Bajszának emléke – Ferenc József

A legfontosabb osztrák-magyar zeneszerző, aki különösen hosszú és sikerekben gazdag pályát mondhat magáénak. Saját művei mellett érdeme, hogy munkássága, sőt, puszta személyisége is ösztönzőleg hatott a népi zeneművészetre is: számos zenekari toborzó, kesergő és szitkozódó emlegeti Habsburg Ferenc József nevét.

Eredetileg keringőket szeretett volna komponálni. Néhány korai darabja kifejezetten jóra sikeredett, de egyik sem volt átütő. Pedig Habsburgék mindent elkövettek fiuk megfelelő iskoláztatása és alkotásra ösztönzése érdekében. Ferenc József édesapja gyakran fakadt ki fia tohonyasága láttán:
– Itt van ez az izé, ez a Mozart. Ez tudott. Ez is osztrák volt. Te miért nem vagy az?

Akkor következett be változás, amikor Ferenc Józsefet a szülők először vitték el díszszemlére. Az ifjút úgy megindította a marsot játszó katonazenekarok hangzása és látványa, hogy elhatározta, ennek szenteli az életét.

Mindössze tizenhat éves volt, amikor megörökölte apja bécsi zenekarvezetői állását az állami szimfonikusoknál. Azonnal megérezte, a rendelkezésére álló apparátus kicsi ahhoz, hogy minden tervét maradéktalanul megvalósítsa, ezért a zenekar folyamatos bővítésére törekedett egészen 1867-ig.

Teljes mértékben igaza van annak, aki azt állítja, hogy kevés Ferenc József-művet tudunk említeni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az amúgy kiváló képességű zeneszerző erejét gyakorlatilag teljesen felőrölte a hatalmas apparátus egyben tartása.

Az osztrák zenekarban szerb, horvát, dalmát, macedón, magyar, cseh, lengyel, rutén, cigány és sok más, nem osztrák származású muzsikus játszott együtt. Ezek hol egyetértésben játszottak együtt, hol különállásra vagy dominanciára törekedtek, ami bármely nagy zenekarvezető egészségét felőrölte volna.

A legerősebb lobbi egyébként a magyaroké volt, akik folytonos lázongássukkal végül elérték, hogy a zenekart osztrák-magyar zenekarrá kereszteljék át, bár a darabválasztásba, az előadás módjába és sok egyébbe azután sem volt beleszólásuk.

Ebből az időből maradt fenn Ferenc József egyik híres műve, a Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve című oratórium, amely vidám színekkel festi a korszakot. Emlékezetes a valamivel később keletkezett Hátul meg a krumplifejű Tisza Pista című gyerekdarabja is, bár ennek számos szövegváltozata maradt fent, némileg megzavarva a befogadót.

1914 nyarán szörnyű merénylet rázta meg az egész osztrák-magyar zenekart: Prágában, A kehelyhez címzett vendéglőben a legyek lecsinálták Ferenc József kifüggesztett arcmását. A hír hallatán komponálta meg Ferenc József Balkán, Balkán, te puskaporos hordó! című művét (noha Prága nem a Balkánon található), amelyet az afro-amerikai hatású, konkrétan kissé bluesos Mondd, hová lettél, Ferenc Ferdinánd? követett. Bizony, a korábbi harsány indulóknak eddigre se hírük, se hamvuk nem volt. Az utolsó próbálkozásnak a Schliffen-terv című ópusz számított, de aztán Ferenc József végleg felhagyott a műfajjal.

Időközben kiderült, hogy a prágai legyek felbujtásában nem kevés szerepe volt a zenekar kisebbségi lobbijainak. Ferenc József egészségét annyira megviselte a tény, hogy két évre rá meg is halt.

Ha zenéje emlékét nem is, a bajuszáét minden osztrák-magyar híven őrzi.