vissza a cimoldalra
2019-08-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61872)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3397)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (182)
Élő közvetítések (8087)
Verdi-felvételek (549)
Társművészetek (1349)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1331)
Plácido Domingo (782)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (469)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4551)
László Margit (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1742)
Franz Schmidt (3410)
Opernglas, avagy operai távcső... (20298)
Balett-, és Táncművészet (5871)
A nap képe (2142)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Radegundis
Leírás:
Honlap:
   


Radegundis (41 hozzászólás)
 
 
Franz Schmidt • 26702017-02-11 17:57:32
A Perchtoldsdorfi St. Augustin Kirche 1985-ben avatott Franz Schmidt orgonája alatti mécsestartón mindannyiunk nevében, akiknek a lelke Schmidt zenéjére is rezonál, mint tavaly is, kis közösségünk nevében ma is meggyújtottam az emlékezés két lángját. Mellette a kis tábla szövege:

zum Gedenken an FRANZ SCHMIDT (22. Dezember 1874 in Pressburg/Pozsony - 11. Februar 1939 in Perchtoldsdorf

Das Leben endet, die Musik nicht.

Mitglieder des Franz Schmidt Forums momus/Budapest
Csaba Somos Chorleiter, Ungarische Nationalphilharmonie
Robert Kovács, Kirchenmusiker, Konzertorganist/Eisenstadt

Az a tény, hogy Schmidt Feri - ahogy növére Emma késöbb is emlegeti öt - magyar gyökereit soha nem tagadta, zenéjének elismert módon alaptónusa maradt élete végéig, megengedi, hogy mi is magunkénak valljuk.

Amikor itt Perchtoldsdorfban, Schmidt halálának helyszínén reá emlékezünk, tisztáznunk kellene viszonyát hazájával. Mint láttuk, citálják öt bajornak is, szlováknak, az egyik legnagyobb élö német zeneszerzönek, igazi bécsinek - ez örvendetes, ez az elismerés jele! Csak nemrég fedeztem fel egy érdekességet, amelyröl még nem találtam sehol említést. A mi házunk az Alpok elsö emelkedöjén, azonos magasságban van az ö Lohnstein strassei házával. Látogatóinknak jólesö érzéssel mutatjuk a horizontot, amely a Lajtahátság, az egykori magyar határ vonalát követve végül észak-kelet felé a dicsö magyar múltat, a Pozsonyi csatát idézö Braunberg, a Barnahegyig nyúlik. Azon túl a Kárpátok kifutója, a Pozsony felett emelkedö Zergehegy látszik (433 m magas hegyen 200 m magas TV-torony)... Lehet, hogy Schmidt a sok "szürke" városi lakás után ezért is választotta végre nyugalomra vágyva Margarethe Jirasekkel 1926-ban végsö lakhelyéül ezt a nagyon nehezen megközelíthetö házat, mert innen "hazáig", a Kamzinig, a Zergehegyig is ellátott? Ezt már korábban megszokhatta, amikor 14 évesen a zenei "aranybánya" Grienauer családhoz került, igaz, hogy ez a ház "lejjebb" van (270 m), két évig 1889-ig innen is láthatta a szülöföldet jelzö hegyet.

Otto Brusatti, az ismert zenetudós, mai népszerü rádiósmüsorok kiváló moderátora (pl. Capriccio) bukkant rá egy szennyesláda mélyén Schmidt személyes naplójára, amelyböl részletek már többször idézésre kerültek. A zeneszerzö ebben foglalta össze életének egy fontos periódusában lelkének mélyén örzött eseményeit. Elolvasását csak azon zeneszeretöknek ajánlom, akik az ott foglaltak teljes feldolgozására energiát éreznek, mivel ezek egy része igencsak félreérthetö - és ezt publikációkban sem korrigálják!

Az említett autobiográfiában számadás formájában keserü szájízzel tesz pontot a Pozsonyban töltött évekre, ebben Dohnányiék személye is negatív elöjelet kap. Késöbb mégis jólesöen nyugtázza tanára Dohnányi Frigyes hasznos hegedüóráit, amely számára az önfeledt kamarázásban nem csak a cselló, hanem a hegedü és brácsa mesteri játékát is elökészítette.

Dohnányival való viszonya még a végleges tisztázásra vár - nem szokták megemlíteni, hogy Dohnányi Schmidtet is meghívta az 1933-ban rendezett elsö Liszt-verseny zsürijébe, ö azonban megrendült egészségi állapota miatt csak az 1934 januárjában bemutatott 4. szimfóniájának befejezését tartotta szem elött: "...hogy ne hagyjon az utókorra befejezetlen müvet...", söt szeptemberben az oktatási kötelezettségei alól is felmentését kérte. Sajnos ekkor sem sikerült az újabb közeledés hazájához... Mint tudjuk, a versenyt vitatott ítélettel csodás képességü Dohnányi tanítványunk Fischer Annie nyerte, e sorok írójának nagybátyja szerint - aki maga is az akkor zsüritag Kéri-Szántó Imre tanítványa volt - sem teljesen megérdemelten.

Hogy Pozsony mit jelentett Franz Schmidt számára, mutatja az is, hogy amikor 1908-ban anyagi helyzete ezt megengedte, szülövárosában, Mozsny Vince mesternél rendelte meg saját orgonáját, amely végül Latour grófnö palotájában, a mai Museumsquartier mögötti utcában került felállításra. Miután legjobb barátjával, Alexander Wundererrel a hangszer diszpozicióját alaposan átbeszélték, együtt keresték fel Pozsonyban a közel 80 éves mestert. Erröl a látogatásról számolt be azután barátja, hogy Schmidt mennyire jókedélyüen, felszabadultan volt otthon elemében és hallhatóan milyen kifogástalanul beszélt anyanyelvén.

Nem kívánok ezen a helyen korábbi vitákhoz csatlakozni. Számomra évtizedekkel ezelött nagy felfedezés volt Franz Schmidt oeuvre-je, örülök, hogy zenéjét jól megismerhettem és meglehetösen rendhagyó életébe is mélyebbre láthattam.

Hogy ö "kanone"-e :--) vagy nem, számomra közömbös, nem tartottam magamat soha a mindenkori politika által elöírt/megszabott dogmarendszerhez. Söt! Családomban szokás volt elhanyagolt értékek felkutatása és ápolása. Nagybátyám, aki Bor Dezsö mellett a Nemzeti Filharmonikusok elödjét, a "Székesfövárosit" legtöbbször vezényelte, Koessler növendékeként nem kedvelte különösen kollégája, Bartók zenéjét. Nem azért, mert Dohnányihoz, vagy akár Sosztakovicshoz hasonlóan nem volt annak a kornak kánonikus alakja, hanem a saját, kialakult zenei ízlése miatt. Mégis játszottuk otthon a müveiket, mert "...az elhallgattatásnál sokkal többet érnek..." - szokta volt mondani.

Ezzel kapcsolatban megemlíteném egy örökérvényü bécsi koncert-"élményemet". 1993-ban egy ritka eseményre vártam izgatottan: Sviatoslav Richter két Saint-Saens zongoraversenyt (2. és 5) játszott egy este Oleg Caetani vezényletével. A g-moll koncert azelött még sosem szerepelt Richter müsorán, nálunk pedig nagy becsben állt, nagynéném maga a mester elött játszhatta a "Konzertstück" változatát (Bizet/Durant) , az "Egyiptomi" pedig maga a zenei találékonyság... Hátunk mögött két férfi beszélgetett, hogy mégiscsak idióta ez a Richter, hogy miért nem valami "rendes" Mozart vagy Beethoven koncertet játszik, miért olyat, amely "nincs a kánonban".

Franz Schmidt halálának évfordulóján hadd biztassak mindenkit, akihez közel áll ez a késöromantikus zene, ne érezze magát másodrendünek, amiért ez tetszik... Én a legnagyobb tisztelettel teszem le az emlékezés virágait Franz Schmidt sírjára és biztatlak Benneteket, hogy hallgassátok meg Joachim Raff utolsó négy szimfóniáját (és az ötödiket), Gouvy Requiemjét és Spohr "Die letzten Dinge" c. oratóriumát és ha tetszik, válogassatok tovább... Talán eljön még az idö, amikor a kizárás helyét a kitárás veszi át - Mao Ce tung-nak is be kellett látnia, hogy a "Virágozzék száz szál virág" emberibb, mint a pártkönyvecske "Virágozzék egy szál virág" üzenete...
Franz Schmidt • 24052016-10-06 20:18:55
Mindenekelött meg kell köszönnöm kedves Carillonnak a Fórum gazdagítását személyes megjelenésével, amellyel egyben nagyfokú gátlásaimtól megszabadítva engem is újra szerény tudásom megosztására ösztönöz. Remélem ez most így is marad egy ideig... Már preambulumomban hangsúlyoztam, mennyire gyülölöm a személytelenségre kényszeritettséget, amelynek sajátságos eredményétöl több "demokratikus", szabad "véleményt" megosztó on-line diskurzuson(?) is megborzadhatunk. Elöadásaim során hosszú évekig többszáz egyetemi hallgató elött állva sem éreztem soha azt az érzést, amit az ilyen álarcosbálon érzek, én nem vagyok képes könnyen megbirkózni az anonymitás kényszerével. Erre mutatott most nekem Carillon egy követhetö példát. Köszönöm!

S ha már a maskarabálba tévedtünk, neved alapján, kedves Carillon, akár Schumann Carneval-jában is helyet kaphattál volna, esetleg egy, a maskarabált köszöntö éjféli carillon portraitjával. Nekem kézzelfogható kép - pardon! - füllel érzékelhetö dallam tolakodik elö - mondjuk - a 'Commedia dell’arte' fontoskodó vén kalmára Pantaleone és az életvidám, cserfes Colombine között elsuttogott hamis vallomás után, mielött kitörne a "Bündlerek"-nek a filiszteusokat elsöprö éjfélt köszöntö harcitánca. Ide illeszteném be azt a "Carillon"-t, amelyet Pécsi Sebestyén játszott a Zeneakadémia új - ma már túl régi :-) - orgonájának avató koncertjén, valamikor a '60-as évek közepén, talán harmadik ráadásként. Még ma is a fülembe cseng, ahogy bekonferálta Jedike (sic) Harangjátékát. Már gyerekkoromban megtanultam, mi az a "Zimbelstern", de ilyen igazi orgonás harangjátékot addig nem hallottam. Hosszú ideig kutattunk a koncert után a kottája után, mert senki sem tudta, mit is hallottunk igazában... Nos, kedves Carillon, nekem neved olvasván rögtön ez a hires Carillon vált zenei anagrammáddá.

Ugyanilyen kiváncsisággal várom a Perchtoldsdorfi St. Augustin templomban vasárnap, okt. 9-én 19.30 h-kor kezdödö, a hires trombitamüvész, Prof. Adolf Holler emlékének ajánlott koncertet, amelyen Kovács Róbert müködik közre orgonán, s amelyen Franz Schmidt müve is elhangzik. A belépés ingyenes, kilépésnél a perselybe szoktuk lehetöségeinkhez mért köszönetünket kifejezni.

Ha valaki akár véletlenül erre jár és érdekli a koncert, nagyon tudom ajánlani, mert a P'dorf vádötornya és vára közötti St. Augustin hangulata csodás, noch dazu! - ha egy ilyen kíváló orgonamüvész járul még hozzá ehhez ihletett játékával!

A koncertröl be fogok számolni, kiegészítve Franz Schmidt orgonájáról való hiradásommal. Nem tudom, elhangzott-e már itt, hogy a korábban már hivatkozott, Schmidt maga tervezte pozsonyi hangszer végülis ide, P'dorftól nem messze, a Maria Enzersdorfi Plébániatemplomba került, ma már csak méltatlan módon "porfogói" szerepkörben húzódik meg a háttérben nagyon szerényen, ahogyan a Plébánia közösségének egyes képein, szinte csak nagyítóval felfedezhetö, pl:...

https://www.pfarre-suedstadt.at/liturgie-gebet/

Sajnálom, hogy a Schmidt-orgonáról készült saját fotóimat nem tudom ide befüzni, mert ennél ez a nemes hangszer jóval nagyobb tiszteletet érdemelne! Fáj is érte a szívem, hisz' magam is egy kissé "orgonás" családból származom: még az "átkosban" is büszkén vihettük éppen csak iskolás gyermekeinket a hires pécsi orgonaépítö család legifjabbjaival együtt a Szent István Bazilikába a kreativ öseinket megörökítö táblát megmutatni, amelyen ez állt "Az orgona Angster József, az orgonaszekrény Thék Endre müve". A megújulás óta ez a tábla már nem látható, az a rendszer, amelyik büszkén hivatkozik a dicsö múlt emlékeinek gondozására, ilyeneket már nem tart feladatának. Sic transit gloria mundi...
Franz Schmidt • 14972016-03-06 18:15:55
Nemrégiben sokadmagammal látogattuk meg Bécsben a Kunsthistorisches Museum régi hangszereinek gyüjteményét, amely a legméltóbb helyen, a Neue Burg íves épületének közepén, a híres és sajnos Hitlernek az Anschluss idején Bécs lakosságát üdvözlö (és vice versa!!!) beszéde miatt hirhedtté vált erkélye mögött rejtözik. Látogatásunk idözítése politikai jellegü volt, Fischer államelnök tájékozódó bejárásán kívántuk volna demonstrálni, hogy ennek a gyüjteménynek itt van az igazi otthona, költséges elszállítása csak azért, hogy a mai "uralkodók" talpnyalói által ide tervezett újkori történeti múzeumának adjon helyett - csak az erkély miatt! - értelmetlen.

Látogatásunkhoz, amelyhez kb. 50 aktív zenész és zeneszeretö csatlakozott, a legendás hírü Eduard Melkus professzor ajánlkozott, velünk a hangszerekkel kapcsolatos óriási tudását megosztani. Melkus nevéhez nem csupán Egon Wellesz - akinek a szülei Zemlinskyéhez hasonlóan még Magyarországon éltek - neki ajánlott hegedüversenyének ösbemutatója füzödik, hanem az 50'-es évek elején a régi zene új, korhü játékmódjának kifejlesztésében t.k. Gustav Leonhardt-hoz hasonlóan úttörö szerepvállalás is.

A csodás régi hangszerek között könnyes szemekkel emlékezett meg az 50'-es évekröl, ebben Nikolaus Harnoncourttal és örök társával Alice-szel való közös munkájukról is. Harnoncourt haláláról, munkásságáról most sok firkász fogja leírni mindazt, amit archivumokból érzelem (és tudás) nélkül össze tud kaparni. De a vele majdnem egykorú Melkusnak a többszáz éves müvészi hangszerek inspirálta visszaemlékezését Nektek - úgy érzem - tovább kell adnom, mert Ö át is élte, át is érezte, amit a legnagyobb szeretettel velünk éreztetett.

A csodás viola d'amore-ék, ma már ismeretlen ös-hegedük, rebeck-ek, lira da braccio-k között az Ö szájából hallani Harnoncourt öszinte zeneszeretetéröl, önzetlenségéröl, az együtt-muzsikálás nagyszerüségéröl, a régi hangszerek megszólaltatásának, a felfedezésnek együttes öröméröl mesélteket sajnos nem tudom Nektek eredetiben továbbadni. Számomra a kor- és "harcos"-társ Melkus professzor szemének már kissé selymes csillogása, amikor Harnoncourtról mesélt, a hallott koncertjeinek, hangfelvételeinek élményeit relevánsan egészítette ki, ezért tartottam fontosnak ezt Nektek is megemlíteni.

Johannes Nicolaus Graf de la Fontaine und d’Harnoncourt-Unverzagt (1929 december 6 - 2016 március 5) úgy marad meg lelkünkben, mint egy ritka ember, aki valóban a "noblesse oblige" jegyében élt és alkotott, életünket, a mi emberségünket is gazdagítva. Hiányozni fog...
Franz Schmidt • 14922016-03-06 13:28:49
Szívünknek, zeneszeretetünknek kedves alakjától kell ma búcsút vennünk, aki csellistaként ugyanúgy, mint pl. a Concentus Musicus együttesévelrégi-zene interpretációival, majd a korlátok és korszakok nélküli zene tolmácsolásával örökre beírta nevét a muzsika Pantheonjába: ma éjjel hosszú betegség után elhúnyt Nikolaus Harnoncourt.

Az Ö interpretációjában "A Buch" a bécsi tradiciókban is új állomást nyitott. Bár nemesi származásúként született berlini volt, zenéjét a legnyitottabbnak, de alapvetöen bécsinek, osztráknak tekinthetjük.

Zenéje, egyénisége számunkra igazi Mikulásnapi ajándék marad egy életre, még nevében is - Nikolaus - a december 6-i születését örizte meg.

Fájó szívvel búcsúzunk, zenéjét lelkünkben örizzük ritka emberséges jellemével egyetemben...
Franz Schmidt • 13782016-02-11 21:44:35
Kissé hosszú volt a nap, természetesen "Ma 77 éve, hogy..." itthagyott bennünket nagy zeneköltönk - elnézést!
Franz Schmidt • 13762016-02-11 21:39:14
Ma pontosan 65 éve, hogy Franz Schmidt halálával Európa egy különös és különleges életutat bejárt, rendkívüli zenei tehetséget veszített el, akiben még utolsó idejében is rendkívüli képességek lángoltak, ekkor születtek talán legjobb remekmüvei. Bár hosszúra nyúlt betegsége nagyon visszavetette, a körülötte fortyogó egyre furcsább világ sem igazán sarkallhatta volna nagy müvekre, még igazán sok értékes müvel ajándékozhatta volna meg az utókort.

