herke Péter és a lektor Kertész Iván felelősségét.

Az utolsó alapvető probléma nem új keletű. A Hungaroton ezúttal is kizárólag a közelmúltban már megjelent, azaz közismert felvételei közül szemezgetett. Némely áriát már - más helyütt is - agyonhallgattunk, más felvételek viszont (melyek létezéséről tudunk) sehogy nem tudnak bekerülni az operai vérkeringésbe. Vajon meddig kell várnunk arra, hogy igazából megnyíljanak a lemezgyár és a rádió archívumai - és vajon miért?

A CD-n sokadszor is örömmel hallgattam Szabó Lujza mesteri kivitelezésű La Grange-áriáját, s a már említett Svéd Sándor ismét elkápráztatott. Megint elégedetten szembesültem azzal, hogy Losonczy György személyében hosszú évtizedekig nemzetközi kvalitású Hans Sachsszal büszkélkedhettünk, s jó volt újrahallani Fodor János borzongató előadásában Varlam bordalát.

Udvardy Tibor elképesztő piano-kultúrájáról tanúskodik a Gyöngyhalászok-részlet, s Gyurkovics Mária is méltón igazolja hírnevét az Olympia-ária pontos és hatásos tolmácsolásával. Szecsődi Irén hangi alkatát szépen illusztrálja az ihletett Lauretta ária, s Radnai György drámai pályájáról tiszta képet kapunk az Otello Credója kapcsán. Nagy örömöt okozott Faragó András fiatalkori felvételét (az Igor hercegből Galickij bordalát) újrahallgatni, még akkor is, ha a művész késői előadásaiból még több kiderült volna énekesi-művészi nagyságáról.

Várjuk a sorozat következő részét, de már előre rettegünk...






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.