vissza a cimoldalra
2018-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc felvételek (149)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61182)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kimernya? (2773)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2936)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Zenetörténet (243)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1124)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: parampampoli
Leírás:
Honlap:
   


parampampoli (6516 hozzászólás)
 
Élő közvetítések • 73482018-08-17 20:09:34

Sajnos a rendező is "nagy" név. Vagy inkább hírhedt. (Közismert elmebeteg, mondhatnánk.)


Élő közvetítések • 73462018-08-17 10:38:58

Félek, hogy ez még a júliusi Saloménél is szörnyűbb lesz.


Pantheon • 22462018-08-17 10:38:04

Csodálatos asszony volt, aki ismerte, tudja. -:((((((



Nyugodjék békében!


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66692018-08-10 19:02:45

Nem csak Kesselyák nem tud zongorázni, nem tudott Győriványi sem, és nem tud Kocsár sem. De tudtommal nem tudnak semmilyen más hangszeren sem. Ellenben Ligeti csodálatos hegedűs, Berkes Kálmán isteni klarinétos, Antal Mátyás nagyszerű fuvolás volt.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66682018-08-10 18:57:24

Nem vetted észre, hogy Déri András írásának semmi, de a Földön semmi köze ahhoz, hogy látta-e a nevezett művet vagy nem?? Egyáltalán, ezt az érvnek vélt nem érvet felejtsük már végre el! Kovács János írása is önmagában értelmezendő volt, elvi szempontból, és nincs összefüggésben azzal, hogy látta-e a  rockGiovannit, vagy sem. És ez érvényes bárki másra is. Én pl. nem láttam, nem is érdekel, de lehet az a véleményem, hogy Mozart műveit semmilyen formában ne dolgozgassák át. És ne használják hátsó szándékkal reklámcélokra a nevét!


Erkel Színház • 94342018-07-18 00:32:51

Biztos, hogy jó helyre kattintottam? Ez az Erkel Színház-topic? -:(((((


Miller Lajos • 662018-07-09 07:45:01

Szerintem sem, de aki az origo bármilyen írását annak tekinti, magára vessen!


Miller Lajos • 632018-07-08 22:47:26

De annyira, hogy már 1980-ban megdobták egy Kossuth-díjjal is... -:))


Anna Moffo • 322018-06-29 21:08:00

Nem görgettem le eléggé, és látom, hogy trisztán már lényegében megelőzött. Elnézést. Mindennel egyetértek, amit írt.


Anna Moffo • 312018-06-29 19:11:55

A filmet sajnos Magyarországon, ki tudja miért, angol nyelvű változatban mutatták be. Mióta megnéztem a német nyelvű változatot (ének és próza egyaránt), egész más lett róla a véleményem. A youtube-on is megtalálható. Egyébként pedig nem Moffo és Kollo volt a film baja, hanem Psota és Latinovits. Psotánál kolosszálisabb melléosztás nem volt még se a magyar film, se magyar operett történetében.



 


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25792018-06-28 13:10:36

Na, néhány szereplőt kivéve ez egy olyan Figaro lesz, amitől futni kell, de messzire.


Edita Gruberova • 30592018-06-24 13:27:38

Tökéletesen egyetértek!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608792018-06-21 16:54:31

Én most lettem kíváncsi rá, és jövő héten akartam volna megnézni. Ezek szerint hiába? (Nem értem, hogy akkor most ugrik az egész produkció, vagy csak bizonyos előadásai?)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608742018-06-21 07:13:26

Azt hittem, hogy a momus lelkes fórumozójaként már tudomásodra jutott, hogy Sáfár férje a magyarországi BMW potentátja, nem mellesleg a színház egyik főszponzora. Ezért énekel annyit kedves neje, mindegy, hogy hogyan. Ő nem kamaraénekesnő-szint (egykor Petrovics még szerepet se adott neki), hanem a közepesnél is gyengébb vidéki. Egyébként ez az egész kamaraénekesi dolog átláthatatlan elvileg és gyakorlatilag is. Mire adják és kinek? Az utóbbi években tökéletesen degradálódott, most, hogy Kolonits megkapta, ismét rangja lesz neki. Tőle. De a másik kettő? Már elnézést..  Se Sáfár, se Szegedi nem olyan szint, hogy ilyen kitüntetésnél szóba jöhessen.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200992018-06-20 23:45:39

Értelmes kompromisszumként elfogadom. -:)))


Opernglas, avagy operai távcső... • 200972018-06-20 19:17:56

Nem hiszem, hogy Marton bármit életében csinált volna, amit nem gondolt komolyan. Rosszat lehet rá mondani mindenfélét, de ezt biztos nem. (Te egyébként nyugodtan folytathatod a gondolatmenetedet, a tények nem szoktak zavarni. Neked nem tetszett Marton Manonja, ez rendben van. A világnak ettől függetlenül lehetett más a véleménye.)


Erkel Ferenc • 10432018-06-20 19:15:13

Nekem a koncert nagyon tetszett anno, és örülök, hogy megvan a felvétele. A húzások nem zavarnak. Egyébként a műnek van teljes felvétele, a 80-as években készült a Rádióban, Pászthy Júlia gyönyörű Bátori Máriát énekelt. (A tenorpartnerrel volt nagy gond, annál László Boldizsár klasszisokkal jobb. Sőt: nagyon jó.)


Opernglas, avagy operai távcső... • 200952018-06-20 16:31:01

Ha a Manont érted Martontól távol álló szerepkörön, akkor nagyot tévedsz, mert nem távolodott el tőle, utána még sokszor énekelte külföldön, többek közt Hamburgban, Madridban, ez utóbbiból videófelvétel is készült. Utoljára 59 éves korában énekelte Frankfurtban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608512018-06-19 10:46:04

Egyébként megvannak az új kamaraénekesek. Kolonits Klára, Sáfár Orsolya, Szegedi Csaba. Kolonitsnak gratulálok, abszolút megérdemelte! (A többi netto vicc.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608502018-06-19 10:37:59

Semmiféle skatulya nincs, nálam legalábbis. Mindenki minden este tiszta lappal indul. Produkció van, teljesítmény, általános hangi képességek és napi diszpozíció. Egy jelenleg népszerű magyar tenorról elég rossz véleménnyel voltam, utána keresetlen egyszerűséggel a legnagyobb élő magyar tenornak neveztem, majd mikor egy év után aprópénzre váltotta tehetségét, "kiszerettem" belőle. Hogy mit hallok, csak az számít.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40172018-06-18 22:57:12

Molnár minden szerepében abszolút versenyképes volt nemzetközileg, még Trisztánnak is, Tannhausernek meg egyenesen kitűnő. Ahogy jóval korábban Vadas Kiss László is, ha kellett, egy héten 3x is.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200852018-06-18 18:22:37

Ja, és a kémia... jó, ha van, de hang nélkül mit sem ér. Nekem magyarázhatták kémiai alapon a londoni meg a müncheni Manont, a Scala Chneier-t. Nézzék hallgassák nyugodtan, nélkülem.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200842018-06-18 18:21:01

Ne haragudj, de ostobaságokat beszélsz, vagy egyszerűen engem nem értesz meg. Engem nem érdekel a színpadon, hogy ki hogy néz ki. Mert akkor Caballét 1980 után nem viseltem volna el semmiben. Rajongtam Botháért, pedig nem volt sovány. És ugyanúgy rajongtam Bonisolliért, pedig egy mediterrán macho díszpéldány volt. És?? Egyiknél sem szempont a külső -- nekem. Másnak igen, de az őrá tartozik. Akit nem kedvelek, azt azért nem, mert nem tetszik a hangja, az éneke, a reklámozása, az érdemtelen felturbózása ud so weiter. A közönség többsége pedig nem érdekel. Mikor a többség véleménye a mérce, elég nagy bajok szoktak kialakulni, minden téren. Neked magyarázzam?


Opernglas, avagy operai távcső... • 200822018-06-17 15:39:53

Ugyanazt írom, csak más a következtetésünk. Te azt írod, hogy ne énekeljék, én meg azt, hogy tőlem nyugodtan. A problémát mindketten érzékeltük.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200802018-06-17 14:51:44

Köszönöm, Otello, hogy írtál ismét az élményedről. Mert azt hiszem, hogy minden fenntartásod ellenére neked élmény volt összességében. A két részlet alapján azt gondolom, hogy ez olyan lehetett volna pl. nekem és korosztályomnak, mint egy időutazás abba a korba vissza, amikor még nem számított semmi, se a kilók, se az évek, hogy valaki énekelhet-e egy szerepet, vagy sem. Dantessel máris nem értünk egyet, mert neki nem OK, aki nekem igen - ha így énekel. Az mindkét részletből hallatszik, hogy Monastyrksa és Kunde is abszolút birtokában van az eszközöknek, amellyel szólamaikat elő tudják adni, azonban mindkettőből látszik, hogy hiányzik az, amit idegen szóval "physique du role"-nak neveznek. Azaz már nincs meg egyikükben sem az a külső adottság, amellyel szerepeiket hitelessé tehetik. Van ellenben hangjuk, de annyi, hogy még értékesíthetnének is belőle. Lehet, hogy ezt az előadást jobb csak hallgatni, mint nézni? Valószínűleg. De én még nézni is inkább velük nézném, mint olyanokkal, akik a hangjukból vásárolni szeretnének. Jobban szeretem az eladókat, mint a vevőket. -:)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608402018-06-17 14:29:11

Aki valaha hallotta énekelni, tudja, hogy abszurd képtelenség az egész. Hogy aztán van, aki az abszurditásokat szereti magyarázni, más lapra tartozik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608372018-06-17 10:37:23

Mi????? Ez viccnek is vicces...


