Dal a Föld körül - Tyereskova

\"Eddig a nő körül forgott a világ, most meg a nő forog a világ körül\" - terjedt el a rosszindulatú vicc azon a napon, amelyen a szovjet Tyereskova, a XX. század géniusza kis űrhajóján jó néhány oktávval a Föld fölé emelkedett, hogy végrehajtsa minden idők legkülönösebb zenei performanszát. Csak háttér-információként jegyezzük meg, hogy a pesti aszfaltnyelv ezért ragasztotta rá azonnal a gúnynevet: Perfor Manci.

Tyereskova egyszerű zeneműves családba született. A felmenők hetedíziglen az arcuk verítékével keresték a kenyerüket: többnyire árendába kapott művekből próbálták keserves munkával kigyomlálni a disszonáns hangokat, helytelen zárlatokat. A dodekafónia terjedése azonban elszegényítette ezeket a derék embereket. Munkájuk feleslegessé vált, így jobbnak látták belépni a zeneműves kolhozba, s csavarrá válni a központosított termelés nagy gépezetében.

A kis Tyereskova nyaranta gyakran segített szüleinek a könnyebb munkákban. Különösen a súrlódó kisszekundok felfedezésében és kigyomlálásában jeleskedett, de azonnal észrevette a fölösleges szeptimhangokat, valamint a bővített kvartokat is. Zenei pályáját azonban nem ez alapozta meg.

Hároméves múlhatott, amikor nagyapja, aki gyakorta ültette őt térdére a lakótelepi lakás erkélyén, és énekelt neki ősi kalácssiratókat, egyszer olyan magasra kiénekelt egy szépen odatett fisz-moll akkordot, hogy az nem hullott vissza. A kicsi lány ámulattal figyelte az ellibegő hármashangzatot, majd kis várakozás után megkérdezte: \"hová lett\"? A nagypapa szelíden válaszolta: \"elszállt az űrbe\".

Tyereskova akkor eldöntötte, életét az akkord felkutatásának szenteli. Másnap (három évesen!!!!!!!!!) már be is iratkozott a Jurij Gagarin Egyetemre, ahol fájdalmasan csalódnia kellett. Az első fizikaórán megtanulta: a hang az űrben nem is terjed. Akkor úgy határozott, életét annak szenteli, hogy ezt megváltoztassa. Gondoljuk csak meg: napokon belül ez már a második dolog volt, aminek az életét szentelte. A tervet száz százalékkal túlteljesítette, ami akkoriban nem volt mindegy.

Teljesítményére fel is figyeltek a Jurij Gagarin Egyetemen, ahol azonnal áthívták az űrzeneszerzés szakra. Itt vákuumelméletet, hangtalan tant, zene-nem-szerzést tanult.

Friss diplomásként Bajkonurba került, ahol egy kutatócsoport tagjaként azt vizsgálta, milyen erősen hallatszik a világűrben a Déli Hadseregcsoport Férfikarának előadásában az Ej uhnyem. Ekkortájt, csak úgy mellékesen ötlött fel benne, hogy ha földkörüli pályán repül, egy moog-effekt segítségével simán gerjeszthet olyan fisz-moll akkordot, amilyet a nagyapja énekelt, legfeljebb tényleg nem terjed az űrben. Ötletét Bajkonur párttitkára vörös diplomával jutalmazta, Tyereskova másnap már repülhetett is a Föld köré.

Tyereskova áldozatos munkájának köszönhetően ma már pontosan tudjuk, hogy a Szoljuz kabinjának akusztikája tökéletes, még súlytalanságban is, bár ilyenkor az énekes sokkal szívesebben levitál a dalolászás helyett. Nem véletlen, hogy Tyereskovát a Szovjet Zeneszerzők Szocialista Szövetsége Lajka kutya-díjjal jutalmazta.

Õrá emlékezünk minden egyes alkalommal, ha a csillagos égre nézve dalra fakadunk.