Kissé bizonytalan pátosszal azt mondhatnám, hogy Franz Schmidt utolsó óráinak szinhelye, 13 évig idöskori otthona, Perchtoldsdorf patinás régi Községháza elött fekete zászlót lenget a szél. Azért vagyok kissé bizonytalan, mert semmi más okra nem bukkantam, ami a gyászlobogót magyarázná, de holnap tudok csak az okot illetöen végleg megbizonyosodni. Perchtoldsdorf már 15 évesen a jómódú zenekedvelö Grienauer családnál töltött egy év maradéktalanul pótolta Schmidtet Pozsonyért - amint azt személyes naplójegyzeteiben vallotta.

Utólagos engedelmetekkel ma a Franz Schmidt orgonának is helyet adó St. Augustin templomban Fórumunk minden közremüködöjének nevében mécsest gyújtottam és megemlékezésünket Somos Csaba karnagy úrral való egyeztetés után a mécses mögött elhelyezett kis táblán jeleztem:

"Zum Gedenken an
FRANZ SCHMIDT
22. Dezember 1874 in Pressburg/Pozsony - 11. Februar 1939 in Perchtoldsdorf
Das Leben endet, die Musik nicht.
Mitglieder des Franz Schmidt Forums momus/Budapest
Csaba Somos, Chorleiter, Ungarische Nationalphilharmonie"
azaz kb.:

" Megemlékezésül / FRANZ SCHMIDT / 1874 December 22. Pressburg/Pozsony - 1939 Februar 11. Perchtoldsdorf / Az élet véges, a zene végtelen / A momus Franz Schmidt Forumának közremüködöi, Budapest / Somos Csaba, karnagy, Nemzeti Filharmónia"

A Franz Schmidt Gesellschaft megemlékezése mellett így mi is képviselve vagyunk ezzel a kis szimbólikus gesztussal, hogy mi sem feledkeztünk meg a magyar Pozsony általunk nagyra becsült szülöttéröl.
Franz Schmidt • 13472016-02-04 10:38:48
Egy múlt heti különleges koncert élménye alapján térnék most vissza Franz Schmidt zongoramüveire. Daniiel Trifonov az utóbbi idök nagy üstököse, csak remélni lehet, hogy a "csupa zene" kisfiúból érett, a zene minden rezdülésére soha nem hallott érzékenységgel reagáló, a hangszer "személyes zené"-vé avanzsált igazi müvésze nem válik ennek a mindent pénzzé beváltó, romlott világnak újabb Tastenlöwe-jévé, szupervirtuózává. Jobban mondva nem csak remélhetjük, mert a saját igényes zenei szándék tapintható, a zene varázsa láthatóan a lélekböl ered, a jól sikerült megoldások feletti érezhetö öröm és végül a közönség ovációját követö látható öszinte megkönnyebbülés nála elegendö vértezetet takarhat. Mit is mondana az általam legnagyobbra becsült Richter mester öt hallgatva, amikor a kérdésre hogy kiket tart a legnagyobb zongoristáknak, azt válaszolta, hogy neki nagyon tetszik Menahem Pressler (bár akkor még és már "csak" a Beaux Art Trió tagjaként hallhattuk), csak ne vágna olyan grimaszokat (Grimasse) játék közben... Hát itt azután lenne panaszra oka, mert Daniil arca a ragyogástól a koboldok titokzatosságán keresztül a démoni felindulásig a megzendülö muzsika szinte pantomimszerü társává válik. De tessék erröl leginkább koncerten, ennek hiányában yt-on erröl meggyözödni - anyag van ott is böven...

Én hírét és felvételeit már ismertem, várakozásomat tovább fokozta, hogy egy koncerten még soha nem hallott müvel kezdte játékát - mondjuk bemelegítésként - a Bach Chaconne Brahms-féle csak balkézre átírt változatát játszotta. S bár önfeledten még a rádásokra is adott ráadást, az estet feltehetöen eredetileg Szkrjabin bal kézre írott cisz-moll Prelüdjével tervezte befejezni. És ezzel értünk el Schmidthez...

Trifonov a balkezes müveknél leengedett jobbkézzel ugyanúgy ül, mint kétkezes müveknél. Zongorázásra termett hosszú ujjaival a polifonikus játék szövetének lejátszása becsukott szemmel két kéz összjátékának hallható, csak - természetesen - a játék szükül le kisebb hangátfogásra, még a szükségszerü hang-ugrásokat is - gondosan minimális pedállal!!! - ebben a koncepcióban nehézségek nélkül oldja meg. Az ö játékában érti meg az ember a szolóhegedüre írt remekmü hasonló, szinte azonos brahmsi megjelenítését, amely után az általam oly' szeretett (és szivesen játszott) Busoni-féle átirat feleslegesen telipakoltnak, túlburjánzónak tünik (persze ettöl még továbbra is szeretem!).

Ezért írtak balkezes zongoramüveket? Hogy megmaradjon a szólóhegedühöz (csellóhoz stb.) hü, vagy ahhoz hasonló hangzás? Tulajdonképpen mi a balkezes müvek háttere?

Bár nem emlékszem konkrétan, hogy Brahms a többi négy "etüdjével" együtt ezt más okból írta volna, mint a kéz ügyességének fejlesztésére, most úgy találom, hogy ennek a Chaconne-verziónak így zeneileg a fenti plusz értelme is van, nem úgy, mint pl. a további gyakorlatoknál (Chopin f-moll etüdje tercekbe és szextekbe transzfonálva, vagy Weber Rondója a két kéz felcserélt szerepével). Brahms feltehetöleg már tanárától Marxenstöl "örökölte" a bal kéz fejlesztésének igényét - akár ilyen módon is, hogy motorikus gyakorlatok helyett önálló kompozíciót játszik. Egyik elsö önálló fellépésén - 15 évesen, amikor ismeretlensége folytán még a nevét sem tudják helyesen leírni - a programfüzet szerint Marxens balkézre írt Serenade-ját játszotta.

Tehát a balkezes müvek jelentös része (Bartók, Saint-Saens, Brahms, Rheinberger) egyszerüen a balkéz játéktechnikájának szükségszerü fejlesztésére szolgál, hogy az mint a "gyengébb kéz", söt a "csúnya kéz" ne csak az egyszerü ritmikai vezetö funkciók ellátásához legyen elegendö.

A következökben majd a másik - Schmidt müveit is érintö - okokat vesszük górcsö alá - olyan érdekességekkel, hogy Wittgenstein balkezes játéktechnikája hogyan függhet össze filozófus testvérének antropológiai szemléletével.
Franz Schmidt • 11542015-12-09 23:48:39
A Wiener Zeitung recenziója Daniel Wagner tollából:
Büszkék lehetünk a zárómondatra!

"Az apokalipszis varázsáról"
A "Buch mit sieben Siegeln" a Musikvereinben

Recenzens: Daniel Wagner

Bensöséges hallgatás a Musikverein aranytermében. János apostolnak az apokalipszisröl szóló bibliai szava újra kifejtette teljes hatását, a demonstratív hangorkán mély benyomást keltett. Franz Schmidt "Buch mit sieben Siegeln" oratóriumával a Wiener Symphoniker egy, számára a legjobban ismert müvet adott elö. Mégiscsak ez a városi zenekar vállalta az ösbemutató felelösségteljes szerepét 1938. junius 15-én.

77 évvel késöbb, újfent a bécsi Singverein der Gesellschaft der Musikfreunde hölgyeivel és uraival társulva (Johannes Prinz alapos, értö vezetésével) egy lélekemelöen gyönyörü elöadás sikerült nekik. Manfred Honeck fegyelmezett és fegyelmet tartó vezetésével egy olyan este született, amely megtanított félni, de egyben hálásnak is lenni. Ezt az estét a legnagyobb gondossággal keltették életre. Stephan Milling az Úr hangját az orgonaerkélyröl valóban istenien énekelte, elbüvölöen hatott a szoprán Sunhae Ims a megbízható tenor Mauro Peter és a nagyszerü alt Bernarda Fink és Florian Boesch (basszus) közkedvelt hangja mellett. Különösen beteljesedetten sikerült a szólisták együtténeklése - és természetesen a hihetetlen orgonaszóló. Kovács Róbert a MV Riegelorgonáján mint az elöadómüvészet mestere nevének újra a legnagyobb dicsöséget szerezte.
Franz Schmidt • 11532015-12-09 21:45:12
A "Buch" Manfred Honeck vezényelte október 20/21-i bécsi elöadásáról ígértem négy recenzió fordítását. Ime az elsö a Kronen-Zeitung cikke:

[b]Mély benyomást keltö szárnyalás[b]

[i]Franz Schmidt monumentális oratóriuma, a "Das Buch mit sieben Siegeln" a Wiener Symphoniker és a Singverein koronaékszerei közé tartozik, ennek ösbemutatója is ehhez a két társasághoz füzödik. Egy hatalmas kórus, azonban ugyanúgy hatalmasak az oratórium dimenziói, összetett és bonyolult struktúrák, müvészi formák. Ezt a müvet pódiumra vinni mindig olyasmi, mint valami felett diadalmaskodni: a szünet nélkül elöadott két óra a müvészektöl a lehetö legtöbbet követel meg és bizony ideális esetben szó szerint "kivasalja" a közönséget is. Mint ahogy most is.

Honeck bölcsen hozta színre az oratóriumot és azt is tudja, hogyan kell az energiával gazdálkodni. A feszültség nem csak a nagy kórusívekben feszül, hanem mindenekelött a hangzás színes árnyalataival, finoman megrajzolt részleteiben is. A "hegy- és völgymeneteket" a Symphoniker teljes hangzatossággal varázsolja elénk, anélkül, hogy folyamatosan az erejével és súlyával hivalkodna.

És a Singverein elbüvöl a kifejezökézség óriási erejével, a szárnyalást bravúrosan teljesíti. Nem utolsósorban tetszenek a szólisták: a tenor Christian Elsner Johannes nagy szerepét az elvárásnak megfelelöen és kitartással formálja meg, Florian Boesch és Stephen Milling (az Úr hangja) impozáns basszus-szönyeget terítenek le, Bernarda Fink alt hangjának szépségével gyöz meg minket.[i]
Franz Schmidt • 11312015-12-05 19:39:46
Kedves Ardelao, neved most már másodszor való félrekorrigálása (mert a helyeset ismét az utolsó pillanatban "javítottam" újra) valamiféle pszichés zavar jele lehet. Sajnálom!
Franz Schmidt • 11302015-12-05 19:34:58
Postabontás tegnapról

A Franz Schmidt Ges. tagjai számára negyedévenként kiadott közleményt tegnap vettem ki a postaládámból. Örömmel fedeztem fel, hogy Dr. Ottner hírt adott itt a Fórum "ezres" jubileumáról. Jólesö nyugtázását múltkori beszélgetésünkkor, hogy hasonló örvendetes eseményröl sehonnan a földkerekségünkröl nem jelentettek Neki, itt adom tovább, ez mindenelött az alapító smaragdot dícséri, mi is köszönjük Neki, hogy hírünk így nemzetközi szinten is elterjedt a Schmidtiánusok táborában.

Ezt ki kell egészítenem azzal, hogy Dr. Ottner ugyanitt Ardaleonknak is köszönetet mond a Szinházi Élet 1916 decemberi számában a Notre Dame itthoni ösbemutatójáról megjelent cikkének neki elküldött fordításáért, amelynek hosszabb részletét a "közlemények" utolsó oldalán le is közölt. "Wir danken vielmals für diese Bereicherung unseres Archivs!" - írja, "Nagyon köszönjük archivunk ezzel való gazdagítását!"

A kiadvány beszámol ezenkívül a közelmúltban elöadott Schmidt müvekröl, az itteni öszi Schmidt-napokról, a II. szimfónia Bychkov Linzben vezényelte elöadásáról, elkövetkezendö bemutatókról - pl. Kölnben jövö év február 20-án hangzik el a G-Dur (Balog-)Zongoraötös. Csak ha valaki éppen arra járna...

Külön melléklet foglalkozik az októberi, nagysikerü "Buch"-elöadásnak a Kronen-Zeitung, Wiener Zeitung, Kurier lapjain megjelent recenzióival, a F. Schmidt Ges. elnökének W. Sinkowicznak a Presse mellékletében közreadott cikkével és egy Manfred Honeck-kel készült interjuval. Jelzett érdeklödés esetén szívesen lefordítom itt Nektek a lényegesebb passzázsokat.


Lisztről emelkedetten • 5332015-11-23 21:57:52

Kedves Búbánat,

elnézést kérek a Schmidt fórumon feltett kérdésedre a késedelmes válaszért, de reméltem, hogy "élménytáram" kupacaiban ennek a koncertnek az emlékezetes kék müsorfüzetét is fellelem, de legalább a jegyet a pontos dátum miatt - ahogy más kék szalaggal átkötve szerelmének elrebegett gondolatait örzi, úgy vigyázok én itt régi Richter-Gilelsz-Cziffra-Casadesus-Rubinstein-Celibidache-... estek artefaktumaira. Mivel nem leltem, most csak emlékezetböl idézem fel, javaslatodra itt ezen a fórumon, kivételes betolakodásomért a törzstagok elnézését kérve.

Antal István idézett 1959/60-as Liszt-estjét az Années de Pélerinage elsö évével kezdte: amint az nem ritka kiváló elöadóknál, már a az elsö, a kápolna visszhangját is idézö e-moll hangzatával a ciklus nyitányaként a Tell-legenda képeivel, a Vierwaldstätter See-én kitört vihart idézö középrésszel, Gessler halálba taszított csónakjából való megmenekülésével, a szabadság-álom fanfárjának megcsendítésével elvarázsolt bennünket Liszt igaz ifjúságának, szellemi kibontakozásának szinpadára, Svájcba. Számomra örökre felejthetetlenek Antal István Plein-air képei - nehéz megfogalmazni - ma, a zongoravirtuózok korában már kitöl is várhatom el ezt az intelligens megszólaltatást: ez nem német hang, de nem is igazán francia, olasz sem - a magam primitív módján meg kell ma is állapítanom: igen, ez számomra valóban SVÁJC...

A genfi harangok tónusa nem a Speyer katedrálisát idézte, bár egyszerre érces és mégis olyan volt, mint egy finom svájci óramü. Az "Au bord d'une source" forrásának csörgedezése nem az Erzgebirge közeli vegyigyára miatt habosan tajtékzó patakot festette elénk, ahogy néha hallani, hanem ahogy ezt "harmadik pátriám", a Grác melletti Schöcklland családtagjaimról és pl. a Bartók családot is patronáló, Liszt által is megcsodált zongorajátékú grófnö, Nákó-Gyertyánffy Bertáról elnevezett ottani források diszkrét, csilingelö bugyogásából én is ismerem (talán nem véletlen, hogy itt született a 6 éves Bartók egyik elsö zongoramüve). Az "Orage" nem csak a fákat kicsavaró elemi vihar volt Antal István keze alatt, hanem egyben bevezetö tónus a ciklus magját képezö "Valleé d'Obermann" drámai útkeresése és önvádja elé. Feltehetöen Liszt önmagával való viaskodásása, amelyet már semmi sem old fel, a lélek vágya a belsö nyugalomra és magányra, amely soha sem érhetö el, ha valakit feszít a tettvágy, a megismerés, az alkotás indíttatása. Az egyetlen megoldás - mint Senancournál is - a tó vizén a hullámok játékos dallamát, a csengö-csörgedezö patakot már meghallgatva a természet újabb csodájában, az alpesi tájban, egyszerü tehénkolompjaiban elmerülni, tovább mártózni a természet adta feloldásban, ha azért a lélek igazi otthonának keresése - "Le Mal du Pay" - reménytelen diszharmóniáival ezt meg is zavarja. Itt még Genf kissé messzinek tünö harangjai inkább a természet fontos részét képezik, számomra azonban már "beharangozza" a Liszt számára a végleges(?) feloldódást jelentö Istenhitet. Nem véletlen, hogy a "Benediction" elsö változata is - talán párhuzamosan - ekkor (1835-38) születik a Lamartin-ciklus tervével, igaz, hogy az érett mü Liszt kibontakozásával 10-15 évvel késöbbi keltezésü, itt már az ima jelenti a feloldozást...

Antal István festöi elöadása egy négy zongoraestböl álló sorozat koncertje volt. Emlékezetem szerint a számomra is felejthetetlen tudású Marija Grinberg - Blumenfeld és Igumnov tanítványának lenni rangot jelentett - Beethoven szonáta-estje és egy Hernádi Lajos est - erröl nekem csak a ráadásként hallott Weber Rondó maradt emlékezetemben (Op. 24 IV. tétel - a Liszt által is sokat játszott Perpetuum mobile, a szonátának van Liszt-féle kiadása is...) voltak még a bérletben, a nagyedik esetleg Ungár Imre vagy Wehner Tibor koncertje lehetett.

