vissza a cimoldalra
2019-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62025)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1823)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3538)
musical (189)
Operett, mint színpadi műfaj (4182)
Élő közvetítések (8277)
Franz Schmidt (3480)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (194)
Lisztről emelkedetten (981)
Társművészetek (1536)
Zenei események (1007)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: takatsa
Leírás:
Honlap:
   


takatsa (312 hozzászólás)
 
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70292019-07-22 15:51:11

"Több a jó énekes, mint a feladat."



Érdekes elgondolás. Lehet, hogy a feladatot azért kapják a rosszak, hogy nehogy megsértődjön a sok jó közül valaki?:)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70012019-07-21 19:15:00

Fischer Ádám egy jó karmester. Nem való a legjobbak közül, van nála Magyarországon is jobb; egyszerűen csak jó. Nem jó, hogy politizálunk, de az még nagyobb baj, hogy Fischer Ádám politizál. Egy jó karmester vezényeljen és a zenével fejezze ki magát. 



Amikor vezényel, akkor nem tűnik afgán menekültnek. Nekem pl. nagyon is magyarnak tűnt, amikor - talán 2006-ban vagy 2007-ben - a MÜPÁban vezényelte a Psalmus Hungaricust, kotta nélkül, extázisban ahogyan csak egy magyar karmester tudja ezt a rólunk és hozzánk szóló művet előadni. Egy nagy magyar. :)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69542019-07-18 08:50:15

A szokásos forgatókönyv az, hogy egy alapvetően jószándékú és más funkciókban bevált ember a kvalitásánál nagyobb hatalmat kap. És aztán az évek során köréje gyűlnek a karrieristák, a sündörgők, a talpnyalók, a középszerűek, a bólogatók, a hízelgők, akik mindenben igazat adnak a főnöküknek és közben sütögetik a saját kis pecsenyéjüket, és ármánykodásukkal lassan kiirtanak minden tehetséges és jobbító szándékú embert a környezetükből. Aztán eljön az a pillanat, amikor az önkontrollját és mindenféle egyéb kontrollt elveszített főnök ámokfutásba kezd. Ennek a pillanatnak vagyunk a tanúi. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69532019-07-18 07:58:08

Igen, pontosan erről van szó.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69522019-07-18 07:55:03

Zéták: az a néhány hangadó "bennfentes" akik a hátukon viszik a café momust és a fórumot, akik tájékoztatnak minket, megosztják velünk gondolataikat, formálják véleményünket, és akiket én ezért a munkájukért nagyon tisztelek. Természetesen Önt is közéjük sorolom, minden vitánk ellenére.:)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69442019-07-17 22:41:27

A gondolkozás sem árt néha.:)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69432019-07-17 22:40:39

Kedves Búbánat!

Zéta cikkével többé-kevésbé egyetértek, csak a konkrétumokat hiányolom. Ez a cikk csak a felületet érinti, amelyet mi, laikusok is tapasztalunk. De az igazi okok megkereséséhez ennél mélyebbre kellene ásni.  Csak egy példát mondanék: engem, megvallom, nem érdekelnek az énekművészek vagy kóristák munkaköri leírásai, szerződései. Sokkal jobban érdekelne pl. az, hogy a Főzeneigazgatónak mi a munkaköri leírása, mi a hatásköre, miért felelős, mit tehet és mit nem tehet.  Mi, laikusok ebből csak annyit látunk, hogy a főzeneigazgatónak joga van mindent vezényelni. De ezenkívül mihez van joga? Ezt cak a benfentesek tudhatják. Mennyiben az ő felelőssége a műsorterv összeállítása, a repertoár bővítése, az énekesek kiválasztása? Van-e ezekhez jogköre, él-e a lehetőségeivel, vállalja-e a konfrontációt, harcol-e az igazáért? Manapság minden intézménynél a főigazgatók menedzser típusúak. De mindig van mellettük egy szakmai vezető is, aki felelős a szakmai munka színvonaláért. Hogyan van ez az Operában? Hová és miért tűntek el az elmúlt években a főzeneigazgatók? Én pl. néhány éve még észleltem koherens szakmai koncepciót és születtek - legalábbis számomra - felejthetetlen előadások.  Gondolok itt pl. Az árnyéknélküli asszonyra, vagy a lassan felépülő Ringre, vagy a kortárs operákra (pl. Thomas Ades oprájára) és sorolhatnám. Elkezdődött valami, ami nekem tetszett és amiben láttam koncepciót, fantáziát. Aztán egyszercsak vége lett. Miért? Én azt várom, a Zétáktól, hogy ha már benfentesek, ezekre a miértekre adjanak egyenes és becsületes választ. "Az igazat mondd, ne csak a valódit". József Attila verssora ma is érvényes. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69422019-07-17 22:37:37

Kedves Heiner Lajos!

Igazán megtisztelő számomra, hogy kis beírásomat válaszra méltatta. Számomra biztosnak tűnik, hogy a Café Momus szellemiségéhez és témáihoz semmi sem áll messzebb, mint a humor. Ezért most megpróbálok - amennyire tőlem telik - komoly lenni, és némi magyarázatot adni hozzászólásomra. 

Megvallom, Önt kissé felületesebben olvasom mint Zétát, mivel a honi helyzet, a napi kis örömeink és bánataink, amelyeket itt és most, Budapesten élünk meg, közelebb állnak hozzám, mint az Ön színes uti élménybeszámolói. Zétát viszont olvasom mindig, az első betűtől az utolsóig, ezért tűnt fel számomra hogy legutóbbi "Akiért a harang szól" témája végén a valódi neve szerepelt. Ez eddig - legalábbis az utóbbi években - sohasem fordult elő, ezért meglepett és elgondolkoztatott. Vajon miért írta oda most a nevét (ami egyébként nem titok, vagy ha úgy tetszik: nyílt titok, mivel az imresszumot böngészve a név és  az emailcím párosítható) és miért nem írta oda eddig sohasem? Ez biztosan nem véletlen, ezzel konkrét szándéka volt. Elgondolkoztam ezen és több lehetséges okot is találtam, amelyek mindegyike elszomorít engem. Ezt a szomorúságomat próbáltam röviden és frappánsan megfogalmazni, úgy tűnik sikertelnül. 

U.i.: Új nickneve kicsit bántja a szépérzékemet és nem értek egyet az első név csonkolásával. Javaslom, hogy maradjon az eredeti változatnál: Hermés Aphrodité.

 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 69192019-07-16 15:15:03

Számomra nagy csalódás volt Zéta cikke. Én eddig azt hittem, hogy Zéta egy nagyon értelmes, kulturált, csinos és ápolt középkorú hölgy. Es most rá kellett jönnöm, hogy Zéta férfi. Szegényebb lettem egy álommal...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 617862019-06-16 14:09:49

Kicsi a valószínűsége, de azért lehetséges. Az emberek között is vannak mindenevők.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 617802019-06-16 13:45:49

Csatlakozom Hangyász fórumtárs véleményéhez: giccs. Ez egy ténymegállapítás, mindenfajta indulati elem nélkül. :)


Erkel Színház • 102212019-06-15 14:33:57

Rálikot utoljára jónak az Árnyéknélküliben láttam, de abban nagyon jó volt. Sőt! Az volt az utolsó premier az operában, amely tényleg világszínvonalú produkció volt.


Erkel Színház • 102202019-06-15 14:32:09

Az a kérdés, hogyan definiáljuk a "széphang"-ot. És a csúnyaságnak is vannak fokozatai. De ha neked tetszik a mostani Bátori hangja - mivel konkrétan erről van szó - abba én nem szólok bele, a te dolgod. Egy pantomin is lehet nagyon szép és kifejező, de az operában ehhez be kell fognia a fülét az embernek. Legközelebb megpróbálom, úgy biztosan élvezhetőbb lesz.


Erkel Színház • 102172019-06-15 14:24:52

Persze, hogy hiányoztak a hangok, ebben egyetértünk. A három általad említett énekesnő azt hozta, ami elvárható tőle, nem okozott meglepetést. :)


Erkel Színház • 102122019-06-15 13:33:23

Tényleg nem akarok veled vitatkozni, de ha egy ária engem lenyűgöz, akkor behunyom a szememet és úgy hallgatom. Aztán vannak csodás bakelit vagy CD felvételek, ahol szintén csak a hang hallatszik. Félre ne érts, az énekes játéka, mozgása, mimikája, gesztusai mind-mind hozzájárulnak az előadáshoz és a produkció fontos részei, de ezek semmit sem érnek akkor, ha a hang nem jó. Mindig a hang az elsődleges, és ez hatványozottan igaz egy áriaestre.


Erkel Színház • 102072019-06-15 10:33:52

Kedves David, nem tudom ki hogy van vele, de nekem a hang az abszolút elsődleges. És ha az nem jó, akkor a többi már számomra érdektelen. 


Erkel Színház • 102012019-06-14 10:57:46

Oké, kedves Iva, értem a gondolatmenetedet. Az udvarias megszólítást mellőzöd azoknál, akiket nem tartasz érdemesnek erre. Ez szíved joga, nem vonom kétségbe. Te folyamatosan kritizálod az én stílusomat, amelyet - többek között - "tolakodó bizalmaskodás"-nak, "durva sértés"-nek minősítesz. Ha ezt így gondolod, akkor lehetőséged van arra, hogy jelezd ezt a moderátoroknak, és majd ők kitörlik a bejegyzésemet, vagy minősített esetben kitiltanak a fórumról. Ez így tisztességes lenne, és számomra is elfogadhatóbb, mint ez a parttalan vita közöttünk.



Ha valaki veszi a fáradságot és visszaolvas, akkor megtalálhatja ennek a vitának is az eredetét. Én elmegyek egy előadásra, és az előadás után, azon melegében, leírom a véleményemet. Ez mindig így történik. Leírom azt, ami tetszett, örömmel lekesedek egy jó előadás után, de ugyanígy, kendőzetlenül leírom azt is, ha valami nem tetszett és azt is, ha valamit kritikán aluli teljesítménynek tartok. Friss az élmény, nem mérlegelek, nem centizek, azt az élményt írom le, amit az előadás keltett bennem. Én kifizettem - sokszor egy évvel előre - a jegyet, izgalommal vártam az előadást, elmentem, meghallgattam és ezt követően - úgy érzem - jogom van vélemény nyilvánításra. Aki pedig kiáll a színpadra, annak el kell viselnie a kritikát, ez már csak egy ilyen szakma. És az illető művész rajongóinak is el kell viselnie azt, ha valaki mást lát és mást hall, mint ők.



Tudom, hogy ez egy nehéz, nagyon nehéz dolog, megfelelő egyensúlyt találni. Az, hogy kinek mi tetszik, alapvetően szubjektív dolog. De azért valahol, kell lennie objektivitásnak, egy mércének, amihez mérhető egy teljesítmény. Kell, hogy legyen valami etalon, amihez viszonyíthatjuk a dolgokat. Vegyük pl. Bátori művésznő esetét, akit én sokszor hallottam a 2000-es évek első felében és sok szép élményem fűződik hozzá, ahogyan ezt le is írtam. A pünkösdi szereplését viszont kritikán alulinak tartottam. Ki változott ekkorát 15 év alatt? Ő-e, vagy én? Azóta vajon megsüketültem, vagy meghibbantam? Ugyanakkor a válaszokban egy fórumtárs azt állítja, hogy Bátori Éva volt az est fénypontja és a mélypont az a művésznő, akit én magasan a legjobbnak hallottam. Hol van itt az igazság? Mert valamiféle objektivitásnak azért kell lennie! Gyötör a kétség: bennem van a hiba? Előveszek két felvételt. Mindkettő a Nyugat lánya. Az egyiken az őszi Westbroek, a másikon a téli Bátori. Hallgatom mindkettőt, felváltva. Hallgatom. Megnyugodtam, nem bennem van a hiba. :)


Erkel Színház • 101992019-06-13 21:00:03

Kedves Iva!



(Ugye milyen érdekes ez a megszólíttás, ahogyan kezdem? Ezt az udvarias gesztust te valahogy mindig nélkülözöd).



