Basszuskulcs, avagy így címel a Rádió

Bartók Rádió című topikunkban írta pénteken macskás fedőnéven fórumozgató olvasónk: \"Basszuskulcs. Az emerhárom új műsora. Nem lehetett volna pozitívabb kicsngésű címet választani?\"
És tényleg létezik ilyen! (Bár a Rádió honlapján a kereső nem tud róla, nyomtatott műsorújságban tetten érhető.) Szerdán indult, a nyitóműsorban az Anyeginről volt szó, másnap Antal Imrére emlékeztek, pénteken pedig Fischer Ádám került középpontba.
Ennek tudatában megállapítható, hogy a cím notációs értelemben inadekvát, tehát a hallgatóság felé intézett üzenetben - kizárásos alapon - a szójáték mögöttes tartalma, a kifejezés köznapi jelentése kap erőteljes hangsúlyt.
Indulatszó, és nem is a legszebb.
Joggal merül fel a kérdés: illő dolog-e egy közepesen ordenáré szó használata az állami komolyzenei rádió műsorában?

De ez csak az egyik probléma.
Úgy gondolom, a címadónak - bárki is volt - nem ilyen bátortalanul, egyetlen tétova kísérlettel kellene nagyközönség elé állnia. A tudattalanban lapuló gondolatokat és vágyakat nem szabad elfojtani, óvatos duhajként sosem hozható felszínre az igazi én. Tessék bátrabban nyúlni a témához, az őszinteség és a már most megvillanó kifinomult humorérzék párosítása kimagasló eredményeket hozhat, és egy szép napon mindenki rádöbben: géniuszhoz van szerencsénk. Nem kell megállni egy műsornál, nyugodtan hozzá lehet nyúlni az egész műsorszerkezethez, feltűnni úgysem fog.
Igazán nem akarok ötleteket adni az illetőnek, de...
De, akarok! Íme, példának egy műsorszerkezet, déltől üzemzárásig: