vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61132)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7452)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Pantheon (2263)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2930)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1112)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)
Opernglas, avagy operai távcső... (20144)
Erkel Színház (9460)
Jonas Kaufmann (2275)
Franz Schubert (308)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"Mozarttal amúgy is mindig érdemes foglalkozni" (Rost Andrea)
-té.pé-, 2004-12-10 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Rost Andrea az Olvasónak! Rost Andreával új lemeze kapcsán kívántunk interjút készíteni. Az úton eltévedt, ezért kicsit késik, de csinos, jókedvű és nagyon éhes. A fogyókúra legnagyobb átka, hogy nem ehet az ember - mondja, és a sok kikészített finomság dacára marad az ásványvíznél. Derűt, energiát sugároz, és mire észbe kaptunk, a kötelező kérdések és előre kódolható válaszok interjújából kötetlen beszélgetés lett. Énekesekről, színésznőkről, énektechnikáról, karrierről.

   - A napokban jelent meg második szóló CD-je, melyen a Figaro és a Don Giovanni 8 női szereplőjét kelti életre. Kinek az ötlete volt ez a rendhagyó lemez?

   - Nagyon régi vágyam volt. Mindkét Mozart-operát nagyon sokszor énekeltem, és a próbákon mindig érdekelt, hogyan formálódik a többi szerep. Mindig foglalkoztatott, hogy én hogyan oldanám meg őket. Izgatott a kihívás, hogy ezeket a nagyon különböző karaktereket miként lehetne egyetlen hangon megszólaltatni. A megoldást nem abban láttam, hogy én énekeljek különböző hangokon, hanem, hogy minél jobban belebújjak a szerepekbe, minél jobban megismerve őket formáljam meg az alakokat. Biztos vagyok benne, hogy ez segít a hangban és a kifejezésmódban is. Persze a puding próbája az evés, hogy mennyire sikerült az, amit akartam, kiderül, ha meghallgatják a lemezt.

   - Terveznek-e lemezbemutatót az anyagból?

   - Szívesen csinálnék. Persze nagyon meg kellene válogatni, hogy mi az, amit egyetlen este el lehet énekelni. Szívesen ugrálnék egyik szoknyából a másikba, egyik nadrágból a másik szoknyába. De terveink között még nem szerepel.

   - A nyolc szerep közül melyik áll a legközelebb önhöz, és melyikkel tud a legkevésbé azonosulni?

   - Igazából egyik sem én vagyok, de mindegyikben van valami belőlem. Azonosulni teljes mértékben egyikkel sem tudok, de mindegyiket szeretem.

   - Mozart eddig is végigkísérte a pályafutását. Ennyire fontos?

   - Igen. Nagyon sokat ad, nagyon sokat kapok tőle.

   - Ugyanakkor drámai szerepeket, Verdit, Puccinit, Wagnert éppúgy énekel, mint "könnyednek" nevezett Mozartokat. Sokak szerint ez összeegyeztethetetlen. Azt mondják, tönkreteszi a hangot. Nem fél?

   - Ezt egy nagyon egyszerű mondattal tudom megválaszolni: ugyanazzal a hanggal kell énekelni Wagnert is és Mozartot is. Nincs különbség. Ugyanazzal a jó technikával kell énekelni. A különbség csak a stílusjegyek betartásában mutatkozik meg. De ez nem énektechnikai kérdés. Nem hiszek ebben a problémában. A lényegi különbség a szövegmondásban van, mert a nyelv nagyon meghatározó. Az olasz lágysága, a német keménysége és így tovább. Ha valaki jó és biztos technikával rendelkezik, és tisztában van a határaival, akkor mindegy, hogy mit énekel.

   - Min múlik, hogy milyen ajánlatot fogad el, és mit utasít vissza? Szerzőkön, műveken, operaházakon?

   - Ezeken. És most már egyre inkább a karakteren. Hogy mennyire izgalmas, mennyire fontos nekem, hogy mennyire kívánom meg. Pont ez a lemez indított el bennem egy olyan folyamatot, hogy egyre fontosabb nekem a megformálni kívánt szereplő karaktere. Egyre többet foglalkozom a szereplők mögötti világgal, a korral, a társadalmi háttérrel, a személyiséggel. Hogy milyen korban születtek, mik történtek akkor, mik hatottak rájuk. Ezek a szerepek nem véletlenül születtek meg éppen abban a korban. És mégis van bennük valami örök. Ezekben a Mozart-szerepekben is. Nézzük meg a lemez címét - amit nem én találtam ki, de nagyon jónak érzek: …che cosa é amor… Mert miről is szól minden? Arról, hogy mi is ez a szerelem. Mit okoz? Mit okoz a nőkben? Vagy éppen a serdülő Cherubinóban?

