Dalolj nekem! - CCLVI / XXIII.
Bevezető | Ki kicsoda? | Az előző részek tartalma | Az előző részek |

- Jó napot! - mondja szárazan a don.
- Jó napot, don Diego - feleli a nő.
- Tudom, hogy főszerepet akar - vág a dolgok elébe don Diego. - Ki kell ábrándítanom.
- Szó sincs erről - rázza meg a fejét büszkén Yolanda. - Ön megsért engem, don Diego, ha azt hiszi, akár csak le is ülnék egy szereposztó rekamiéra.
- Dívány - helyesbít don Diego. - Talán megbocsát nekem, de egy rossz nyelvű társulatban sok mindenről beszélnek.
- Az lehet - háborodik fel Yolanda. - De arról biztosan nem, hogy én elhevertem volna egy szereposztó szófán.
- Díványon - javít megint a don. - Nem is önre céloztam.
- Már az is sértő, don Diego, ha egyáltalán feltételezi, hogy a saját színházában van szereposztó sezlony. Bocsánat: kerevet.
- Ez esetben bocsánatáért esedezem - feleli a don gúnnyal. - Miben segíthetek?
- Esedezzen is, don Diego, esedezzen, mert azért, amit mondani tudok önnek, még hálás is lehet. Úgy is mondhatnám: én kérdem, miben segíthetek?
- Megkérhetem, senorita, hogy térjen a tárgyra?
- Nos - kezdi Yolanda titokzatoskodva. - Talán nem érdektelen önnek, hogy én láttam a Teatro Palazzo korrepetitorát, Beatriz Valentét és Alejandrót együtt kitaxizni a városból…
- (Reklám) -
A Teatro Bodeguito elitül luxus, de azért teljesen kihalt társalgója. Beatriz kávét kortyolgat az egyik asztalnál, belép Gloria.
- Borzasztó, igaz? - néz fel Beatriz. - Nem is tudom, mi lesz, ha ma is elmarad a premier.
- Majd rendbe jönnek a dolgok - hunyja le a szemét Gloria. - De nem is ezért kereslek, drága Beatriz. Arra kérlek, hogy segíts nekem!
- Ugyan, miben is segíthetnék én neked? - kérdezi Beatriz.
- A napokban megérkezett az én drága, kedves unokahúgom - meséli Gloria. - És nekem segítenem kell rajta. Tudod, ő… nem beteg, de van egy kis problémája: egyáltalán nincs tapintása.
- Ó, az szörnyű lehet! - sóhajt fel Beatriz.
- Nem, ne hidd - mosolyog pajkosan Gloria. - Egyszerűen csak nem érez semmit. Megmutatta. Megfogta a reszelőt, a forró fazekat, kihúzta a villanyvezetéket, és összeszorította, bedugta az ujját egy termeszvárba, sőt, favonalzóval körmösöket is adhattam neki, rácsaphattam a zongorafedelet, de semmit nem érzett. Ha úgy vesszük, nem is rossz az ilyesmi.
- Ha úgy vesszük, nem - ismeri el Beatriz.
- Csak az a baj, hogy nem tud így dolgozni szegényke. Édesapja, az én nagybácsim pedig súlyos beteg. Tönkremegy a család, ha nem segítek neki.
- Tönkre - ismeri el Beatriz.
- Én arra gondoltam, drága Beatriz, hogy szervezek a javára egy jótékonysági dalestet - lelkendezik Gloria. - Dolores is segít a szervezésben. Néhány művész biztosan vállalná a fellépést. Tudom, hogy Francisco mindenképpen ott lesz. Drága Beatriz, elvállalnád a zongorakíséretet?
- Ezer örömmel - vágja rá Beatriz.
- Ez csodálatos - lelkendezik továbbra is Gloria. - Nagyszerű lesz. Istenem, bárcsak megtalálnánk, és Alejandro is fellépne.
- Igen - komorodik el Beatriz. - De sajnos sejtelmünk sincs, hol lehet.
- (Vitaműsor arról, hogy a gerillák a szélsőjobbhoz vagy a szélsőbalhoz tartoznak-e?*) -
A gerillaveszély továbbra is rendkívüli módon befolyásolja a Teatro Bodeguito szezonját: senki nem vált jegyet, a premier ismét elmarad. A művészek fáradtan és csalódottan szállingóznak a szállására.
Beatrizt a színház válsága ellenére felvillanyozza, amit Gloriától hallott, fejében már a műsort tervezgeti, amikor az autója felé indulna.
A bejárat előtt azonban egy hirtelen érkező Rolls Royce állja útját. Beatriz jól ismeri a kocsit, sokszor látta már. Az ajtó kivágódik, és don Diego pattan ki belőle.
- Megállni! - kiáltja a don. - Hol a fiam! Fogják meg!
Beatriz hirtelen átveti magát a Rolls mögött, és elrohan a parkoló felé.
Vége a CCLVI / XXIII. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)
* A szerzők ezúton közlik, hogy vagy a szélsőközéphez.