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40032018-06-17 10:04:52

Én a Trisztánt nem láttam, de felfigyeltem másik három előadáson, hogy valóban, egyetlen pisszenés vagy más zavaró hang nélkül asszisztálta végig az előadásokat a közönség. Mintha valamilyen szertartás részesei lennének, nem is operaelőadásnak.



Kedves Takatsa, attól félek, hogy ezeket a szerepeket valóban elsőosztályú szereplőkkel már se Te, se én, se senki más nem fogja látni, hallani. -:(


Pantheon • 22212018-06-13 08:36:04

Don Carlos - 1977. április 17.



Giaiotti, Rozsos, Miller, Begányi, Sudlik, Szőnyi O, vez: Kórodi András



(A néhány nap múlva esedékes Végzet hatalmát lemondta, sajnos.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607992018-05-24 23:14:37

A karmesterekkel már réges régen ez a helyzet. Egyébként döbbenetes, hogy erről az egész botrányos ügyről egy szót nem lehet olvasni, még az ún. szaksajtóban sem. Azt se lehet tudni, bár hírek járnak már, hogy ki bűnös, kinek az agyában született meg a képtelen, emberellenes és művészi minőség-ellenes intézkedés. Viszont az Opera Cafében bemutattak egy rövid riportot a korrepetitorok munkájának óriási jelentőségéről. (Igaz, Bartal László nevét Barta Lászlónak írták, hiszen csak kb 30 éve tagja a színháznak, miért ismernék?) Ezt kapták ajándékba az útilapu mellé... Fontos, hogy a 136 vezető és hivatalnok mind a helyén maradt, biztosan jóval több fizetésért, mint a korrepetitorok.



1 fő Főigazgató

1 fő Főigazgató helyettes

1 fő Főigazgatói asszisztens

1 fő Igazgatói asszisztens

1 fő Vezető belső ellenőr

1 fő Titkársági asszisztens

1 fő Erkel Program iroda vezető

1 fő Művészeti szervező

1 fő Humánerőforrás gazdálkodási osztályvezető

1 fő Humánpolitikai előadó

2 fő Humánpolitikai koordinátor

1 fő Humánpolitikai főelőadó

1 fő Vezető jogtanácsos

3 fő Jogi referens

1 fő Közbeszerzési referens

1 fő Beszerzési előadó

1 fő Irodai adminisztrátor

4 fő Rendezvényszervező

1 fő Eiffel-koordinátor

5 fő Főigazgatói tanácsadó



1 fő Főzeneigazgató

1 fő Főzeneigazgató asszisztens

5 fő Művészeti szervező

1 fő Művészeti szervezőtitkár

2 fő Kórus zenei asszisztens

2 fő Kottatári zenei referens

5 fő Kotta és hangszerkesztő



1 fő Művészeti igazgató

1 fő Igazgatói asszisztens

1 fő Művészeti főtitkár

4 fő Művészeti szervező

1 fő Művészeti szervezőtitkár

1 fő Főjátékmester

1 fő Repertoár felügyelő játékmester

3 fő Játékmester

8 fő Rendező asszisztens

1 fő Főstatiszta szervező



1 fő Balettigazgató

1 fő Művészeti szervezőtitkár

2 fő Művészeti szervező



1 fő Műszaki igazgató

1 fő Beruházó építész asszisztens

2 fő Produkciós koordinátor

1 fő Igazgatói asszisztens

1 fő Igazgatói koordinátor

2 fő Produkciós asszisztens

2 fő Szcenikai ügyintéző

2 fő Jelmezügyintéző

1 fő Üzemeltetési titkár

2 fő Műszaki szakreferens mérnök

1 fő Pénzügyi és anyaggazdálkodó

1 fő Főgondnok

4 fő Gondnok helyettes

3 fő Gondnok

1 fő Főelektrikus

2 fő Elektrikus

9 fő Karbantartó villanyszerelő

2 fő Színpadtechnikai mérnök

1 fő Színpadtechnikai és villamosberendezés karbantartó

1 fő Informatikai osztályvezető

3 fő Informatikus



1 fő Marketing és kommunikációs igazgató

1 fő Marketing és kommunikációs projektvezető

2 fő Marketing projektvezető

1 fő Marketing gyártásvezető

1 fő Sajtófőnök

1 fő Kommunikációs projektvezető

1 fő Nemzetközi kommunikációs projektvezető

1 fő Protokollfőnök

1 fő Event marketing projektvezető

1 fő Klubmenedzser

1 fő Online marketing tanácsadó



1 fő Gazdasági igazgató

1 fő Igazgatói asszisztens

1 fő Érkeztető

1 fő Hivatalsegéd

1 fő Irattáros

1 fő Kézbesítő

1 fő Utókalkulátor

1 fő Munkaerő-gazdálkodási osztályvezető



136 fő összesen (2015-ös adat. Lehet, hogy azóta többen vannak.)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25192018-05-23 22:58:33

-:))))))))


Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? • 2872018-05-19 11:27:31

Ekkora hülyeséget és hazugságot az elműlt 100 évben nem mondott senki. Meláth Andrea ébredjen fel!


Rost Andrea • 20102018-05-17 06:37:13

Én egyáltalán nem lepődtem meg. Azon se, hogy egy totál ismeretlen török szopránt Bán Teodóra és csapata egyből világklasszisként szeretne lenyomni a közönség torkán. Nekik mindenki világklasszis.... (a kép alapján nagyon csinos, ez kétségtelen.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607952018-05-15 20:25:57

Én azt hittem, ez a visszafoglalkoztató rendszer ezután következik. Miután a tegnapi álhír nem álhír, hanem igaz.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607922018-05-14 21:37:57

Ha igaz, jól meg fogja emelni a felkészülés színvonalát. -:(((((((


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25092018-05-05 23:57:07

Laczák Boglárka Carmenjéből és Azucénájából csak részleteket hallottam, de a Bánk bánban Getrudisát kénytelen voltam élőben végigszenvedni. Minden szempontból vállalhatatlan és védhetetlen produkció volt. A véres verejték, a sírás, az üvöltés a nézőkre nem tartozik, az kizárólag az énekes magánügye. A nézőt az eredmény érdekli, Laczák Boglárka eddig hallott produkcióiban én nem tudtam felfedezni sem elsajátított technikát, sem stílusismeretet.



Elég udvarias voltam? (A díjat nem értem, és nem is fogom megérteni soha. Igaz, nem csak ezt az egy díjat nem. )


Jonas Kaufmann • 22402018-05-04 10:24:58

A két állításból az én következtetésem abszolút logikus. Az a feltételezésed ellenben, hogy egyik állítás sem helyes, tökéletesen igaz. (Rálik és Harteros hangja : Ég és Föld.)


Jonas Kaufmann • 22352018-05-04 09:41:30

Néhány napja azt olvastuk, hogy Harteros Antonietta Stellához hasonlít. (Nem hasonlít: egyik a legszebb, legolaszosabb gömbölyű szopránhang volt, ami valaha is létezett, a másik tipikus német hang, aki 10 éve olyan Elsa volt, amilyen kevesen, akit azóta a túlméretezett olasz repertoár alaposan megváltoztatott. Pesti áriaestje tulajdonképpen megbukott, de erről már nem beszél senki. Vagy nem akar. ) Tegnap meg azt látom, hogy Rálik a magyar Harteros. Ebből logikusan következik, hogy Rálik hangja nagyon hasonlít Antonietta Stelláéhoz. Aki ilyen bődületes szamárságokat ír le, az vagy süket, vagy nem hallotta életében sem Stellát, sem Rálikot. A többi stimmel.


Élő közvetítések • 71542018-05-04 08:39:51

Úrhölgyek meg pláne. Szóljon az illetékesnek, aki több beírásával inzultált, mire válaszoltam neki!


Élő közvetítések • 71522018-05-03 06:37:34

Nem válaszolnék Magának semmire, mert néhány korábbi véleményével (nem operáról és nem énekesekről) kiiratkozott azok közül, akikkel szóba állok. A "repítés" nem a momusra vonatkozott, értelemszerűleg, csak Kegyed nem értette meg. (Ahogy az sem értette meg, akire vonatkozott.)  Hogyan is vonatkozhatott volna a momusra? Szerkesztőségének nem vagyok tagja, legfeljebb megbecsült külső munkatársa, semmiféle jogom nem volt és nincs, hogy repítsek innen bárkit is, de még moderálni se. Az én beírásaimat is szokták törölni, ha úgy látják jónak, legfeljebb én ezt nem veszem zokon. Írjon csak nyugodtan, amit jónak lát, akinek akar -- csak ne nekem. Mert hogy ismét segítséget nyújtsak, hangot adok korábban már többször leírt kérésemnek, melyet eddig sajnos nem volt képes akceptálni (megérteni?), hogy ne írjon a beírásaimra, ne reagáljon egyáltalán! Felejtsen el, ha kérhetem ! Tiszteletét pedig tartsa meg magának! Vagy annak, aki igényt tart rá. Én megelégszem azokéval, akik privátban már többször kifejezték, és olyan neveket sorolhatnék tízesével, akik hallatán Ön elsápadna az irigységtől.


Élő közvetítések • 71382018-05-01 20:16:52

???


Élő közvetítések • 71362018-05-01 19:19:31

Mint minden nyelvet, ezt is tanulni kell, az utolsó percig, és sosincs vége...


Élő közvetítések • 71332018-05-01 17:31:24

Persze, szívesen! Ez az állat a lepke, amit sokan, mivel szárnya van és repül, madárként -wa-val, mások, mivel kistestű állat, -hikivel számolnak. A tokiói egyetem nyelvész professzora világosított fel, hogy a choochoo rendhagyó eset, mert bár szárnya is van és kicsi is, nagytestű állatként kell számolni, azaz helyesen ittoo. Hogy ezzel meglepett, nem csoda, de még jobban meglepődtem azon, hogy a japánok többsége is meglepődött rajta. -:)


Élő közvetítések • 71242018-05-01 06:31:40

Igen, igen... igazat szólsz. Sajnos a nyelvek általános romlása egyértelmű, a japán tulajdonképpen a háború óta folyatosan zuhan, a beszélt nyelvet az amerikanizálódás és az angol szavak betörése rontotta le, a számítógép megjelenésével szép lassan (vagy inkább rohamosan) elfelejtik az írásjelek írását. A gépen felismerik, ha megjelenik, el is olvassák, de maguktól leírni kézzel már nem tudják. Szomorú.



