vissza a cimoldalra
2019-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4234)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9686)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4439)
modern eszement rendezesek (252)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Jonas Kaufmann (2362)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3139)
Opernglas, avagy operai távcső... (20187)
Kolonits Klára (1085)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Poker After Dark (A Nyugat lánya a MűPában)
Balázs Miklós, 2008-12-17 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Nyugat lánya a MűPában - Olga Romanko 2008. december 15.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PUCCINI: A Nyugat lánya
(koncertszerű előadás)

Olga Romanko, Alexandru Agache, Lee Yeong-Won
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vez.: Carlo Montanaro

Ha az ember lányának egy full van a kezében, fix, hogy bemondja az „all in”-t, legyen bár lelkes amatőr vagy dörzsölt, vérprofi pókerjátékos.
Hát még ha két ász lapul a harisnyakötő szorításában. A meccs eldőlt: Rance serif kurta „jó éjszakát”-ja zárja az elcsalt kártyacsatát. Végre egymásé lehet a bandita és a hamiskártyás. Szép pár, igen, megérdemlik egymást, s azt is, hogy a naplemente vörösében lovagoljanak tova a kaliforniai prérin, délceg férfikórussal és a pompás zenekarral a nyomukban.

Értem, persze, hogy Puccininek elege lett a hullaszagból, hogy szívfacsaró muzsikákkal kísérve „végzi ki” Manont, Mimit, Toscát, Pillangót, na de hogy pont ők, pont Johnson és Minnie éljék túl a századforduló eme vérfürdőjét, s ne a jó bohémek, az ártatlan Madama Butterfly, vagy a tüzes Tosca? Sokan mondják, talán a szikárabb zenei szövetnek, a gyengébb történetnek és a kevésbé könnyen megjegyezhető betétáriáknak köszönhető a Nyugat lánya a többi Puccini-operához képest kevésbé népszerű volta. Pedig van még egy szempont: Toscát, Mimit és a többieket szívesebben támasztjuk fel estéről estére, hogy a végén ismét a kaszásnak adjuk őket. (S valljuk meg: „önként, kéjjel” tesszük mindezt, hiszen addig se magunkat sajnáljuk.)

A vadnyugati rablóvezért és se-hús-se-hal, kártyacsaló kedvesét már nem szeretjük annyira, főleg hogy ily könnyű lábakon járó és fűszertelen a happy end. Puccini, a nagy vak, ezúttal csak megadott, nem emelt vissza, kegyes maradt hőseihez. Slow play, ma nem rohanunk a halálba. Ezúttal se tőr, se tüdővész, se az Angyalvár meredek foka, csak a bitó éltes kötele az árokparton dolgavégezetlenül, meg pár megfáradt aranybányász, aki indulna már a dolgára. Túléljük mi is, ők is, s mehetünk haza az idő előtt kisült bejglihez.

A Művészetek Palotájában a hétfő esti Nyugat lánya volt a Puccini-év utolsó nagy dobása. Ezúttal nem félig-szcenírozott, hanem kifejezetten koncertszerű előadásban, noha valami oknál fogva színes reflektorokkal és fekete-fehér képet sugárzó projektorokkal próbálták dúsítani a vizuális élményt a rendezők.

És ismét jó nevekkel találkozni a főszereplők között. A címszerepet vállaló Olga Romanko neve például kifejezetten jól cseng, csaknem annyira, mint a hangja. Bár színpadiassága inkább egy vidéki primadonna eszköztárára emlékeztet – különösen egy koncertszerű előadás keretében –, hangjával könnyen eléri a remélt hatást. Hangszíne gyönyörű, orgánuma egészségesen telt, a hangok gömbölyűek és szlávosan lebegők, mégsem túlvibráltak. Technikája kiváló, dinamikája rendkívül gazdag és érett szerepfelfogást közvetít; Romanko Minnie-je a szerep komplikáltabb részleteit is képes megvilágítani.

A Nyugat lánya a MűPában - Alexandru Agache
A Nyugat lánya a MűPában - Lee Yeong-Won
Különös kontraszt, hogy míg Romanko igyekszik a librettó minden mozzanatát gesztusaiban is megjeleníteni, partnerei többnyire kifejezéstelen tekintettel, egykedvűen néznek a terem fénytelen mélyébe. Alexandru Agache (Jack Rance) mintha már túl lenne vokális fénykorán, hangja ugyan impozáns és csakugyan szól is, ahogyan kell; sötéten, komoran, büszke gőggel, de kevés benne a szépség. (Rance valóban Scarpia-szerű figura, de mégsem ócska gazember.) Agache a három felvonás alatt ugyanazzal a mord tekintettel mered maga elé, mintha csak az est végét várná, játékában kevés az élet, kevés a valódi tartalom.

