A debreceni genie - Csokonai Vitéz Mihály

A zenekedvelők bizonyára emlékeznek arra a heves szakmai vitára, amely néhány esztendővel ezelőtt a magyar klasszika egyik kiemelkedő komponistája, Csokonai Vitéz Mihály munkássága körül lángolt fel. A kétségkívül rendkívüli tehetségű alkotóról egyesek azt állították, hogy Mozart-művek megzenésítésével is foglalkozott.

A teóriának az a feltételezés adott alapot, hogy a Varázsfuvola Schikaneder-féle szövegkönyvét ékes magyar nyelvre átültető Csokonai egyben a magyar változat zeneszerzője is volt. Egy másik elgondolás szerint a két szerző egyenesen azonos, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindketten három nevet hordtak. E következtetés szerint a Csokonai Vitéz Mihály a Wolfgang Amadeus Mozart egyszerű tükörfordítása. A kutatások azóta megdönthetetlenül bebizonyították, egyik állítás sem igaz, tükörfordításról szó sincs, a Varázsfuvolát pedig Mozart szerezte, sőt Mozart-művek megzenésítésével kizárólag Mozart foglalkozott.

A valóság Csokonai esetében sokkal egyszerűbb. Vitéz Mihály egy apró, szegény zenészfaluból, Csokonáról származott. A településen szinte kivétel nélkül mindenki zenélésből élt meg. Mihály apja, Vitéz László a piactéren mutatott be főképp bábokra komponált ütős számokat. Az apa szerette volna, ha egyetlen gyermeke folytatja a hagyományokat, Mihály figyelmét azonban egészen más kötötte le.

Szívesen álldogált az idénymunkából élő fafúvósok között a piactéren, akik arra vártak, hogy megérkezzék a gróf vagy a püspök toborzó embere, és apró pénzért felbérelje őket egy-egy bálra, operabemutatóra vagy boszorkányégetésre. Mihály lelkesen kereste fel a kürtösöket is, akik elsősorban vadászatokon láttak el teendőket, de a legnagyobb kedvvel a falu alvégének putriaiban élő nincstelen, mégis mindig vidám brácsásokhoz látogatott el.

Apja nem nézte jó szemmel kóborlásait, ezért válaszút elé állította: vagy átveszi a családi műhelyt, vagy fel is út, le is út. Mihály az utóbbi mellett döntött: kikérte kevés jussát (egy féltve őrzött, a családban nemzedékről nemzedékre szálló, egyébként g-re hangolt palacsintasütőt), és Debrecenbe költözött zenei tanulmányokat folytatni. A kollégiumban sokként érte, apja neve mennyire súlyos örökség számára, amikor a bemutatkozást követően szobatársa felragyogva azt kérdezte: \"Vitéz? Nem rokonod a Vitéz László? Figyelj, mondd azt, hogy: Hű, de meleg van ebbe\' a majomba\'!\" Mihály ekkor egészítette ki nevét Csokonai Vitézre, és amikor bárki azt kérte, \"Mondd azt, hogy: Szervusztok, pajtikák!\", akkor habozás nélkül rávágta: \"Annak a Vitéz Lászlónak nem vagyok rokona, csak a bátyám.\" Ebbe mindenki azonnal beletörődött.

Csokonai Vitéz Mihály a debreceni kollégiumi évek alatt elsősorban szertelenségéről volt híres. Először a könnyebb műfajok iránt érdeklődött, alapított is két zenekart Color, illetve Tankcsapda névvel. Mindkettő komoly sikereket ért el. Nem sokkal később azonban a Nagyerdőn megismerkedett a klasszikus görög-római zenével. A találkozás annyira elementáris volt, hogy azonnal megkomponálta első dalciklusát Anakreóni dalok címmel, amely komoly elismerést váltott ki.

Az Anakreóni dalok sikere egyenest a debreceni elit művészvilág közepébe repítette az ambiciózus zeneszerzőt. A kávéházi világ forgatagában ismerkedett meg egy Szabó Magda nevű fiatal, nagyon tehetséges librettószerzővel, akivel azonnal közös munkába fogott. Elsősorban történelmi operákat komponáltak, de közös pályafutásuk csúcsa a kortárs témára íródott, négy tételes Abigél című zenés dráma.

Sajnos, a nagyerdei találkozás a görög-római zenével nem csupán művészi értelemben volt Csokonai sorsának pecsétje. A találkozás idején ugyanis a Nagyerdő roppant hidegnek bizonyult, a törékeny alkatú művész meghűlt. Az Abigél bemutatója után derült ki: komoly tüdőbeteg, a kór elharapózása megállíthatatlan.

A betegséggel küzdő Csokonai újabb nagyszabású mű megalkotásába kezdett. A grandiózus, Nemecsek munkacímen futó munka alapját ezúttal a művész saját sorsa adta. Csokonai az elharapózó betegséggel mit sem törődve dolgozott, és ismét tökéletességre törekedett. A füvészkerti jelenet aprólékos kidolgozásában például egy másik kitűnő debreceni komponista, a Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról című oratórikus mű szerzője, Földi János segített neki.

Csokonai egészsége azonban rohamosan romlott. Kénytelen volt egy időre szanatóriumba vonulni, s ez idő alatt erejéből csak kisebb lélegzetű művek létrehozására futotta. Itt, a Balaton partján, Füreden komponálta meg sokat emlegetett, A tihanyi Echóhoz című dalát. Kedélye a kezelés aktuális sikere szerint váltakozott, s ez művein is jelentkezett. Egymást váltották az olyan, egymástól teljes mértékben különböző hangulatú művek, mint A Magánossághoz, a Konstancinápoly, A Reményhez.

A savanyúvíz-kúra, a sok séta és a vidám fakutyázás a Balaton jegén végül meghozta gyümölcsét. Csokonai rövid időre képes volt összeszedni magát, visszatérni Debrecenbe, és befejezni a Nemecsek című operát. Földi János ugyan folyamatosan úgy vélekedett, marketing szempontból megfelelőbb volna a Pál utcai fiúk cím, hiszen az sokkal lelkesítőbb, de Csokonai ragaszkodott az eredeti ötlet megtartásához. A premiert nem élhette meg. Betegsége fiatalon vitte el őt, a bemutatón a művészbarát, Földi János fogta a karmesteri pálcát. Csokonai sírja ismeretlen.

Egy érdekes adalék: a premierre természetesen meghívót kapott a kor mestere, Csokonai példaképe, Wolfgang Amadeus Mozart is, ő azonban kénytelen volt sajnálattal lemondani a részvételt, hiszen ekkortájt Requiem című művén dolgozott.