Én abszolút együttérzek az öregekkel, mivel én is közéjük tartozom. De vallom, hogy ez is ugyanolyan élethelyzet, minta többi, és miért ne lehetne ezt humorosan felfogni. Sőt továbbmegyek, a halál is hozzátartozik az élethez, ez mindnyájunk sorsa. Miért lenne ez tabutéma? És miért kellene nekem könnyek között beszélnem az elmulásról, amikor ezt magamon is érzem? De a halál csak egy közbülső állomás... -  "Halál, hol a te fullánkod?" 



Próbáld egy kicsit könnyedebben venni saját magad. és jó lenne, ha figyelmesebben olvasnád  soraimat, mielőtt reagálsz rájuk, akkor talán látnád, hogy leginkább magamon élcelődök, nem másokon. Kriptaszökevényként is magamat jelöltem meg, nem téged és nem másokat. Lazíts. :)


Erkel Színház • 101962019-06-13 09:57:12

A Levéláriát és Kalaf áriáját nem énekelte, minden más az előzetes műsor szerint történt.


Erkel Színház • 101952019-06-13 09:49:37

Kedves Iva,



Mindenkinek lehet véleménye egy előadásról, a látottakról-hallottakról s ezt szabadon megírhatja. Ezt teszem én is, jogom van hozzá. És ezt teheted te is, amihez szintén jogod van. Én nem kívánom, hogy bárki is egyetértsen velem, tudomásul veszem azt, hogy más ember másképp gondolkozik és ezt tiszteletben tartom. És eszembe sem jut intoleráns módon megbélyegezni a másképpen gondolkozót mint ahogyan azt pl. te teszed esetemben. De tudomásul veszem ezt is, nem neheztelek rád, te ilyen vagy én pedig másmilyen.



Ahogyan azt is tudomásul veszem, hogy vannak énekesek, akik élemedett koruk ellenére fizikailag és mentálisan annyira fittnek érzik magukat, hogy akár halálukig a színpadon maradnak. Én ezzel nem értek egyet, de elismerem, joguk van hozzá, és miért is ne tehetnék meg akkor, amikor ők anyagilag jól járnak és van akkora rajongótáboruk, amely koncertről-koncertre megtölti a termet. A mai világban ez az értékrend: a kereslet-kínálat dönt el mindent, az a jó, ami kelendő, függetlenül attól, hogy a produkciót hallgatva az én fülem rikácsolást hall, a te füled pedig éteri hangokat. 


Erkel Színház • 101922019-06-13 08:51:32

Köszönöm a kiigazítást, megkövetem művésznőt, hogy figyelmetlenségből ipszilonnal írtam a nevét.


Erkel Színház • 101892019-06-12 22:51:48

Hát, nagyon úgy tűnt, hogy menet közben derült ki az, hogy Kunde konyec, nincs tovább. MInt írtam, főigazgató urunk az oldalpáholyból konferált, s amikor bejelentette, hogy a Méregária következik, Halász Péter meglepetten nézett fel Ókovácsra.  - Nem, Péter, most nincsen memóriazavarom - folytatta főigazgató urunk -, lapozz, kérlek, nem a Levélária, hanem a Méregária a következő szám. És keressétek elő közben a La tregenda kottáját, mert utána azt mégegyszer el kell játszanotok - folytatta -, amíg előkerítjük a zárószám meglepetését. 



Valahogyan így történt, karmester, zenekar sem tudott semmit, aztán Boncsér megérkezett, elénekelte az áriát, meghajolt és eltűnt a színfalak mögött. Aztán jött a zárótaps, minden szereplő a színpadon, Kunde a csokor virágjával visszament a színpad mögé, hogy megkeresse és kihozza Boncsért, de már nem találta...


Erkel Színház • 101862019-06-12 19:21:15

Végülis magánügy, hogy kinek mi tetszik, ízlésekről nem érdemes vitatkozni. Így elfogadom azt, hogy neked Bátory Éva a mostani állapotában jobban tetszik, mint 20 éve, és Depuis le jour tekintetében a hetvenakárhány éves Gruberova számodra a non plus ultra. Szerencsésnek is vagy mondható, mert még sok-sok évig, számos alkalommal láthatod és hallgathatod majd a kedvenceidet, kissé szakrasztikusan fogalmazva: míg a halál el nem választ titeket egymástól. No de a hat nyelven beszélő Pasztircsák Polináról azt állítani, hogy nem tudja miről énekel; ez talán kicsit túlzás volt a részedről. 



Amúgy érdekes volt ez a Kunde koncert olyan szempontból is, hogy körbenéztem a nézőtéren, és a nézők átlagéletkorát kb 80 évre saccoltam. Öregszik az operarajongók tábora, eddig is tudtam, no de ennyire? Másik oldalról nézve viszont öröm volt látni, hogy mennyi fürge és agilis öreg myüzsög az Erkel falai között. 



Pasztircsák Polinának pedig azt üzenem, hogy a sok kriptaszökevény közül legalább egy akadt, akit megigézett az előadása. Lehet, hogy ez önmagában kevés, de számomra minden.


Erkel Színház • 101752019-06-10 23:43:44

Meg volt a Puccini-sorozat zárókoncertje, Gregory Kunde áriaestje, ki lehet ezt is pipálni. Az igazság az, hogy én nem is annyira Kunde-ra voltam kiváncsi, hanem két másik "vendégművészre", akikben nem is csalódtam. Az egyik az est karmestere, Halász Péter volt. Keze alatt a zenekar pompásan szólt, az est főszereplőjévé válva. Van aki nem szereti Halász Péter időnként kissé teátrális mozdulatait, de kétségbevonhatatlan, hogy nagy formátumú művész és - véleményem szerint - óriási vesztesége a magyar operajátszásnak az ő távozása.



Mindnyájunk meglepődésére az estet - az oldalsó páholyból - Főigazgató úr konferálta, és a közönség udvarias figyelemmel és türelmesen hallgatta Főigazgató úr  időnként hosszúra nyúló monológjait. 



Kunde úr egy nagyon kellemes öregúr, pianói már nincsenek, de nagy hangerő mellett a felső lágéja intaktnak mondható, egykor jó kis énekes lehetett. 



Az est koncepciója érdekes volt: a zenekar részéről Puccini és kortársai nyitányai, intermezzói, Kunde úr részéről Puccini áriák és duettek, a hölgykoszorú részéről pedig Puccini kortársai-barátai-ellenfelei legjelesebb áriái. Érdekes volt az est abból a szempontból is, hogy keresztmetszetét adta a magyar operajátszás jelenlegi állapotának. 



Nagy meglepetés nem érte az embert. Létai, Sümegi, Sáfár, Rálik megszokott formáját hozta, reprezentálva az operaház mai színvonalát, felmutatva mindazt a (kevés) erősséget és (sok) gyengeséget, amely napjainkat jellemzi. Számomra kellemes meglepetés volt Fodor Bernadett, akit már régen hallottam, és hangja azóta sokat fejlődött. Középfekvésben (és nagyjából alsó fekvésben is) ez a hang bársonyosan sötét tónussal és lehengerlő energiával szól, sajnos a felső fekvésben történik valami, és éles, nyers, kevéssé kontrollált hanggá változik ez az egyébként csodás matéria. Ha ezt rendbe lehetne tenni, akkor óriási lehetőségek nyilnának meg előtte. Az est mélypontja (sajnos) Bátori Éva volt. Nekem nagyon szép emlékeim vannak róla a 2000-es évek elejéről. Már akkor is túl volt pályája zenitjén, de csodás szerepformálása magával ragadó volt, akár Desdemonát, akár Tatjánát, akár Sosztakovics Lady-jét játszotta. De mindez már a múlté. Áriája végén ezt kéri: "irgalmazz nekem". Nem, erre nincsen és nem is lehet bocsánat. Nem szabadna énekelni már neki... Vannak pályák, amelyeket lehet hosszan, akár halálig is csinálni az operaénekesi pálya (különösen az énekesnői) nem tartozik ebbe a kategóriába. Ezt mindenkinek tudomásul kellene venni.



És a másik "vendégművész" akiért elmentem az előadásra: Pasztircsák Polina volt. Ókovács Szilveszter orosz grófnőként konferálta be, de tévedett, nem grófnőről, hanem minimum hercegnőről van szó. A Charpentier áriája lélegzetelállító és elmondhatatlanul gyönyörű volt. Polina nem ide való, egy egészen más kategóriát képvisel, adja Isten, hogy meghódítsa a világot.



Majdnem elfelejtettem, Kunde hangja az előadás közben elment, így csak egy áriát és két duettet énekelt. A zenekar - kissé enerváltan - megismételte az első nekifutásra fergetegesre sikerült La tregendát, és közben befutott Boncsér Gergely, aki zárószámként elénekelte Kalaf áriáját. Ő kapta a legnagyobb tapsot. Tanulságos estének lehetettünk tanui.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 68142019-06-02 09:57:33

Gondolom, hogy az operába zömében nem homályos agyú és amúgy is rövidlátó vakondok járnak, hanem minimum átlagos IQ-val rendelkező emberek, akiknek nem esik nehezére a felirat szövegének egyeztetése az adott személlyel. Ráadásul a felirat nagy segítséget jelenthet éppen azokban az esetekben (duett, tercett, kvartett, stb), amikor midegyik szereplő mást énekel. Emlékszem én is a régi, magyar nyelvű előadásokra, amikor a közönség soraiban sokaknak ott volt a libretto az ölében, hogy valamelyest követni tudják az eseményeket. Ha az ember az egész előadás során azon erőlködik, hogy valamelyest megértse az elhangzott szavakat, ahelyett, hogy a csodálatos zenére koncentrálna, az sokat levon az élményből. Persze, ha valaki jól ismeri a a darabot, már hallotta ötször, tízszer, százszor, annak - a megértés szempontjából - tulajdonképpen édesmindegy, hogy milyen nyelven hangzik el a mű,. Ebben az esetben viszont szintén előtérbe kerül az a törekvés, hogy eredti nyelven hallgassa az előadást, úgy, ahogyan azt a zeneszerző megálmodta.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 67562019-05-31 14:35:30

"...vidáman idézgetnek egy-egy frázist, amelyek éppen a saját életükre rímelnek..."



Kedves Iva! Ez az érved - megvallom - szíven ütött. Valóban, erre nem is gondoltam, hogy valaki magyar nyelven dalra fakad különböző élethelyzetekben, kedvenc operaáriáit énekelve. Mivel mindenki magából indul ki, gondolom Te is, így elképzeltelek a fent vázolt szituációban. Mivel semmit sem tudok rólad, ezért a fantáziám bátran szárnyal, csak minimális alapfeltételezéshez kötődve. Tehát, biztos vagyok benne, hogy férfi vagy, hiszen egy hölgy biztosan nem írna publicisztikájában az élete során vészesen szaporodó kilóiról, és korodat tekintve pedig éltes (nem öreg, mert ezen esetleg megsértődnél). 



Egy egészen szokványos élethelyzetben képzellek el, ahogy pocakos, éltes úrként, estebéd után a konyhaasztal előtt ejtőzöl, a nájlonyfüggönyön át beszűrődő bágyadtfényű alkonyon mélázva, elmerengve a táguló múlton és az egyre szűkülő jövőn. Majd ezen a kissé letargikus hangulaton felülemelkedve felállsz és ököllel a viaszosvászonra csapva, érces basszus hangon rázendítesz:



Don-Dzso-váááán-niiiii!



(ajjaj, ez egy kicsit zöld-fehér-pirosra sikerült, de fordítsunk gyorsan a zászlón és hallgassuk újra)



Já-nos-báááá--csiiiii!



Így már egészen más, ez már könnyen emészthető a magyar gyomornak (hogy nem teljesen szöveghű? Sebaj, a szótagszámra és a prozódiára is ügyelni kell).



Hát nem is tudom... Én inkább maradok a fütyörészésnél, az legalább nemzetek feletti, akárcsak a ZENE, amelyről végsősoron mindketten beszélünk. :)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 67372019-05-30 20:01:52

A Cosi unalmas? Ne viccelj már! Mozart sohasem unalmas.:) Ráadásul ebben az operában van elrejtve Mozart egyik legszebb áriája. Visszatekintve a mostani évadra, talán a Cosi volt a legszebb operaélményem, Horti Lillával, Balga Gabriellával, és a fiúk sem voltak rosszak. Persze ehhez kellett egy jó karmester is. Benjamin Bayl személyében. 