Bár akkor már - 14 évesen - némiképpen gyakorlott koncertlátogató voltam, söt a jegyiroda egyik kedvence 8-10 éves koromtól, akinek szívesen félre is tették az orgonaülés 58-60-as üléseinek egyikét (miért? - mert onnan tökéletesen rá lehetett látni a klaviatúrára), de ezen a koncerten hallottam igazán elöször, hogy önálló darabokból álló ciklus egyedei -amelyek itt hangnemileg talán nem is kapcsolódnak - programmatikailag összefügghetnek és... hogy ezt egy igazi müvész érzékeltetni tudja. Nem a különbözöség a domináns - mint pl. a Kiállítás képeiben - hanem a közös szál, amire rávezeti a közönséget, ami további mondanivalót közöl a megérteni vágyóval. Ezért is volt számomra ez az est maradandó, mert erre itt vezetett rá Antal játéka, itt tanultam meg - általánosabban -, hogy zenedarabok nagyon ritkán valók elözmény(ek) nélkül és az igazi mestermüveknek - akár egy másik zeneszerzönél - következményei vannak. Ez a zeneszeretö számára egy újabb izgalmas és szép "rejtvény", az összefüggések felfedezése. Számomra pl. Raff Lenore-ja a Les Preludes-töl nem független, Suk Azrael-je szomorú édestestvére Schmidt IV. Szimfóniájának, s. i. t.

Antal estjének második része ilyen szempontból már nem volt ilyen homogén. Itt a két középsö elfelejtett keringöt és az akkor "felfedezett" Csárdás macabre-t és a "Csárdás obstine"-t játszotta. Annak idején Liszt-esteken inkább Rapszódiák, Velence és Nápoly, Valse Impromptu és hasonlóak szerepeltek. Szegedi Ernö estjei a késöi Liszt müvekkel egy külön - mondhatnám "zenei különcök" számára fenntartott kategória volt. Egy tizenéves számára az öregség kesernyésségével füszerezett, egyszerübb, de mégis izgalmas müvek akkor még örök rejtélyt jelentettek. Emlékszem, hogy a koncert után a családi kottatárban nem talált 2. Valse oublieé-t beszerezve vagy százszor eljátszottam, késöbb a lemezfelvételt recsegösre játszottam, hogy ez az egyszerü "zeneietlenség", "Unmusik" miért is tetszhet nekem? Antal István sem adta meg hozzá ugyan a kulcsot, "csak" eljátszotta, hogy ez milyen csodás, magától értetödö zene, amely csak nem olyan, mint a korábbi Liszt müvek. Jellemzö, hogy amikor az Années 3. évének kottáját kerestem a Zenei Antikvárban, akkor a bolt kiváló szakembere azt kérdezte, miért nem elég nekem a Peters kiadásban található Jeux d'eaux de la Villa d'Este, a többi darab ugyis érdektelen, senki sem játssza öket. Persze azért a. D. ismertem Richter, Starkman, Bächer egyedi felvételeit, ezért kerestem a kottát...

A második részben Antal István egy harmadik müfajt is bemutatott, fantasztikusan: akkor kevesen vállalkoztak még a "Réminiscences de Don Juan" elöadására. H. Neuhaus írja egy darabbal kapcsolatban, hogy azt csak a gépzongora, a pianola és Grigorij Ginzburg tudja igazán lejátszani. Nos a Goldenweiser tanítvány-csodagyerek Ginzburgnak (aki nála is lakott) egy felvételét jól ismertem, Antal István technikailag nem (vagy alig) maradt el ettöl, de a mü zenei tartalmának kibontakoztatása jobban illett az operához, amint az a kettöjük újra hozzáférhetö felvételei alapján is igazolható.

Ezután mesés ráadást kapott a közönség: a köznyelven "Figaró ábránd"-nak titulált több mint negyedórás nehéz, de ugyanakkor nagyon hálás mü - amelyre szintén érvényesek az elöbb elmondottak - után a két kéz párhuzamos mozgásával nehezített Ricordi-kiadású E-Dur Paganini etüdöt játszotta el Antal István. Sajnos egy ponton bizonytalan vagyok - emlékszem egy nem túl démoni Mefisztó-keringöre is, amelyben inkább a csábítás trükkjei és az elfojtott "hátsó gondolatok" domináltak, de nem vagyok biztos, hogy ez is ezen az estén került müsorra. Talán megbocsátható 55 év távlatában...

Mivel mi, a közönség ilyen "örök" élmény ellenére is sokszor hálátlanok vagyunk, hadd emlékezzem meg itt a Liszt-müvek egy másik rendkívüli mesteréröl, Kertész Lajosról. Egyik nagybátyám Keéri-Szántó növendéke (is) volt, aki azután itt nem részletezhetö okokból egy kutatóintézet föosztályvezetöje lett, de rajongása Liszt felé egész életében tovább kísérte. Egyszer kottáimmal meglátogattam - csodás Förster hangversenyzongorája is csábított - ö izgatottan kézenfogott és néhány házzal arrébb kísért, ahonnan Liszt Vogelpredigt-jének hangjai hallatszottak. Nem a Jeanne-Marie Darre féle "csodatrillák", hanem Assisi Szent Ferenc párbeszéde a madarakkal, akik intonált hangon valóban "beszélgettek" itt vele. Megdöbbenve álltunk ott és még a késöbbiekben is le-leszaladtunk a Bakalépcsötöl, hogy hosszasan hallgatózzunk az ismeretlen ház elött, emberi hangú, de "zamatos" Bartókot, authentikus, nem túlromantizált, de férfiasan izzó Chopint és a jövö bölcs abbéjaként ható értelmes-érzelmes Liszteket hallhattunk. Kiderült, hogy Kertész Lajos lakik a házban, ezek után évekig hüségesen jártunk a koncertjeire, szinte kizárólag kisebb termekbe (Bartók - a mai Pesti Szinház, Semmelweiss utca), mert a rendszer így dotálta 1956-os szerepét.

Kertész Lajosról azt mondta értö nagybátyám, hogy Ö nem zongorázik, hanem a hangszeren prédikál... Csak jóval késöbb tudtuk meg, hogy Debrecenben valóban teológiát végzett és felszentelt református lelkész - de emberségét, hittel, szeretettel áthatott müvészetét a közönség soraiból is éreztük. Több konzit, föiskolát végzett zenész barátom hálás neki ritka emberi és zenei hozzáállásáért.

Bár én a most novemberben betöltött 90 éves születésnapja alkalmából már megköszöntem Neki mindazt, amit elsösorban Liszt müvészetéböl Neki köszönhetek, hogy megismerhettem az igazi Történelmi arcképeket, amely nem panoptikum, hanem élö, áldozatkész magyarok hanglenyomata, nem csak Assisi, hanem Paolai Szent Ferenc tanúbizonyságát is a hit mellett, ahol a hullámok - nem a hollywoodi studiók plasztikdiszletét idézik - mint oly' sok elöadásban, a Himnusz és a Szózat egységét, összecsengését vagy a családunk életében szerepet játszó Szent Radegundis himnuszát, amellyel a pápai menetet fogadják, hogy a rászorultak önzetlen megsegítéséhez Krisztus keresztjének egy gyógyító szilánkját átvegyék.
Kertész Lajos most nemrég vett fel a Naxos számára négy új anyagú CD-t, hogy a jövö generációinak átadja az Ö Bartók-képét - nem gyözöm hallgatni és nem szégyellem, néha azt veszem észre, hogy megjelenik egy könnycsepp...

Kedves Tanár úr, tisztelt Kertész Lajos müvész úr, kerek születésnapod alkalmából innen is hadd kívánjunk Neked jó egészséget és sok örömöt és ... köszönjük tiszta szívböl!
Franz Schmidt • 10322015-11-19 21:45:52

Az ajándékba kapott késöösz holnaptól itt is igazi novemberre fordul és a naptáron is lapozunk majd egy nagyot: tegnap szinte tavaszias idöben sétáltunk még végig a szivmelengetö régi házakkal és a szívfagyasztóan kihívó 3-4 "millés" modern villákkal szegélyezett Lohnsteinstrassen a Burg fölött kikapcsolódást, kutyasétáltatást ígérö nagy Begrisch-parkon keresztül a "city centerbe"... Tisztelt Schmidtünk házát ezuttal egy kedves napozó cica tette még élöbbé. Különben: Ludwig August Lohnstein (+1917, 74 évesen) az egyébként a román stílusú székesegyházáról is ismert Worms (a Nibelungok-, Luther- és talán a német-római császárok legösibb német városa) szülötte volt, ragyogó pénzügyi érzékét és a beruházások irányában kíváló tehetségét a mai liberális körök által kevésbé szívesen emlegetett barátja, Dr. Karl Lueger, Bécs reformbarát polgármestere is szívesen kamatoztatta.

A Marktplatzon már állnak a holnap megnyíló Weihnachtsmarkt bódéi és a Hauptplatzon és környékén már éppen szorgalmasan szerelték a romantikus, de számunkra kissé giccses karácsonyi lámpafüzéreket. Egyébként uticélunk a fötér melletti rejtett zugban kapható "igazi", nyers tehéntej volt, amit hetente kétszer frissen szállítanak ide vidékröl (kedvelöknek egy "Geheimtipp!")... Tehát holnaptól Perchtoldsdorfban már karácsonyi lesz a hangulat... Egyben este kisebb koncert a Várban, ugyan Schmidt-mü nélkül és állítólag hidegfront, hüvös esövel.

Kedves Ardaleo, kérdésedet vettem, amennyit én hivatott vagyok erröl mondani, azt szívesen elmondom élöszóban. Mindenesetre az elökészületek Schmidt-ügyben - ahogy írtam - a Mosonyi év "lecsengése" után várhatók. Ennek egyik fö eseménye éppen ma volt Boldogasszonyfalván, ahol Tardy László vezetésével az F-Dur Mise hangzott el és jövö héten pénteken egy másik fö "európai léptékü" müve, a zongoraverseny kerül elöadásra, amelyet éppen Csányi Valéria fog vezényelni - Kassai István "legértöbb" közremüködésével. Ezt én sem szalaszthatom el, talán ez lehetöséget ad otthon egy kis személyes kerekasztal beszélgetésre... Sajnos privát leveledet nem kaptam (még) meg, elérhetöségemet az általam korábban idézett kedves barátaim, ismeröseim ismerik, de esetleg a jövö héten végre személyesen is találkozhatunk.

Bár már utaltatok arra, hogy Schmidt müveinek meghallgatására súlypontilag az internetet használjátok. Mivel éppen ma tapasztaltam, hogy valaki a médiaárúk általam is favorizált on-line bevásárlóhelyén Schmidt müveinek CD-it nem éppen optimális áron "felvásárolta", itt ajánlom fel, hogy ha valaki CD-vásárlást tervez, akkor szívesen segítek ebben több évtizedes, mintegy 5-6000 hanghordozónyi állományom beszerzésének tapasztalatával (pl. Juffinger felvételei egyenként most ca. 8 euróba kerülnek, a teljes Schmidt-orgona-ouvre 4 CD-jéért én kb. ugyanennyit fizettem - persze kivárással)

Én is nagyon örülök Somos János Csaba kinevezésének, nem fogom elmúlasztani, Schmidt "érdekében" is sok sikert kívánni Neki. Remélem, Antal Mátyás hagyományait és szinvonalát is továbbviszi. Ebben a tekintetben ö számomra szívügy volt, mert Édesapja legtöbb koncertjét a legnagyobb élményként örzöm ma is szívemben, szinte mindent fel tudok ma is idézni úgy, ahogy Ö játszotta még az '50-es évek végén is... 1959/60-as bérleti Liszt-estje máig is életem egyik legnagyobb zenei élménye maradt...
Franz Schmidt • 10172015-11-16 21:38:11
Tisztelt Schmidtsbündlerek,

de most mindenekelött kedves Ardelao, igéretemnek megfelelöen ma megkérdeztem Dr. Ottnert a videofelvétellel kapcsolatban. Ö szó szerint skandalumnak tekinti (ld. Dr. Sinkowicz cikkét), hogy még hangfelvétel sem készült a "Buch" Honeck vezényelte kivételesen szép elöadásán. Kérdésemre, hogy tud-e valamilyen "Geheimtipp"-et mindazoknak, akik vizuálisan is részt szeretnének venni ebben az élményben, azt mondta, hogy Ö is csak a - nem kevés - audiofelvételröl tud, akár számára hozzáférhetö videofelvételröl nem. Azt mondta, hogy Simone Young juniusi hamburgi búcsúkoncertjét azonban felvették és a video állítólag Karácsonyig kapható lesz. Az elöadáson Ö maga is jelen volt és nyáron még közvetlenül a koncert után kérdésemre nagyon dícséröen nyilatkozott Young teljesítményéröl ("gewaltiger Abschied") - mivel én még sosem hallottam az ausztrál hölgyet.

Én sajnos nem vagyok oly' ambicionált és gyakorlott az interneten való keresésben, mint Ti - bár mint az egyik világcég fejlesztési fömérnöke nem kis részem volt abban, hogy ma az egykori sima "plain" telefondugaszból akár Schmidt-videokat lehet "kicsurgatni" (bizony az elsö európai xDSL-ek a. D. csodás, izgalmas feladatot jelentettek!) - de nekem nem sikerült a beharangozott Young-videónak a nyomára bukkannom. Talán Nektek sikerül - Szerencse fel!

Mint "kétlaki" nagyon örülök Perchtoldsdolfot is megtisztelö érdeklödéseteknek. Bár már renitens módon néhány dolgot írtam Schmidt "álcája" alatt erröl az izgalmas helyröl, ezen a helyen megkérdezem a topic doyenjét, smaragdot, hogy nem tiszteletlenség-e Schmidt közvetlen személyét és munkásságát kiegészítendö annak szinhelyéröl (azaz színes helyéröl :-)) néha itt írnom. A zeneiskolával kapcsolatban már említettem, hogy szívesen vállalom bármikor a látogatás megszervezését. Idönként P'dorf levéltárosának vezetésével különben zárt helyeket (pl. a Wehrturm a Nikolauskapelle-vel, régi városháza - tömlöccel!) meg lehet látogatni, talán érdemes ezekre az alkalmakra koncentrálni. A Schmidt Fórumról már itt is tudnak, talán VIP-bánásmódban részesültök!

A Gesellschaft Studien-sorozatához röviden: éppen véletlenül az említett XIV kötet (F. Sch als Rektor) van elöttem, az ígért eszmefuttatáshoz egy-két személy itt leírt szerepének akartam utánaolvasni. Hát pl. ez a kötet csak mély kutatómunkához szükséges, az új rektor megválasztásának egészen specifikus kérdéseivel, az Akadémia és a Föiskola reorganizációjának különbözö problámáival, jegyzökönyvekkel stb. Más köteteket viszont alig tud letenni az ember, annyira olvasmányosak. Nem javasolom, hogy elözetes tájékozódás nélkül bárki is megrendelje az egyes tanulmányköteteket. Úgy emlékszem, a ZTI könyvtárában - 3-4 évvel ezelött - nem voltak meg ezek a füzetek (füzetek? - némelyik 500 oldalas!). Az áruk is eléggé borsos...

Én is hadd kívánjak hosszú és tartalmas életet a Franz Schmidt Fórumnak - majd én is jobban igyekszem... smaragdnak pedig gratulálok, mindezt a "mille" elérése alkalmából!

Franz Schmidt • 9242015-11-08 13:59:18
Remélem, a webcam néhány hangulatos képe felkeltette az érdeklödéseteket, hogy jövöre talán egy látogatással összekötve Ti is részesei lehettek ennek a boldog forgatagnak. Bécs ma már nem osztrák és nem Ausztria... A jó érzésü osztrákok is megpróbálnak menekülni ezektöl a "liberális" konklávéktöl, legalább hétvégére. Ebben P'dorf egy egyedi jelenség, a városka vezetöi ragaszkodnak a hagyományokhoz és örzik azokat. Aki itt lakhat, az Bécs elönyeit is élvezi - házunktól 150 m a városi busz megállója, azzal 7 perc a Schnellbahn-megálló Liesingben, onnan 20 perc a Stephansplatz! Itt a sok városi átoktól mentesen lehet élni, emberi léptékkel. Talán ez hozta ide végleg Schmidtet is, bár az akkori körülmények még mások voltak... (Ugye elsö - ifjúkori - idekerülésének existenciális okai voltak)

Perchtoldsdorf - néha régiesen Petersdorfnak is hallani, mint ma is! - fiataljai és idösebbjei adnak a egymásnak randevút a Hiataeinzug reggelén a Hauptplatzon, az egykori piactéren. Azt írtam majdnem spontán, hogy tolonganak - no nem, ez itt még a régi Ausztria, itt mindenki rámosolyog a másikra és ügyel rá... Igaz, hogy Schuster úr a polgármester spontán Halló-val köszöntötte a tömeget, de elbúcsúzni már nem felejtett el a régi szép "Pfiat Euch" (pfiet eih) Mundart-tal, ami eredetileg a "Behüte Euch Gott" - isten áldjon (igazában védjen) Benneteket formának felel meg.

