Még mindig Haydn (A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok lemeze)
HAYDN:
A-dúr hegedűverseny, Hob.VIIA:3
D-dúr zongoraverseny, Hob.XVIII:11
C-dúr szimfónia, Hob. I:60
Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok
Baráti Kristóf – hegedű
Rohmann Imre – zongora
Vez.: Rohmann Imre
BMC
BMC CD 157
Hogy miért érdemes meghallgatni a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok új Haydn-lemezét, melyen Rohmann Imre és Baráti Kristóf is közreműködik? Erre több okot is fel tudok sorolni.
Baráti Kristóf hegedűjének hangszíne varázslatos. Oly mértékben beszédszerűen cseng, mintha emberi hang szólna ki a hegedűből, s ez elképesztő hatással lehet a figyelmesebb zenehallgató érzékeire. Baráti ráadásul kristálytisztán hegedül, ami időnként már önmagában is elég az üdítő élményhez. Mindehhez járul még az érzékeny dallamformálás és hangsúlyozás, valamint – nem elhanyagolható körülményként – Haydn nagyszerű muzsikája. Az első tétel néhol kifejezetten barokkos hatású, a második épp csak egy kicsit komoly, karcsún nyújtózkodó, könnyed dallamokkal. A harmadik fesztelenül határozott, és nagyon energikus, egyszerűen zseniális muzsika.
A zongoraverseny kissé más stílusú. Sokkal inkább közérthető, könnyebben befogadható, de ettől persze még nem válik túlzottan egyszerűvé. Dolinszky Miklós így fogalmaz lemezismertetőjében: „ A Haydn-stílus változásán jól követhető, hogy a zeneszerzőknek immár meg kellett találniuk a közös nevezőt az értőknek szóló, rezidenciális írásmód, és az amatőrök szélesebb közönségrétegének szóló, árucikké váló, rang- és kulturális különbségek nélkül mindenki kegyeit kereső stílus között.”
Rohmann Imre – aki nem csupán a zongoraverseny szólistájaként, de az egész felvétel karmestereként vesz részt a produkcióban – kiválóan érti ezt a fajta könnyed, de nem felszínes stílust. Zongorajátéka kifinomult, a lassú tételben kimondottan elmélyültnek, gondolatgazdagnak érzem. A harmadik tétel megint csak egy zeneszerzési csoda. Az állítólagosan „magyaros” rondó igazán elsöprő élményt nyújt.
És mindezek után szerepel a lemezen egy nem kevesebb, mint hat tétellel rendelkező, A szórakozott nevet viselő, egészen rendkívüli szimfónia is. Különös nevét állítólag egy bizonyos Francois Regnard azonos című komédiájáról kapta. Feltételezések szerint ennek a színműnek az előadásán szerepelt kísérőzeneként.
A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok kiválóan szólnak Rohmann Imre dirigálásával. A hangzás egységes, a zenekar nagyon érzékenyen reagál a szólisták impulzusaira, pontosan követnek minden apró mozdulatot. Minden hangra odafigyelnek, nincsenek elmaszatolt futamok, széteső szólamok, elharapott mondatvégek, lemaradozó basszusok. Intonáció tekintetében is elismerést érdemelnek. Akár könnyed zenehallgatásra, akár komoly művészi élményre vágyik valaki, ebben a felvételben biztosan nem fog csalódni.