Nem is vagy kíváncsi, melyik az az állat, amelyiket a japánok 99%-a rosszul számlál? -:)))


Élő közvetítések • 71222018-04-30 23:14:19

Intelligens és kulturált japánok ma is -wa-val számolják a nyulakat, de meglepődnek, ha egy külföldi is tudja, hogy azzal kell, és nem "hikizik". (Saját tapasztalat.) És van olyan állat, amit még a japánok hatalmas többsége is következetesen rossz számlálószóval számol.


Élő közvetítések • 71202018-04-30 22:30:08

Ez a japán eredetiben nem egyértelmű, mert a -too a nagytestű állatok számlálószava, ami lehet szarvas, őz, vaddisznó, de lehet szarvasmarha, ló, sertés és elefánt is. (Tehát a te fordításod magyarra fordítva a lényeget nagyon is jól megragadja, csak éppen nyelvileg nem egészen stimmel.)


Élő közvetítések • 71182018-04-30 22:16:05

Nem a közmondások fordítását kérdezte trisztán, hanem az én bejegyzésemét.



A nyúl egyébként sem stimmel, mert annak számlálószava a japánban nem -too, hanem -wa.


Élő közvetítések • 71142018-04-30 19:54:16

Mélységesen egyetértek veled. Remélem, akit érint, az is megérti majd.


Élő közvetítések • 71132018-04-30 19:53:21

Majd Haaendel san lefordítja neked, úgyis olyan jól tud japánul. -:)


Élő közvetítések • 71102018-04-30 19:32:57

Aaaaa, natsukashii omoide des neeee... boku no daiskii na kotowaza des ga saikin tsukatta koto ga arimasen. Koo yuu baai ni ryoohoo wa zenzen atte nai des kedo miru to mo ureshii des. Kaufmann no fantachi ni uma no mimi ni nenbutsu moshikuwa buta ni shinju no hoo ha atte iru to omoimas. Haandel san ni kotowaza ni kotowaza de kotaeru: Shaka ni seppoo?


Élő közvetítések • 70862018-04-30 07:54:58

Egyben válaszolok a két bejegyzésére, és utoljára, mert nekem Ön nem vitaképes egyáltalán, és már régóta nem az. A japán hölgy, akinek a véleményét Ön minden áron szeretné kisebbíteni és hitelteleníteni, 30 éve él Bécsben, és ebből 25 évet minden este az Staatsoperben töltött egészen addig, míg olyan előadások és énekesek voltak, akiért érdemes volt menni. Manapság havonta 1-2 x ha megy. Közben bejárta Európa nagy színházait is, Zürich, London, Salzburg, Roma, Milano, Barcelona, Madrid stb, még Buenos Airesbe is elutazott operát nézni. Egy ilyen élő tapasztalattal bíró operarajongóval óhajt Ön vitába szállni, és azt feltételezni, hogy Curát Frontalival állítja párhuzamba? Nevetséges. A másik reménytelen próbálkozása, amit egy alábbi sokat író embertől vett át, hogy Kaufmann problémáját a volumenre szeretné leegyszerűsíteni. Az csak az egyik problémája, nem is a legnagyobb, amely más, annál súlyosabb problémáiból adódnak. Végezetül tájékoztatom, hogy rajongója vagyok a nagy pianokulturájú énekeseknek, ha azokat a pianókat helyes technikával képzik és nem élnek vissza velük. Kaufmann nem tartozik közéjük.



Kérem, hogy ne válaszoljon, mert felesleges, mindketten elmondutuk álláspontunkat, maradjunk ennyiben. Még kevésbé írjon az az illető, aki a japán hölgyet elsőnek minősítette hiteltelennek. Érdekes, hogy mikor rendszeresen foglalt neki jó állóhelyeket a bécsi operánál a 2000-es évek elején, még nem volt vele ilyen szigorú. Ennyit a jelleméről, úgy adaléknak.


Élő közvetítések • 70822018-04-29 23:03:50

Nekem semmilyen véleményem nincs olyan előadásról, amit nem láttam. Az másnak a szokása, hogy olyanról ír, amin jelen se volt. Idéztem valakitől, aki látta élőben, és látta a közvetítést. (Az illető hölgy olyan operarajongó, aki már hallott operaénekeseket Kaufmann előtt is. És mivel minden, amit írt, teljesen egybevág minden Kaufmannról szerzett saját tapasztalatommal, neki hiszek továbbra is.)


Élő közvetítések • 70742018-04-29 21:42:49

Az alábbi véleményt író japán hölgytől frissen kapott mailt is megosztom, hogy legyen, aki örüljön. (Vagy más tudja meg a valós helyzetet.)



"tatta ima ORFIII de Andrea Chenier o yatteru kedo, are wa UUUUUUUSOOOOOOO (uso) dayo. Koe no ookisa o sugoku chousetsu shiteiru. Kafmann no koe wa chiisai. De, owari no dramatic na tokoro date forte mi suruno. TV demo, 1-maku wa kumotta kanji data noni, 2-maku wa totemo kikoeru. Uso sugiru!! Kore ga Kaufmann yo!! Deutschland kara kuru Jouren to hanashi o shita no. DVD ya TV no Kaufmann wa totemo ii. koe mo ookiku utsuru kao no hyoujoo mo. Demo Operhaus no naka de ii to omotta koto wa, 1-kai mo nai ……..to ittara, kanojo mo mattaku onaji iken to!! Frontali no koe mo amari ookiku nakatta. Kyou wa kare wa choushi ga warui kedo, utai masu to setsumei no atta. Nano ni yoku kikoeru…..(souiu koto wa ooi kedo), kitto volyuuumu o chousetsu shiteru. Heritelos no koe mo motto boaaaaa to shiteta. Doko ni mikro-phon ga aruka….de zenzen chigau. Kaumann wa DVD to TV-you no Singer dawa. Saigo no Arie naite…..owari ni hikui oto ga zuuuuuuuun tte tsuzuku desho, o-kyaku wa hakushu o wasure tano yo!!!! Kaufmann Fan wa Beginner (shirouto) ga ooi ni chigai nai… Hansam ga suki nanda. Mochiron, warui Siner dewa nai kedo, „seiki-saidai-no kashu“ toka, senden no kotoba dawa.



Moshi, ima TV de yatteru kurai yokattara, watashi mo nai-kai demo iku ro. 4-kai no 1-kai me wo mite, gakkari……mou ikanai mono!!!"



Magyarul:



"Épp most az ORF-en az A. Cheniert adják, de az HAZUGSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁG  (hazugság) . A hangokat borzasztóan megváltoztatták. Kaufmann hangja kicsi, de a drámai részekben felhangosítják. Még a tv-ben is az I. felvonás fátyolos volt, a másodikban sokkal jobban hallani. Túl nagy hazugság!! Ezt csinálják Kaufmannból!! Németországból jött törzsnézővel beszéltem. Azt mondja, Kaufmann tv-ben meg DVD-n nagyon jó, a hangját nagynak mutatják, arca is kifejező. De operaházban hallva élőben, egyszer se tartotta jónak….így teljesen egy véleményen vagyunk. Frontali hangja se nagy, de ő ma beteg, be is mondták, hogy nincs jól, de énekel. Harteros hangját is jól megnagyobbították, hogy hova tették a mikrofont, azt nem tudom. Kaufmann DVD és TV énekes. Az utolsó áriában…. a végén olyan furcsa hangot adott, hogy a közönség még tapsolni is elfelejtett. A fanjei közt sok a fiatal… tetszik nekik a szépfiú. Nem mondom, hogy rossz énekes, de az, hogy a század legnagyobb énekese, reklámszlogen csak. Ha ilyen lenne, mint a tv-ben, az összes előadásra elmennék. Az elsőn voltam, de többet dehogy megyek. "


Élő közvetítések • 70712018-04-29 20:31:15

A sok jó közt olvasta ezt is?



Gerade das verrmisst man bei Jonas Kaufmann in der Titelrolle. Zwar klingt die Stimme in der Mittellage halbwegs ebenmässig, aber die Höhen werden nur mit enormer Kraftanstrengung gesungen, was zwangsläufig zu gewissen Unsauberkeiten führt. Auch vom Ausdruck her bleibt er den ganzen Abend über merkwürdig flach. Das „Come un bel di“ klang derart ausdrucksarm, dass selbst seine Anhängerinnen, die nach der Verteidungsrede noch einen Jubel inszenieren wollten ohne dabei beim restlichen Publikum auf Resonanz zu strossen, nur verlegen klatschten.


Élő közvetítések • 70682018-04-29 20:16:17

Hagyd, trisztán... hol vagyunk már a középszertől!? Itt már rég mikrofonokról beszélgetnek, nem énekesekről. Aki az alábbi véleményt írta, ott volt, saját fülével hallotta, mint a múltkor otello, de azt is negligálni próbálták. Tegyék, mi pedig "addig csak énekelünk"...