Az említett kb. 80 kg-os(!) "Pritschn"-t most éppen kedvenc Heuriger-ünk ifjú "Hütere" vitte ill. táncoltatta a derekára erösített tartószerkezetben - ki nem néztük volna belöle... A hagyományokra jellemzö - ezt mi is most hallottuk elöször az ünnepségen - hogy ezt a vas szerkentyüt 1910-ben(!!!) csinálták, azóta évenként ezt használják! Az óriási tömeg dacára tisztaság van és marad a téren - kis gyerekek is maguk dobják ki a "Naschkatze" nevü vásári bodegából kapott borzalmas habcsók papírját. A Posta elött egy idös hölgy áll fel mellettem a padra, hogy lássa a templomból a menet bevonulását a piactérre - utána lelép és papirzsebkendövel gondosan letörli maga után a padot. Pedig azt tegnap patika tisztaságúra mosták. Itt mindenki szomszéd, ügyel a másikra és így marad P'dorf - P'dorf...

Ha látszódott a képen: a menet - a három pacival és a Pritschn-nel az élen a tér baloldalán a plébánia elött állt meg, itt került sor az említett "szerenádra" és az "Erntekorb"-nak a plábánosnak való átadására. Az akciókat az itt elmaradhatatlan "Blaskapelle", a fúvósegylet kísérte. Utána 50 m-rel arrébb vonultak, a szintén baloldalon lévö régi községháza, "Gemeindeamt" elé, itt kezdödtek a Hüterek tréfás kétsorosai, aktuális versecskéi (borzalmas, hogy csak az a szó jut eszembe, hogy amolyan "csasztucskák", remélem, erre a jelenségre már csak én emlékszem!), üdvözlések. A teljesség kedvéért: a mai Gemeindeamt a régivel szemben a webcam képén a jobboldalon van.

A mai jó hangulatból és a hozzá ajándékként kapott 22 fokos napsütésböl kívánom, hogy minél több helyen és minél gyakrabban legyen Nektek is részetek ilyen emberi élményben, ami az ember alapvetö igényeihez tartozik!
Franz Schmidt • 9162015-11-07 22:43:03
Ha valaki a Hauptplatz live kameráján keresztül a leghangulatosabb perchtoldsdorfi eseményt meg akarja élni, javasolom a holnapi napot - a szölöültetvények tövében indul a szüreti felvonulási menet, az u.n. "Hiatazug". A "Hiata", a "Hüter" mondjuk a csösz megfelelöje. A szölösgazda családok ifjai örzik a termést, ez az ö ünnepük, a betakarítás, a sikeres termés ünnepe. Mi is ott leszünk velük a fötéren, az ünneplés hangulatát nem hagyhatjuk ki.

Mondhatnám, aki Schmidtet kedveli, ezt a kb. 600 éves hagyományt is kedvelni fogja, mert szinte biztos, hogy - ismerve ezirányú vonzalmát - Ö is ott ünnepelt egykor a tömegben. Levelezésében utána is fogok nézni, van-e erre utalás.

A vonatkozó helyi honlap
http://www.perchtoldsdorf.at/huetereinzug.html
megemlíti, hogy ez a legnagyobb "Erntedankfest", a termésért való hálaadó ünnep Ausztriában - hááát lehet... Mindenesetre a szépen feldíszített lovak itt a "Heuriger"-ek (amolyan zöldvendéglö, érdekes müködési modalitásokkal) elött várnak - itt a közelünkben is - szintén ünnepi pompába öltöztetett kocsik elött arra, hogy bevonuljanak a fötérre, ahol a Martinskirche-ben a hálaadó misére azután bevonulnak a szölösgazda családok. A menet élén három ifjú csösz lovagol, öket követi az u.n. "Pritschn", egy rakfelületre szerelt "hordó", amelyen tölgyfaágakon aranyló diódarabokból kialakított szív disziti az így elkészült "Erntekrone"-t, a sikeres termést szimbolizáló terméskoronát.

Az Istentisztelet után szerepváltás vezeti be az ezután táncba és humorba torkolló színes forgatagot: a hiaták szerenáddal köszönik meg a papnak áldását, azaz közremüködését a gazdag termésben...

Kedves Ardelao: kérdésedröl nem feledkeztem meg, de az okt 6 nemzeti ünnep után a nov 2 is egyfajta opcionális szabadnapnak számított, s mivel Dr. Ottnert ráadásul tegnapelött kisebb baleset érte, találkozásunkat el kellett napolnunk nov. 16-ra - de nincs elfelejtve! Sajnos az ígért anyaggal én is "kések" - igazolásként sajnos egy parte-cédulára tudok hivatkozni...

Kiváncsi leszek, mi látszik a kamera képén... Jó szórakozást!
Franz Schmidt • 8602015-10-26 23:23:09
Elnézést, kedves Ardelao, hogy neveletlen módon elgépeltem a nevedet...
Franz Schmidt • 8592015-10-26 22:31:52
A 20-i koncert utáni késö esti tisztelgést Schmidt villája elött a mai gyönyörü öszi napra halasztottuk. Itt említem meg, - talán már szerepelt, akkor elnézést - hogy a villa mai lakója Dr. Elisabeth Vágó - erröl a tényröl majd késöbb... A ház elötti hosszú Lohnsteinstrasse-én kocsik százai parkoltak, a mai nemzeti ünnepet rengetegen használták ki a közvetlenül a Schmidt ház fölött húzódó Heide és a Bécsi erdö bevezetö szakaszának, kedvenc célpontként a Parapluibergnek, az éhesebbeknek a menedékháznak, Franz Ferdinánd Hütte-nek a meglátogatása céljából.

Most röviden jelentkezem, mert kedves Ardaleo, a felvetett kérdésedre térnék csak ki. Az elsö este semmilyen nyomát nem láttam, hogy videofelvétel készült volna, bár a mai technika mellett ez már akár észrevehetetlen is lehet. Dr. Sinkowitz utolsó mondatából azonban én is azt a következtetést vontam le, hogy még hangfelvétel sem készült. A mai ünnepnap miatt csak jövö hétfön találkozunk Dr. Ottnerrel, a videófelvétellel kapcsolatos kérdésröl már egyszer beszéltem Vele, mert ez engem - magyar vonatkozásban - már régebben foglalkoztat, most ezt is megkérdezem Töle.

A Buch érdekesebb háttérinformációiról ígértem egy összeállítást, már készül...
Franz Schmidt • 8382015-10-22 21:55:57
Ma a Bécsi Nagykövetség október 23 emlékére adott fogadásán találkoztam nagyon kedves ismerösömmel, Urbanecz-Víg Margittal, aki hosszú ideig a Rundfunkorchester brácsásaként müködött. Mivel ismeri elkötelezettségemet Schmidt felé, rögtön boldogan újságolta, hogy csellista fia is játszott a koncerten és hogy mivel Ök a. D. többször elöadták a Buchot Melles Károly vezényletével, azóta soha egy alkalmat sem hagy ki meghallgatni, annyira a szívéhez nött a mü... Tehát hazánkat biztos, hogy nem egyedül képviseltük a nézötéren sem!

Mint Európában oly' sok helyen, a magyarságot ebben a zenekarban is többen erösítik: pl. Székely Attila (tudomásom szerint ö erdélyi) és Bognár György a csellistáknál, van egy magyar fúvos is (? Gergely) az együttesben. Különben a Honeck családot a koncerten Manfredon kívül (a négy gyerek közül) egyik fia, Matthias - 25 éve még nálunk is járt - a hegedüsök között képviselte. Egyébként Manfred H. nyolc testvére (!) közül Rainer a Wr. Philharmoniker konzertmestere, tavaly éppen az magyar barátaimmal erösített Wr. Akademie zenekarával hallottam vele Haydn kissé elhanyagolt hegedüversenyét. Úgy hallottam, hogy a Voralbergben élö család feje a mama halála után mindegyik(?) gyereket Bécsbe küldte tanulni, így lettek önállóak és sikeresek.

A durva hozzászólás ellenére is nagyon jónak tartom Dr. W. Sinkowitz elemzését (832-833 köszönöm, smaragd!) a koncertröl a Pressében. Tudomásul KELL venni, hogy ma a világon nem csak a Parlamentekben és a Minisztertanácsokban folyik politizálás, hanem az ellentétes érdekcsoportok mindenütt jelen vannak és aktívan befolyásolni kívánnak bennünket - ez nem csak kis hazánkra igaz! Söt! Ezért kell nekünk erösíteni nem csak magunkat, hanem egymást is véleményünk átgondoltságával, érveinkkel, különben elsodor bennünket - általában - a jobban megtámogatott média ellentmondást nem türö véleménye. Ez persze fordítva is igaz!

Én is kihangsúlyoztam a kórus hallatlanul precíz éneklését, ezt csak aláhúzni tudom. Emellett a szenzációsan játszó zenekaron belül is kitüntek nekem a fúvósok, ilyen árnyalt játékot - pedig itt nem egy Bruckner szinfóniának voltam részese - még alig hallottam.

Talán a koncert képéhez tartozik még egy megjegyzés: az Úr hangját az Emporeról - az orgonabalkonról - szólaltatta meg Millings. Magára a müre rövidesen vissza fogok térni.
Franz Schmidt • 8312015-10-22 00:21:08
Nem tudom, sikerült-e a tegnapi estéröl a "negyedik dimenzióból" - mondhatnám Schmidt parallel Univerzumából, ahol a tér görbülete következtében a rokonlelkek apercipiáló mechanizmusa a való világ távolságát meghazudtolja és egész közel kerülnek egymáshoz - számotokra a hangverseny által kiváltott érzésorgiából legalább egy borsnyit hazaküldenem... Kedves smaragd, amikor Téged említettek, mármint a "az Úr smaragd-(pompájú) trónját", akkor még egy idézöjelet is küldtem ehhez. Remélem az is megérkezett.

Micsoda kiváltság, az amúgyis ritka zenei táplálék után Schmidt útján hazabóklászni Perchtoldsdorfba megküzdve azzal a felemelö teherrel (ez itt nem képzavar!), amellyel Schmidt utunkra bocsát Johannes zárszavaival. A mü helyenként mindig az élö valóságot idézi: valóban csak ezen az úton és áron gyözhet az EMBER, a JÒ, a MEGÉRTÉS? - ezt itt a kereszténység kifejezésével aposztrofáljuk. Az Apokaliszis párhuzamai ebben a mai való élettel nem igaziak, de a gondolkodó embernek mégis alliterálnak. Nem csak nekem. Véletlenül a világ egyik leghíresebb atomfizikusa, Zeilinger professzor ült elöttünk: az ötödik harsona megszólalása után a Heuschrecken (ohne Zahl...) említésére ö is felkapta a fejét és jelentöségteljesen nézett fel. Talán ugyanarra gondolt, mint én, a mai megállíthatatlan sáskajárásra... Ó hogy kívánnám, hogy kis - és nagy nemzetek felelös (?) vezetöinek nyitott szemmel és füllel az oratóriumot végig kelljen élvezniük - bár legtöbben talán inkább szenvednének - és utána népüknek be kellene számolniuk arról, hogy mit értettek meg belöle...

Csak ritkán van lehetöség a "Buch"-ot ilyen fantasztikus körülmények között meghallgatni, azok között a falak között, ahol a "Widmungsträger" lakozik, söt a fennállásának 125 évfordulójára keletkezett a mü. Ösbemutatója ugyanazzal a zenekarral és kórussal, természetesen az aktorok most mások. És tudni, hogy két fallal arrébb ott vannak az eredeti manuszkriptek, Biba prof tüzbiztos polcain - Franz Schmidt itt van ma is otthon! Kabasta helyett persze azért az ugyanígy "öshonos" Manfred Honeck, Schütz helyett a mi Kovács Róbertünk.

És amikor megszólal a "Gnade sei mit Euch...", akkor kiderül, hogy semmilyen DDD, Quadro közelébe sem jöhet annak az akusztikus élménynek, ami a MV Grosse Saal-jában érzékelhetö... Ennek jelentös része Honeck érdeme. Horst Stein elöadásáról egy gyönyörü (post)romantikus összkép maradt meg bennem. Tegnap viszont minden részlet, a legapróbb is hallható volt, a sivatagi bogarak cirpelése is megszólalt. A hatodik pecsét feltörésénél - Schmidt betegsége folytán is - keletkezett egy cesura, egy "nyugvó- vagy választópont" jobban mondva Schmidt ezt a Buch-hoz kézírással írt útmutatójában mint szándék interpretálja (az én fogalmaim szerint ez pont az aranymetszés szerint osztja a müvet). Az így elöállott elsö részben Honeck talán a szokásosnál lassabban, de nem vontatottan vezette a zenei szálat, elsösorban a trónteremben. Az ezután megszólaló orgonaszóló hirdeti meg a pecsétek feltörését. Schmidt a zenekarra "csak" a történésnek a zenei kommentálását és aláfestését bízza, az elö- és közjátékot - a zenei anyagot - zseniálisan egyedül a (házi)orgona játssza. Tehát nem a nagy hangversenytermi orgona! - Az ezután következö szekvencia - a Megváltó a fehér lovon a hasztalan figyelmeztetésével még "magasztosan" de már egy kissé vésztjóslóan hangzott - nagyon pontos zenélés, csodás kórus- és zenekari összhang, minden részletében "megfejtett" és ezt a koncepciót hüen követö dirigát. Az ezt követö három pecsét lovasainak egyre fokozódó agresszivitása számomra is meglepö, eddig nem hallható mellékdallamokat, sikolyokat, kardcsapásokat bontott ki Schmidt partitúrájából, ezt ott a MV-ben érzékelni maga volt a csoda. A földrengés fúgája, kaotikus jajveszékelése ebben a precíz együttmuzsikálásban talán ilyen zenei minöségben még nem hangzott el - bár számomra itt voltak - érthetöen - az elsö szétcsúszások érzékelhetök - de lehet, hogy csak a hallgató meggyötört lelke reagált így.

Ebben a térben a pozaunok megszólalása - mindegyik egy kissé másképp! - a figyelmeztetés, itt nem olyan zenei értéke van - pontosabban másképpen - mint Verdi Requiemében. Itt már - igaz, nem itt kezdödik - a XX. század zenéje szól és ez ebben az elöadásben ez a tény nem is lett leplezve!

A hatodik és hetedik pecsét közötti (Ceasur!) gyönyörü - mennyei - orgonaszó után érezni lehetett a helyzet komolyságát jelzö "csendet", a türelem lejártát, az égiek verdiktjét - ezt Honeck mesterien oldotta meg.

Nekem különösen tetszett Kovács (szerintem) Schmidt elképzeléséhez méltó játéka. Minden túlzástól mentesen látta el a feladatát. A záró orkánszerü tapsban nagy ünneplésben volt része mindenkinek - kivéve öt, pedig ö is szólistaként szerepel nemcsak a müsorfüzetben, a castingben, hanem Schmidt "szereposztásában" is. Végül, amikor már vagy tizedszer tapsolta ki a gárdát a közönség, Honecknek "eszébe jutott", hogy ott van még egy szólista, aki szerényen ül hangszerénél a zenekar bal oldalán, a hegedüsök utolsó pultja mögött. Amikor - talán kissé elnézést kéröen is - intett neki, akkor nagy megkönnyebbülésemre - és meghatódottságomra - kitört az ováció - szóval a közönség igazán észrevette és értékelte is a közremüködését!

Az elöadás szünet nélkül zajlott - ez fárasztó is volt zenészeknek, közönségnek egyaránt, de a folyamatosság nagyon sokat használt a münek. Az énekesek profi szinvonalat képviseltek, de nem tudnék kiemelni senkit. Söt, Johannes az elsö harmadban számomra túl lírai tenor volt, még az elsö angyal is határozottabban, reálisabban hangzott, min ö. Igaz, hogy pont az ö számára pokolian megterhelö és nehéz második részt az adottságaihoz képest már mintaszerüen énekelte. Ez egy nagyon fontos pont, az oratórium kulcsa éppen Johannes tenorja, ezért is kedvelem legjobban a Horst Stein féle felvételt, mert Büchner jobb Johannes, mint a pl. a talán kicsit jobb Welser-Möst dirigátban Stig Andersen.

Nagy élmény volt, köszönöm, hogy szorítottatok otthon az elöadásnak, így az én élményem is nagyobb lehetett.
Mindannyiotoknak jó éjt kívánok!
Franz Schmidt • 8142015-10-19 21:47:23
Holnap este megkísérlem a "Buch" Musikverein-beli hangulatát telepátiával számotokra is - legalább atmoszférájában - élvezhetövé tenni... De utána legalábbis beszámolni az elöadásról.

Dr. Ottnerrel ma együtt szorítottunk, hogy egészségileg holnapra fittek legyünk... Sajnos nem csak az utóbbi hetek eseményeiböl estem ki, a Manfred Honeck-kel való beszélgetésre sem jutottam el - kedves smaragd, következtetésed helyes volt! Sajnos a legutóbbi - mint ma láttam, nem egészen befejezett - levelemet sem kaptátok meg, pedig biztos voltam, hogy a F. Schmidt Musikschule-val, ill. a Pertoldsdorfba való eljutásotokhoz hasznos tanácsokat összefoglaló irományt elküldtem. Az iskola (incl. Gedenkzimmer) kérése úgyis az volt, hogy szakmailag értékesebb látogatás fogadására ca. október 10-nél korábban ne számítsunk. Sajnos így az ajánlatom sem jutott el Hozzátok, a pontosabb menetrendek összeállítgatása helyett szívesen kalauzollak Benneteket majd személyesen még a Schmidt-villa fölötti Heide ("sztyeppe") ürgetenyészetéhez is (nem vicc!). Egy vígaszom van: az idö, amely itt az Alpokalján fontos faktor, októberben nem fogadott minket a kegyeibe, pedig pl. a Wehrturm tetejéröl is akkor éri meg körülnézni és itt akkor derül fel minden...

Elmaradásomat megkísérlem majd egy kis szorgalmi feladattal kompenzálni, például Mesterünk oratóriumi munkáinak keletkezéséröl, vagy - ami mostanában foglalkoztatott - elhanyagolt téma: elöadói adottságairól írni. Most ugyan a Buch szól a hattérben (mindjárt megszólal a hetedik Posaunenruf), elötte azonban tekintélyes helyfoglalású hangzóanyag-gyüjteményemböl elöhalásztam Friedrich Wührer többórányi felvételét és próbáltam kitalálni, mit tanulhatott mesterétöl. Kortársakkal készült interjukkal is egybevetve nagyon érdekes, mit is - és hogyan - játszott Schmidt kissé lenézett, mindenesetre nem szívügye hangszerén, a zongorán, amelynek azonban mégis mestere volt! Ehhez rendelkezésre állnak ma is pl. Paul Wittgenstein hugáéknál (Stoneborough család) adott házikoncertek programjai is.
Franz Schmidt • 7182015-09-18 17:47:13
Mielött elindulunk a mai Planyavsky koncertre - amelyröl majd beszámolok - rövid helyzetjelentés:

Mindenekelött a csak kérdöjellel Weiner Leónak tulajdonított történetre kell visszatérnem: ez valóban Salamon Bélával történt meg, sajnos inkább muzsikusok felé hajló lelkem érezte úgy, hogy ez Weiner története, összekeverve egy másik vacsora-sztorival, amelyet Ferenczy György kedves könyvében örökített meg. Anektódázó kedvü nagybátyámtól is éppen elég kedves történetet hallottam "Leó"-ról, akivel együtt tanultak Koesslernél. Még az ismert képén is egymás mellett állnak (fent: Müller, Weiner).

http://www.bacstudastar.hu/kz-koessler

Kedves smaragd, a kérdésedre válaszolva: sajnos nem tudtam vállalni a menekült-cunami által megjósolhatatlanná vált határokon visszafelé az átkelést. Bár mint kiderült, arrafelé nincs is határ... ezért a várakozási idö - mint fogalom - meg is szünt, csak éppenséggel nem lehetett közlekedni.... A mai koncertek miatt is sokat hezitáltam, 15h-kor legkedvesebb barátaim közremüködésével a Duna-Palotában, este a Mátyás Templomban van Mosonyi emlékkoncert, itt pedig az orgonaest, amelynek dátumát csak szolgaian átmásoltam a Schmidt Ges. naptárából, ahol szept 18 helyett 17 szerepelt! Bár tegnaptól a határ már tiszta, a perchtoldsdorfi est mellett döntöttünk, ebbe több lelki tényezö is belejátszott... Pedig nekem alig van nemesebb, mint a Mátyás Templomban ilyen "gyöngyszemeket" (C-Dur Mise, Ünnepi nyitány) hallgatni, ráadásul "családi környezetben", hiszen a Mátyás Templom fa berendezése Dédapám munkája...

Talán már említette itt valaki, hogy Schmidt a saját zenei ízlésének és elképzeléseinek megfelelöen 1908-ban saját orgonát épített ill. építtetett. Az anyagi alapokat a magyar irodalomból ill. történelemböl is ismert nevü Latour grófnö biztosította, söt, magának a hangszernek az elhelyezését gróf Latournak a mai Museumsquartier mögött álló palotájában lehetövé tette. Az alaposan átgondolt kialakításban, diszpozicióban legjobb barátja, Franz Wunderer segítségét kérte. Vele utazott Pozsonyba is, a már nem éppen ifjú, kíváló orgonaépítövel, Vinczey Mozsny-val a részleteket is megbeszélni. Ahogy már említettem, Schmidt egyszerübb, teljesen mechanikus orgonát kívánt müveihez, mintaként a még az Árpádházi III. Endre által felavatott Pozsonyi Ferencesek templomának orgonáját választotta. Mivel kíválóan értett a technikához, a pl. elektromos vezérlés (pl. Fernwerk) elönyeivel is tisztában volt, mégis olyanokkal együtt, mint a redönymü, az expresszif - mint mondta - Regernek és nem neki valók. Az orgona még az év telén elkészült és elsösorban a vasárnap délutáni szükebbkörü zenélést szolgálta, amelyben édesapja és Wunderer voltak a "kalkánsok", ök kezelték a fujtatót.

Az orgona további sorsa nagyon megfogja az embert. Schmidt édesapja rövidesen meghalt, ö pedig az orgonához füzödö közös örömteli órákat megörzendö, megfogadta, hogy nem nyúl többet a billentyükhöz. A hangszer így "útrakelt", több tanítványánál is volt, néha azért még ö is játszott rajta, a régi invenciók nélkül.
Franz Schmidt • 6572015-09-08 16:23:15
A Franz Schmidt Ges. belsö prospektusát - Frau Dr. Ottner szíves engedélyével - attachek hozzáfüzhetöségének hiányában idekörmölöm, remélem, hogy minél többen tudjátok a programokat élöben is élvezni, bárhol is vagytok éppen a nagyvilágban :-)

FRANZ SCHMIDT TAGE - Herbst 2015

17.9. Pfarrkirche St. Augustin P'dorf, 18 h: Orgelabend Peter Planyavsky (FS)
20.9 KH, 11 h: WPhilh./Byshkov - 2. Symph.
27.9. Friedenskirche Stuttgart 20 h: Orgelabend Roman Summereder

Oktober
3.10. Pfarrkirche St. Gabriel, Maria Enzersdorf 19 h: Orgelabend Melissa Dermastia
16.10. Österreichische Ges. f. Musik, 1010 Hanuschg. 3/2 Hof/4. Stiege /4. Stock
Präsident Dr. Wilhelm Sinkovicz im Gespräch mit dem Dirigenten Manfred Honeck, anlässlich der Aufführung von "Das Buch" (Eintritt frei)
17.10. Pfarrkirche St. Augustin P'dorf, 19h30: Orgelabend Markus Göller, Johannes Wenk u. A. (FS)
17.10. St. Stephansdom, 1010 Wien 20h30: Orgelabend Robert Kovacs Peter (Eintritt frei) 18.10. Kathedrale Dijon, Frankreich 17 h: Orgelabend Elisabeth Ullmann
20 & 21.10. MV Wien, 19h30 WSymph./Honeck "Das Buch"
22.10. Marienkirche, 1179 Wien 19h30: Orgel-Chorkonzert mit Michael u. Wolfgang Capek (FS)
23.10. Amadeus Music Hall Jakarta, Indonesien 11 h: Klavier-Matinee Robert Lehrbaumer 24.10. Brahmssaal, MV Wien 18h30: Kühl Quartett, Schmidt: 1. Streichquartett

November
1.11 Katharinenkirche Frankfurt, D, 18h Orgelabend Peter Planyavsky

Dezember
4.12. Teatro Ocampo, Cuernavaca, mexico, 19h: Klavierabend Robert Lehrbaumer

FS-Freie Spende; MV-Musikverein; KH-Konzerthaus, Wien (W); A rövidítésekért elnézéseteket kérem.

Kedves smaragd! Az elején már leszögeztem, hogy tartom magam az inkognítóhoz. Én olyannyira tartottam - és tartom - a szavamat, hogy a Mitteilungokból a vonatkozó részeket itt nem is adtam tovább - különben minden egyebet. Én is a koncertek szünetére, vagy privát megkeresésre gondoltam és mást is kérek, hogy szavaim esetleges félreértelmezése ne legyen alap, hogy megsértse az alapszabályokat. Annyira fontosnak tartottam ezt, hogy a Schmidt-házizenélés mindhárom potenciális közremüködöjét csak akkor neveztem meg a Forumon, amikor ehhez hozzájárulásukat megkaptam - úgy gondoltam, hogy Ök is csak engedélyükkel citálhatók, ellentétben a [b]nyilvános, közreadott [b]koncertek, tanulmányok stb. közremüködöivel - akiket nevükön kell nevezni (nem írhatom, hogy a kis pocakos szöke dirigens...). Különben úgy gondolom, hogy többünk olyan ismeretek birtokában van, amelyeket itt nem oszthat meg, esetleg majd valóban a koncert szünetében...

Azt hiszem Weiner Leóról (de lehet, hogy Salamon Béla könyvéböl?) való a történet, hogy egyszer egy rajongója meghívta vacsorára. Amikor a töltött káposztát (?) agyondícsérve a háziasszony szerényen szabadkozott, hogy feltehetöen csak udvariasságból teszi, Weiner megdöbbenve reagált: "Node szóltam én egy szót is a levesnél?"

Nos, én sem szóltam többet itt pl. a Fredigundisról...

Franz Schmidt • 6512015-09-07 23:21:42
Frau Dr. Ottner ma is nagy örömmel hallgatta a Magyarországról érkezett híreket, megállapítottuk, hogy ezek ugyan kis lépések, nem is nekünk kellene megtennünk, de így legalább kedves zenekovácsunk nincsen teljesen a nemkívánatos idegen státuszára ítélve. Részletesebben meséltem Neki az általam ismert otthoni állapotokról és azt is elmondtam, hogy talán egy átfogóbb "pannóniai zene" fogalomkörrel a valamivel ismertebb zeneszerzök mellett a majdnem teljesen ismeretlen Schmidt sikeresebben "becsempészhetöbb" lenne a köztudatba.

Sikerült pontosítanunk, hogy milyen támogatást tudunk egyáltalán megcélozni a Schmidt Ges.-tól. Az általam felajánlott digitalizálásra - úgy értékelte Dr. Ottner - nem lesz szükség, mert már közel minden ami LP-n volt, CD- is elérhetö...(?) Már korábban javasoltam egy együttmüködést fiatalok között - tudom, kedves Fórumtársaim, Ti még fiatalok vagytok, de nekem egyre fehérebb a szakállam - megbeszéltünk egy modus vivendit diplomázó, posztgraduáló hallgatók részére - de szép is lenne!

Kézbe kaptam a "Mitteilungen 3/2015" új számát, amelyben az általam már idézett magyar híreken kívül a Fórum kedves alapítója és a Papp Viktor könyv fordítója is felfedi kilétét, persze Dr. Ottner tolmácsolásában. Kedves smaragd, így meghívásodnak, hogy nem kell az inkognitót tartanunk, még nagyobb örömmel teszek majd eleget, személyes találkozásunknak Veled, Ardelaóval és a remélem idöközben jobbkedvre derült Búbánattal, valamint a többi kedves titkos érdeklövel elöre is örülök.

A közlemények elején Bychkov salzburgi koncertjének londoni megismétlését (10-én), Mehta három ( 24, 25, 26-án) berlini koncertjén az Intermezzo elöadását, dec 13-án Kiotóban az 1. szimfonia (Awatsuji) színre kerülését harangozza be. Ami jobban érdekel, a már belépésemkor említett koncert (Mosonyi zongoraverseny) dirigense Robert Lehrbaumer, aki tehetséges zongorista és orgonista is, Szardinián (szept 11) és Mexikóban (dec. 6) jelentkezik Schmidt müvekkel. Mivel Frauenkirchén röviden beszélgettünk vele Mosonyiról, valamikor Schmidt ügyében is megkeresem.

Az október 20 és 21-én sorrakerülö "Buch"-ot már említettem, ehhez jön 24-én a Küchl Quartett elöadásában Schmidt elsö, A-Dur vonósnégyese. Két egész oldal foglalkozik ezután Simone Young hamburgi búcsúkoncertjével, amelyen Dr. Ottner jelen is volt, praktikusan - akit érdekel - erröl Christa Habicht juniusi elmélkedései.

http://wozu-die-oper.de/das-buch-mit-sieben-siegeln/

Kedves smaragd, hogy ez az instinktiv "szinkronitás" honnan jön, nem tudom, de amikor a kuktadal eszembe jutott, fejemre csaptam és szaladtam a nem kis kottatáramba, a nemesebb könnyüzene ;-) kottáihoz. Emlékezetemben egy 50-es évek elején kiadott kotta lebegett, az elölapján az általad is - igaz, nem ezzel kapcsolatban - említett Úttörövasút, egy palacsintasütös kispajtás gyengus rajzával. De tévedtem, ez nem Kemény Egon szerzeménye volt, hanem - Forrai Ernö zenéje Lóránd György versére, egy "induló-fox, Zipser és König 1950-es kiadásában "Kis vasút"* címen, de a címlap rajzán az indítótárcsán az "ELÖRE" felirat látható. Egyik nem éppen szerencsés - de nem tragikus! - sorsú nagybátyámtól örököltem, aki Kéri-Szántó tanítványa is volt, azután a '30-as évek "sorsa" egy éjszakai szalonzenekarba "menekítette", a kotta hátán még Forrai telefonszáma is fel van jegyezve. Ö állt kapcsolatban Kemény Egonnal is, ö volt azok egyike, aki Cziffrát bárból-krimóba kísérték és akinek nagyon sokat köszönhetek, mert Liszt müveit ugyanolyan odaadással játszotta, mint Gershwint, vagy a Dizzy Fingers-t, a Kitty on the Keys-t és én kölyökként boldogan játszottam ezeket is utána. Megtanított arra, hogy Jeanne-Marie Darré vagy Ferenczy György csodásan zongorázik, de Kertész Lajost teljes szívemmel hallgassam, mert Ö minden hangjában a lelkét tárja fel és az igazat mondja. Lajos Bácsit ma is rendszeresen felhívom és nem tudok elég hálás lenni a billentyükön kapott prédikációiért. ... Szóval van még egy dal az úttörövasútról és erröl leginkább Csányi László leányát, a Fredigundis-ra is készülö Csányi Valériát tudjuk megkérdezni...

A Fredigundis elöadásáig nagyon-nagyon sok akadályon kell túljutni. Én biztos vagyok abban, ha ehhez összesegítünk, akkor Vali ebben is, mint az "István király" elöadásaiban és felvételében értékes maradandót fog ajándékozni nekünk. A Fredigundisnak az Archivban nincsen élvezhetö felvétele, ezért egy sikeres elöadás nagy valószínüséggel felkelti - vagy megerösíti - az ilyen irányú érdeklödést.
____________________________________
* / Zakatol már a vonat, A sok kerék forog, Nézem az utasokat, Az arcuk hogy ragyog...
Franz Schmidt • 6462015-09-07 00:23:21
Kedves Búbánat,

Goldmark különösen a szívemen fekszik, Ö igazi "pannon", erröl majd egy kis történet a végén. Igaz, hogy Keszthelyen született, de több mint kétszer olyan hosszú ideig élt - mondjuk ki, mert akkor még úgy hívták - Németkeresztúron, a késöbbi Deutschkreutz helységben. Úgy emlékszem, róla mondta valaki okos zenész, hogy a korai érés akadályozta meg, hogy még nagyobb zeneszerzö legyen, ugyanúgy, mint Anton Rubinstein esetében. Ha már ma emlegettem a cpo-t, hadd álljon itt is, hogy Goldmark két zongorás Quintettje egy cpo CD-n megjelent - nekem nagyon tetszik, hegedüversenyét különösen a régi Milstein felvételen (és a talán még régebbi Rybaron) hallgatom szívesen. A maiak pont azt a hangulatot és hangzásvilágot, ami nekem ebben a "pannon soknyelvü", de barátságos; kötekedö, de nem köpködö zsibvásárban dominál, már nem tudják visszavarázsolni (pl. Bell, Chang). Egyik legkedvesebb barátomék, akivel még 1955-ben együtt énekeltük az iskolában Kemény Egon kuktanótáját (?) - igen, fényképpel tudom bizonyítani! - vették fel az Op. 8. Quartettet és az Op. 9. Quintettet, nagyon jók! érdemes meghallgatni. Még akik idegenkednek ettöl a müfajtól, azok is fogják élvezni (Hungaroton HCD 31558 - Lajtha Quartett + Mezö L.)

És akkor hadd füzzek gyorsan két újabb "Pannont" az eddigi Pantheonhoz (Pannontheon?) - A mai Kittsee, a. D. Köpcsény községben született Joachim Józsefet és a Veszprémben született Auer Lipótot. Talán nem illik most Schmidt égisze alatt ennyit egy általános témával foglalkozni, ezért csak az odakötö szálat (jó kiduma? ;-) ) említem. A Schmidt-"Mitläufer" Paul Wittgenstein nagymamájának, Fannynak unokatestvére volt Joachim. Járkált is gyakran érdekes barátjával Brahmssal nem egyszer a Palais Wittgensteinben. Különben amikor a Wittgenstein család a családfáját összeállította, kiderült, hogy pl. a Mendelssohn és Meyerbeer családhoz is közepesen erös szálak füzik öket - ergo Joachim velük is rokonságban állt... nem vicc!

Auerröl most csak a topic vonatkozását: ö Schmidt tanárai Joseph és Ferdinánd Hellmesberger családtagjánál kapta Georg-nál kapta tizenévesen a diplomáját, utána került Joachim kezei alá, aki igazi müvésszé képezte - ha jól emlékszem...