   - Mit tesz akkor, ha az ön által felépített figura a maga hátterével nem passzol bele egy modern felfogású rendezésbe?

   - Természetesen ez is előfordul. Olyan is volt, hogy eljöttem, de nyilvánvalóan nem ez az igazi megoldás. Ilyenkor megpróbálom megérteni, hogy miért akarja a rendező másként csinálni. Megpróbálok rájönni a nyitjára és odapasszítani az én elgondolásomat az övé mellé. Azt vettem észre, hogy a legádázabb modern rendezővel is ki lehet jönni ilyen módon.

   - Könnyű önnel dolgozni?

   - Szerintem igen. Ha jól felkészült a rendező, a társaság. Képes vagyok a kompromisszumokra.

   - Hol énekel a legszívesebben?

   - Gonosz kérdés! Nehéz egyet kiválasztani…

   - Én is készen állok a kompromisszumokra! Akkor mondjon három olyan helyet, ahol nagyon szívesen lép fel.

   - Chicagóban nagyon szívesen. Mert nagyon kellemesen lehet ott dolgozni. Olyan atmoszféra van, olyan jó munkalehetőség, ami mind arról szól, hogy a zenészek, énekesek jól érezzék magukat, és valami nagyon jó szülessen a végén. Ezért van az egész ház. Az előadóművészek érzékeny emberek. Nagyon. Ezért aztán szükségünk van arra, hogy újra és újra elmondják nekünk: fontosak vagyunk. Akkor is, ha csak három mondatot énekelünk. Ez, ami Chicagóban megvan. Milánót sem lehet kihagyni! Szeret az olasz közönség, és én nagyon szeretek ott énekelni. Ott is fontosnak érzi magát az ember. Ott is a zenéről szól minden. Végül, lehet, hogy erőltetettnek hangzik, de nagyon szívesen énekelek itthon. Nem azért, mert olyan jók a körülmények vagy a légkör, de fontos nekem a budapesti Operaház. És ezt egyre inkább érzem.

   - Mennyire ismeri a pesti bemutatókat?

   - A Don Giovanniból annak idején sajnos még csak egy próbát láttam, de tudjuk, hogy egy próbából nem szabad megítélni semmit. A Jenufát viszont abszolút remek előadásnak tartom. Szenzációs. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a Jenufa a chicagói előadás párja. Itthon is lehet nagyon-nagyon jó előadásokat csinálni.

   - Mennyire ismeri a magyar vidéki operaéletet?

   - Sajnos, nem nagyon.

   - Ha holnap felhívná mondjuk a Szegedi Színház igazgatója, hogy azt énekel és akkor, amikor akar, csak jöjjön, mit válaszolna?

   - Azon nevetek, hogy ez már megtörtént! Két napja felhívtak Szegedről, és szó szerint ezt mondták. Meg is egyeztünk egy Luciában. Nagyon fontosnak tartom, hogy a vidék zenei életében is részt vegyünk. Amikor Ricciarelli megbetegedése folytán meghívást kaptam a Dóm-térre, arra gondoltam, itt van ez a nagy kultúrájú, jelentős város, és tennünk kéne érte valamit. Az együttműködés ötlete egyébként még aznap éjjel megszületett, csak a részleteket volt nehéz egyeztetni.

   - Köztudott, hogy a konkurencia előreviszi a művészetet. Mennyire figyeli a kollégáit, mennyire inspirálja a mások előadása?