Élő közvetítések • 70622018-04-29 18:50:25

Ja, és a hölgy amúgy utálja Curát. -:)


Élő közvetítések • 70602018-04-29 18:44:00

Egy vélemény Bécsből, aki már élőben látta:



"Kaufmann no Andrea Chenier o (Harteros mo dashi) , ichiou , mini ikimashita. Muenchen no Photo wa kakko yokattashi. De,kitai ijou ni, gakkari. Yokatta no wa, mada Frontali no hou desu. Mada Cura no hou ga mashi…. Aaaaaa, Botha ga natsukashii. Harteros wa sugata mo engi mo ii no dakedo, omotta yori, koe ga komotta kanji . nannen kikanakatta kashira?? Sono aidani Wagner toka utai sugita????? Zannen . (japánul)







 















Magyarul:







"Kaufmann Chenier-jét egyszer megnéztem (Harteros is benne.) A müncheninek jók voltak a képei, azért. Hát, a vártnál is nagyobb csalódás. Csak Frontali volt még elég jó, de ennél még Cura is jobb volt. Aaaaaaa, Botha nosztalgikus emlék. Harteros jól néz ki, jól játszik, de a hangja szűkebb, mint gondoltam. Pár éve nem hallottam, talán azért? Wagnert és hasonlót túl sokat énekelt, talán? Kár."





Erkel Színház • 92442018-04-25 18:04:02

Az övé, hallgassa sokat! Én maradok Dvorskynál! (Majd ha Malafii olyan karriert csinál, mint ő, és meghallgattátok őt az Álarcosbálban az Erkel Színházban, vitatkozhatunk róla.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607732018-04-24 21:44:09

Az árakat önmagukban vizsgálni semmi értelme, csak az általános ár- és bérszínvonallal egységben.


Erkel Színház • 92272018-04-24 08:40:04

Kedves Laci, Macduff is más, és Gustavo is. Az utóbbi ötször hosszabb és tízszer nehezebb. Dvorskyt 1977-től húsz éven minden pesti fellépésén hallottam, egyszer külföldön is, és végigültem egy lemezfelvételét is az Olasz Intézetben. A világon semmiben nem hasonlít rá Malafii, legfeljebb annyiban, hogy neki is középen van az orra. -:)) (Copyright by Molnár Ferenc) Dvorsky csodálatos olaszos hanganyag volt, fiatalon nagyszerű technikával is, Malafiiénál sokszorosan nagyobb volumennel, brilliáns magas regiszterrel. Mikor Pavarottinak egyszer előénekelt, hogy adjon neki tanácsot, az azt mondta neki: mit mondjak? Jobb vagy, mint én. Ezt Malafiira aligha mondaná.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607702018-04-23 23:40:05

Hátha a momus szervez nekünk egy buszos kirándulást New Yorkba... -:)))


Erkel Színház • 92202018-04-23 20:11:29

ÁLARCOSBÁL PREMIER (2. rész)



A második szereposztás premierjén, mint az már lenni szokott, sikerült újabb, egyáltalán nem pozitív tapasztalatokra szert tennem a rendezés képtelenségeit illetően. Azt gondolom azonban, hogy erről tovább szót csépelni felesleges, mivel azzal már segíteni úgyse tudunk rajta, és valójában nem is érdemel több szót. Annál inkább érdemel a produkció zenei megvalósítása, mert míg az első szereposztás összességében stabilan jó színvonalat mutatott, a másodikkal néhány alakítást leszámítva, igen súlyos problémák mutatkoztak. Ha röviden kellene megfogalmaznom a véleményem, azt mondhatnám, hogy a két előadás közt szakadéknyi a különbség.



Mindkét előadás karmestere Michelangelo Mazza, aki nevének jelentésével ellentétben („buzogány”), a premieren nem emlékeztetett a középkori harci eszköz rettentő erejére. Az Álarcosbál nyitányának legelején, a háromszori pizzicatók alapján már általában kb. sejthető, hogy a dirigenstől mire számítson az ember egész este. A premieren nem csak ezek, de az utána következő első, a nyitókórust megelőlegező dallam is igen sápadtan, vérszegényen hangzott fel. Az utána következő, ellenpontozó részek is egymástól igen eltérő intenzitással szóltak, és ez a kettősség Mazza egész dirigálásán végigvonult. Jól megragadott részek váltakoztak hirtelen lelassuló, energiaszegény egységekkel. Nem találtam megfelelőnek az áriák kíséretét, különösen ott nem, ahol a zenekarnak majdnem egyenrangú szerepe van a szólista részeit összekötő dallamokban.  Legjobban érzékelhető volt ez Renato III. felvonásbeli áriájában, ahol a zenekarnak ugyanolyan intenzitással kell megszólaltatni a csalódás fájdalmát és indulatát, mint az énekszólamnak.



A második előadáson azonban Mazzát mintha kicserélték volna, de nem csak őt, hanem zenekarát is. Az első hangtól kezdve lendületesen, differenciált színekkel, izgalmasan muzsikáltak. Hasonló változást tapasztaltam a kórus teljesítményében is (karigazgató: Csiki Gábor): ők ugyan a premieren is jók voltak, de a saját szokásos, kiváló színvonalukat valójában a második estén mutatták meg. Ebből arra következtetek, hogy a premier előtt érdemes lett volna még többet próbálni, mert az mégsem járja, hogy egy premier funkcionáljon egy új produkció főpróbájaként. A magam részéről kíváncsian várom, hová és milyen irányba fejlődik karmesteri szempontból az előadás, fájlalva, hogy Mazza épp akkor került jó formába, mikor az elsővel összehasonlíthatatlan énekesi gárdát vezényelt.



Zeneileg egyetlen momentumot szeretnék kiemelni, amely mindkét estén elégedetlenségre adott okot, ez pedig az opera fináléja. Gustavo megbocsátó szavai után a concertatót a kotta szerint „ppp” és „sottovoce estramamente”(extrémen halkan) kell indítani. Enélkül az a hatalmas crescendo, amit Verdi elképzelt, és néhány felvételen néhány karmester olyan torokszorítóan interpretált, egyszerűen nem jön létre. Mazza az indításban nem fogja vissza eléggé az apparátust, és Amelia első magas Bé-jét sem képes, sajnos, egyik szoprán sem pianissimo intonálni, hogy utána a magas C lehessen a valódi dinamikai csúcspont. Így a finálé egyik este sem érte el azt a hatást, amelyet a kottában elrendeltek megvalósítása esetén el tudna érni.



Fekete Attila éneklését hallgatva mindig Gruberova jut eszembe, aki tenorpartnerének, mikor az első hangtól az utolsóig rekedtre ordította magát, csak annyit mondott: „Peter! Technika!” Riccardo szerepe egyébként nagyszerűen passzol Fekete hangjához, de sajnos bizonyos részekben, amelyek ezt a szólamot a legnehezebbek egyikévé teszi, technikailag nem áll a helyzet magaslatán. Nagy, sötét, baritonális hangon indít, hibátlan első áriával, majd onnan az Ulrica kép végig fokozatosan veszít erejéből és biztonságából is. Mélypontját a Tengerészballada általános intonációs zavaraiban és egy intonációs krachjában, majd a Kacagókvintett zárórészében érte el, ahol egyenesen hang nélkül maradt. A második felvonástól érdekes módon új erőre kapott, és onnan tulajdonképpen az előadás végéig jó teljesítményt nyújtott.



Hogy mit jelent egy operában az, hogy egy énekes, mint Fekete, a szerephez megfelelő volumenre képes, a második este vendégtenorját hallgatva derül ki. Mikhailo Malafii kellemes hangon, megbízható, kicsit szlávos technikával, de végig üzembiztosan énekelte az egyébként nem neki való szerepet. Harminc évvel ezelőtti orosz kollegáját, Alekszander Fegyint juttatta eszembe, aki kiváló Faustot és Mantuai herceget énekelt nálunk. Malafiit is szívesen hallanám ezekben a szerepekben, vagy Alfrédként a Traviatában -- Gustavo azonban más fach: ez Manrico és Alvaro rokona, amelyben hiába az énekesi kultúra, ha a darab szinte teljes egészében elég súlyos volumenproblémák mutatkoznak.



Nem mutatkoznak volumenproblémák Amelia két megszemélyesítőjének esetében. Sümegi Eszter kellemes meglepetés volt: sokkal jobb, mint vártam és sokkal jobb, mint ugyanebben a szerepben volt tizenhárom éve. Jobb, mint legutóbbi Aidáiban, és sokkal jobb, mint pár héttel ezelőtti bosszantóan alkalmatlan Liújában. Azon lehet vitatkozni, hogy valaki pont ilyen hangon képzeli-e a drámai Verdi-szoprán szerepek egyik legszebbikének szólamát. Én nem, mert Sümegi hangja messze nem egy minden regiszterben egyforma teltséggel, gömbölyűen és áradóan megszólaló olaszos színű matéria. Magas regisztere sokszor túlvibrált és elvékonyodik, de ezzel a hanganyaggal is színvonalasan, váltótársnőjével összehasonlítva kiemelkedő színvonalon énekli el a szólamot. A pianók hiánya továbbra is egyértelmű, viszont továbbra is profi módon él a piano tónusú, pianónak tűnő énekléssel, amelynek köszönhetően jogosan igen nagy sikert aratott a III. felvonás áriájával, valóban kiemelkedő énekes produkciót bemutatva.



Rálik Szilvia hangja sajnos mindenben alkalmatlan erre a szerepre. Hangja nélkülöz minden teltséget, gömbölyűséget, énektechnikája pedig, amely megfelelő Elektra vagy Brünnhilde éles kiáltásaira, még Abigél harci őrjöngésére is, ettől a szólamtól teljesen idegenek. Volumenproblémái, igaz, egyáltalán nincsenek, de ez az a hang és hangadás, amely jobb lenne, ha inkább kevésbé hallatszana. A konstans, minden fekvésben és dinamikában kellemetlen vibrato valóban próbára teszi a néző hallószerveit, de az előadás végére már az agyi hallóközpontot is. Amelia helyett sokkal jobb lenne, ha inkább Oszkárral próbálkozna, ez a világos és éles szín sokkal jobban érvényesülhetne az apród szólamában.