Az igért történet - mivel ha itt Bécsben egy zeneértönek azt mondod, hogy Carl Goldmark magyar volt, akkor kinevet, hogy ti magyarok miket tudtok kitalálni!
Harminc évvel ezelött évenként kellett meghosszabbítani a tartózkodási engedélyünket, ez szigorú szabály volt! Fiúnk akkor még 8 évesen pont akkor kapott otthon - ez nekünk mindig Budapest - bárányhimlöt, így nem tudtuk idöben az idegenrendészetre benyújtani az útlevelét. Nagyösszegü pénzbüntetés fenyegetett, ezért a Tüzoltó utcai Gyermekklinkáról hoztunk egy németnyelvü igazolást a betegségröl. Az idegenrendészet fennhéjazó rendör alkalmazottja elöször mereven elutasította az igazolásnak még a megtekintését is, azután rápillantva jóságosra váltott az arca - nagy megkönnyebbülésünkra - nyájasan elvette és azt mondta, hogy milyen megható, hogy egy kommunista országban az osztrák Semmelweisröl neveznek el egy klinikát - meghatottságában, amihez mi boldogan asszisztáltunk, egy percen belül törölte a kiszabott 4000 Schillinges büntetést...

Szóval ha valaki azt mondja, hogy az osztrák volt, akkor ne tiltakozz...
Jó éjt!
Franz Schmidt • 6432015-09-06 21:45:23
Holnap délután Dr. Carmen Ottnerrel találkozunk egy - természetesen - Schmidttel kapcsolatos bövebb eszmecserére. Ebben a témakörben bármilyen kérdést, kérést tudok Töletek kolportálni, amit - egyenlöre jobb híján - számomra a Fórumon keresztül eljuttattok ill. a választ én is itt tudom azután "kézbesíteni".

Egyben hadd hívjam fel a figyelmeteket, hogy szeptember 18-án 20 h kezdettel a Mátyás templomban a Mosonyi emlékév újabb szép eseménnyel folytatódik - engedjétek meg, hogy Kassai István invitáló szavait idézzem:

"Mosonyi Mihály zeneszerző születésének 200. évfordulója van. Mosonyi a magyar zenei romantika Liszt és Erkel melletti legjelentősebb alakja. Egyben a XIX. századi magyar egyházzenei irodalom Liszt melletti legnagyobbja. Maga Liszt nevezte őt a legtehetségesebb magyar egyházzeneszerzőnek.
A Mosonyi év talán legjelentősebb koncertje a szeptember 18-i Mátyás templombeli hangverseny lesz. Ezen a szerző 1860-ban komponált Ünnepi zene c. nyitánya hangzik el elsőként. Ezt a művét Mosonyi úgy írta meg, hogy az keretként szolgáljon Egressy Szózatának. Mosonyi még 1843-ban tagja volt annak a zsűrinek, amely a Vörösmarty költeményének megzenésítésére kiírt zeneszerzői pályázat bírálóbizottsága volt.
Ezután az öt közül az első, C-dúr mise hangzik el, amellyel a Pestre nemrég érkezett zeneszerző általános megbecsültséget vívott ki magának egyházzenei körökben is. Az egyik kritika a művet úgy értékeli, mint "musica sacra romanticá"-t. A liturgia által megszabott helyeken elhangzik egy Graduale (Jubilate Deo / 1845) és egy Offertorium (Beatus vir / 1844) is.
A közreműködők személye garancia arra, hogy a művek a lehető legjobb előadásban fognak megszólalni..."

Közreműködik: Bazsinka Zsuzsanna, Bokor Jutta, Nyári Zoltán, Valter Ferenc - ének, a Debreceni Kodály Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekart vezényli Medveczky Ádám

(Remélem, megbocsátható a Fórumban, hogy egy másik fontos "pannon" zeneszerzönek is akvirálok...)



Franz Schmidt • 6392015-09-05 23:12:08
A Schmidt-tanítvány Rajter Lajos zenekari felvételei kapcsán:

Friedrich Wührer neve itt többször is említésre került, az irodalomban "tettét", a Paul Wittgenstein megrendelésére csak balkézre komponált három quintettnek és két zenekari kíséretü münek technikailag elöadhatóbb, kétkezes változatának megírását (hiszen majdnem "csak" új újrenddel való ellátását jelenti) különbözöképpen ítélik meg. Emlékezetem szerint a rádióban az '50-es, 60-as években gyakran hallhattuk Wührer felvételeit, föként Beethovent, de több kortárs zeneszerzöt is - közöttük Bartókot. Második felesége szintén Schmidt tanítványa volt. Egyébként Wührer tanítványa volt a ca. 10 éve elhúnyt, Bécsben nagyon népszerü Hans Kann (Budapesten is járt), aki ca. 1985-ben az igazi bécsi csemegét, a valódi "Hausmannkosttal", ebéddel összekötött Mittagskonzert-eket vezette be a Konzerthausban és közönsége olyan rajongással vette körül, mint pl. Párizsban Casadesust, vagy Moszkvában Nyikoláj Petrovot.

Én Schmidt itteni tanítványai közül talán Marcel Rubin nevével, müveivel találkoztam a leggyakrabban. Két magyar tanítványáról már szó esett - a véletlen folytán nekem mindkettöjükkel szerencsém volt személyesen megismerkednem. Kemény Egon számomra inkább az igényes könnyüzene képviselöje volt. Ne essék félreértés, családi indíttatásom miatt becsülöm ezt a müfajt is, hiszen két világhírü elöadója a nem is olyan távoli rokonságomból került ki. Söt az egyikröl itt a Schmidt-villától nem is olyan messze utca lett elnevezve. A Palmaygasse attól az éppen lebontott 23. kerületi Rosenhügel Studiotól talán 200 méterre van - ahol nem csak Böhm, Karajan, Backhaus, Richter, hanem Ilka nénivel együtt az egész bécsi operettvilág szerepelt, Nádasdy Borbála pedig '56 után zenés "Heimatsfilmekkel" csalt könnyeket a gyanútlan bécsi polgár orcájára... (a zenei felvételek helyét, az elsösorban a Wiener Philharmoniker-ek felvételei számára épített Synchronhallét, amely a világ öt legjobb akusztikájú stúdiójának egyike, nem bontják le). Pálmay Ilkának Johann Strauss két operettel is kedveskedett, Eugen Kinsky gróf pedig házasságukkal az egyik legnevesebb bécsi arisztokratafamilia tagjává tette, bár ez "Jenönek" a mamájától örökölt (?) mániája miatt, márhogy a családi vagyont az ördög bibliájának kell szentelni, nem tartott sokáig.

Akire ki szerettem volna eredetileg térni, az a másik tanítvány, a Pozsonyban született Rajter Lajos. Maga az elbüvölö kedvesség, szelídség, de a karizmájával mégis az egész zenekart kézben tartotta. A szocializmus (és az internacionalizmus, antirasszizmus ;-)) úgy becsülte meg adottságait, hogy megtartották az általa (és Talich által) összekovácsolt Szlovák Filharmóniánál... mint kottatárost! Olvassátok el, nagyon kedves:

http://ujszo.com/cimkek/kultura/2006/07/29/lzig-verig-europai-volt

Nemrégiben fedeztem fel, hogy müvei is megjelentek az általam nagyrabecsült osnabrücki CD-gyártónál - ahol Volkmannt is 7 (!) CD-re értékelték, Popper mindhárom csellóversenyét és Lehár ismeretlenebb (t.k. zongora-) müveit kiadták stb. - és senkit ne riasszon vissza, hogy az idézett Dohnányi esethez hasonlóan itt Rajter franciás könnyedségét Janacek öserejével párosítva értékelik, Rajter zenéje Schmidt magyar forrású és az európai zene tradicióit követi.

https://www.jpc.de/jpcng/cpo/detail/-/art/Ludovit-Rajter-1906-2000-Symphonische-Werke/hnum/4897494

Lehet, hogy szándékom ellenére árpádsávos turulon érkezett javíthatatlan elvakult nacionalistának tartanak majd, de én a Divertimentó, a Szvit és a Pozsonyi majális zenéjében inkább a magyar "ös"-gyökereket érzékelem, mint Janaceket, igaz, hogy akkor már inkább Bartók a referenciám. Kikivánkozik belölem, hogy mondjam, hallgassátok meg, mert Schmidt zenéje (amit nem ö, hanem mintegy a tanítványa írt meg) és a Schmidt - Dohnányi híd ezzel az üde, gazdag adalékkal újabb dimenziót nyer. Természetesen ki kell egészítenem, hogy karmesterként az iskola számára Clemens Krauss melletti asszisztenskedése volt és hogy a "továbbképzését" Dohnányi maga látta el, akivel a két világháború között a Magyar Rádiónál is dolgozott, a zenekar vezetö karmestereként. Stílusát az egyszerüség, bizonyos naivitás, tiszta szerkezet jellemzi, pedig a túlburjánzó, "grell", ugyanakkor misztikus Joseph Marx (cpo: dalok, Orchesterwerke, Klavier- u. Streichquintette = kiváló) is tanította. Különben Rajter Ardelao által 564. sz. alatt említett Wunderer tanítványa is volt. Rajter közelebb áll Kodályhoz, mint Schmidthez.

Hogy miért nem magyar CD-gyártó tisztelte meg Rajtert müvei megismertetésével és népszerüsítésével - netán egy elkötelezett hazai - és nem mint a CD-n, holland karmester - vezetésével, nem értem. Különben Porcelijn és a zenekar - valamint maga a felvétel is - kiváló, az elöadásból talán pont az a plusz hiányzik, amellyel maga Rajter, vagy egy hasonló érzésü magyar karmester még kicsit "felfüszerezhette" volna elsösorban a magyar idöszak (1930-45) fent már említett darabjait.
Franz Schmidt • 6262015-08-31 13:58:10
Fórumunk nevében Kufsteinben is mécsest gyújtottam – Nyugodjon békében!

http://www.trauerhilfe.at/todesanzeigen/detail/region/0/uid/2022/verstorbener/75631/?tx_wcdeceased_pi1[showTab]=tabs-3&tx_wcdeceased_pi1[place]=0&tx_wcdeceased_pi1[sword]=&tx_wccandles_pi1[showUid]=0&cHash=af7070b7abef5be0488b9aa40b71b4c9
Franz Schmidt • 6252015-08-31 13:33:50
Kedves smaragd, köszönöm az árnyaltabb, helyesebb fogalmazást: igen, a mécses mindannyiunk, a fórum alapítói nevében ugyanúgy világított, mint az olvasóiéban, mint ahogy Juffinger zenei sugárkoszorúja fényét ma is mindannyiunkra veti, aki meghallgatja - sajnos ma már csak a technika indirekt eszközeivel. A négy mécses természetesen nem Schmidt Apokalipszisének „Vier letzten Dinge“-jét szimbolizálja, hanem a négy föbb kariatidát – akik a kosarat leginkább megtöltik és körülkínálják…

Figyelmetlenségemet korrigálandó Kassai István neve mellöl alapvetöen hiányzik Erkel Ferencé, akiért olyan sokat tett és az eddigi inkább romantikusabb szinezetü kép mellett megerösítette a fáradhatatlan, a magyar zene ügyéért harcoló, zseniális hazafi, az igazi értelemben vett patrióta portréját. És ha már a teljességre törekszünk, a sort egészítsük ki Széchenyi Imre nevével is.
Franz Schmidt • 6222015-08-31 11:05:20
Ígéretemnek megfelelöen újra jelentkezem, de az elözö hírt szerettem volna végre elküldeni. Itt köszönöm meg én is Helenanak a miskolci elöadás hírét – nem tudtam róla és Fr. Ottner is örült a hírnek. Ö egyébként a salzburgi elöadáson volt jelen és nagyon meg volt elégedve a szinvonalával. És természetesen én is üdvözöllek kedves Helena, mint potenciális jövöbeli Komplizin, „tettestárs“.

Köszönöm, kedves Ardaleo a linket a képhez! Bárcsak megoszthatnám Veletek azt a felemelö érzést, ami elragadja az embert itt a Perchtoldsdorfi Burg (a kép baloldalán a St. Martin kápolna mögött egy kis falrészlet sejlik fel– belül a már említett konzertterem) és az Örtorony, a Wehrturm (a templom mellett jobbra, tehát ez nem harangtorony) közötti szépen rendbentartott templomban Bach müvek mellett Schmidt müvet hallgatni. Én most inkább a Schmidt-orgonára és a Bach-okra készülödtem, mert ezt a Schmidt müvet kár szerintem megbontva játszani, én eddig csak a négyes csoportban, a Berlini Gedächtnisdom orgonistájának (Heitman) ajánlott négy Präludium és Fuga egységében hallottam, amelyek egy négytételes szonátát képeznek (!). De így élöben a varázsos templom akusztikájával és a csodálatos (Schmidt által elképzelt) hangú orgonával a Mozart Disszonanciaquartettet is idézö „bizonytalan“ tonalitásával, a kezdetben nagyon merész kromatikájával, amelyik lassan „kivilágosodik“, ez a mü önmagában is maga Franz Schmidt lelki bolyongását ill. a fuga a magáratalálását idézi fel. A fuga majdnem hogy banálisan egyszerü és minden fakszni nélkül egyszer véget ér. Nagy élvezetet nyújtott a meghallgatása, de hiányérzetem azért volt, mert a c-moll „lassútétel“ után hiányzott a feloldás és utána a „hallelújás mennybemenetel“ ;--)) … A müsor összeállítása sem volt talán ilyen szempontból szerencsés, mert Bach „St. Anna“ Präludium és Fugájának tonalitása helyettesíthette volna az elsö „kis P&F“ Esz-Dur hangnemét, de a kettö közé ide betették a három kamaramüvet (2 Mozart Kirchensonate és Haydn Orgelkonzert-jét). A Schmidt-müvet követö Bach G-Dur Fantasie hangnemben már jól illeszkedett, de azért az ember valahogy hiányolta a záró ünnepélyesebb D-Dur feloldást – a „Halleluja“ P & F-át

Ez persze csak az a kritika, amely elötolakszik (ön-fontoskodás?), de végülis a koncert élvezetét alig befolyásolja. A következö koncert (szept. 18) elöadója Peter Planyavsky, akit mi még a Stephansdom zenei igazgatójának orgonistájának ismertünk meg, Ö „schlichtweg“ „A bécsi orgonista“. A következö est a sorozatban okt. 17-én lesz, ahol a Schmidt Toccata mellett a számomra mindig érdekes Reubke Psalm 94 is elöadásra kerül. Ez minket Lisztiánusokat is érint. Julius Reubke 22 évesen lett Weimarban Liszt egyik legkedvesebb tanítványa, nála lakott az Altenburgban (elötte Kullak növendéke volt), az ott írt szonátája 23 évesen már Lisztet idézi – technikai igényességében, tematikájában is. Súlyosbodó tüdöbaja miatt az Elba melletti Pillnitz gyógyhelyére költözött, rövidesen 24 évesen itt érte a halál… Öt müvét tartották sokáig számon, nemrég még egy Adagio bukkant fel a Sayn-Wittgenstein hagyatékból. Milyen kicsi a világ – a Schmidtet megbízó Paul Wittgenstein családja az embertelen áriaigazolások idején egyetlen kiútként egy családi pletyka alapján a tölük való vérvonalat próbálták bizonyítani… Aki nem ismeri Reubke két szonátáját, nem fog csalódni!
Megj.: vagy 30 éve rendszeresen jártam Lipcsébe, Drezdába. Egyszer elzarándokoltam megnézni azt a fogadót, ahol Reubke elhúnyt. Hát valami lenyüvött állapotban ázsiai vendégmunkások laktak benne, emléktáblát nem láttam – pedig nem is volt nyugatnémet! :-)

A perchtoldsdorfi koncert végén utólagos beleegyezésetek feltételezésével egy kis kartonlapra ráírtam: „Zum Andenken an Andreas Juffinger – dankend das Franz Schmidt Forum bei momus Budapest“ és többek helyeslö pillantása mellett meggyújtottam négy mécsest – mindannyiunk nevében egyet-egyet (Kedves Helena, Rád is gondoltam, ugye négyen vagyunk?).