Erkel Színház • 101392019-05-29 00:36:01

Én is a mai Manion előadáson voltam, és a véleményem (talán) nem annyira sarkos, mint Sztáliné. 



Az előzményeket illetően el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem a Manont, az első találkozásom ezzel a hihetetlenül szép és drámai alkotással még Gardelli idejére datálódik, majd az utóbbi években rongyosra hallgattam-néztem több csodás felvételt, köztük a kedvencemet, a Domingo-Kanawa-Sinopoli DVD-t. Nagyon megörültem annak, hogy az Operaház - sok év után - újra műsorra tűzte ezt a darabot. Hosszasan tépelődtem, hogy melyik szereposztást nézzem meg (egy momusos barátom, akinek szakmai hozzáértését etalonként kezeltem, azt javasolta, hogy egyiket se), aztán végén a második szereposztás mellett döntöttem. Összességében azt kell mondanom, hogy nem bántam meg a döntésemet és azt sem, hogy elmentem az előadásra.



Néhány szó az előadókról: Rim Sae-Kyungra, akinek ezelőtt még a nevét sem hallottam, nagyon kíváncsi voltam. Aztán Zéta beszámolója kissé lehűtött, így nem számíthattam hibátlan produkcióra, és ebben nem is csalódtam. Az első két felvonásban egy kissé széténekelt és éles hangot hallottam tőle, ízlésemhez képest túl nagy vibrátóval és a lírai részekben élvezhetetlen pianóval. De már ekkor is feltűnt a hangjának hatalmas intenzitása és a tutti zenekart is túlszárnyaló ereje. Aztán a harmadik- és különösen a negyedik felvonásban megtörtént a csoda, egyedülálló, megrendítő és nehezen felülmúlható volt, amit produkált. Ezért az utolsó felvonásért érdemes volt elmennem, és biztos vagyok benne, hogy mindenki nagy élménnyel távozott.



Sok rosszat hallottam évek óta itt a fórumon Molnár Leventéről, de most teljesen rendben volt a hangja és a szerepformálása sem hagyott semmi kivánnivalót maga után. Viszont azt hiszem jobban járna ő is és mi is, ha a jelentős súlyfeleslegét leadná.



Meg kell vallanom, hogy revideálnom kell véleményemet Boncsér Gergelyről. Eddig őt nem tartottam sokra, és a Hugenottákban nyújtott teljesítménye után (ahol különösen a rendkívül bizonytalan intonációját kifogásoltam) megfogadtam, hogy lehetőség szerint kerülöm az előadásait. A mai napig sikerült is betartanom a fogadalmamat, viszont ma nagyon kellemesen csalódtam. Nem állítom azt, hogy ez a szerep teljesen neki való, de a mai teljesítménye nagyon meggyőző volt, átéléssel, szépen megfelelő hangerővel és kristálytisztán énekelt. Szívből gratulálok a teljesítményéhez és kérem, vigyázzon a hangjára...



Kocsár Balázs nem volt rossz. Ő sohasem rossz. Ennél sokkal nagyobb baj van vele: középszerű.



Valóban el kell gondolkozni azon, hogy egy sok éve nem játszott mű negyedik előadásán miért kong az Erkel nézőtere. Ráadásul egy csonka évadban, Operaház nélkül, az évad egyik fő produkcióján. Én nem azt mondom, hogy 4-5 éve nem volt 1-1 népszerűtlenebb előadás, de ilyen mértékű pangás csak az utóbbi 2-3 évben jelentkezett, és ijesztő ez a tendencia. Meggyőződésem, hogy csodákra lenne képes ezzel a társulattal, egy tehetséges, agilis, ambiciózus, biztos zenei ízléssel, önálló gondolkodással, koherens elképzeléssel és jövőképpel rendelkező főzeneigazgató.


Wagner-felvételek • 2592019-05-22 19:11:25

Wagner születésnapjára tekintettel megosztom kedves fórumozó társaimmal a legkedvesebb Trisztán és Izolda felvételemet. 



Sajnos nem bírtam rávenni az énekeseket, hogy magyarul énekeljenek, de - nem kis munkával - készítettem magyar nyelvű feliratot, amit szintén mellékelek.



Letöltési link:



https://fil.email/hYoC1uMs



(kattinst az összes fájl opcióra, és a letöltés után csomagold ki az állományt. A letöltés ingyenes)



Ezuttal nem jó szórakozást, hanem örömteli, elmélyült zenehallgatást és maradandó élményt kívánok minden fórumtársamnak az operák operájához.



Hajrá Wagner, hajrá magyar(felirat)ok! :)


A díjakról általában • 10602019-05-21 23:51:03

Pléjbek a hős. Mit nem értesz ezen? :)


Erkel Színház • 100782019-05-21 18:04:54

Kedves Iva!



Ezegyszer teljes mértékben igazat adok ED-nek, én is pontosan így gondolom, a rögeszmékről nem érdemes vitát nyitni. Tudomásul vettem számtalanszor hangoztatott véleményedet, miszerint magyar nyelven kell előadni az operákat. De a mostani vitát nem ez a véleményed váltotta ki, hanem az, hogy ezen túllépve ok-okozati összefüggést vélsz felfedezni a félházas előadások és az eredeti nyelvű előadások között. Emélekeztetőül ezt írtad, jó vastag betűkkel: "...mára érett be a gyümölcse az eredeti nyelvű operajátszásnak, amely még a balettre kíváncsi nézők jelentős részét is elidegeníti, elriasztja ettől a színháztól."



Én erre a bejegyzésedre reagáltam, s próbáltam rávilágítani arra, hogy itt egyáltalán nem erről van szó. Hanem arról, hogy akkor egy egészen más világ volt. Más volt a történelmi-politikai háttér, történetesen kommunista diktatúra volt, a tömegek el voltak zárva a külvilágtól, egy párt, egy TV, úttörő és brigádmozgalom, irányított gondolkozás, irányított szabadidő, stb volt. Könnyű volt akkor megtölteni az operaházat és az Erkelt, könnyű volt akkor a színházaknak fajsúlyos darabokat játszani, könnyű volt akkor nagy példányszámban kiadni szépirodalmat, és könnyű volt az egész országot a karmesterversennyel a TV elé láncolni. Ezt a világot és a benne zajló történéseket megérteni nem lehet anélkül, hogy ne foglalkoznánk az akkori politikával, ami az élet minden területére rányomta a bélyegét. Persze a diktatúrának voltak számunkra kedvező mellékhatásai is (mint ahogy az arzén ugyan halálos, de mellékhatásként fényesíti a szőrzetet): voltak jó könyvek, jó színház, és nem árasztott el mindent a globalizáció szennye, amit manapság tapasztalunk. És volt jó és telházas opera is, a "tömeg" megfelelő irányításával, no meg azért is, mert a klasszis énekeseink aranyketrecbe zártan csak itthon énekelhettek. Aztán egyszercsak megszűnt ez a régi világ, és jött az új, a szabadság és a globalizáció. Megszűnt a "tömeg" irányítása, és a tömeg szabad lett: nem jár operába, színházba csak bohózatot, musicalt hallgatni téved, csak lectürt olvas és horrort és zabálja a hamburgert és pizzát, szóval úgy viselkedik, mint a tömeg bárhol és bármikor a világon, ha éppen nincsen fasizmus vagy kommunizmus. 



És van egy réteg, aki a Művész-moziba, az Operába és a Müpába jár és Nádas Pétert olvas, hát igen, ez talán mi vagyunk. Ennek a rétegnek kellene kovászként működnie, felmutatni a valós értékeket, elérni és megszólítani a fiatalságot. És persze élni kellene a szabadság adta lehetőségekkel, és azzal, hogy egy nyüzsgő és izgalmas világváros polgárai vagyunk. Van egy csodálatos MÜPÁ-nk, ahol egy bérleti szezonban találkozhatunk Gardinerrel, Curtenzissel, Simon Rattle-val, vagy pl. a napokban Szokolovval, van egy felújított Zeneakadémiánk és nemsokára miénk lesz a világ legszebb Operaháza is. Amely majd vonzza a külföldieket, ahogyan a MÜPA már jelenleg is és tódulni fognak az eredeti nyelven és magyar-angol felirattal előadott színvonalas előadásokra. (Ebből a felvázolt álomból már csaknem minden adott, már csak a színvonalas előadások hiányoznak, de ez egy másik téma)

Igen, ez már egy egészen más világ, sok-sok gonddal és problémával, de tele új- és új lehetőséggel.

"Változik a világ ..... elhullunk, mi vének..." Írja Arany János. Kívánom Neked és saját magamnak is, hogy még sokáig ne hulljunk el, és élvezzük a protézis, tablet és operafelirat áldásait, és minden mást is, amit ez a cudar modern világ még nyújthat nekünk.


Erkel Színház • 100542019-05-20 08:13:22

Kedves Iva!



Éppen ezért írtam az előző bejegyzésemben azt, hogy jobban tettem volna, ha semmit sem írok, mivel ezen a fórumon az alapelv az, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem.  



Én téged nagyon tisztellek, és mindig örömmel olvasom a beszámolóidat, akkor is, ha néhány dologgal nem értek egyet. De ez így természetes: különbözőek vagyunk. Most azonban látom, hogy az élet- és világfelfogásunkban ez a köztünk levő különbség szakadéknyi. Én vallom, hogy az életet csak humorral lehet elviselni illetve a körülmények adta keretek között széppé varázsolni. Én is beléptem az öregségbe, és humorosan fogom fel, derűsen és humorral élem meg minden napját. Mi mást is tehetnék?  Örkénytől tanultam, hogy nincsen olyan élethelyzet, amelyet ne lehetne humorosan szemlélni és az irónia egy olyan határmezsgyét nyit meg, ahol lehetővé válik az igazság kimondása úgy, hogy az a legkvésbé fájjon. 



Meggyőződésem, hogy az elmúlt kommunista rendszer megítélhető és elitélhető, nemcsak 40-50 év távlatából, hanem akkor is, amikor benne éltünk. Én úgy éltem benne, hogy apám csaknem 5 évig recski fogoly volt, utána pedig (egyetemi tanári állás helyett) segédmunkásként kereste családja kenyerét. Te biztosan más élethelyzetben voltál, más emlékeid vannak, és más a viszonyulásod azokhoz a régi, de egyáltalán nem szép időkhöz. Én sohasem kívántam egyetlen kommunista halálát vagy megnyomorodását, elégtételt sem kívántam venni senkin sem, de engedd meg, hogy a humor eszközeivel "tisztelegjek" emlékük előtt.



Próbáltam humorosan megfogalmazni a véleményemet a te folyamatos követelésedről is, hogy állítsák vissza a magyar nyelvű opera-előadásokat. Úgy látom nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok kimondani: a rögeszméd ostobaság és nemcsak ostobaság - ez lenne a legkisebb baj - hanem ártalmas is. Reménykedem, hogy ez soha sem fog megvalósulni, mert ez a hazai operajátszás, a hazai zenekultúra végét jelentené, a provinciális posványban való végleges elsüllyedést.


Erkel Színház • 100512019-05-19 22:51:00

Köszönöm. Bár utólag azt gondolom, hogy semmit sem írni talán jobb lett volna. :)


Erkel Színház • 100382019-05-19 09:20:07

Kedves Iva!



Behunyom a szemem és elképzelem, ahogyan ott ülsz Mária elvtársasszony mellett az operában és együtt hallgatjátok magyar ajakról magyarul a ja kvam pisu-t. Aztán szünetben előkerül a krumplileves és a (újabb kutatások szerint) stíriai metélt. No, de arról nincsen adatom, hogy az ötvenes években, amikor Kádár elvtárs rendőrminiszterként gyakran bekényszerült az operába, hogy ellenőrizze a Vörös Csillag árnyékában pislákoló operacsillagokat (minő képzavar, egy csillagnak lehet árnyéka?), vajon myomta-e százzal tótul a kórus, hogy édes anyanyelvén élvezhesse Csermanek a kedvenc slágerokat?