Különösen ebben a produkcióban el is kelne egy jó Oszkár, mert sajnos az apród ziccer szerepe az előadás gyenge pontja. Szemere Zitának korábban hallott Papagenája és Zerlinája alapján ideális szerepe lehetett volna, azonban a Melindákkal lefárasztott középregiszterben alig hallatszik, csak a magas fekvésben fénylik fel úgy, ahogy kellene. A második estén az előadásból sajnos Oszkár mint olyan kimaradt. A színpadon ugrabugrál ugyan egy sárga kabátos leányka, de sajnos hallatszani egyáltalán nem hallatszik. Ha pedig egy-egy hangra mégis, mint például a Kacagókvintett gyönyörű dallamának magas C-jén, olyan csúnya hangot hallatva, melyet profi énekestől tényleg ritkán hallani színházban. (Hírlik, hogy Covacinschi Yolanda már a májusi próbaéneklésen így énekelte Oszkárt, és mindenki azt várta, ária közepén leállítják, ahogy az egykor próbaénekléseken szokás volt. Nem tették, helyette megvették nekünk Oszkárnak…. Valamikor azt hittem, hogy a koloratúr fachban Gábor Artemisznél kisebb hangot soha az életben nem fogok hallani. Tévedtem: most hallottam.



Amennyire gyenge pontja az előadásoknak Oszkár, olyan erős Ulrica. Fodor Bernadette-et először hallottam színpadon, eddig csak két koncerten volt hozzá szerencsém. Kiegyenlített hangon, a magas regiszterben különösen nagy biztonsággal, a mély regiszterben a szokásos Ulrikákhoz képest kevésbé sötét színnel énekelt. Nagyon tehetséges és még fiatal énekesnő, akinek az évek bizonyára meghozzák majd azt a pluszt is, amely a másik Ulrikát, a Wiedemann Bernadettét olyan élményszerűvé teszi. Pontosan húsz évvel ezelőtt, a Saccani vezényelte előadás jósnője volt nagy kiugrása, amely óta mindenki számon tartja. Most, két évtized elteltével, meg tudta ismételni akkori sikerét. A hang, a közelmúltban olykor tapasztaltaktól eltérően, most mindenben engedelmeskedett, kitűnő formában, a regiszterek között törést nem mutatva énekelt. Ami azonban a hangi produkción kívül benne van ebben az alakításban, az valójában szavakkal alig leírható. A személyiség súlya, kisugárzása, az a delejes erő, amely a nézőt arra kényszeríti, hogy még mielőtt megszólalna, már rá kell figyelni, és utána is töretlenül. Teljes egészében uralta a második képet, óriási sikert aratva. Egymaga zsebre vágta és hazavitte a második premier sikerét, megérdemelten.



Mint az előadás rendezésének elemzésekor jeleztem, a rendezés legjobban félreértett figurája a titkárból udvari piktorrá degradált Renato. Az első szereposztásban Alexandru Agache, a szerep nemzetközi klasszisa kapta a feladatot, és mint már nem először történik, leckét ad mindenkinek a Verdi-stílusból, a legato-éneklésből. Ő valóban tudja és érti, amit énekel, ami önmagában nem lenne érték, itt azonban, a sok rémes olasz akcentussal éneklő kollega között ritkaságnak tűnik fel. A hang színe, a minden regiszterben homogén matéria, a technikai biztonság Agache esetében evidencia, feltűnő ezeken kívül, hogy milyen művészi alázattal valósítja meg a figurának és énekesnek egyaránt előnytelen rendezői elemeket is. Feltételezem, hogy mindent úgy, ahogy azt a rendező kérte.



A másik Renato, Molnár Levente teljes ellentéte Agachének. A hang merőben alkalmatlan a szólamra, minden fekvésben mozog, a magas regisztere korlátozott, már az első ária első F-jén zátonyra fut, hogy utána is minden hang „e” felett hátul, a torokban kössön ki.  Intonációja bizonytalan, folyamatosan, a felső- és a felső középfekvésben gyakran disztonál, a Verdi-stílust, a legatót még hírből sem ismeri. Technikai gondján a Domingótól ellesett trükkel próbál segíteni, állandóan az orrába fúj, de rajta sajnos ez sem segít. A III. felvonás szobajelenete az énekesi mélypont. Közismert, hogy ha az énekesnek az énekkel gondja van, vége van a játéknak is. Mivel ott Molnárnak a szólam áthághatatlan akadályt jelent, önmagához képest játékban ugyan visszafogottabb, de hiába: életemben a nagyáriát rosszabb előadásban nem hallottam.



És bár egy énekes produkciójában az éneklés erényei vagy problémái a meghatározók, Molnár esetében fő gond a színészi alakítás. Egyáltalán nem azt a figurát játssza, amelyet az első estén láttam. Egy Figaróba oltott Rigoletto-paródiát ad elő, kacsázó mozgással, buffó elemekkel, mindent eltúlozva. Mint csepp a tengerben észlelhető ez Renato első megjelenésekor. A rendező elég ostoba ötleteként festőállványát tolva, a távozó udvaroncok között furakodva érkezik a színre Agache, a férfikórus ellenérző gesztusaival kísérve. Molnár ehelyett egyenesen földre esik, mintha Rigoletto lenne az első felvonásban, az egyik udvaronc meg is csapkodja, mint egyes rendezésekben a bohóc púpját szokásos. Darab és figuraidegen színpadi akció. Meggyőződésem, hogy Molnár magát színpadi zseninek gondolja, aki mindent tud, és akinek mindent szabad. És tényleg: hagyják neki ezeket a színpadi képtelenségeket, ezt a műtől és komoly színháztól idegen ripacsériát. Pedig nem támogatni kellene, hanem tűzzel-vassal irtani. (Életemben először Molnárt egy visszafogott, takarékos mozgású, gesztusaiban és reakcióiban átgondolt Sharpless alakítás kapcsán méltattam, akkori eszköztára mindenben eltért a maitól. Valószínűsítem, hogy hangi problémáinak feltűnésével váltott irányt, és kompenzálva ment el egy tűrhetetlen és vállalhatatlan felé. Nekem úgy tűnik: visszafordíthatatlanul.)



A négy összeesküvő jól teljesíti feladatát, különösen az első szereposztás két basszusa, Cser Krisztián és Cserhalmi Ferenc csillogtatnak jelentős hangi erényeket, sötét színekkel ellensúlyozzák figurájuk rendezői értelmezésének olykor vígjátéki jellegét. Gábor Géza és Kőrösi András szolidabb produkciót nyújtanak hangban, viszont játékban közelebb állnak a Verdi által elképzelt két intrikushoz.



Mindkét szereposztásban megoldatlan, súlytalan Silvano szólama. A szerepet egykor ígéretes fiatal basszbaritonok énekelték, az opera video- és lemezfelvételeinek baritonjai ma Pesten nyugodtan Renatók lehetnének második szereposztásban. Füle Máté és Erdős Attila énekléséről ez a legjobb akarattal se mondható el: az egyik mindenkori gyenge hangján énekel, a másik próbálkozik ugyan azzal a színpadi tehetséggel, melyet az Operettszínház Kékszakálljában egyértelművé tett, de hangi értelemben teljesen eredménytelenül. Verdi még kis szerepben sem az ő világa.


Erkel Színház • 92172018-04-23 17:29:34

Pavarottinak ezzel a megállapításával nem tudok egyetérteni. A zenében ez benne van ugyan, de a szövegben nem, sőt: Riccardo halálakor megesküszik Renatónak, hogy szerelme tiszta volt, annak felesége becsületén nem esett folt. És minden -- korábbi, normális rendezésben -- a szerelme kettős még csak egy csókkal se végződött, Riccardo állt Amelia mögött, és büszkén kihúzta magát szerelmi hódításának tudatában. Itt Pesten most lenge ruhában ágyba bújatják őket, teljesen félreérthetetlen szituációban, totális ellentmondásban a zárójelenet szavaival.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200622018-04-22 14:33:01

A mellékelt képet látva eltávolítása a leghelyesebb lépés volt, ami történhetett. Ennél már csak az lett volna helyesebb, ha meg se hívják, vagy viszi magával a mellékelt fertelmet is.


Erkel Színház • 91982018-04-22 13:20:54

ÁLARCOSBÁL PREMIER (1. rész)



Van Gálvölgyinek egy remek jelenete: öreg, reszketős bácsi áll a hentes pult előtt, párizsit akar venni. Az eladó kérdezi: milyet parancsol? Mert van ilyen meg olyan ízű. Hát PÁRIZSI ÍZŰ PÁRIZSIT –feleli. És hiába kínálnak neki akármit, ő párizsi ízű párizsit szeretne. Valahogy így van ezzel az operaközönség is: opera szerű operát szeretne látni. „Előadás ízű előadást.”



Megjósolom, hogy épp ezen okból ennek az Álarcosbálnak jelentős közönségsikere lesz, ahogy a tegnapi premieren is, de az egykori nagy premierekhez képest hatalmas, többszöri függöny előtti meghajlásos sikert  nem aratott. A siker elsődleges oka éppen az, hogy az előadás egészen úgy néz ki, mint egy operaelőadás: gyönyörű jelmezek és díszletek lepik meg az ilyen stílusú előadásoktól már elszokott nézőt. Ilyen értelemben ez a produkció, és abban benne ill. külön a rendezés nem olyan inzultus Verdi operája, zenéje és szelleme iránt, mint volt Galgóczy Trubadúrja vagy Anger Traviatája – sokkal ravaszabbul, kevésbé nyilvánvalóan, de nem kevésbé felháborítóan rejti el merényleteit a szerző iránt egyrészt, önnön tehetségtelenségét és alkalmatlanságát másrészt.



