Galambok a főtéren - Lolka és Bolka

A kortárs lengyel zeneirodalom kedves, vidám hangulatú, egyben kissé okító-nevelő zeneszerző párosát alkotja a katowicei származású Wojciech Lolek és a a krakkói Krzysztof Bolek, akik a magyar nép becéző ajkán egyszerűen Lolka és Bolka néven váltak örökké emlékezetessé. Olyan közkedvelt duó ők, mint az orosz Ilf és Petrov, az amerikai Stan és Pan, a francia Pif és Hercules, az angol Micimackó és Malacka.

Lolka és Bolka zenéje a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján jött divatba, amikor a lengyel közönség úgy érezte, végképp elege van Penderecki munkásságából. Akkoriban a nép egy Lech Walesa nevű gdanski zenetanár vezetésével az utcára vonult, a nép jogait követelte a zenehallgatásban, mire az országos zenei vezetés - Jaruzelsky karmesterrel az élen - szükségállapotot rendelt el: az üzletek nem árultak hangszereket, este nyolc után pedig tilos volt hangversenyre járni, vagy hangszeren gyakorolni.

Ebben a zűrzavaros időszakban találkozott Varsóban a katowicei és a krakkói fiatalember. A kávéházban, ahol összefutottak, azonnal felismerték egymást, hiszen mindketten kockás flanelinget viseltek, és autóstoppal érkeztek. Lolek egy herbata mellett Chopin egyik mazurkáját fütyörészte, mire Bolek egy polkába kezdett. A későbbiekben a tréfálkozó, cizellált magyar nyelv így örökítette meg a találkozás emlékét:

Bolka: polka
Lolka: mazurka

A muzsikusok azonnal elhatározták, hogy ezután együtt dolgoznak. Az esemény örömére felhajtottak egy-egy fél kupica vodkát (helyesen: wodkát), és kijelentették, jobbak lesznek, mint a Cseh-Bereményi szerzőpáros, pedig ők nem is írnak dalszövegeket.

Lolka és Bolka kellemes, zsongító muzsikája elsősorban a lengyel népzenéből és a romantika klasszikusaiból táplálkozott, modern felfogású polkákat, mazurkákat és polonézeket komponáltak. A tréfálkozó, cizellált magyar nyelv erről is megemlékezik egy akkoriban elterjedt rigmussal:

Odanézz,
majonéz!
Ez aztán
polonéz!

Lolka és Bolka sikere töretlen volt másfél-két évtizeden keresztül. Megpróbálta ugyan leszorítani őket a koncertpódiumokról néhány zenekar, pl. a Varázsceruza, A négy páncélos és a kutya, A templomos lovagok kincse, az Anna királynő gyűrűje, sőt - ha az össz-kelet-európai konkurenciát tekintjük - a Kisvakond, a Moha és Páfrány és a Mézga család, de ők végig kitartottak.

A szerzőpáros munkássága korlenyomat. Mindenkinek érdemes meghallgatnia, aki nosztalgiát érez a korszak iránt, illetve, aki kíváncsi, milyen volt a régió zenei világa akkoriban.

Ha kellemesen zsongító zenei élményre vágyunk, tegyünk fel egy Lolka és Bolka-lemezt, igyunk herbátát, és gondoljunk a galambokra Krakkó főterén!