Az én emlékezetem valóban nem nyúlik vissza 2000 évre, így az emberiség emlékezetére hagyatkozva tettem ezt az állítást. O tempora, o mores! - kiáltott fel Cicero híres beszédében, amelyet a gimnáziumban be kellett magolnunk (bizony, én még latint is tanultam, mégis elvadultam - Presser után szabadon). Ez biza kétezer éve volt, de mehetünk messzebb is, mivel a görögök is folyton sóvárogtak a múlt ködébe veszett aranykor után, de a Világ romlása még régebbre datálódik: a Paradicsomból történt kiűzetéssel vette kezdetét. Mai kifejezéssel úgy fogalmaznánk: lassan de biztosan, mindent elnyel az entrópia. 



Elnyelte a magyar nyelvű operaelőadásokat is. Ennek lehet örülni, vagy felette búslakodni, a tény ettől függetlenül tény marad. Vígasztalódj kedves Iva, mindenkinek van rögeszméje, ez alól se Te, se én nem vagyunk kivételek. De ez nem baj, hiszen a (rög)eszme teszi az embert emberré.


Erkel Színház • 100342019-05-18 20:19:10

Kapcsold be a rádiót, és neked is lesz azonnal véleményed.:)


Erkel Színház • 100312019-05-18 19:27:45

Jaj, de kínos, de a Bartókon hallgatom a Manont és nagyon örülök, hogy inkább a második szereposztásra vettem jegyet. Ez a tenor: szánalmas.


Erkel Színház • 100302019-05-18 14:49:27

Kedves Joska141, igazán nem vitatkozni akarok, az előző hozzászólásomat is csak azért írtam, mert ez a magyar nyelve éneklés egy állandóan visszatérő téma, és egyrészt anakronisztikusnak tartom, másrészt - lehet, hogy a feliratozás néhány diszlexiást elriaszt -, biztos vagyok benne, hogy nem ez az oka a félházas előadásoknak.. Én a 80-as évek közepétől járok rendszeresen operába, évtizedekig bérletem is volt, és emlékszem azokból az időkből nagyszerű- és botrányosan gyenge előadásokra is. Persze az ember jó esetben csak a szépre emlékezik. És fel lehet sorolni nagy művészeket, akik felléptek régen az operában, én is emlékszem, hogy Domingo énekelt egy alkalommal az Aidában, bár abban a produkcióban Domingo igencsak halvány volt a többi szereplőhöz (Obrazcova (!), Tokody, Sólyom-Nagy, Polgár) képest, és Pavarotti is fellépett egyszer a Bohéméletben. Össze lehet szedni jó pár nevet a múltból, de persze a jelenből is, mert ezekben a sokak szerint ínséges időkben azért visszajáró vendég Erwin Schrott és Netrebkót is láttuk, Gruberova már a tizedik búcsúfellépésénél jár, aztán a sok dal- és áriaest, pl. Jonas Kaufmannal, vagy Renee Fleminggel, lehet most is lehet sorolni sokakat, akik az Operában vagy a Müpában fellépnek. Az ember ahogyan öregszik, egyre jobban elhatalmasodik benne a "régen sokkal jobb volt" érzése. De ez egy szubjektív érzés amelynek oka az, hogy az egyén visszasírja az ifjúságát. Így van ez most is és így volt 2000 évvel ezelőtt is. Lehetséges, hogy a momus fórumozóinak életkora magyarázza ezt az univerzális fanyalgást.  Persze lehetne jobb is az opera, ez nem kétséges, de azért jelenleg is évente van 2-3-4 olyan produkció, amelyre hosszú évek múltával is szívesen gondol vissza az ember.


Erkel Színház • 100282019-05-18 11:37:55

Milyen szép is volt: a vendégénekes énekelgetett valami külföldiül, a kórus pedig nyomta százzal magyarul. Ment is teltházzal, talán még Kádárné is ott ücsörgött a kakasülőn méretes hallócsövével  (vagy hogy is mondják ezt magyarul)



Ez a világ hála Istennek elmúlt, és nagyon remélem, sohasem tér vissza. 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43192019-04-16 20:01:04

Kedves Nickname, nem a vita kedvéért válaszolok, hanem azért, mert nagyon meghatott, hogy emlékszel a Bűvös vadászról írt véleményemre. 



Én - akárcsak Te - megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azért lelkesedjek, ami valóban tetszik, ami valamilyen különleges élményt ad, ami meglep és lenyűgöz, mivel kimondva- kimondatlanul ezzel a céllal és ezzel a reménységgel megyek el minden előadásra. És örömmel mondhatom, az utóbbi években is több olyan előadásnak voltam tanúja, amely relevációval hatott, döbbenetes, felkavaró és egyszersmind felemelő élményt nyújtva. Köztük nem egy olyan darab volt, amit életemben előzőleg sohasem hallottam, mégis az első taktusoktól kezdve rabjává lettem. Ilyen volt pl. Shostakovich Kisvárrosi Lady Macbethje, vagy R. Strauss Árnyéknélküli Asszonya, vagy Thomas Ades Viharja. De régebbi élményeim közt is sok olyan opera van, ahol "meglátni és megszeretni" egy pillanat műve vot, pl. Verdi Othelója, vagy a Végzet hatalma, Simone Boccanegrája vagy Puccini Turandotja, Bohéméletje, Manonja, Csajkovszkíj Anyeginje vagy két Wagner mű: a Parsifal és a Trisztán és Izolda. Megvallom, jó pár operánál nem volt ez az érzésem (Pl. a Hugenottáknál, vagy A bűvös Vadásznál, vagy most, a Hovanscsinánál sem). Én elhiszem, hogy pl. a Bűvös vadász operatörténetileg egy fontos darab, és azt is elhiszem, hogy a német romantikus operaszerzők Weber köntöséből bújtak elő és azt is elhiszem, hogy Wagner akár Marschnertől is átvett zenei eszközöket. És ez így van rendjén, hiszen mindennek van előzménye, mindenkinek van előfutára, mindenki az elődök munkájára építkezik, erről szól nemcsak a zenetörténet, hanem az ember történelme, az emberi sors is. Az persze már egészen más kérdés, hogy a meglévő eszköztárral ki és mit tud alkotni, hiszen ugyanabból a festéktubusból, ugyanazzal az ecsetkezeléssel születhet remekmű, vagy fércmű is. Úgy gondolom, hogy egy remekmű születéséhez két dolog kell: az alkotó egyrészt rendelkezzen a technikai tudással, az alapokkal, az ősök által felhalmozott tudásanyaggal, másrészt pedig adja hozzá a saját zsenialitását. Bármelyik hiányzik e kettő dolog közül, nem születik remekmű. Marschnernél a zsenialitás hiánya, Musszorgszkijnál pedig az alapok, a technikai-mesterségbeli tudás fogyatékosságai miatt. Musszorgszkíj zsenialitását elismerem, és nagyon tetszenek a zongoradarabjai és a dalai. De a Hovanscsina más kategória.



De persze ez csak az én véleményem, magáról a zenéről, operáról, előadásokról. Ez egy szubjekítv vélemény, amit saját magam alkotok, csakis az élményeimre alapozva. És meg kell vallanom, ezt a véleményemet nem befolyásolja, hogy egyes kritikusok mit írnak, vagy karmesterek mit szeretnek. 



Úgy gondolom, hogy csak egy igazság létezik, viszont az igazságot egy nagy mozaikként képzelem el, amelynek csak kis darabkáival, apró részeivel  rendelkezünk. Nekem is van néhány igazság-darabkám és neked is, neked is igazad lehet, nekem is, aztán ezekből a kis rész-igazságokból áll össze az egész, amelyet a maga teljességében soha sem ismerhetünk, csak sejthetünk. :)


Alexandru Agache, a bariton • 1282019-04-13 18:22:00

Ki keres:talál. :)


Erkel Színház • 99102019-04-13 18:05:51

Miért csodálkozol ezen? Van itt mindenféle állatajta - engem is beleértve -, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy csaholni nemcsak a kutyák tudnak...


Erkel Színház • 99062019-04-13 12:22:04

Én humornak véltem Búbánat válaszát. Javaslom, hogy egy kicsit könnyedebben fogja fel és viselje az életet. Van aki operában ücsörög és van aki kutyakozmetikusnál. Mindkét létforma elfogadható.


Erkel Színház • 99042019-04-13 12:19:30

Ott volt a kicsi lány és a vattacukor is megvan még. Hőfehérkét a végefelé azt hiszem, hogy kivitték a koporsóban, de az igazság, hogy egy kicsit elveszítettem a cselekmény eme fonalát. Ezt a rendezést már vagy ötödször láttam, és már teljesen rezisztenssé váltam rá, a tudatom alá száműztem. 


Erkel Színház • 98982019-04-12 23:23:17

Csatlakoznék hozzád: igen szép Traviata előadást láttunk ma az Erkel színházban. Zhuravel bájos kis hang, csengő-csilingelő koloratúrákkal, hibátlan technikával, igazán öröm volt hallgatni. A technikás és a lírai részekben elejthetetlent nyújtott, jó lenne egy kicsit nagyobb hang, és a drámai előadás terén (ami azért nagyon szükséges Violetta összetett személyiségének hiteles megszólaltatásához) még fejlődnie kell, de hát előtte az élet...



Kelemen Zoltán csodálatos volt, azt hiszem ő ma a legjobb Giorgio Germont magyar szinpadon. Erőteljes bariton hangja lágy és érzékeny dallamformálással párosult és Zhuravellel énekelt duettje a ma esti előadás csúcspontja volt. Öröm volt együtt hallgatni őket.



László Boldizsár számomra nagyon-nagyon kellemes csalódás, talán még sohasem hallottam ilyen összeszedetten és szépen énekelni. Ez az előadása is bizonyította, hogy ő ma az első számú tenor hazánkban.



A kórus a megszokott színvonalú volt, a zenekar is szépen muzsikált és talán még Kocsár Balázs sem volt a megszokottan unalmas. Az előadás fő erénye talán éppen ez volt: az egységesen magas színvonal. Köszönet érte.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43052019-04-09 14:56:16

Az igaz, hogy az Anyeginben csodás áriák vannak, de általában nem a fütyülős típusúak. És a záró duettet is nehéz lenne elfütyülni, nemcsak azért, mert kétszólamú.:) Ha akarsz igazán jó előadást meghallgatni (Hvorotovsky, Fleming), akkor megtalálsz. Talán több szerencsével járok, mint a Boccanegra javaslatommal.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43032019-04-09 13:29:47

Hát ezen a Marschneren én is megdöbbentem.:)



Igen, aránytévesztés a Hovanscsinát egy lapon említeni Wagner, vagy bármelyik más operaszerő műveivel. Szegény Musszorgszkijnak ez a sors jutott, amit persze megérdemelt, ahogy többé-kevésbé mindannyian megérdemeljük a sorsunkat. Az orosz opera pedig nem ez a torzó, hanem pl. az Anyegin, ami tényleg fantasztikus, és a valaha szerzett legjobb operák között van a helye. Musszorgszki lés Csajkovszkij között csak annyi  a különbség, hogy az utóbbi jobban gazdálkodott a talentumaival. 


Erkel Színház • 98902019-04-09 13:18:47

Böngészgetve a műsortervet, ráakadtam egy januárban tervezett Anyegin, koncertszerű előadásra, ráadásul egy igencsak jó litván énekesnővel, Asmik Grigoriannal. Milyen jó lenne, ha egyszer visszakerülne a repertoárba ez a csodálatos opera.


Erkel Színház • 98742019-04-08 22:02:24

Nem tudjátok, hogy mikor lesz a jövő évad műsorához valami szereposztás-szerűség is?