Amikor felmegy a függöny, Krisztus levételét ábrázoló hatalmas festmény tűnik fel, végig megtartva előfüggöny szerepét. Kérdés ebből következően: MIÉRT? Mi köze van Krisztus képének az Álarcosbál merőben politikai történetéhez, amely a III. Gusztáv svéd király elleni merénylet történetét dolgozza fel, egy, a valóságban nem létező, szerelmi szállal megspékelve. Reméltem, hogy a szimbólum értelme az előadás végére kiderül.



Mi a baja ennek a rendezésnek tulajdonképpen? Az, hogy az ifjú olasz rendező, Fabio Ceresa, aki a hírek szerint valami rendezői versenyen első díjat nyert egy modern opera rendezésével, semmit nem tudott kezdeni Verdi remekművével. (Jelena Obrazcova mondta egy interjúban, hogy a rendezők azért duzzasztják fel a színházak műsorát modern darabokkal, mert senki se tudja, hogy kell rendezni, senki nem ismeri azokat, így a „tehetséges” rendező nyeregben érzi magát.) Az álarcosbált azonban ismerik, ismerjük páran, így elég egyértelmű, hogy a rendező a világon semmit nem értett meg sem a történetéből, sem a benne megfogalmazott férfibarátság, sem a szerelmi háromszög drámájából. Megkockáztatom: gyakran olyan, mintha a szöveget magát sem értené, ami azért furcsa, mert egy olasz rendezőtől annyit minimum elvárhatnánk, hogy értsen olaszul. Erre a legjobb példa az első felvonás, amelyben Oscar bejelenti a király érkezését („S’avanza il Ré!”), aki amúgy első perctől a színpadon van, és nem ő vonul be a rá várakozó udvaroncok közé, hanem azok az ő hálószobájába. (!) A nyitányban először, majd többször megjelenő álarcos fekete és fehér angyal, amely megelőlegezi Gustavo tragikus sorsát, érdekes motívum lenne, kár, hogy nem eredeti. Az 1984-es genfi Álarcosbálban ugyanez a megoldás már előkerült, igaz, ott sokkal jobban és érthetőbben, hatásosabban, bár kevésbé szájbarágósan kidolgozva. Egyébként Ceresa és szcenikai munkatársai nagyon jól ismerhetik a genfi produkciót, az első és harmadik felvonás színpadképe szinte egy az egyben azt másolja.



Gustavo szobájában egyébként érdekes dolgok történnek ezek után is: például Oscar lerántja a főbíró parókáját. Ez szintén nem új ötlet, más produkcióban is többször láttam már, az azonban teljesen új és nagyon „eredeti”, hogy Oscar és apródtársai ezek után a főbírót a király baldachinos ágyába is bedöntik. Ennek megítélésére előbb ajánlom elgondolkozni annak valószerűségén, hogy bárki bárkit is megforgat egy király ágyában, annak jelenlétében.



Az ilyen és hasonló „kiváló” ötletekkel percenként bombázza rendezőnk a művet és a közönséget, ezek számbavételére nincs se kedvem, se időm. Aki akarja, menjen, és nézze meg az előadást. Konklúzióm mindezekből az, hogy a rendezőnek csak saját képtelen (társalgásban idiótának nevezem őket) ötleteit rendezte meg, ahelyett, hogy a szereplők kapcsolatrendszerét dolgozta volna fel, előbb agyban, aztán a színpadon. (Ez évek, sőt évtizedek óta hiányossága a modern rendezéseknek, és le kell szögeznem, hogy bár általában nem vagyok Anger rendezéseinek nagy barátja, az ő Köpeny-rendezése volt hosszú évek óta szinte az egyetlen kivétel.) Erre azonban ifjú olasz titánunknak már nem maradt ideje, energiája, de gyanítom, szándéka se igen volt rá. Neki a fontos az volt, hogy minden áriát, duettet, tercettet vagy ennél nagyobb együttest szétmozgasson, lehetőleg azzal a szemponttal, hogy a közönség még véletlenül se figyeljen arra, ami az operában egyedül fontos: az énekesre. Tulajdonképpen nem kegyelmezett senkinek: ugyanúgy szétveri Gustavo Tengerészdalát, mint az utána következő Kacagókvintettet, azzal, hogy Ulrica tribünjét kétszer átvonszoltatja a színen, mint Amelia áriáját, akit alatta három kínai hölgyemény (a Turandot két szolgálólánya barátnéjával kimenőn van egy másik operaházból ??) vetkőztetni kezd. Még szerencse, hogy a kalap, a köpeny és a cipő után a folyamatnak vége szakadt, így a valóban pikáns részektől már megkíméltek mindannyiunkat.



Az első és a harmadik felvonás „csak” ilyen értelemben fatális és darabidegen melléfogás, a második felvonás azonban több ennél: ha enyhén akarok fogalmazni illogikus idiotizmus, ha szigorúbban, botrány és aljas pofon Verdinek. Hogy a mű egészében sem érintette meg Ceresát, hogy nem értett meg belőle semmit, az az eddigiek alapján is kb. világos volt, de a 2. felvonás megoldása teljes egészében döbbenetes, felfoghatatlan, és a maga nemében undorító. Az Akasztófák dombja a város szélén, ahova Ulrica a varázserejű füvekért küldi Ameliát nem más, mint egy városszéli opiumbarlanggal kevert kupleráj. (Fű – fű, gondolhatta a rendező.) Itt találkozik Amelia és Gustavo, hogy az operairodalom legcsodálatosabb szerelmi kettősét, a tiszta és nemes szerelem talán leggyönyörűbb zenei megfogalmazását egy baldachinos ágyban, ópiumpipát szippantgatva énekeljék és játsszák el. Nem is akarnám ezt tovább magyarázni: oly abszurd és gusztustalan, minden ihletet és nemességet elpusztító, lemészároló kép, hogy tényleg azt kell mondanom, amit egy címlapos kritikában nem írnék le, de itt igen, hogy Fabio Ceresa ezek után azt érdemelné, hogy valaki úgy ülepen rúgja, hogy repüljön, mint a győzelmi zászló.



A szerelmi szál valódi kidolgozottságánál még nagyobb hiányosság a másik alapkonfliktus: Renato dupla csalódása, barátjában és feleségében egyaránt. Renato figurája egyébként teljesen hidegen hagyta a rendezőt, azon az egyetlen ötleten kívül, hogy ebben a rendezésben nem titkára, hanem udvari festője Gustavónak. Ezért az első áriát, a férfi barátság gyönyörű zenei megfogalmazását egy portrét festegetve kell énekelnie, a zenével és a szöveggel is teljes ellentétben. Nincs megkomponálva, a megfelelő hangsúllyal az Ulricához érkező Renato megjelenése se, és általában a rendező mindent elkövet, hogy a bariton főszerelő ki ne tudjon emelkedni a tömegből. A második felvonás záró együttesében, amelyben egyértelműen Renato a főszereplő, elzengve emberi tragédiáját, a rendező egy sámlira ülteti, miközben a kórus és a két összeesküvő különféle bohózati jeleneteket ad elő mögötte és körülötte. A szobajelenetben a három részes nagyária első harmadában („Alzati!”) a földre ülteti, Amelia pamlaga mögé, a középső részben („Eri tu..”) egy festmény mögé állítja, jó hátra, hogy a szólam lehetőleg ne érvényesüljön. Csak a harmadik részben („O dolcezze perdute”) jön előre, hogy végül a közönség azt kaphassa, amiért jött: Verdi dallamát pazar megszólaltatásban. Tulajdonképpen nagy szerencse, hogy Agache a szereppel való évtizedes kapcsolata okán álmából felébresztve is képes arra, hogy Renatót eljátssza és megszólaltassa, így bármennyire is megtett a rendező mindent, hogy ez ne sikerüljön neki: sikerült.



A teljesen kidolgozatlan jelenetek közé tartozik a sorshúzás jelenete. A szöveg szerint a három nevet egy urnába teszik, amelyik itt és most egy szűkszájú váza. Ebből senki csipesz nélkül ki nem tudna húzni semmit. Elmarad a zeneileg is, dramaturgiailag is oly tökéletesen megkomponált jelenet, a cédula kihúzása, átnyújtása, felolvasása, a zenébe írt hatalmas szünetekkel, melyek alatt a nézők lélegzetüket visszafojtva várják az eredményt. Teljes képtelenség az utolsó kép megoldása is. Gustavo nagyáriája alatt az apródok ki-bejárkálnak, majd alighogy feltárul a báli kép, pompás jelmezkollekcióval, nyílt színi tapsot aratva, ismét falak ereszkednek le, hogy Gustavót és Ameliát a király hálószobájába zárják, kettesben. Valaki, ha más nem, hát a karmester szólhatott volna a rendezőnek, hogy a zenében egyértelműen az van írva, hogy a találkozásnak a bál forgatagában kell megtörténni, ott kell egymásra találniuk, végig a báli zenével kísérve, és hogy éppen a fájdalmas báli zene fokozatos elhalkulása készíti elő a gyilkosság utáni haldoklási jelenetet.



Ami pedig ezt a gyilkossági jelenetet illeti: nos, az már maga a kabaré. Renato egyedül zavarja meg a szerelmesek találkozását, a történelmi hűségnek megfelelően pisztollyal, de nem süti el. Hosszú ideig Gustavo hasának szegezve tolja maga előtt, az hátrál fokozatosan, míg valaki a színfalak mögött el nem süt egy másik revolvert. Az egész oly komikus és groteszk, hogy nem csak én, hanem körülöttem jó néhányan is hangosan felröhögtek. És innen már hiába minden, mert ilyen előkészítés után nem hat a csodálatos finálé sem. Annál inkább sem, mert abszolúte nincs kidolgozva Renato lelkiismeretfurdalása, rádöbbenése tette teljes értelmetlenségére, miután elolvasta a Gustavo által átnyújtott papírt. Hiányzik, egyébként nem csak itt, hanem az egész darabból a király és Oscar apród bizalmas kapcsolatának megjelenítése, amely más rendezésekben oly emberi és megrendítő módon kulminál a búcsú pillanatában. Hogy itt, éppen ebben a csodálatos fináléban sem állt a helyzet magaslatán a karmester, már a dolog zenei részéhez tartozik. Arról pedig majd holnap írok, miután ma megnéztem a második szereposztást is.