Nagyon nagyra becsülöm az ismeretlenebb magyar müvek áldozatkész kutatóját és kiváló elöadóját Kassai Istvánt, kívánom és remélem, hogy tehetségét, képességét és elkötelezettségét, ahogy Bartók, Dohnányi, Weiner, Hubay, Volkmann, Mosonyi müveit nekünk, zeneszeretök számára közelebb hozta és hozza, most Schmidt müveinél is gyümölcsözteti majd. Számomra a kedd, szeptember elseje 19h kötelezö program a Rádió márványtermében, ahol a Mosonyi „Jubileumhónap“ :--) elsö eseményeként nagyon igényes program vár ránk.

http://www.port.hu/200_eve_szuletett_mosonyi_mihaly_-_kassai_istvan_zongorazik/pls/w/event.event_page?i_event_id=2822271&i_event_area_id=11

Gyertek, itt sem fogtok csalódni. Számomra a most nem hallható Grand Trió volt talán a legnagyobb meglepetés Mosonyi munkáiból – a nagyvilágban Mosonyi ugyanúgy majdnem ismeretlen, mint kis hazánkban Schmidt. Kár…
Franz Schmidt • 6152015-08-30 19:23:35
Kedves Schmidtsbündlerek,

utolsó bejegyzéseiteket csak átfutni volt idöm, de még mielött elindulnánk a pompás St. Augustin Kirchébe, a Schmidt orgona jubileumi koncertjére (az elsö aktus a mai nagymisén volt), amelyen még a plébános is játszani fog, szerettem volna néhány érdekességgel jelentkezni:

Október 20 és 21-én Manfred Honeck vezényli a Musikvereinben a „Buch“-ot, remélem, közületek is minél többen a helyszínen tudják majd élvezni az elöadást. Majd beszámolok a koncertröl…Honeck vagy 30 éve, még a „nyitás“ elött többször járt nálunk is, mert én hordtam ki számára a tragikusan fiatalon elhúnyt hanglemezproducer Feszler Mónika anyagait (pl. Bruch szinfonia – Marco Polo) és a Gorkíj-könyvesboltból, az NDK-ból Sosztakovics szinfónia felvételeket (Kondrasin, Sanderling…). Az a. D. még pályakezdö dirigens mára már a világ minden táján keresett müvész. Régóta nem hallhattam, de a nyolc(!) testvére közül Rainer pl. a Magyar-Osztrák Haydn zenekarral tavaly Haydn hegedüversenyét játszotta – nagyszerüen. Ö a Wiener Philharmoniker koncertmestere.

Úgy érzem, hogy a nevekkel kapcsolatos csatlakozásomat (ez az átkos anonimitás!) meg kell törnöm, mert mint Schmidtsbündlerek, ha nem is a filiszteusok, hanem a fejlödni nem vágyó vaskalaposok ellen, és ha nem is Dávid, inkább Schmidt jegyében így tudunk jobban elörejutni. A 3. negyedévi Schmidt Ges. közleményeiben a következö hiradás jelenik majd meg (fordításban):

„Örvendetes hireink vannak Franz Schmidt zenéjét illetöen Magarországból. A „Das Buch mit sieben Siegeln“ oratorium (Miskolc, 2009*), a 4. Szimfonia (2013, Állami Operaház) és a Notre Dame Intermezzojának (Alba Regia Zenekar, 2013.) elöadását követöen néhány hónapja az internet útján egy zenei Fórum alakult azzal a célkitüzéssel, hogy annak résztvevöi Franz Schmidt életét és életmüvét jobban megismerjék és ehhez egyre több zeneszeretöt megnyerjenek.

Ennek a Fórumnak a támogatására és a további lépésekhez a Franz Schmidt Ges. az elöadásokhoz kotta- ill. egyéb anyagokat bocsátott már rendelkezésre. A Mosonyi Jubileumi Év ünnepi eseményeinek lecsengése után elsösorban Budapesten házizene formáju Franz Schmidt zenei estéket terveznek, amelyen nemzetközileg ismert müvészek, mint pl. Kassai István és a híres Festetics-Quartett csellistája, Pertorini Rezsö fognak közremüködni.

A neves zongoramüvész Kassai István az 2017/18 koncertévadban a „Phantasiestück für Klavier mit Begleitung des Orchesters“ és a „Concertante Variationen über ein Thema von Beethoven“ nyilvános koncerten készül elöadni. A Magyar Állami Operaház karmestere, Csányi Valéria a szerzö második operájának, a „Fredigundis“ elöadásának elökészitésén munkálkodik. Csányi Valéria az elmúlt években Erkel Ferenc régen „elfeledett“ István Király c. operáját vitte nagy sikerrel színre – a Naxos cég ezt a színrevitelt 2014-ben CD-n is megjelentette. Csányi Valéria a legjobb elöfeltételekkel rendelkezik, a „Fredigundis“-t hasonlóképpen sikerrel bemutatni
____________________________________
1 A „Junge Philharmonie Salzburg“ jubileumi konzertjein 2008 oktoberében két kórus müködött közre a „Das Buch mit sieben Siegeln“ oratóriumának elöadásán (Elisabeth Fuchs karmester vezányelt). A mü ezután Kovács László vezényletével 2009-ben a Miskolci Operafesztiválon nagy közönségsikerrel került elöadásra

_________________
de most már rohanok, ma még jelentkezem...
Franz Schmidt • 5582015-08-18 13:52:50
Tegnapelötti levelemet követöen régi kedves ismerösöm, aki a hozzászólásom és nevem alapján felismert, izgatottan hívott fel telefonon, hogy vajon tényleg elköltöztem-e… Ezért itt nyugtatok meg mindenkit, hogy ablakom most is arra a Lohnsteinstrasse-ra néz, amelynek 4-es számú házában kedves zenekovácsunk lakott. Négy évvel ezelött, amikor beköltöztünk ebbe az új házunkba, ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy elhatároztam, megkísérlem munkásságát jobban feldolgozni és az addigi ismereteim alapján már nagyrabecsült müveit mással is megismertetni.

Kissé fatalista lévén nem tarthattam véletlennek, hogy eddigi bécsi lak- és munkahelyeink Franz Schmidt korábbi lakásaival SZEMBEN voltak – hihetetlen, de ellenörizhetö! A wiki-n kiolvasható címeiböl az Erdbergstrasse 57 a mi 74. sz. alatti lakásunkkal, a Hainburgerstrasse 56 munkahelyem Hainburgerstrasse 33 alatti ablakával volt szemben, a Neulinggasse 36 rokonunk 24. sz. alatti és a mi Landstrasser Hauptstrasse alatti lakásunk közelében, a Rudolf (Juch)-gasse 40 építész fiam Ungargasse 64-ben lévö irodájával SZEMBEN van. Hát mi ez, ha nem a sors jelzése, hogy itt feladatod van? ;-))

Ezt azért is írom, mert megkapott az elözö leveleitekböl áradó meggyözö elkötelezettségérzés, ami hasonló lehet azzal, amit én is érzek és engem is motivál Franz Schmidt érdekében. Nem csak a zenéjére, életére, munkásságára való rácsodálkozás, hanem a felháborodás, hogy egy ilyen embert, alkotót egy rendszer egyszerüen ignorálni képes... Elnézést, de én néha a munkaköri kötelesség megtagadásának tekintem, amikor tudományért, müvészetért felelös állami foglalkoztatottak a területük ápolását elhanyagolják. Miért kell ilyenkor CSAK a “polgári összefogás”-nak müködnie?

Ezért is örülök, hogy a fórum tagjaiban lelki társakat vélek találni, mert idáig Franz Schmidt ügyében csak kevesektöl jött visszajelzés – igaz, hogy azokban kíváló társakra is leltem – és örülök, hogy csatlakozhattam úttörö fórumotokhoz. Csak megjegyzem, hogy két éve a Nemzeti Filharmónia általam legnagyobbnak tartott zenei vezetöjének is eljuttattam Schmidt szimfoniáinak felvételét... (ugye neveket nem emlegetünk – no comment). A fórum létrehozásához pedig így expressis verbis csak gratulálni tudok és én is köszönöm...
Franz Schmidt • 5492015-08-17 16:15:40
Kedves Schmidtiánusok,

egy kimerítö családi program – költöztetés, lakáscsere – miatt csak a fórum örvendetes új fejleményeinek követésére volt idöm, most újra jelentkezem, remélhetöleg szintén érdekes újdonságokkal. Hol is kezdjem?

Hosszabb idö után Dr. Ottner ma volt elöször a hivatalában (talán nem mindenki tudja, hogy irodája a Musikverein épületében, az Archivum részlegben van, ahol a legértékesebb, csodás manuszkriptumokat is örzik). Engedélyét kértem, hogy a tagsággal járó „Mitteilungok“-at a fórumnak továbbíthassam ill. érdekesebb részeit itt idézzem. (a következö lapzárta jövö héten van, a fórumunkról is szó lesz benne… Ha valaki segít abban, hogy hova tehetném le az érdekesebb anyagokat, mint ez a negyedévenként postán kiküldött „újság“ is, akkor a fórumhoz egy kisebb adatbázist is fel tudnánk építeni. Talán legjobb lenne egy saját blog (?) – van valakinek ötlete? Képek az Alba Regia/Drahos Béla itteni tavalyi koncertjéröl, kottapéldák, cikkek, tanulmányok ugyanúgy könnyen mindenki számára hozzáférhetöek lennének.

Kedves smaragd, bár keresésem Moralt ügyben (még) nem járt teljes sikerrel, mellékterméke azért volt, mert az egyik CD/LP antikváriumban a IV. szimfóniának egy – Dr. Ottner elött is ismeretlen - felvételére bukkantam: a Tonkünstlerorchestert Karl Etti vezényli. De Dr. Ottner meg fogja nézni az alagsori archivumban, hogy milyen LP-k vannak ott Moralt vezényletével, ellenszolgáltatásként felajánlottam, hogy a nála csak LP-n lévö anyagot mi majd digitalizáljuk, így azt ök is könnyebben tudják majd használni/hasznosítani. Ezen a helyen kiváncsiságomnak nem tudok ellentállni, mivel Moralt nem sokak számára tartozik – föként kis hazánkban – az elsö címek közé. Úgy jó tíz éve (?) Prof. Gottfried Cervenka (a bécsi Czigány György) az Opera melletti Caruso – sajnos már rég bezárt – üzletében beszélgettünk egy kedves magyar Moralt-kedvelövel (nevét is tudom még), miközben egy ritka 10 CD-s Ring összkiadást talált Lewis úr szakavatottan elrendezett tárlóján. Mivel az egyik korong hibás volt, én segítettem a visszaadásában. Nem áll ez a story véletlenül a Te személyeddel kapcsolatban – erre utalna a jogdíjjal kapcsolatos, említett jártasságod is?

Említettem már, hogy néhány vezetö zenészünknél – akikhez baráti kapcsolat füz - már találhatók kották/partitúrák (és hangzó anyag is) Schmidt müveiböl. (Kár, hogy itt nem szokás neveket említeni, de én is tartom magam ehhez a szokáshoz). Egy-egy mü már elszigetelten tetszést aratott, csak a keret hiányzik egy „baráti“ összejövetelhez, egy házimuzsikáláshoz, ahogy ez még az én idömben is szokás volt, frakk nélkül, kötetlenül, a darabok közötti eszmecserével. Mi még pl. Schmidt és Raff szimfóniáit, vagy Pfitzner Christelfleinjét (vagy szégyenszemre Dohnányit!) játszottuk otthon, mert ezt az `50-es években máshol nem hallhattuk. Ennek a fórumnak a résztvevöi és az általam ismert további érdeklödök már alapot képezhetnének egy ilyen Franz Schmidt házikoncerthez, ha ezzel egyetértetek. Én – ahogy írtam – még zenekari darabok (talán kivéve a IV.-ik!) kétzongorás/duett elöadását és közös megismerését is el tudom képzelni. Mi már tettünk korábban néhány lépést ezügyben, idén késö ösztöl lehetne is szó az elsö „zenés Kovácsestéröl“ – terem ügyben is érdeklödtem már. Az elsö programelképzelés: a négy (!) „kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavierbegleitung (1892)“, a zongorára írt „Románc“, valamelyik Quintett – leginkább a G-Dur. A Beethoven-variációk elöadása is elképzelhetö.

A Schmidt-életmü gerincét képezö orgona-ouvre élöben való élvezete egy külön téma, ezügyben is volt néhány biztató kezdeményezésem, de ez kissé bonyolultabb. Különben Schmidt orgonamüveit egy „emberibb“ hangú orgonára írta, gyülölte a nagy müszaki csodákat, koncerttermi orgonákat, ezért elöadásukhoz „szerényebb, igazi“ orgonák felelnek meg. Nincsen (még) információm arról, hogy a hazai orgonisták közül ki játszik Schmidt-müveket – esetleg segítsetek. Külön érdekes téma – ma nem tabu – az orgonamüvek zongoraátiratának eljátszása (ezek is igazán élvezhetöek, pl.:

https://www.youtube.com/watch?v=6RNF9RIUkmA

De Hans Hartmann neve alatt továbbiakba is bele lehet hallgatni – egy legalább (!) ilyen szinvonalú házizenélés számomra megfelelö adagban elfogadható

https://www.youtube.com/watch?v=FwJkaIg_t28

Talán még kisebb megjegyzések: múltkor már reagáltam a logikus kérdésfeltevésre, hogy pontosan hogyan lett FSch neve bejegyezve a matrikulumba. Érdekességként jegyzem meg, hogy a pozsonyi anyakönyvben találtam egy születése után nem sokkal elhúnyt fiútestvéréröl szóló bejegyzést, amelyet a Schmidt Ges. sem ismert. Tehát a két leánytestvérén kívül született (legalább) egy fiútestvére is.

smaragd 474 sz. megjegyzéséhez: amint írtam már, az egész Wittgenstein család története nagyon érdekes, tudom javasolni pl. Alexander Waugh: Das Haus Wittgenstein c. könyvét – nem hiszem, hogy van magyar kiadása. Egy család, ahol az apósa tökéjéböl a gazdagságot megalapozó ingatlan-vagyonkezelö és jószágigazgató nagyapa Hermann W., a 17 évesen még hazulról Amerikába szökö, ott tányérmosó, nyughatatlan, visszasompolygása után szívességböl, még a MÉV-nél (Magyar Északi Vasút) Budapesten is foglalkoztatott papa, Karl W., aki szorgalmasan az osztrák acélmágnássá „növi ki“ magát, az Alleegassén (ma Argentinierstrasse) lévö palotájában a zeneszobába a vak zeneszerzö, a család barátja Josef Labor számára orgonát épít be és annak a Musikverein Goldener Saal-ban rendezett koncertjére a nagyobb siker érdekében 300 jegyet ajándékoz el résztvételi kötelezettség mellett még a személyzetnek is. De végül senki nem hajlandó átvenni az akut szivarozó, nyelvrákban szenvedö papától a milliárdos töke irányítását, söt! A kilenc gyerek közott Paul W. négy fiútestvére közül három önkézzel tesz pontot élete végére! A lányok között is önzés, magamutogatás, Margarethe (Stonborough-)Wittgenstein megörökítését pl Klimt-nél rendeli meg a család, ö a Müncheni Pinakotheka híres Klimt-képének nöi alakja. Paul W. is ennek a sorsnak a része. Franz Schmidt minden balkezes müvét ö rendeli meg és fizeti meg búsásan (de nem annyira, mint pl. Straussnak!) és … az ö müveit játssza legszívesebben (statisztikát majd késöbb).

Így lett végül Schmidt a második (!) „magyar“ balkezes zongoraverseny szerzöje. Az elöd Zichy Géza Milleniumra írt igazi magyar müve Schunda támogatására is a középtételben tárogatót és cimbalmot is megszólaltat. Kár, hogy nem lehet hallani, családi vonatkozása miatt ismerem, de csak kottából.

Apropos orgona: Augusztus 30-án lesz Perchtoldsdorfban St. Augustin templomban a Schmidt-orgona felavatásának 30. évfordulója. Ez alkalomból ünnepi orgonaestekre kerül sor:

http://www.perchtoldsdorf.at/content/view/338/73/

Félek, hogy már ezzel a hosszú hozzászólással is próbára tettem türelmeteket, majd újra jelentkezem – azt hiszem Schmidt és Dohnányiék kapcsolatáról elmélkednék majd.
Franz Schmidt • 4572015-07-26 00:24:30
Sajnos csak rövid idöm volt a nagyon logikus kérdésnek utánajárni, öszintén szólva nem emlékszem, hogy bármelyik anyagban az eredeti anyakönyvi bejegyzést - persze másolatban - láttam volna. Bár Pozsony és környékéröl (pl. Somorja) van rokonaimról születési anyakönyvi kivonatom, így nem lepett meg az egyenlöre nem telitalálatos eredmény: kedves mesterünk bejegyzését - idöhiány miatt - még nem leltem meg, de Emma nevü húgáét igen. Ezek szerint a Poson Part III Matricula Baptisatorum 21 numerus currens alatt:
(annus et dias:) 1883 junuarii (nativitatis:)3,(baptismi:) 14,legit.(nomen:) Emma, Maria (sexus:) foem (Nomen parentum, eorum, Conditio et Religion:) Schmidt Franciscus agens mercantilis hujas & Ravasz Maria e Szakolca or conff. cath. (locus domicili:) Poson Gyártér 18. (Norem Patrinorum:) Schmidt Susanna, vidua cath, vásártér 12 (Nomen Baptisantis:) Dr. Jul. Steinhöfer coop.