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43002019-04-08 17:41:50

Miért ne érteném? A Hoffmann meséi az egyik legnagyobb kedvencem. A Nyugat lányában pedig van koherens, dramaturgiailag hibátlanul végigvitt cselekmény.  És vannak benne véges számú főszereplők. hovanscsinában pedig mindebből semmi sincs. De ez csak az egyik baja, mint ahogyan azt már az előzőekben kifejtettem. A Hugenották nem a kedvencem, de azért van benne néhány nagyon pöpec ária, már csak azokért is érdemes  bemenni:)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42962019-04-08 16:42:21

Marscner legalább olyan fontos zeneszerző mint Wagner? Na ja, ebben a kontextusban a Hovanscsina is van olyan jó mű mint a Tisztán vagy mint az Othelo. Ebben egyetértünk.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42952019-04-08 16:30:13

Nem tartom magamat sznobnak, nyitott vagyok mindenre. De egy opera, ahol 15 főszereplő van, az nem opera. És nem is korrajz, hanem kórrajz. Az nem kérdés, hogy Musszorgszkij óriási tehetség volt, abból a brancsból a legtehetségesebb. De hogy mi lett belőle, azt láthatjuk. A Hovanscsina pedig egy torzó, amit egy Verdi vagy Wagner operához hasonlítani mértékvesztés. Ezt a művet időnként le lehet porolni, új hangszerelésben, másodvonalbeli orosz énekesekkel előadni, a lényegen mitsem változtat 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42902019-04-08 15:07:09

A műveit leginkább azért nem fejezte be, mert alkoholista volt és gyakorló elmebeteg. A Hovanscsina is, nemcsak egy helyenként zseniális alkotás, hanem legalább annyira kórrajz is, egy beteg ember vergődése. Olyan, mintha Verdi egy műbe próbálta volna betuszakolni az összes témáját. Van egy nagyon szép regény Musszorgszkij utolsó napjairól, Zsoldos Péter irta. Érdemes elolvasni.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42872019-04-08 14:22:04

Bojti valahol azt nyilatkozta, hogy Sosztakovics szinte egy hangot sem változtatott, viszont olyan hangszereket is használt amilyeneket Musszorgszkij sohasem. De, hát milyen érv ez, amikor Musszorgszkij közismerten nem tudott hangszerelni? Másrészt Bojti azt mondja, hogy amikor Musszorgszkij mégis hangszerelt, akkor olyan változtatásokat hajtott végre az eredeti zenei anyagban, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Ez viszont azt jelenti, hogy nem lehet kitalalni milyen lett volna a befejezett mű, tehát szabad a gazda. És innentől kezdve csak az számít, hogy a hangszerelő mennyire zseniális zeneszerző. Semmi mas.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42862019-04-08 14:12:57

Hát igen, ez szerintem is jogos kérdés.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42812019-04-08 11:09:24

Mint Ravel, vagy Sosztakovics? Ne vicceljen már. Én egy fül vagyok, akinek lehet véleménye és itt szabad a véleménnyilvánítás. És hogy konkrét választ adjak a kérdésére: csoda vagyok, mint minden ember.



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42792019-04-08 10:15:23

Meglátásom szerint Musszorgszkij és Wagner között az a különbség, hogy Wagner elsősorban zseni volt és csak másodsorban őrült, Musszorgszkij viszont elsősorban őrült és csak másodsorban zseni. Ez az apró különbség viszont a műveiket tekintve óriásira nő. 



Hangszerelés tekintetében úgy gondolom, hogy az hangszereljen, aki az alapművet író zeneszerzővel hasonló kvalitású. Így A kiállítás képei Ravel csodás hangszerelésével egyenértékű Musszorgszkíj zongorára írott alapművével. És Rimszkij Korszakov, vagy Sosztakovics is nagyon nagy zeneszerző, joggal nyúlhatott az alap-matériához. De ki az a Bojti János? Egy zenetörténész? Egy jószándékú irodista? A munkája tiszteletreméltó, de összesen annyi. Nincsen benne sem a zsenialitás, sem az őrület, ami a végeredmény ízét és zamatát adná.


Wagner • 26112019-04-08 00:07:36

privi ment


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42592019-04-06 09:04:00

Tisztességes előadás volt a tegnapi, de továbbra sem lettem Hovanscsina fan. Egyszer meghallgattam, éppen elég volt, talán még sok is.


Erkel Színház • 97522019-03-03 23:24:53

Micsoda Cosi fan tutte!!!



Végre egy jó, nem is jó, hanem nagyszerű külföldi karmester, Benjamin Bayl. Egy príma vendég bariton: Wolfgang Bankl. És a két csodanő: Horti Lilla és Balga Gabriella. Csak ennyi kell ahhoz, hogy Mozart zenéje áradjon órákon át, betöltve a teret és szívünket. Méltánytalan lennék, ha kihagynám a többi szereplőt, Pataky Dánielt, Nagy Zoltánt és Szemere Zitát, mert ők is hozzáadtak mindent, ami csak telt tőlük. Egy csodás este.



A jövő évadra befizetnék egy Balga-Horti bérletre.:)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66972019-03-02 14:50:57

Peretyatko ha mást nem is, azt azonban elérte, hogy ppp visszatért. És én ennek felhőtlenül örülök.:)


Erkel Színház • 97012019-02-25 23:12:49

Valóban csodálatos volt. Elīna Garanča nemhiába ünnepelt sztár minden szinpadon. Királynői megjelenés, valódi szépség és egy bámulatos hang, csodálatosan érzékeny dallamformálással.



Kis közjátékkal kezdődött a program. Aztán bemondták, hogy ez a kommunizmus áldozataira való emlékezés volt. Utána az első szám: Végzet hatalma nyitány. Ion Marin karmesternek ide-oda lengett a haja, és nagyjából ez az összes pozitívum, ami tevékenységéről elmondható. Az nyilvánvaló lett, hogy ez az este nem róla és a zenekarról fog szólni. A szünetig három csodás ária, nekem különösen a Cilea ária tetszett. A második részben vitatható ízléssel összeállított dalcsokor, elhangzott itt - legalábbis a magyar fordítás szerint - "szívem csücske", és "kiváncsi szentjánosbogár" is, na, de egy ilyen hangnak minden megbocsátható :). Az első rádás aztán ismét fantasztikus volt. 



Igazán szép estének lehettünk tanui, köszönet érte.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42352019-02-19 12:08:03

Kedves Beatrice, ebben nagyon nem értünk egyet, de sebaj, van nekünk közös platformunk is: Balga Gabriellát mindketten szeretjük.:)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42282019-02-16 19:22:09

ezt is megértem.:)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42232019-02-15 23:22:35

Ma volt a csodabérlet (Gardiner-Currentzis-Rattle) utolsó előadása: a kölni Gürzenich zenekar, Francois-Xavier Roth vezényletével. A menü két fogásból állt. Az első fogás a leves volt - a feketeleves: Mendelssohn: e moll hegedűverseny, Isabelle Fausttal. Hát nem tudom, honnan szalajtották ezt a nőt, de talán nem ide kellett volna. Szörnyű volt, kritikán aluli. Egy kifejezetten kellemetlen, alig hallható hegedűhang (mint később kiderült, az alig hallhatóság volt előadásának fő erénye) társult valami elképesztő modorossággal, időnként úgy hadonászott a vonójával, mint Tücsök Tóni a régi mesekönyvemben. Minden dinamika nélkül, a szürkénél is szürkébben játszott, csuszkált a hangokon. És a végén nem átallott még ráadást is adni...  Szörnyű volt.



Szóval volt törlesztenivalója karmesternek-zenekarnak, amit meg is tettek, mert a koncert második részében egy csodálatos Mahler V. szimfóniát hallottunk. Megvallom, én még nem hallottam erről a karmesterről-zenekarról, de remélem nem utoljára találkoztam velük, emlékezetesen szépen muzsikáltak. Csak keressenek egy normális szólistát a következő előadásukra...



Összességében fantasztikus volt ez a bérlet, s csak reménykedni tudok, hogy a következő évadban lesz valamiféle folytatása.


Erkel Színház • 96452019-02-03 23:29:39

Régen volt ennyire kellemes és vidám estém, mint ma este az Erkel színházban. Ritkán lehet ezt elmondani, de az egész előadás káprázatos volt. Az énekesek felszabadultan, lelkesen, jókedvűen énekeltek és játszottak, a rendezés visszaadta mindazt a humort és játékosságot, ami benne van Rossini zenéjében és még a magyar felirat is kifejezetten színvonalas volt. Az egységesen magas színvonalú előadásból kiemelném Balga Gabriella produkcióját: csodás ez a hang és már alig várom a Cosit. Vassilis Kavayas is - a kezdeti apró bizonytalanságokat leszámítva - fantasztikus volt, ezt a hangot a Jóisten is Rossini tenornak teremtette. Luciano Acocella nemcsak a zenekart, hanem az előadást követő vastapsot is jól vezényelte.



Mellettem két ifjú hölgy ült, aki az előadás jelentős részét önfeledten végigkacarászta. Kell-e ennél nagyobb elismerés? Bárányfelhőjén ülve, maga Rossini is mosolyogva tekinthetett ránk.:)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41762019-01-17 12:06:46

Ne ragadtasd el magad, közös nevező mindig van, a matematika és az élet szerint is.:) 


Marilyn Horne • 4532019-01-16 19:46:16

Nehéz dolog ez, ki a mezzoszoprán, ki az alt, énekelnek ezt is azt is, nagyok az átfedések. Én nagyon szerettem Horne-t, de távol álljon tőlem, hogy őt nevezzem a legnagyobb mezzonak. Nekem ebben a kategóriában pl. Tatiana Troyanos volt az egyik kedvencem. Kész csoda, hogy ő mennyire intelligens és mennyire képzett zenész volt (elég, ha valaki megnézi arról a filmet, ahogyan Bernstein betanította a West side story-t). És ha megköveznek, akkor is álítom, hogy Troyanos volt az egyik legjobb Judit, aki valaha elénekelte a Bartók operát.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41702019-01-16 19:32:01

Még mindig a 2 nappal ezelőtti Simon Rattle koncertről.



Sajna kissé beteg lettem azután, ezért csak most szólnék hozzá. Először is szeretnék egy nagy-nagy köszönetet mondani a MÜPA-nak mert ez a bérletes koncertsorozat eddig óriási volt. Gardiner-Currentzis-Rattle, egy ilyen bérlet megállja a helyét a világ bármelyik nagyvárosában, kivételes élményben volt részünk, a magam részéről nagyon hálás vagyok érte. Egy ilyen sorozat után óhatatlan, hogy az ember kicsit összehasonlítsa a produkciókat. Almát a körtével hasonlítani mindig kockázatos és nyilván a tetszés-nemtetszés kategóriája igencsak szubjektív. Egy biztos, számomra Gardiner fantasztikus volt, évek óta nem hallottam ilyen Verdi Requiemet, pedig minden évben azzal a reménnyel megyek el, hogy talán majd most... Ez a most ebben az évadban jött el. Currentzis és a Permi Zenekar produkciója pedig annyira zseniális és lélegzetelállító volt, hogy nem is találok rá szavakat.



E két produkcióhoz képest a Rattle koncert csalódás volt. Ez a csalódás persze csak viszonylagos, mivel ha csak ezt az egy koncertet nézzük, akkor ez is nagyon-nagyon jó volt, kimagaslóan jó azokhoz a produkciókhoz képest, amelyeket általában hallgathatunk hazánkban. De ennyi. Nem volt sem fantasztikus, sem lélegzetelállító, egyszerűen nagyon jó volt. Az első részben Bartóknak talán a Csodálatos Mandarin melletti legjobb művét hallhattuk, a Zenét. Egy külföldi zenésznek ezt a művet eljátszani - nekünk, magyaroknak -, mindig kockázatos vállalkozás, mivel ez a mű hozzánk-, rólunk-, és belőlünk szól, a miénk, vagy mi vagyunk az övé, nem is tudom... Simon Rattle értő, és profi módon tolmácsolta ezt a művet, de nem megrendítően és nem extatikusan, és ez így önmagában kevés. Pedig vannak (vagy inkább voltak) külföldi karmesterek, akik nagyon értették ezt a Zenét, elég, ha csak Pierre Boulezre utalok. Számomra ez a profi és eléggé steril előadás csalódás volt, minden a helyén volt, a zenekar precízen követte az instrukciókat, a hangzás szép volt és homogén, de valami mégis hiányzott, nagyon hiányzott...