Addig maradjunk annyiban: az Operaház ismét elpuskázott egy nagy lehetőséget, hogy egy csodálatos, igazi közönség kedvenc operát megfelelő előadásban mutasson meg. Sok ostoba ötlet, távol Verditől, de olyan távol, mint Ég a Földtől. Sok hűhó semmiért.



Hogy mit keres az előfüggönyön Krisztus levétele a keresztről, arra a legkevésbé sem kaptunk magyarázatot.



 



 


Opernglas, avagy operai távcső... • 200452018-04-20 00:37:08

Peretyatko éppen most bukott egy hatalmasat a MET-ben Luciával -- hurrá, gyorsan meghívjuk rá Bécsbe is. Milyen jó, hogy már rég eszembe sincs Bécsbe menni operát nézni. KIT? (Erről szól a jövő évi program. Hogy nincs kit.)


Erkel Színház • 91922018-04-17 20:26:08

A jegyek elkeltek.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200432018-04-17 17:50:55

Tiltják, olyan értelemben, hogy az énekes hiába kéri, nem teszik meg. Az a Xerxes régen volt. Ahogy Tatjána mondja: "akkor minden más volt."


Opernglas, avagy operai távcső... • 200392018-04-17 16:18:16

Többször nehezményeztem, hogy az indiszponáltság bejelentésének mellőzése sőt tiltása nagyon helytelen szokás az Operaházban. Többször fordult elő, hogy valaki betegen énekelt, mégse voltak hajlandók bejelenteni. Utána pedig az énekesnek kellett a rossz kritikákat zsebrevágni. Az igaz, hogy sokan visszaélnek vele, pl Neil Shicoff pályája utolsó éveiben rendszeresen betegnek mondatta be magát, akkor is, ha teljesen egészséges volt. Idegileg nem volt már teljesen rendben, és ha bemondták, tudta, hogy a közönség elnézőbb lesz, és ettől megnyugodott. Gyakran jól is énekelt, de egyre ritkábban.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200372018-04-17 16:01:17

Caballé Trubadúrt énekelt, nem Forzát. És biztos, hogy nem véletlenül nem hívták meg utána 19 évig. Tucci a pesti Traviata után soha többet nem énekelt sehol. Az első felvonás után szinte semmi taps nem volt, és a később megjelent cikkben is történt egy utalás, hogy már a szünetben készenlétben állt Horváth Eszter, hogy ha kell, be tudjon ugorni. Tucci azonban, valószínűleg félve, hogy a gázsiját elveszíti, ha legalább az előadás felét nem énekli el, azt mondta, nekivág. És akkor már végigcsinálta, csak a két nappal későbbi Aidát mondta le, és Annabelle Bernard énekelt helyette, csodálatosan. (Gách Marianne Tucci iránt nagy részvéttel és megbocsátással írt cikkében -- persze, ő ingyen jeggyel ment, nem ötszörös helyárakkal.)


Erkel Színház • 91912018-04-17 15:50:49

ÁTADÓ JEGYEK !



3 darab jegy keresi gazdáját AZ ÁLARCOSBÁL április 21-i premierjére. Földszint 20. sor közép, ára 3600 Ft/db. Akit érdekel, írjon privában! (Átadás-átvétel előadás előtt 15 perccel az előcsarnokban, fizetés kp-ben. Bankkártyás és részletfizetés nem elfogadott. -:))))


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607182018-04-16 18:18:11

Köszönöm! Rossz címmel kerestem. -:)


Plácido Domingo • 7012018-04-16 16:15:13

Igen, igen, pontosan így történt. Felejt olykor az ember, azt is, ami őseivel történt. Már aki, persze.


Plácido Domingo • 6972018-04-16 12:22:15

Undorító és szégyenletes. Ezt írta volna Franco tábornoknak is? Megmutatná volt uralkodójának, János Károlynak is? Szerintem nem is ő írta, hanem a titkára, agentje, ő meg aláírta a többi között. Titkár úr meg felmarkolta a pénzt. Vagy... Domingo bácsi olyan szenilis, hogy már azt se tudja, mit beszél és ír.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607062018-04-16 10:50:17

Én akkor se mennék, nyugodt lehetsz. -:)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607042018-04-15 23:17:30

És mi az értelme bemutatni Hugo Wolf négyfelvonásos operáját A kormányzót? Egyetlen koncertért egy olyan művet, amely már az ősbemutatón is hatalmasat bukott, azóta se játsszák sehol, és még a Youtube-on se található róla, belőle semmi a világon. A nézők lesznek vagy kétszázan, vagy annyian se, még nincs megnevezve a karmester és több énekes. Embertelen pazarlása pénznek, erőnek, energiának...


Opernglas, avagy operai távcső... • 200302018-04-15 20:55:31

Kedves Otello, bármi történik, mindig a saját fülednek higgy, mindig annak, amit élőben hallottál, ne annak, amit a rádióban, youtube-on! Írjál mindig az élményeidről, én mindenkor örömmel fogom olvasni beszámolóidat.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200172018-04-14 20:43:23

Örülök beszámolódnak, köszönöm. Ha jól értettem, mindket előadást élőben láttad és hallottad?


Erkel Színház • 91472018-04-03 18:07:47

Mint te.


Erkel Színház • 91452018-04-03 17:59:04

1. Azt nehéz is lett volna.


Erkel Színház • 91442018-04-03 17:53:53

Akkor azóta lett. Örülök neki. (Minőségéről nincsenek információim, hacsak a fiatal énekesek éneklése nem. De a már régebben pályán lévőké nem különben.)


Erkel Színház • 91422018-04-03 17:26:44

Szervusz, kedves Tiramisú!



Nem adok ingyen nyelvórát senkinek, még írásban sem. Az értelmezés pusztán válasz volt Héterőnek, akinek nincs is szüksége nyelvoktatásra. (Néhány, vagy inkább sok énekessel ellentétben.)


Erkel Színház • 91392018-04-03 17:00:18

A Pagliacci szövegkönyvében bizonyára nem a 4. értelemben hangzik el. Úgy, mint: "Ah, Tonio, a káposztafélék rügye!"


Erkel Színház • 91372018-04-03 16:29:07

Kedves Tiramisu!



(Eddig tegeződtünk itt, most valamiért magázódni kezdünk. Rendben.)



Egy barátomtól, akinek vannak ott ismerősei, hallottam, hogy jelen pillanatban, és már egy ideje, nincs olasz nyelvoktatás a Zeneművészeti Egyetem énekszakos hallgatóinak. Hogy korábban, mikor volt, milyen volt, arról is voltak elég megbízható információim. Hogy most miért nincs, nem tudom, lehet oka sokféle. Hogy Haja Zsolt hol tanult, azt sem tudom. De biztosan nem most tanul. És bármikor tanult, a szótárban a "gobbo" akkor is púpost jelentett. Ha valaki kinyitja, megtalálja.



Tisztelettel:



ppp



 


Erkel Színház • 91122018-04-03 12:11:17

Ezt a beírásomat viszont kérem, hogy ne töröljék ki: a fórum azért van, hogy előadásokról, műsorpolitikáról mondják el a véleményüket azok, akik akarják, nem azért, hogy más fórumozókkal foglalkozzanak. Akinek személyes vagy pszichikai problémájuk van, oldják meg maguk, esetleg forduljanak pszichiáterhez, ha egyedül megy! De ne itt inzultáljanak más fórumozókat!


