Mozart és Salieri / Apollo és Jácint (Egyfelvonásosok Miskolcon)

2009. június 13.
Miskolc
Nyári Színház

Miskolci Nemzetközi Operafesztivál
A Moszkvai Helikon Színház vendégjátéka

RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Mozart és Salieri
MOZART: Apolló és Jácint

A Moszkvai Helikon Színház visszajáró vendége a miskolci Bartók+... fesztiváloknak. Játszották már itt Giordano alig ismert Szibériáját, tavaly egy csodálatos Borisz Godunovval és egy remek Kisvárosi Lady Macbeth-tel kápráztatták el a közönséget, idén pedig Alban Berg Luluja mellett két, hazánkban nem sűrűn hallható operát adtak elő: Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieriét, valamint Mozart Apolló és Jácint című művét.

A Mozart és Salieri visszafogottsága, zenéjének ökonomikussága mindenképp meglepetés lehet azok számára, akik a szerző folklorisztikus meseoperáit (Szadko, Az aranykakas), vagy történelmi tablóit (A pszkovi lány) ismerik csupán. A mindössze háromnegyedórás mű igazi kamaraopera, kis zenekarra és két szólistára íródott. Témája a zsenialitás és a középszerűség antagonisztikus ellentéte, másként szólva: hogyan mérgezte meg a derék iparos Salieri a géniusz Mozartot.

A moszkvaiak magas színvonalú produkciójának két kiemelkedő pillanata volt.
Az elsőben Salieri (a remek hangú Andrej Szerov) zongorázni kezdi Mozart (a tavalyi Boriszban is megcsodált, bámulatos mozgáskultúrájú Vaszilij Jefimov) egyik darabját, ám néhány taktus után "vetélytársa" egyszerűen félrelöki őt, majd szinte elborult elmével folytatja a muzsikálást. A földön fekvő Salieri zokogni kezd.
A másik emlékezetes momentum a mérgezéses jelenet: Salieri hatalmas vívódás után kitölti a mérget a tálcán lévő két pohár egyikébe, ám Mozart szándékosan megkeveri a poharakat, s végül nem tudni, ki melyikből ivott.

Az Apolló és Jácint eredetileg háromfelvonásos mű, ám a Helikon társulata ügyes húzásokkal (amelyek leginkább a hosszú recitativókat érintették) mintegy ötvenpercesre redukálta a darabot. Az eredeti történetből (Apolló és Zephyrus istenek, valamint Oebalus spártai király gyermekeinek szerelmi históriája) Csehov-antihősök évődése, kissé komolytalan játszadozása lett: egy orosz nyaralóban műkedvelő módon adják elő a mitológiai cselekményt.

Az öt szereplő mindegyike igen jól felkészülten énekli a szólamát, azt pedig, hogy színészi jelenlét dolgában magasan az átlagszínvonal felett állnak, talán mondani sem kell.
Ez utóbbi nyilvánvalóan a színházvezető (és az előadásokat rendező) Dmitrij Bertman, valamint a társulat elmélyült közös munkájának eredménye.

Az operajátszás tekintetében irigylésre méltó helyzetben van az orosz főváros, hiszen a hagyományokat ápoló, ám az Internet tanúsága szerint nem csupán tradicionális előadásokat színpadra állító Bolsoj Színház mellett virágzik a Helikon fiatal társulata is, akik modern, ám sosem hivalkodó, gondolatgazdag és zeneileg is igen markáns produkciókkal hívják fel magukra a figyelmet. Remélhetőleg sokat látjuk-halljuk őket még Miskolcon.

(Előadásfotók: www.operafesztival.hu)