A második félidő Bruckner szimfóniája, hát mit is mondjak róla? Szemben Currentzis Mahlerével, amely után azt mondtam, hogy számomra ez az előadás releváció volt, és akkor jöttem rá, hogy Mahler milyen sziporkázóan zseniális, Brucknerről nem változott a véleményem. Egy tisztes középszerű mesterember, nem több, nem kevesebb. Rattle kotta nélkül vezényelt - biztosan nagy kedvence - a zenekar hangja betöltötte a hatalmas termet, a rezesek szóltak, ismétlés ismétlés hátán, hol hangosan, hol még hangosabban. Az biztos, hogy a Londoni szimfonikusok nagyon jók, profik, és rutinból mindent tudnak, kiváló hangzás, nagyszerű stílusérzék és Rattle is nagyon érti a dolgát, nemhiába elismert karmester világszerte. És az is biztos, hogy ez a Bruckner közelebb áll Rattle-hez és a zenekarhoz, mint Bartók. Hát, nekem ez az utóbbi a legnagyobb bajom a két nappal előtti estével.


Erkel Színház • 94982018-12-15 15:04:47

Miért Kocsár vezényelte? Ezt megválaszoltad magad is: mert ő a főzeneigazgató. De van egy másik kérdés: miért ő a főzeneigazgató? Jó lenne, ha erre valaki tudná a választ. Mert ennyire szürke és középszerű karmester talán nincs is közel. és távolban, mint ő. Persze emlékszem, hogy ezen a fórumon is hányan hallelujáztak a kinevezésekor, hát itt az eredmény, számba lehet venni az elmúlt évek premierjeit, és fel lehet tenni a kérdést, volt-e egyikük is annyira izgalmas, mint teszem azt az Árnyéknélküli, vagy Thomas Ades műve? De sebaj, van még és lesz is még jó opera, csak néhány kilométerrel arrébb kell mennünk, pl. a MÜPA tavaszi  Hovanscsinájára, Kovács János vezényletével.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 613992018-12-11 23:49:27

Lesz másik szereposztás is, ha lesz...:)


Erkel Színház • 94912018-12-11 23:47:41

A Nyugat lánya nagyon jó opera, elég, ha utalok a sokunk által látott "mozis" MET produkcióra. A magyar előadást direkt nem néztem meg, mert nem akartam lerontani a MET-es élményt. Így nem is tudok hozzászólni érdemben. Bátori Éva alakításáról viszont nagyon kíváncsian olvasnék objektív véleményt. Emlékszem, hogy 10-12 éve, évekig a legfoglalkoztatottab énekesnője volt az opraháznak, az összes jelentős szoprán szerepet énekelve. Én nagyon szerettem az alakításait, amelyek mindig szuggesztívek voltak. Nagyon jól bánt a hangjával, ismerve annak határait is és minden szerepét igényesen, egyedien formázta meg. Emlékszem, hogy az akkor kirobbanó formában, abszolút világszínvonalú Lukács  Gyöngyi Kisvárosi Lady Macbeth alakítása mellett, a második szereposztásban Bátori mennyire más és mégis hiteles, szívhez szóló Katyerinát alakított. Aztán - sajnálatomra - évekig teljesen mellőzték és most sem tudom, hogy lesz-e folytatás...


Erkel Színház • 94822018-12-09 19:15:43

A visítás és az elementáris erő szerintem két különböző dolog. Horti Lilla nem visított, de hangjában benne van az az elementáris erő, amely őt néhány éven belül a drámai szoprán-fachba fogja sorolni. Amúgy drámai szopránok is gyakran tesznek kirándulást lírai szerepkbe, nem is sikertelenül. 


Erkel Színház • 94792018-12-09 08:56:43

Szegedi Csaba fogyhatna, de én emlékszem rá nádszál-korából, tizedekkora hanggal. hang/tskg: van ilyen mértékegység?



Cser Krisztián megejtően széphangú lírai basszus. Számomra egyre inkább Polgár Lászlót idézi.



Boncsér Gergelyt én sohasem hallottam egy előadáson végig tisztán énekelni. Vannak a magas hangjai, amelyekre koncentrál és azok jönnek is rendesen, na de a tenor nemcsak abból áll, hogy kivágja a magas c-t. Persze ez van, ezt kell (és talán lehet is) szeretni. Mert ki énekelné nálunk Rodolfo-t rajta (és Lálszló Boldizsáron) kívül? 



Horti Lillának valóban erős a vibrátója, de ezen még biztosan lehet változtatni. És persze számára nem Mimi az ideális szerep. Kíváncsi lennék rá Leonorákban, de majd eljön az az idő is.:)


Erkel Színház • 94772018-12-09 00:40:16

Ne teljen el év Bohémélet nélkül: ehhez az alapelvhez próbálom magamat hosszú évek óta tartani. Így ma (most már tegnap) este is elzarándokoltam az Erkelbe. Meglepetésemre abszolút telt házat találtam. Az előadás amúgy közepes volt, karmester, zenekar nagy hiba nélkül abszolválta a feladatát, Boncsér Gergely magas hangjai rendben voltak, de teljesítményét továbbra is lerontja a sok-sok hamis hang, bizonytalan intonáció. Röser Orsolya - kissé éles hangjától eltekintve - ideális Musetta, Cser Krisztián pedig igazán megható líraisággal énekelte a Kabát áriát. MIndenképpen kiemelném Szegedi Csaba teljesítményét akinek évről-évre fejlődik a hangja és ma este remek Marcello volt.



No, de az igazság, hogy nem ezért mentem el ma este, hanem Horti Lillára voltam kíváncsi, akit még nem hallottam. Azt hiszem van még rajta csiszolnivaló és a vibrátója számomra kissé túl erős, de az biztos, hogy évtizedek óta nem láttam magyar szinpadon ilyen ígéretes tehetséget. Csodálatosan fényes hangmatériával rendelkezik, amelyet elementáris erővel képes megszólaltatni. Ma este csak ő volt a színpadon és még sok-sok ilyen estét kívánok neki és magunknak is. Tavasszal a Cosi fan tutte-ben hallhatjuk, de biztos vagyok benne, hogy megtalálják majd a drámai-szoprán szerepek és nemcsak itthon, hanem a világ nagy operaszínpadain is.



Még egy szó a csodálatos díszletről, amely végigkísérte az életemet. Remélem, hogy az illetékesek megtalálják a módját annak, hogy nemzeti kincsként, vagy műemlékké nyílvánítva egyetlen leendő főigazgató se emelhessen rá kezet.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41212018-12-05 17:51:02

Én ott voltam a Kaufmann-Damrau esten is, de ha csak azért mentél volna, hogy megszeresd Wolfot, akkor csalódtál volna, mert dacára a jó előadóknak, Wolf csak Wolf maradt. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, s úgy látszik farkasból se. :)



Más: Úgy látszik, csak ketten voltunk ott a tegnapi koncerten...


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41152018-12-05 00:07:19

Van nekem egy Müpa bérletem, amely úgy kezdődött, hogy Gardiner: Verdi Requiem és úgy folytatódott, hogy Currentzis és a Music Aeterna of Perm  Opera: Mahler - a Fiú csodakürtje és IV. szimfónia.

Gardinerre azzal a biztos tudattal mentem, hogy valami csodálatosat fogok hallgatni, a mai előadásra pedig úgy, hogy Mahlert nem túlzottan szeretem, erről a Currentzisről pedig nem is hallottam, de ha már van bérletem, akkor mégis elmegyek.

És el kell ismernem, vannak még csodák, és nemcsak kis csodák, hanem nagyok is, óriásiak. 

Mit is írjak, írjak-e egyáltalán erről az élményről? Hiszen aki ott volt, az maga is átélte, aki pedig nem volt ott, az úgysem hiszi el. Egy biztos: olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami szavakba nehezen foglalható.  Az első részben A fiú csodakürtje ciklust hallhattuk, egy nagyon jó szopránnal, Paula Murrihy-vel és egy árnyalattal tallán kevésbé jó baritonnal, Florian Boesch-el.  Megvallom, ezt a művet sohasem hallottam, így rácsodálkozhattam ezekre a zseniális miniatűrökre, amelyek mindegyike külön világ, színek, érzések, hangulatok kavalkádja, ahol együtt szólal meg a szomorúság és jókedv, a tragédia és a vidámság, egy olyan, mindent átjáró humorral fűszerezve, amit most hallottam meg először Mahler műveiben. Talán elég az egyik kis darabra utalnom, ahogyan Szent Ferenc prédikál a halakhoz, és jönnek a potykák, csukák, rákok és harcsák, és az ember - akárcsak a halak - fürdik a hangok kavalkádjában, és azt kívánja, sohase érjen véget ez a vissza-visszatérő, de mindig változó, végtelen ringás... de aztán végetér persze, és szünet...

Aztán a második rész, a IV. szimfónia. A hegedűs és az összes fúvós állva játszik. Igen, így minden másképp szól, mert az ülés kötöttség, földhözragadtság, de amikor egy egész zenekar áll, és nemcsak a kar, vagy a tüdő és a száj, hanem az egész test képezi a hangot, akkor minden felszabadul és egy másik dimenzióba lép. És nemcsak hallom, hanem át is élem, a tollpehely súlytalan lebegését, vagy az izzó meteor vad száguldását. Ehhez egy ilyen, folyton mozgásban levő, együtt lélegző, egy testet alkotó zenekar kell, és egy ilyen karmester, aki pálca nélkül, fél méteres ujjaival vezényel, egy kaszáspók-mágus, aki itt és most, valami egészen újat teremt. Mahler zseniális, Mahlert ezennel megszerettem, de valószínűleg bármilyen más zeneszerző művét hallgatva és átélve is ez lenne a hatás, mert itt valami zeneszerzőn túli dolog is történik, maga a csoda. Aztán az utolsó tétel, egy Fekete Királynővel, Szent Péterrel, Heródessel, a Báránnyal, Szent Ceciliával, Szent Mártával és persze velünk is, a közönséggel. Ha ilyen lesz a mennyország, akkor nem fogok csalódni, de addig is, igen addig is, jó élni és jó megélni egy ilyen koncertet. Aztán a szűnni nem akaró taps. És egy ráadás - sajnos nem tudom mi - amiben a zenekar minden hangszercsoportja és minden tagja megmutatja, hogy még ennél is többre képes, mint amit eddig hallottunk.

Utóirat: Először érzem azt, hogy talán jobban jártam volna, ha Szibériában élek, és a Permi Operába járhatnék. Mert ebben az évadban még sikeresen elkerültem a magyar operát (Nyugat lányából is a MET verziót hallgattam), de szombaton azért mégiscsak elmegyek egy Bohéméletre, mert kiváncsi vagyok Horti Lillára, akit még nem hallottam énekelni, és az ember mindig reménykedik... De, hogy őszinte legyek, a többiekre, másra nemigen. Szükségem van nekem egyáltalán a magyar Erkelre-Operaházra? Igen, szükségem van, hiszen éppen ennek a fényében tudom igazán értékelni a mai csodát.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 612742018-11-06 21:04:36

Kedves E.D. 



Nem kell szerénykedned, értesz te a Kodály módszerhez és egyéb zenenevelési módszerekhez, ugyanúgy és ugyanannyira, mint minden máshoz: operához, egyéb zenéhez, közélethez, tudományokhoz, vagy bármilyen, a fórumon felmerülő, vagy általad előhozott témához. Polihisztornak lenni nagy felelősség, és én külön becsülöm benned azt, hogy ezt a felelősséget átérezve, tudásodat önzetlenül és örömmel megosztod velünk. Ennek bizonyítéka a számtalan (és számolatlan) bejegyzésed itt a fórumon. Tevékenységed rendkívül tanulságos, nem szidás, hanem köszönet jár érte. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 612532018-11-05 20:35:15

Nem szívesen modok erre bármit is, de muszáj. Dühönghetnék is, de inkább nagyon sajnállak, ha ennyi jutott el hozzád a népdalkincsből és ennyit értettél meg a Kodály módszerből. Jó lenne, ha néhányszor végigolvasnád azt, amit leírtál, akkor talán rájönnél, hogy a tudatlanságod, lekezelésed és gyűlölködésed mennyire sérti nemcsak az érintetteket, hanem minden jóérzésű embert.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40792018-11-04 21:54:05

Igen, a basszus - hangjával - kiemelkedett a szólisták közül, egy csodás, egész spektrumában, pianissimótól fortissimóig egységes, súlyos de egyben hajlékony hang, élémény volt minden megszólalása. A szólisták mindegyike kotta nélkül énekelt. A zenekar és kórus abszolút egységes hangzású volt, és a karmester minden rezdülését megvalósította. Gardiner hihetetlen precizitással, de ugyanakkor mély átéléssel vezényelt, egy pillanatnyi üresjárat sem volt. Nagyon reménykedem, hogy készült felvétel erről a hihetetlenül szép előadásról.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40742018-11-02 22:06:23

Életem eddigi legnagyobb zenmei élménye:  Verdi Requiem (Sir John Eliot Gardiner, A Forradalmi és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus, 2018.11.02. Budapest, MÜPA).