   - Nagyon szeretem megnézni őket. Rengeteget lehet belőle tanulni. Természetesen azt is, hogy mit nem csinálnék így vagy úgy! De például Renée Fleminget nagyon nagyra tartom. Ezt meg is mondom neki. A chicagói opera ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen - ahol egyedüli európaiként vettem részt - együtt énekeltünk. Fantasztikusan énekelt. Én jól érzem magam, ha egy kolléga remekel. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy soha nem jut eszembe, hogy a fene egye meg, ezt a szerepet is elveszi tőlem, meg azt is elénekli előlem, de aztán rájövök, hogy miért venné el? Két különböző ember vagyunk. Én teszem az én dolgomat, ő csinálja a sajátját. Nem kell ugyanazt az utat járni. És nem is akarom a másokét. Én a saját elképzeléseim alapján a saját utamat jártam és járom. Amíg az embernek annyi dolga van, hogy alig tudja, mihez kapjon, addig nem ér rá másokat utálni, fúrni. örülni kell annak, ha egy jó énekes van a színpadon. Mert sok az énekes, de az igazán jó nagyon kevés. Nyilván rólam is lehet rosszakat mondani, mert én sem vagyok gép. Nem tudom minden este ugyanazt nyújtani. Ráadásul minél nagyobbak az elvárások, annál nagyobb a görcs az emberben.

   - Mennyire izgul?

   - Izgulok, de másképp, mint pályakezdőként. Már nincs az a megsemmisítő, iszonyatos lámpaláz, amitől elfelejt az ember mindent. Az évek során megtanultam koncentrálni. Most már tudom, hogy mire kell vigyázni, mire kell figyelni.

   - Hány fellépése van évente?

   - Negyven és ötven között. Ez nekem éppen jó.

   - Melyik a legrégebbi és melyik a legújabb kori zene, amit már/még énekelne?

   - Ligeti dalaira nagyon fáj a fogam. Monteverdit pedig már énekeltem, és nagyon jól megvoltunk egymással.

   - Van egy talán szokatlan kérdésem. Sok-sok évvel ezelőtt készült egy operafilm, ahol Sophia Loren játszotta Aidát, és Tebaldi adta hozzá a hangját. Ki az a színésznő, akinek szívesen kölcsönözné az énekhangját?

   - Nehéz kérdés, mert sokan vannak. Sharon Stone-nak szívesen lennék a hangja, vagy Scarlett Johanssonnak, aki nagyon érdekes lány, és nekem nagyon tetszik. De azt sem bánnám, ha egy olyan szép testbe bújna a hangom, mint Angelina Jolie-é, aki egyébként is jó színész.

   - Az említettek már mind az új típusú, okos, tudatos színésznők generációjának tagjai. Ahogy ön is a tudatos, saját útját járó énekesnő megtestesítője. Mennyire tartja fontosnak az énekelt művek tudatos, a hangszalagok szempontjából fontos kiválasztását?

   - Az biztos, hogy Mozart és a belcanto. Ezekkel érdemes kezdeni. Mozarttal amúgy is mindig érdemes foglalkozni. Bellini, Donizetti, Rossini. Van, aki megmarad náluk, és nem is kívánkozik ki az egyénisége, a hangja. De nincsenek receptek. Nem lehet megmondani, hogy innen kezdjed, és idáig fogsz majd eljutni. Minden embernek a saját útját kell járnia. A karrierbe persze beleszól a privát élet is. Milyen a háttér? Jól érzi-e magát magánemberként, vagy nem?

   - Kinek a véleményére hallgat? Ki mondja meg, hogy ez vagy az a produkció jó volt-e, vagy kevésbé jó?

   - Van néhány ember, akikre hallgatok, és különösen fontos ilyen szempontból az amerikai menedzserem, aki - bár nem zenész - nagyon jó meglátásokkal rendelkezik. Nagyon jó tanácsokat ad.

   - Itthon mikor hallhatjuk legközelebb?

   - Január 8. és 11. között valamikor - attól függ, milyen állapotban lesz a Nemzeti Hangversenyterem - Kocsis Zoltánékkal lépek fel. És ami nekem nagyon fontos, a budaörsi református templom javára tartunk jótékonysági hangversenyt december 18-án. A hangverseny anyagát CD-n is megjelentetjük, melynek bevétele szintén a templom orgonaépítésének javára megy majd.

   - És a Budapesti Operaházban?

   - Jövő április 29-én éneklek a Rigolettóban, majd 2006-ban, ha minden jól alakul, a Hoffman meséiben mindhárom női főszerepet én éneklem majd. A Rómeó és Júlia óta ez lesz az első budapesti premierem.

Fényképezőgép persze nincs nálam, ő pedig nem hord magánál repifotókat, így megegyezünk, hogy a lemez plakátját írja alá emlékül.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)