Tehát a szokásos latin bejegyzésekböl feltehetöen Franz Schmidtnél sem lehet majd esetleges Ferenc névre való kereszteléséröl következtetni - de a fenti sorok nem bizonyító erejüek.
Franz Schmidt • 4472015-07-23 01:19:30
Közben megláttam a Quintetteket Ardelao neve alatt. Hadd füzzek most csak röviden annyit ehhez, hogy a zongoramüvekkel nagy jogi probléma van - mivel a balkezes müvek mind (!) a Wittgenstein család tulajdonát képezik, elvileg tilos a család engedélye nélkül azok publikálása. Ezért is(!) támaszkodik a felvételek többsége a Wührer-féle változatra. Meg azért is - evidens! - mert a balkezes változat alig játszhatóan nehéz. Hát persze hogy ezért is írta át a Schmidt-tanítvány megosztott kézre - amit a kották elején szépen le is ír, hogy ezek authentikus átdolgozások, a kottafejek - majdnem - változatlanok, csak a zenei minöség érdekében kétkezeseknek mindkét kézre elosztva, ill. néhol, ahol a hangsúly megkívánja, oktávkiterjesztéssel. A Ruso féle felvételek is Wührer-bázisuak, a probléma csak az, hogy ezt szinte sehol sem jelzik, amivel még nagyobb copyright jogot sértenek, mégpedig Friedrich Wührerét.
Franz Schmidt • 4462015-07-23 01:06:49
Sajnos ez ma egy bevett gyakorlat, egy város mai nevét használni és nem a hivatkozott idöben használt nevét. Ezt én történeti lustaságnak, gyávaságnak tekintem, de ebben a tragikus európai történelem a ludas. Ha ettöl eltérsz, akkor nacionalista vagy. Egy szép példát tudok idézni, tavaly az ORF reggeli zenei müsorában az ismert "ah vous dirai-je maman" különbözö változatait mutatták be. A Dohnányi féle letét felkonferálása (persze németül) ez volt kb.: "...és most hallgassák meg a szlovák népzene üdeségét sugárzó kedves feldolgozást a szlovák fövárosban, Bratislavaban született Ernö Dohnanyi tollából." Ilyenkor kell nekünk fegyelmezettnek maradnunk. És ez konkrét javaslat is és kérés. Nem tanácsos úgy belépni Bécsben (Perchtoldsdorfban) vagy Pozsonyban az ajtón, hogy Schmidt Ferenccel kapcsolatban jöttem... Erre vonatkozóan nekem az a véleményem, hogy mindenkit úgy hívnak, ahogy ö kéri. Bár tudomásom van Schmidt látogatásáról és - magyar nyelvü - elöadásáról Budapesten, de még nem mentem utána az esetleges dokumentumoknak (talán valakinek van kedve segíteni?), de nem tudom, hogy milyen nevet használt itthon. Az általam ismert emlékekben nem láttam magyar notációt.

Ha nagyon zavaró a sztorizó kedvem, kérem jelezzétek, de a témáról egy zenei érdekesség: Nagynéném Siposs Antal tanítványa volt, aki ismert módon Weimarban Liszt és Párizsban Saint-Saens asszisztense volt. Ezen keresztül nagynéném is megismerhette a francia zeneszerzöt, söt, a g-moll koncert Andante sostenutojának Bizet-féle változatával csillogtathatta elötte valóban kiváló tudását. Ö mesélte, hogy Saint-Saens a nevének kiejtését - ellentétben a mi kiejtésünkkel két egyforma tagként kérte, ill. így is mutatkozott be: szaan-szaan.

Különben az elözö bejegyzés apropójából: Juffinger felvételét én is nagyon szeretem, ha lehet, egyben végighallgatom a 4 órás felvételt. Ezt ezen kívül csak Guillou Cezar Franck-jával és Bleicher Mendelssohn ill. Saint-Saens felvételével teszem meg. Schmidt nagyon kényes volt az orgonára, gyülölte a nagy érceshangú technikai monstrumokat. Érdemes meghallgatni azért "amerikai" felvételeket is, ahol ezt figyelmen kívül hagyják. Nekem elöször ez kissé érthetetlen volt, de azután hozzásegített a Schmidt által elképzelt hangzásvilághoz.

Itt elöttem hever a 4-korongos Capriccio doboz (söt van tartalék-példányom is...) és az jutott eszembe, hogy felajánlom, ha valakinek másolat megfelel, szívesen eljuttatom. Ez az ajánlatom a szimfóniákra is vonatkozik, különösen a nehezebben beszerezhetö referenciafelvételnél érdekes lehet: az acélosabban hangzó Welser-Möst, Järvi stb. elé helyezem Rajter mester felvételeit, amelyek egysíkubbnak tünnek, a hangszerek is "pozsonyiabbak", a felvételi technika is valamivel gyengébb, de a zene authentikusabb és emberibb számomra.

A "Buch"-nál Horst Stein változatát a Musikvereinben is hallottam - igen, vagy 20 évvel ezelött, Dániel fiam az orgonista Haselböck fiával együtt akkor érettségiztek a Kundmanngassei gimnáziumban, - minden mindennel összefügg! - a kisebbik Palais Wittgensteinnel szemben. Ezen a felvételen a kulcsfontosságú tenor Johannes (Büchner) különösen tetszik. Különben ennek CD-nek a bookletében Schmidt mint "magyar származású szülök gyermeke" szerepel.

Aki "klasszikusabb bemelegítöre" vágyik Schmidt Apokalipszise elött, annak melegen ajánlom a méltatlanul elfeledett Luois Spohr (de ha akarjátok - Ludwig!, noch dazu Ludewig-nek keresztelték - és itt vagyunk a Pannon-Gretchen-Frage-pendantjánál...) négy óratóriuma közül a legjobbat, a "Die letzten Dinge"-t. Kíválóan adagolt dramatika, mesterien kezelt kromatika és profi hangszerelés - jó szórakozást,... akarom mondani jó borzongást!

Ma 36 fokban jót sétáltam Perchtoldsdorf föterén és arra gondoltam, hogy azért egyszer itt is lehetne találkozni - persze mindenki álarcban... Perchtoldsdorf egyszerüen csodás - persze szép idöben. Zöldvendéglöi - a Heurigék - nem japán, orosz és ámerikánus turistáknak teremtek, ide a még meglévö bécsi, bécskörnyéki középosztály jár.

Egy kérdés haladóknak egy kezdötöl: hogyan tudok illusztrációt pl. jpg. vagy doc.-filet beágyazni?
linket tudok betenni, ez megy, de ennek az object-file-ját hova tehetem le?

És talán még egy mára: én rendszeresen kapom a Schmidt Ges. tagjainak küldött tájékoztatókat. Ezt szívesen beszkennelem és mindenki megnézheti - feltételezve, hogy erre igény van.

Kellemes jó éjt kívánok Mindenkinek az Alpokaljáról!
Franz Schmidt • 4382015-07-22 01:09:17
Megkísérlem lassan feldolgozni a két hónapnyi lemaradásomat, addig egy kis türelmet kérek, ha mellényúlok.

A bejelentkezési nevem nem tévedés, Radegundis, aki cirka ugyanakkor a Chlodwigok idején élt, mint Fredigundis, de annak antipodusa volt. Lisztiánusok tudnak is róla: a Vexilla regis prodeunt élete és életmüve koronájának himnusza, a pápai elismerés gyönyörü pillanata, a Szent Kereszt szilánkja elötti tiszteletadás torokszorító imája (Fortunatus). Kreatív Családom rendkívüli örzöangyala ez a szentté avatott Radegundis, az elrabolt thüringiai királylány. Hihetetlen, de Bartókot is ö segítette képességei teljes kibontakoztatásához: - Dédapám nemzetközi hírü orvos bátyja hat évesen gyógyította meg öt hideg vizü gyógyintézetében (Kneipp-kúra) krónikus viszketegségéböl. A kellemetlenségeitöl megszabadult Béla fiú élete elsö levelét írta a szanatóriumból édesanyjának és komponálta a "doktor bácsinak" - "aki nagyon szeret" - egyik elsö zongoradarabját a "Radegundi visszhangot" - egy ländlert, jódlikísérettel a diszkantban. Talán ha valakit érdekel, megdöbbentö összefüggéseiröl is mesélhetek majd.

Különben a "pannon sors" a két testvér életében is jelentkezett, ezért is érzem jobban ennek jelentöségét Schmidtnél is. A szülök még Pozsonypüspökiben éltek, késöbb Dédapám itthon a magyar iparmüvészet egyik vezetö egyénisége lett, az Ö munkája pl. a Mátyás Templom és a Kassai Dóm faberendezése. De sógorával, munkatársával, a MüPa melletti utca névadójával Thék Endrével a Várpalota, az Operaház, a Bazilika, Saxlehner-palota stb. berendezését is jegyzi. A bátyja - minö véletlen! - itt a szomszédban Kaltenleutgebenben gyógyított, majd angol királyi orvos lett, visszatértével Graz mellett óriási pacientura mellett szenvedélyes egyiptológussá vált, a Szépmüvészeti Múzeum három évvel ezelötti Múmiakiállításáak egyik exponátja az ö beszerzése volt a Királyok völgyéböl.

Elnézést, hogy egy kicsit többet idöztem a topikon kivül, majd jobban koncentrálok...

Én igen nagy - bár kész! - anyagot dolgoztam fel Schmidttel kapcsolatban, de az az érzésem, hogy egy alapmennyiség után már alig van új információ, csak variáns. Nem hiszem, hogy a cikkgyüjtemény tömegének a növelése arányos marad a releváns információval. El fogok gondolkodni azon, mi a legcélravezetöbb út.

Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de mintha még nem említette volna senki a témát: egy Liszt-féle (Magyar)-Fantáziát fedeztek fel egy gyüjteményben 2011-ben (?), ennek az ösbemutatója volt 2013 novemberében a Musikvereinben. Kivételesen ;-) két egész kézre és zenekarral - a szólót Jasminca Stancul játszotta, "becsületesen", Fabio Luisi vezényelt - érdemes meghallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=lY7I3wIYzug

Megnyugtatásul: a partitura, amely egy privátgyüjteményböl származik, már a legjobb hazai müvészkézben van...

Külön érdekes téma, hogy miért nincsen Schmidtnek csak egy "igazi" zongoramüve (bár az sem teljesen "igazi"), ehhez igazán érdekfeszítö belemélyedni a Wittgenstein acélmágnás család Freudot is megizzasztható életébe. Jó irodalom van hozzá. Az egyetlen négykezes pedig egy külön érdekesség...

A múltam egyik kedves zongoristája, Andrei Gavrilov írja könyvében (mindenkinek ajánlom!), Richterrel gyakran játszották, hogy zeneszerzöknek "teljesítményük" szerint osztályzatot adtak. Ha jól emlékszem, Bach, Mozart, Beethoven, Debussy mellett csak Mussorgszkij kapott kitünöt. Bár nekem idegen ez a nagyhatalmi értékelgetösdi, de néha eszembe jut, hova is sorolnám Schmidtet. Az kétségtelen, hogy oeuvreja meglehetösen kiegyensúlyozatlan, mint ö maga is volt. kiváncsi lennék majd, miután jobban feldolgoztuk müveit, milyen osztályzatot érdemel majd tölünk.

A könyvhöz is kapcsolódik személyes kérdésem - remélem, megbocsátható: kedves Smaragd, csak remélni tudom, hogy jeles napjaidra ugyanúgy 30, 40karátos smaragd jut osztályrészedül, mint a múlt század nagy zenemüvészének, aki híres smaragd szemeiért kapta születésnapjaira - azt hiszem végülis 90 karátosat is! - nem kevésbé híres és híresen bohém párjától...
Franz Schmidt • 4312015-07-21 03:38:28
Személyesen tanúsíthatom, hogy nemrég még zenetörténészek is kérdö szemekkel néztek rám, amikor Franz Schmidt nevét említettem. Sajnos ez itt - úgy látszik - egyfajta pannon sajátság:

szombaton a Féltornyi (Halbturn) Templom koncertjén Mosonyi zongoraversenyét hallgattuk, szülöházától ca. 6 km-re, jobban mondva attól a helytöl, ahol Michael Brand (!) született. Müveinek egyik legjobb ismeröjének, miséi legavatottabb tolmácsolójának itt adtam át a fórumban is említett Ludovit Rajter zenekari müveinek egy csokrát (pl. Pozsonyi majális), mivel meggyözödésem, hogy ezt a magyar zenét itthon jobban kellene ismerni. Mivel hát Rajter Lajos (sic!) pozsonyi magyar zeneszerzö... Németh-Samorinsky István neve talán még az övénél is kevésbé ismert... Bár J. N. Hummel Balli ongharesi c. zongoradarabjait mi otthon játszottuk, én koncerten soha sem hallottam. Úgy látszik, ez a zeneileg gazdag vidék Kodállyal, Bartókkal, Dohnányival ki lett pipálva. Miért pont egy "háromnegyed-magyar" zeneszerzöt ismerjünk?

Természetesen a dolog nem ilyen egyszerü, Schmidt világháború utáni "osztrák-hazai" ujraéledése sem volt oly' egyszerü, hasonlóan, mint a háború végén szintén itt a szomszédos Rodaunban letelepedett Pfitzneré.

Fórumon most jelentkezem elöször, mivel gyülölöm az anonymitást, de remélem, hogy ez most alapja lehet egy kreativ emberi kapcsolatnak, amely Schmidt munkásságának jobb megismerését és megismertetését célozhatja meg. Ennek érdekében én is felajánlom korábbi recherchéim eredményeit, a Schmidt Ges. tanulmányainak (Studien - Doblinger) és a kapcsolódó éltrajzi könyvek (Tschulik, Nemeth, Liess) tartalmát, ill. Dr. Carmen Ottner fötitkár asszony eddigi kedves támogatásának gyümölcseit, hogy Franz Schmidt végre Magyarországon is otthonra találjon.

Örülök, hogy két évvel ezelött hasznos beszélgetést folytathattunk Drahos Bélával, aki ez alapján arra a következtetésre juthatott, hogy Schmidt müveinek elöadása Perchtoldsdorfban - a vár gyomrában lévö ragyogó koncertteremben - nem csak udvariasság a vendéglátók felé, hanem kultúrmisszió. Sajnos a tervezett 4. szimfónia elöadását a kíváló polgármester Martin Schuster úr nem tartotta idöszerünek, ezért "csak az Intermezzóra" futotta...
Remélhetöen azonban folyt. köv., a startlyukban már további Schmidt-meglepetések várakoznak. Perchtoldsdorf maga a zene, itt volt Gluck föúri palotája a nagy kiterjedésü parkkal, itt töltötte a teleit Hugo Wolf, kissé délebbre Hinterbrühlben, Mödlingben Beethoven, Mahler, Schönberg, Schubert.

Fel kell ismernünk, hogy itt Pannonföldön Liszt, Mosonyi, Poldini, Goldmark, Lehár úgy mint tudósban Semmelweiss "köztes ügynek" tekinthetö (No és Mozart vagy Beethoven?). Ne törödjünk vele, hogy a "Hussarenlied" témáját a Bratislavában (sic!) született Schmidt szlovák eredetü népdalból merítette, munkáit egyenlöre jobban meg kell ismerni és a következö Schmidt szimpoziumokra elérhetö, hogy oda jól felkészült magyar szakembert is meghívjanak.

Ezzel a gondolattal zárom soraimat itt a Perchtoldsdorfer Heide és a Wienerwald töszomszédságában, abban az utcában, ahol Schmidt háza is áll. Mint ismeretes, bár Schmidt áldott jó zongorista volt, a hangszert nem szerette, mivel orgonán "nevelkedett", így engem is Juffinger mester játéka inspirált közben. :-)
Franz Schmidt • 4292015-07-21 02:38:33
ezt most elfogadja?
Franz Schmidt • 4282015-07-21 02:36:44
Kedves moderátor!

egy gondosan összeállított szövegemet a rendszer azzal az állítással, hogy nincs jogom ezt elküldeni, mégcsak vissza sem dobta, hanem elveszett. Vagy itt minden sor beviteléhez be kell jelentkezni, mint a 60-as évek assemblerjénél? Vagy talán time-out miatt lettem unszimpatikus neki?
Franz Schmidt • 4272015-07-21 01:15:52
Kedves Fórumtagok,

nagy örömmel hallottam néhány perce a magyar zongorairodalom leghivatottabb tolmácsolójától, hogy itt egy sikeres "topic" indult Franz Schmidt témájában.
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Dóbisz Áron (orgona)
J.S. BACH: Esz-dúr prelúdium
J.S. BACH: c-moll triószonáta
J.S. BACH: Esz-dúr fúga
HAYDN: Introduction (A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán c. oratóriumból)
MENDELSSOHN: A-dúr szonáta, No. 3 - I. tétel
BRAHMS: Három korálelőjáték (Herzliebster Jesu, Herzlich tut mich verlangen, O Gott, du frommer Gott)
BARTÓK: Román népi táncok
PADRE DAVIDE DA BERGAMO: Simfonia

19:00 : Budapest
Munkás Szent József templom

Deák László (orgona)
G. MUFFAT: Toccata septima
J.S. BACH: Allein Gott, BWV 662
J.S. BACH: G-dúr prelúdium és fúga, BWV 550
MENDELSSOHN: B-dúr orgona szonáta, op. 65. No. 4 - I. II. III. IV.
MOZART: C-dúr templomi szonáta, K. 278 (Szathmáry Zsigmond átirata)
MOZART: C-dúr Adagio
MOZART: D-dúr templomi szonáta, K. 245 (Szathmáry Zsigmond átirata)
KOLOSS ISTVÁN: Húsvéti fantázia
17:00 : Fertőrákos
Barlangszínház

Soproni Szimfonikusok kamarazenekara
"Ötórai hangoló"
RAVEL: F-dúr vonósnégyes
A mai nap
született:
1918 • Leonard Bernstein, karmester, zeneszerző († 1990)
1940 • José Van Dam, énekes