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40712018-10-28 00:05:52

Ezekben az inséges időkben ellátogattam a Müpába, hogy hallgassak  végre egy kis oprát (Puccini, Nyugat Lánya MET). Nem bántam meg, mert az előadás fantasztikus volt. Jonas Kaufmann bámulatos formában, és Eva Westbroek (néhány erőltetett magas hang kivételével) is csodálatos volt. Egy ilyen előadás döbbenti rá az embert, hogy mennyire jó ez a Puccini opera. Azt hiszem, hogy a magyar változatot kihagyom, maradjon meg inkább ez a fülemben.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66132018-06-26 22:25:29

Köszönjük beszámolódat a Salome Margitszigeti előadásáról, kedves ppp. Én a vasárnapi előadáson voltam, ingyenjeggyel, amelyet feleségem révén kaptam, mivel a pedagógusoknak osztogattak ingyenjegyeket. Első benyomásom a hideg volt, bár pénteken talán még hidegebb lehetett. Ehhez kapcsolódott a sajnálat, ilyen hidegben biztosan nagyon rossz lehetett énekelni, különösen Sera Göshnek, aki félmeztelenül abszolválta a szűk két órát. Második benyomásom az volt, hogy pocsék a hangosítás. Valahogyan olyan dobozos és elkent volt minden, mintha egy régi-régi elektroncsöves Orion rádióból hallottam volna. Ezt most a fiatal és rettentően csinos Sera Gösh védelmében is mondom: nagyon kiváncsi lennék arra, hogy operaházban hogyan szólalna meg a hangja, amit azért nem hallottam annyira tragikusnak, mint ppp. Gerhard Siegel számomra is fantasztikus volt, a hangja és a színészi teljesítménye is lenyűgözött, érdemes volt érte kimenni a Szigetre. És igen, az 5 zsidó: telitalálat. Azért - ha nehezen is - megszólalt Strauss zenéje, de biztosan tévedés ezt a darabot szabadtérre kihozni. Oda közönségcsalogatóbb, tömeget-vonzó, egyszerűbben értelmezhető művek kellenek.



 



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40092018-06-18 13:32:07

Nem is tudtam, hogy nem ez az eredeti szöveg, amellyel énekelték. És ki szerezte ezt a 60 évvel ezelőtti szöveget? És miért? Írnál erről kicsit részletesen?


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40052018-06-17 16:21:51

Kedves PPP,



a se te, se én-t aláírom, a se senki más-ban viszont remélem, nincsen igazad. Az emberiség jövője még tartogathat meglepetést, legfeljebb mi nem érjük meg. :)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40022018-06-17 00:23:06

Én ma láttam a Trisztánt, és elsőnek a Marke király szerepét éneklő Liang Li-t szeretném kiemelni. Alakítása hangerő és dallamformálás tekintetében is kimagasló volt, hosszú évek óta nem hallottam hazai szinpadon ilyen nagyformátumú basszust. Jó lenne őt gyakrabban hallani. A két főszereplő, Seiffert és Oakes közepes teljesítményt nyújtott. Kitűnően bírták szuflával, tulajdonképpen hibátlanul énekeltek, de Seiffert már ugyancsak túlvan pályája zenitjén, Oakes elismerésre méltó teljesítményét pedig lerontotta a sok éles hang, és a nem igazán szép pianók. Hogy milyen gyönyörűséges ez a zene, azt Shöck Atala csillantotta meg, különösen a II. felvonás szerelmi kettősének betétszámában. Istenem, ha ilyen kvalitású énekesekkel hallhatnánk egyszer a főszerepeket is...



Fischer Ádám és a zenekar nagyon jó volt, és az angolkürtös szőke hölgy csodálatos.



A voltaképpen koncertszerű előadást vetített tengeri képek tették kicsit változatosabbá. Nekem a meduzák tetszettek. Egy hosszú pamlag volt a díszlet. Kicsit zavaró volt, hogy Trisztán és Izolda nemcsak két lépés, hanem kb. 10 méter távolságot tartott csaknem az egész előadás alatt. Izolda csak akkor settenkedett Trisztán közelébe, amikor már haláláról végképp meggyőződött.. Persze ezek csak részletkérdések, de azt bizonyítják, hogy az operának mégicsak az operában lenne a helye. A közönség viszont sokkal kulturáltabb, mint az Operában vagy az Erkelben, nem volt krákogás-köhögés-zacskózörgetés-nevetgélés, de még egy pisszenés sem. Úgy látszik, hogy Wagner ebből a szempontból is szelekciós tényező.


Erkel Színház • 92032018-04-22 23:23:01

Csak nem a Hangolón osztották ki ezt a nyereményt? :)


Erkel Színház • 91992018-04-22 13:52:25

Kedves ppp,



sokmindenben igazad van (mint mindig), de kérlek, ne legyél ennyire mérges, ez az előadás azért mégis jobban emlékeztetett az opraelőadásokra, mint a mostani rendezések általában. És pl. a harmadik felvonás díszlete igazán szép volt.:)



Nagyon várom a beszámolód második részét, mert a lényeg azért mégiscsak az, amit a fül hall és nem az, amit a szem lát. Én sem értettem a nyitóképet, de azért megkérdezném, kinek a festménye ez, én az előadás alatt Cavaraggio-ra tippeltem, de biztosan nem az. Számomra volt egy másik talány is: a harmadik emeleti ruhatárban egy óriási ágvágó árválkodott a fogasra akasztva. Kiváncsian vártam, hogy kié lehet ez a szürrealista eszköz, és legnagyobb meglepetésemre egy apró, szemüveges néni tipegett érte az előadást követően. Számomra ez volt a legnagyobb meglepetés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607652018-04-22 00:30:49

Kedves E.D.  Isten őrizzen attól, hogy megbántsalak, nem ez volt a szándékom. Egy dolog a fontos, hogy elégedett legyél magaddal, és hidd el, semmi más nem számít. Egy kis kultúra, majd egy tányér bableves (Pilinszky után kissé szabadon): így kerek a világ.


Erkel Színház • 91952018-04-22 00:15:39

Igazán szép premiernek lehettünk ma tanúi. A lassan már megszokottól eltérően, az Álarcosbál díszletei és kosztümjei is nagyon szépek, "hagyományosak" voltak, és a rendezéssel is meg lehettünk elégedve. A fiatal olasz karmester - Michelangelo Mazza - nagyszerűen vezényelt (pici kritika, hogy a kórusra több figyelmet kellett volna fordítania) és a zenekar is pompásan, nagyon szép színekkel, kellő dinamikával szólt. Fekete Attilát évek óta nem hallottam ilyen jól énekelni, különösen az első felvonásban volt meggyőző a teljesítménye. Sümegi Eszter - számomra - kis csalódás volt. Több áriájára és a második felvonásbeli kettősére a nagyvolumenű, nyers és éles hangzás, valamint a túl erős vibrátó volt a jellemző, de harmadik felvonásbeli áriája megrendítő volt. Fodor Bernadett nagyon-nagyon tetszett, igazán nagy öröm lenne őt többet látni-hallani az operaházban. Szemere Zita tüneményes volt. Biztosan többen megköveznek, de Agache mai teljesítménye engem nem győzött meg. Hatalmas hang az övé, ezzel nincsen gond, de ehhez a szerephez hangját túl darabosnak és (kissé) kulturálatlannak éreztem. A kisebb szerepek közül kiemelném Cser Krisztián alakítását. Mindent összevetve nagyon szép este volt, egy olyan Álarcosbált láthattunk, amely feltehetően hosszú évekig az Operaház repertoárjának egyik legszínvonalasabb és legsikeresebb darabja lesz.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607502018-04-20 19:39:02

Ah, Edmond Dantes milyen jól elbeszélget magában. Persze már nem először, és sejtem, nem utoljára...:)


Erkel Színház • 91522018-04-03 23:44:15

Akkor - gondolom - elsősorban nem a hétfői előadással volt bajod, hanem magával a művel. Az biztos, hogy a Parsifal egészen egyedi alkotás, még Wagner műveiből is kilóg, fő jellegzetessége nem az izgalmas cselekmény, hanem a mély gondolati tartalom. Nem is opera, "csak" zenedráma. Amúgy megértlek: Molnár Andrást hallgatva úgy elaludtál, hogy mire felébredtél, már Kovácsházi énekelt. :)


Erkel Színház • 91042018-04-03 00:16:09

Felejthetetlen élményben lehetett része annak a kb. fél házat betöltő közönségnek, aki eljött a ma esti Parsifal előadásra. Köszönhető ez elsőként Kovács Jánosnak, aki mindnyájunk húsvéti ajándékaként - az előzetesen megadott műsortól eltérően - vezényelt. Úgy gondolom, hogy országunkban neki kellene az összes Parsifalt vezényelni, mindaddig, amíg fel tudja emelni a karmesteri pálcát. A zenekar mindvégig csodálatos volt. A kórus a megszokott színvonalon énekelt, bár az emeleten elhelyezett női kar helyenként árnyalattal alacsobban intonált. Ez feltehetően az Erkel színház Operaházétól eltérő akusztikájának volt "köszönhető". A szólisták közül elsőként Tómas Tómasson Amfortas alakítását emelném ki. Én nem vagyok Palerdi fan, de Palerdi ma este igencsak meggyőző volt, ilyen egyenletesen jól énekelni még nem hallottam. Németh Judit hangi hiányosságait bőven egyensúlyozta kivételes drámaisága. És Kovácsházi: ez az ember valódi csoda, évről-évre jobban énekel, ma esti produkciójáról csak felsőfokban lehet beszélni. A kisebb szerepekben is mindenki jó volt, egy világszínvonalú előadásnak lehettünk tanui. És végezetül ismét Kovács János: nem találok rá szavakat... Nagy köszönet mindenkinek.


Erkel Színház • 89892018-03-19 23:28:51

Ezen is túl vagyunk. Mármint Ramón Vargas dalestjén. Gyengécske, alig félház, pedig a koncert nem is volt olyan rossz (mondjuk olyan jó sem).



Rosszul kezdődött, három Liszt dallal, amelyben Vargas nem remekelt. És hát itt kell szót ejteni a zongoristáról, aki ezen az estén nem segítette, hanem inkább hátráltatta Vargast. Jobban sikerültek a második blokkban elhangzott Néger dalocskák ( Montsalvatge, számomra teljesen ismeretlen művei).



A második részben aztán sokkal ismertebb, olasz dalok következtek. Vargas különösen az utolsó Rossini dalban ( La danza – Tarantella napoletana) csillogtatta meg technikai tudását, és a magas hangokkal sem volt problémája, csak úgy szórta az a-kat (az előző dalokban hibátlan b-ig és egy kissé forszírozott h-ig is eljutott). Nekem különösen Respighi Nebbie c. dala tetszett. A gyér közönség is belejött, és egyre hangosabb tapssal nyugtázta a produkciót.  Ráadásként egy elég giccses mexikói dalt hallottunk, és aztán következett az igazi ráadás: Lensky áriája. És bár az évek során Vargas elveszítette hangjának melegségét és bársonyosságát ez az ária így is lenyűgöző volt (dacára a minősíthetetlenül gyenge színvonalú zongorakiséretnek). Ezért az egy áriáért is érdemes volt eljönni. További bónusz, hogy 21:12-re vége lett az előadásnak és a ruhatárnál sem volt tolongás.


Jonas Kaufmann • 21822018-02-27 08:11:44

Uramisten! Kifejtenéd esetleg részletesen, hgy minek örültél volna? Kaufmann stüszi vadászként, vagy makkos cipőben, netán krigli sörrel a  kezében?