Ahogyan a Dick Johnsont alakító Lee Yeong-Won sem akar (vagy nem tud) Romanko méltó partnere lenni, sem játékban, sem vokális kultúrában. Az első felvonás produkciója alapján elkószált operett-tenornak gondolnánk, a második rész áriája már meggyőz, hogy hangja csakugyan szép és nemes, bár kissé vékony ehhez a szólamhoz, éneklése pedig pontos, ám centire kiszámított. A hangok a helyükre kerülnek, megcsillan a minimálisan elvárt muzikalitás, a harmadik felvonás áriája is tisztán, választékosan szól, póztalanul, már-már eszköztelenül, ám kevés valódi kifejezéssel, mondjuk ki: unalmasan.

A mellékszereplők tették a dolgukat. Egy urat emelnék ki közülük: Szappanos Tibort, ő vitán felül kifogástalan produkciót hozott kicsiny, de nem jelentéktelen szerepében.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kíséretét figyelve az az érzésem, a Puccini-év legjobb zenekari megnyilvánulását hallottuk. Hogy erről az olasz vendégkarmester, Carlo Montanaro is tehet, afelől nincs kétségem. A dirigenst kevésbé, a zenekart jól ismerem, ezért inkább nekik adnám a pontokat (meg a perfekt formát hozó férfikarnak). Mert, ugyan Montanaro felkészült mesternek tűnt, jelzéseit nem mindig láttam következetesnek, sokszor hatottak elnagyoltnak, elsietettnek az elképzelései – a szélesen kanyargó mozdulatokat inkább a tekintélyes apparátusnak tudom be. De a ragyogó pianókat, a szépen megformált zenei momentumokat azért nem érdemes elfeledni, még ha ezt a leosztást csak ketten vitték is végig: Romanko és a zenekar, a többiek már a flop után kiszálltak. Hogy ki nyert, mindegy is, Ramerrez úgyis lenyúlta a kasszát. Aztán irány Mexikó.

A Nyugat lánya a MűPában
(Fotók: MűPa / Pető Zsuzsa)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Razvaljajeva Anasztázia (hárfa)
Ittzés Gergely (fuvola), Tornyai Péter (brácsa)
"Razvaljajeva Anasztázia hárfa DLA zárókoncertje"
TAKEMITSU: And then I knew 'twas wind
FAURÉ: Desz-dúr impromptu, op. 86
HEINZ HOLLIGER: Sequenzen über Johannes I, 32
HINDEMITH: Hárfaszonáta
DONATONI: Small II
BERIO: Sequenza II
MAROS: Hárfaszvit
TIHANYI LÁSZLÓ: Linos
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Bogányi Gergely (zongora), Kállai Vonósnégyes
Isabelle Oehmichen (zongora), Massimo Mercelli (fuvola)
Műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál - Nyitókoncert"
SCHUBERT: Gesz-dúr impromptu, op. 90, No. 3.
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
CHOPIN: Fisz-dúr noktürn, op. 15/2
MAGIN: Triptyque Polonais (Oehmichen)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes K 285 (Mercelli, Kállai Vonósnégyes)
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44 (Bogányi, Kállai Vonósnégyes)

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Fúvósötös:
Duleba Lívia (fuvola), Kiss Katalin (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Farkas Tamás (kürt), Mohai Bálint (fagott)
SZERVÁNSZKY ENDRE: I. fúvósötös
TÓTH ARMAND: Négy attikai emlék
LÁNG ISTVÁN: I. Fúvósötös
TÓTH ARMAND: Divertimento
TÓTH ARMAND: Duo per fiati
TÓTH ARMAND: Aino utolsó utazása
ORBÁN GYÖGY: Fúvósötös

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
17:00 : Debrecen
Libri Könyvesbolt (Fórum Bevásárlóközpont, I. emelet)

Café Kodály Kovács Zoltán zeneszerzővel, Szabóki Tünde és Nyári Zoltán énekművészekkel

19:00 : Tatabánya
A Vértes Agórája

Operát az Operából! - Belföldi turné
PUCCINI: Bohémélet
Koncertszerű előadás
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)