Erkel Színház • 91032018-04-02 21:43:41

Marco Comint a ma délelőtti Cavalleria-Pagliacci előadás után részben rehabilitálni szeretném. Sokkal jobb tempókat vett általában, sokkal energikusabban, pregnánsabb ritmikával szólalt meg a két remekmű, csak néhány ponton éreztem úgy, hogy még mindig jóval több lendületre illetve szenvedélyre lenne szükség. Mint a múlt alkalommal, most is a Bajazzók Nedda-Silvio kettőse volt az előadás „nyugvópontja”, ami az operairodalom legszenvedélyesebb, leplezetlen erotikától fűtött zeneszáma esetében nem kis probléma. Ebben sajnos hibás volt Váradi Zita is, aki egyébként jobban énekelt, mint az első előadáson, de abban a duettben más hangkarakterről, és úgy érzem, más énekesi habitusról lenne szó. (Miért nem énekli legjobb szerepét már a második szezonban Rost Andrea?) Haja Zsolt helyén van figurában is, hangban is, bár a korábbiakhoz képest mintha jobban feszülne rajta az ing… óvatosan, óvatosan a kilókkal, mert felszedni könnyebb, mint leadni, és egy amorózó bariton esetében nagyon nem mindegy, különösen a mai világban, ahol az operadirektorok olyan szempontok szerint válogatnak, mint Ókovács, vagy mint frissen értesültünk, Gulyás Dénes is. Szeretném értesíteni továbbá Haja művész urat, hogy az olasz „gobbo” szó púpost jelent, nem pocakost, mint ő egy téves gesztussal illusztrálja Toniót, egy jó nagy „pancia”-t mutatva Neddának. Nem árt, ha egy énekes tud olaszul, de mint hírlik, a Zeneművészeti Egyetemen most éppen nem tanulnak olaszul az énekes növendékek. Nem fontos, gondolják bizonyára… Chanev olyan H-t énekelt ma is az „A ventitre ore!” frázison, hogy csak úgy sistegett, de már Turidduban is szórta a bé-ket, h-kat rendesen. És most hibátlan volt a Búcsú az anyától záró bé-je is! Kitűnő hang, remek technika, nagy kár, hogy idén kihagyták a Ballóból, jövőre a Giocondából is. Ahogy Lukács Gyöngyit a jövő évi Santuzzákban is hiába keressük – teljesen érthetetlen módon nem kapta meg a szerepet. Aki ma látta és hallotta, ezen a tényen csak a szemét meresztheti és száját táthatja. Kivéve persze az illetékes elvtársakat és elvtársnőket, mert a vezetőségből nem láttam senkit megtisztelni jelenlétével az előadást. Biztos nyuszit mentek terelgetni, vagy locsolkodni piros tojásért. Kár. Emlékeztetném a direkciót, hogy egykor Tóth Aladár, vagy később Petrovics Emil minden este, bizony, minden este ott ültek, hogy konkrét információik legyenek énekeseik tevékenységéről. (Ókovács inkább videó üzenetekkel boldogítja az ő drága közönségét, és ha nagynéha mégis megjelenik, legfeljebb egy felvonás megtekintésére van hitelesítve. Kivéve persze, ha Netrebko énekel, őt végignézte, hogy utána írhasson róla a nénikéjének.)  És ha ma ott lett volna valaki, láthatta és hallhatta volna Lukács Gyöngyi minden eddiginél szebb, sebezhetőbb és mégis drámai Santuzzáját, gyönyörű pianókkal és remek fortékkal. Agache már annyiszor látott alakításait mutatta, még a múltkorinál is jobb formában. 31-én Alfióját éreztem erőteljesebbnek, most Toniója vitt mindent. Olyan sűrű, sötét hangon énekelte a szerepet, úgy belemenve a figurába, hogy a Neddával énekelt kettősben eszköz nélkül is mérhető volt a feszültség megugrása a teremben. A sajnos nem nagy létszámú közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a szólistákat, és a csodálatosan szereplő kórust. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a közönség kitüntető figyelemmel kíséri az énekkart, a végén repkednek a nekik szóló „bravi”-k, de most a Bajazzók commedia dell’arte előtti kórusa után is, nyílt színen felcsattant a kiáltás. Teljes joggal. És ezúttal a zenekar is dinamikában sokkal differenciáltabban, a szóló részekben néha egészen gyönyörű játékkal tett meg mindent az előadás sikeréért.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10702018-04-01 23:03:53

És ő mindig mindenben olyan nagyon szép volt?


Kedvenc magyar operaelőadók • 10682018-04-01 22:19:19

Tragikus, hogy egy énekes így gondolkodik az operáról. Ennél csak az tragikusabb, hogy a nyolcéves parlamenti tevékenységét is úgy gondolja, ahogy.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606752018-04-01 12:01:48

Nem, ez nem csak inkorrektség, hanem a rá mindig jellemző pimaszság, fölényeskedő és lekezelő stílus. Egy 84 éves ember biztos nem fog rajta elégtételt venni, de remélem, egyszer még valakiben emberére talál. Amúgy magyarosan.


Erkel Színház • 90972018-04-01 11:51:39

A Parasztbecsület tényleg csodálatos, lelkesítően nagyszerű produkció volt, hozzá kell tennem: a karmester Marco Comin minden igyekezete ellenére. Comint évek óta szerződteti ide valaki, noha minden alkalommal botrány, amit csinál. Balkezes karmester, ami nem lenne baj, de ő sajnos valójában kétbalkezes. Életemben nem láttam és hallottam ilyen operához semmit nem értő dirigenst, akivel egyszerűen nem lehet énekelni. Már a nyitány lassú, vértelen indítása jelezte, mire lehet számítani, de amit végül kaptunk, arra még a legrosszabb gondolatomban se számítottam. Comin egyszerűen nem tud vezényelni: beintései, ha egyáltalán beint, mind rosszak, az énekesek nem tudják követni az atakjait, mert elindít egy tempót, amit az énekes követ, majd minden indok nélkül lelassít, és integet az énekesnek, hogy állj, lassítson le! Értik? Az énekes várja meg őt, ne menjen az egyébként általa adott tempóban. Ennek következtében minden szétment, aminek szét lehetett menni, és minden lassú, dögunalmas volt, ami a verizmusban főbűn. Hogy a tradíciókat nem ismeri, nagy baj, de hogy a kottát se tudja dirigálni, már tényleg tragédia. Folyamatosan nehéz helyzetbe hozta a Cavalleria amúgy kiválóan éneklő három főszereplőjét, de többször éreztem együttérzést a remek formában éneklő, de folyton megzavart kórus iránt is. Az énekesek értékelésében abszolút egyetértek az előttem szólóval, Chanev tavalyhoz képest a diétával leadottból visszaszedett jó pár kilót, de ahány kilót, annyi decibelt is nyert a hangja, ismét az öt évvel ezelőtti premier remek formájában énekelte Turiddut, még akkor is, ha a Búcsú az anyától utolsó bé-jét nem sikerült tökéletesen megfognia. Canio továbbra se az ő szerepköre, bár a magas fekvésben erősebb most, mint korábban, de a szinte baritonra írt középfekvésben nem elég erőteljes. Váradi Zitát alaposan megkínozta Comin, különösen a Madárdalban a borzasztó tempókkal. Szóval ez a Comin ide nem kell, nem kell, de nagyon nem kell. Ő se, meg a többi felesleges külföldi karmester, akik a félreállítottak helyett dirigálnak itt vagyonokért. Vajon ez kinek áll érdekében?? Mert a közönségnek nem. Milyen remek előadásokat vezényelt a két darabból tavaly Hámori Máté? Hát nem eltüntették? Ki érti ezt, és az okát? (Pl. én, de ha valaki kicsit gondolkozni kezd a háttér okokról, hamar kitalálhatja különösebben nagy képzelőerő nélkül is.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606562018-03-28 16:26:11

Hogy az évtizedek óta tartó operarendezői tébolynak mi köze van a pár éve problémává váló migrációnak, azt nem értem, és az írás sem tudta velem megértetni. Azt azonban remélem, hogy az operaházi vezetés, élén Ókovács Szilveszterrel és Anger Ferenccel, megszívlelik Boros Attila intelmeit, ha már a Magyar Időkben jelentek meg. Bár nem hinném.


Erkel Színház • 90532018-03-27 22:50:43

Nem voltak tények, koholmányok és hazugságok voltak. Amelyekről a mai helyzetben, a kiderült sikkasztási botrányok közepette, egyáltalán beszélni, nem más, mint - Antall József híres mondását idézve - politikai pornográfia.


Erkel Színház • 90492018-03-27 14:59:53

Minden operaigazgató bizonyos értelemben politikai kinevezett volt, talán az egyetlen báró Lukács Miklóst kivéve, aki családja, múltja, egész habitusa alapján se lehetett a regnáló hatalomhoz közeli ember. Őt szakértelme miatt nevezték ki -- és milyen jól tették!



Az általad itt politikai curriculummal jellemzett Vass Lajos, politikai megbízatásain kívül volt kulturális intézmény vezetője is, bár ezt elegánsan lefelejtetted a listáról. Igaz, csak egy vidéki nagyváros kultúrházának. Hogy szakmailag jogosultabb volt-e posztra, mint Ókovács, ezen lehet vitatkozni. (Bár hogy egy tehetségtelen, pályára alkalmatlan énekes mitől alkalmasabb bárkinél, azt nem tudom.) Hogy emberileg biztosan, ezt tanúsíthatják azok, akik mindkettejüket ismerik. Az egyik egy kedves, mindenkivel szót értő és arra törekvő, háttérbe húzódó, a szakmai ügyekben nála kompentensebbekre hallgató vezető volt. A másik egy mindenkivel konfliktusba keveredő, agresszív és nagyképű, cezaromán diktátor, aki egyedül dönt mindenben, és semmiféle ellenvetést nem tűr. Aki megpróbálta, Várkonyi Judittól a szervezési osztály egykori vezetőjéig, a kettő között seregnyi emberrel, már mind kívülről szemléli az Operaház falait. Ókovács Szilveszter a magyar operatörténet legkártékonyabb vezetőjeként fog bekerülni az almanachokba, erre előre merek fogadást kötni. De nem kell megvárni a történelem ítéletét: kegyenceit leszámítva már most is ez a vélemény róla a szakmában. (Csak nem meri senki felvállalni a véleményét. Én megtehetem, szerencsére nem függök tőle semmilyen értelemben. Legfeljebb csak a telefont csapta le rám, mikor egyszer felhívott. De nem bántam.)


Edita Gruberova • 30532018-03-26 13:42:37

Furcsa, hogy az 50. évfordulóra épp Pozsonyban nem csináltak jubileumi hangversenyt. Ki érti ezt?



 


Erkel Színház • 90212018-03-26 13:38:18

Én most csak az operára értettem... -:))) De tulajdonképpen lehetnek a dolognak politikai áthallásai is.


Erkel Színház • 90172018-03-26 13:18:00

Budapest, Pozsony, Prága - egy hajóban eveznek. Katasztrófa mindenütt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606422018-03-25 20:26:08

Nem lehet, hogy neki tetszett?


Erkel Színház • 90122018-03-25 20:25:07

Annyi lehet, én csak  az esetleg hatvan feletti kort illetően kételkedtem. (És közben azon morfondírozok, hogy abból a csodálatos Pikk dámából már szinte senki sincs a pályán, sőt, Obrazcova már az élők sorában sem. Pedig Davidoff milyen kitűnő tenor volt, Gerello pedig jó kis bariton.)


Erkel Színház • 90092018-03-25 20:03:12

Szerintem annyi nincs még, Miskolcon a Pikk dámában kifejezetten szép arcú, dekoratív külsejű nő volt, negyven körül vagy alatta kicsit. Tavaly még Aidákat is énekelt, ami egyébként talán leggyakoribb szerepe volt, még lemezt is csinált belőle, igaz, csak keresztmetszetet.


Erkel Színház • 90002018-03-23 18:13:04

9000.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)