Fáy Miklós kritikáját a fidelión olvashatod.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39312018-02-22 23:24:12

Nagyon kellemes kis este volt. Persze ezek a Wolf dalok nem schuberti mélységűek, de aranyos, változatos, időnként sziporkázó miniatűrök. Damrau lubickolt ezekben a kis zsáner-dalokban. Lehet, hogy nem övé a világ legszebb hangja, de technikában, szerepformálásban egészen fantasztikus.  A zongorakísérő, Helmut Deutsch, kiváló atmoszférát teremtett, időnként nem is harmadik, hanem első tagja volt ennek a triónak. Jonas Kaufmannon érezni lehetett, hogy ő nagyobb formákhoz szokott, de azért ő bármilyen szerepben is Kaufmann, és öröm volt újra hallani egyedi szépségű hangját. A közönség tombolt, és most oka is volt rá. A hang-szálak bérletet már ezért az egy előadásért is érdemes volt megvenni.:)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39262018-02-12 20:02:26

Így van, kedves Lujza, az orgona fantasztikusan szólt az ötödik ajtónál. Arra gondoltam, hogy már csak ezért a néhány taktusért is megérte építeni ezt a hatalmas orgonát. :)  Ez persze nem menti az orgonistát a bakiért. Biztosan készült felvétel, láttam az előadás előtt, ahogyan mozgatták a kamerákat. 



A tapsról más a véleményünk. Hagytak időt tapsra a két mű között, de mivel csak igen gyér, gyorsan elhaló taps volt, folytatták az előadást. És az előadás végén is a két-két főszereplő érzékelhetően más és más hangerejű tapsot kapott. Persze ebből én nem vonok le túl nagy következtetést, de a közönség reagálását mindenképpen jelzi. 



Nekem persze nem az Eötvös művel van bajom, hanem magával az eljárással. Mert nem hiszem, hogy van racionális szakmai magyarázat arra, hogyan került bele ez az előadás a Florez- Kaufman-Damrau dalest bérletbe. Ez a kapcsolt áru típikus esete, amikor egy sereg embert rákényszerítenek arra, hogy az áhított két produkció kedvéért megvásároljanak egy harmadikat is. És ez ráadásul kétszeresen kapcsolt áru, egyrészt a MÜPA részéről - jegyeladást tekintve - egy csaknem teltház biztosítása, másrészt Eötvös Péter részéről, aki úgy kíván operájára sok nézőt becsábítani, hogy Bartók farvizén evezve - illetve a Kékszakállú herceg várának véletlenül nyitvahagyott hátsó kapuján beosonva - jut révbe. Ezt inkorrekt eljárásnak tartom, különösen azért, mert a két műnek semmi köze sincsen egymáshoz, hiába is próbálja ezt Eötvös Péter bizonygatni. És itt nemcsak a zenére gondolok, hanem a mondanivalóra is: Bartók műve a férfi-nő kapcsolatáról szól, Eötvös operája viszont a gyilkos-áldozat, bosszú-megbékélés kérdését boncolgatja, amely alapjaiban egészen más téma. Tudom, hogy mostanában szokás a Bartók művet párosítani más egyfelvonásos operával, utalnék itt pl. a MET legutóbbi produkciójára, vagy az Erkel Mario-Kékszakállú próbálkozására (amely korántsem volt olyan sikeres, mint a Polgár Lászlóval bemutatott eredeti Mario), de itthon, Bartók országában, azt hiszem, ragaszkodni kellene az eredeti elképzeléshez, mert Bartók három színpadi műve komplexen körüljárja ezt a kérdéskört, mindent elmondva arról, amit férfi és nő kapcsolatáról Bartók és Balázs Béla el kívánt mondani. Ráadásul a trilógia harmadik darabja, a Mandarin, a bartóki pálya csúcsa, igazán szép akkor lett volna ez az este, ha Eötvös Péter - saját operája helyett - ezt dirigálja.



Én nem kívánok véleményt mondani Eötvös operájáról, lehetséges, hogy ez egy nagyszerű mű, de ha az, akkor nem kell Bartókkal támogatni, adják elő egy másik Eötvös operával együtt (van belőlük jó pár). Aztán elmegy rá, aki szereti ezt a zenét és erre kíváncsi, és ami sikert elér, az saját siker lesz, nem valami más. De ez a félkényszer egy kicsit megfekszi a gyomromat, mert a legjobb falat is hányingert okozhat, ha erőszakkal tuszkolják le az ember torkán.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39182018-02-10 23:36:14

Két félidő a pokolban (?)



Még nyáron vettem bérletet a Müpába "hang-szálak" hangzatos névvel. A három előadásban lett volna Juan Diego Florez (elmaradt), Jonas Kaufmann és Diana Damrau (remélem nem marad el) és közte, kis kakukktojásként a mai hangverseny (mert ezt is el kellett adni valahogyan).



Előítéletek nélkül és nyitott füllel ültem fel a harmadik emeletre, mivel szívesen hallgatok kortárs darabokat is (pl. 2 évvel ezelőtt Thomas Ades Vihar-ja a székhez ragasztott, annyira, hogy utána megvettem a MET hasonló előadásáról készült DVD-t és azóta rongyosra hallgattam). Szóval nincsen bennem (különösebb) előítélet, de Eötvös Péter operája nem fogott meg. Persze lehet, hogy ebben az előadók is ludasak voltak (a földszinten talán jobb lett volna), mert Vizin Viktória hangja csak elvétve jutott fel a harmadik emeletre és a hölgynél csaknem egy fejjel alacsonyabb "zsebbariton"Jordan Shanahan hangja sem mindig. (Az ő alakítása azért sokkal jobban tetszett. Vizin Viktória Carmenjélvel sem voltam  elégedett, így nagy meglepetés nem ért.) Betűzgettem a tölem fényévnyi távolságra levő bal oldali kivetítőt: A pokolról jöttünk és nemsokára oda is kerülünk, hát én azért (egy kicsivel) ennél optimistább vagyok. Ennél talán több az élet, és bár mindannyian gyilkosok, és egyben áldozatok is vagyunk, ezt a témát sokan, és sokkal jobban is körüljárták, mint Alessandro Barrico. Akkor inkább Shakespeare, vagy bármi más, amit csak akartok.



Szóval lement az első felvonás, gyér, sőt annál is gyérebb taps, de nincsen függöny, nincsen szünet, hanem máris következik a második félidő.



De ez már nem a pokolról szól, hanem egészen másról... Én tisztelem Eötvös Péter bátorságát, hogy saját műve után elvezényli Bartók emblematikus darabját, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Mert a Kékszakállú zseniális mű, az első hangjától az utolsóig. A kontraszt irtózatos. Eötvös Péter remekül vezényli a Kékszakállút, Pier Boulezzel - minden idők talán legnagyobb Bartók interpretátorával - való kapcsolata nyilvánvaló. És a zenekar is megtáltosodik: amit hallunk csodálatos. És mi történt? Az énekeseket a harmadik emeleten is lehet hallani. Meggyőződésem, hogy Cser Krisztián az utóbbi évek legjobb Kékszakállúja, és alakítása ma is hiteles, néhol egészen megrendítő. Szántó Andrea - hirtelen nem is emlékszem, hogy hallottam-e énekelni - kellemes meglepetés. Produkciója nem hibátlan, de érzelmekkel teli, magával ragadó. És hallani lehet a hangját, manapság már ez is nagy szó. Csak az orgonistát tudnám feledni, aki a "szép és nagy a te országod" utáni generálpauzában beletenyerelt a tuttiba. Ezt leszámítva, szinte tökéletes előadást hallottunk. Két, alapjaiban különböző félidőt hallhattunk, és az előadás után a közönség is kinyilvánította erről a véleményét.


Erkel Színház • 88482018-02-05 23:10:19

Kedves ppp,



Bár bejegyzésemben csak általánosságban írtam, örülök, ha hozzájárultam ahhoz, hogy néhány jó szót (is) írj Bretz Gáborról és Pasztircsák Polináról. :) Köszönöm.


Erkel Színház • 88262018-02-04 17:49:34

Kedves Edmond Dantes. Ahhoz képest, hogy nem tetszett az opera, elég sokat sikerült írnod róla, ezért fogadd gtratulációmat. Mivel nem láttam a tegnapi előadást, ezért csak általánosságban szeretnék hozzászólni. Először is szeretném kiigazítani egy tévedésedet: ez egy jó darab. Sőt, nagyon jó darab, végleges formájában csak a legnagyobb Verdi művekhez fogható. Hogy nem fütyülik a boltossegédek? Ugyan már, ez lehet a népszerűség fokmérője, de nem az igazi értékeké. Amit a "cselekményről" írtál, az csak a felszín, annak is inkább csak a karcolata. A mű ennél sokkal többről szól; görög sorstragédiaként alapvető emberi kérdésekről, olyan kérdésekről, amelyek Verdit egész életében foglalkoztatták: végsősoron a szeretről és a megbocsátásról. Ezek most sem divatos témák, és akkoriban sem lehettek azok. Éppen ezért ez a mű kényes, és a jó előadásához nemcsak jó énekesek kellenek, hanem hibátlan összmunka, a karmester részéről pedig egy jól átgondolt, koherens és kiérlelt koncepció, valamint erő, és kitartás ahhoz, hogy elképzeléseit kompromisszumok nélkül tudja megvalósítani. Ezt a művet nem lehet jöttment gárdával, hakniszerűen előadni, és a mű megszólaltatásához minimum egy Solti kell. Pénteken a mű - néhány jó alakítás ellenére - nem szólalt meg a maga szépségében, s gondolom, tegnap sem. Én ezért sajnálom magamat, téged, mindannyiunkat.


Erkel Színház • 88242018-02-04 15:20:43

Én mindenesetre nagyon örültem, hogy újra láthattam (2-án, pénteken) a Simone Boccanegrát, amely az egyik legkedvesebb Verdi operám. És már most jelzem, Domingóval is szeretném látni. Simone összetett személyisége többféle szerepformálásra ad lehetőséget, így egy percig sem kételkedem abban, hogy Domingo emlékezetessé teszi majd azt az előadást. És reménykedem abban is, hogy Domingo partnere Pasztircsák Polina lesz, akit "árva korunk" legszebb hangú magyar énekesnőjének tartok. Igencsak furcsának tartom, hogy itt van ez a bájos, intelligens, igen szép hangú, kiváló technikával  és csodálatos szerepformálási készséggel rendelkező énekesnő, aki ezen a fórumon igazi dicsérő kritikát, örömöt, lelkendezést még nemigen kapott. Én most ezt szeretném kicsit pótolni, megköszönve neki a pénteki előadást.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Máv Szimfonikus Zenekar
vezényel: Cser Ádám
műsorvezető: Molnár Szabolcs
BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 - I. és IV. tétel

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Balázs János (zongora)
CHOPIN est: 4 keringő, 4 mazurka, 4 impromptu, 2 noktürn, 2 polonéz

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának ünnepi hangversenye alapításának 65. évfordulóján

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Borbély László (zongora)
Classicus Quartet
Kiss Péter (zongora), Rajk Judit (mezzoszoprán), Szűcs Péter (klarinét)
"Mestereink, Eötvös Péter, Jeney Zoltán és Vidovszky László estje"
EÖTVÖS PÉTER: Kosmos
JENEY ZOLTÁN: Három dal Apollinaire verseire
JENEY ZOLTÁN: Unisono
VIDOVSZKY: Reverb
JENEY ZOLTÁN: Két gyászének
JENEY ZOLTÁN: Ezerév ‒ hangszalagra
EÖTVÖS PÉTER: Joyce ‒ klarinétra és vonósnégyesre

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok és a
Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistái
"Weiner koncert"
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva (oboa)
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla (hegedű)
MARIO CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka (gitár)
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István, Nok Roland (harsona)
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya (oboa)
MANUEL MARIA PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter (gitár)
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely (hegedű)
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár (trombita)
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Péter (zongora)
MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül (részletek)
SCHUMANN: B-dúr humoreszk, op. 20
SCHUMANN: Gesänge der Frühe, op. 133

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Lantos István (zongora)
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő, Hutás Erzsébet (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
"...mint húrnak pendülése Lukács bérlet 2."
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

"Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncert"
A mai nap
történt:
1917 • Hilde Zadek, énekesnő († 2019)
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)