Dalolj nekem! - CCLVI / XVI.
Bevezető | Ki kicsoda? | Az előző részek tartalma | Az előző részek |

Facundo egyszerre eltűnődik, majd megszólal:
- Te, Jesus!
- Igen?
- Ha lenne egy olyan fánk, amibe beledarálnának egy csomó dióbelet, meg mákot, és kevernének hozzá lekvárt: azt is szeretnéd?
- Mi az hogy! - Kis szünet, majd Jesus szólal meg újra. - Durva volt tegnap a Dalolj nekem! folytatása. Képzeld, kiderült, hogy Alejandro nem is szerelmes Gloriába.
- Az durva - bólint Facundo. - Hol kezdjük?
- Mit?
- Hát ezt az ügyet. Amivel don Diego bízott meg - feleli Facundo, majd kis töprengés után még azt kérdezi. - És ha ezt a mákos-diós-lekvárost szórnák le mandulával meg csokikrémmel, azt is megennéd?
- Mint a huzat. - Jesus elnyomja a cigarettáját. - Szerintem a legegyszerűbb volna rögtön a virágküldöncöt kifaggatni. Ő elvezethet ehhez a titokzatos El Fanaticóhoz.
- Az igaz - ismeri el Facundo. - És ha nem énekel?
- Majd bevetünk valami hatásos módszert. - Összenevetnek, aztán Jesus egészen komolyan megjegyzi. - Pedig én azt hittem, az lesz az egész sorozat vége, hogy Gloria meg Alejandro összeházasodnak.
- Á, tiszta hülye ez a Hollywood - jegyzi meg Facundo.
- Az - ért egyet Jesus.
- Te, Jesus! - kezdi megint Facundo. - És ha erre az egészre öntenének karamellt, meg szórnának rá porcukrot, azt is megennéd?
- (Reklám) -
Alejandro elitül luxusan rendbe rakott szobája, az ágy mellett Beatriz Valente ül, épp becsukja az antológiát.
- Ez csodálatos volt - jegyzi meg Alejandro.
- Olyan boldog vagyok, hogy neked is tetszik - olvad el Beatriz. - Én nagyon sajnáltam, amikor a kilencvenes években pénzhiány miatt nem jelent meg a Vasterasi Igricek antológia. De most van megint, olvastad?
- Sajnos még nem - ámul el Alejandro.
- Ó, de kár - sajnálkozik Beatriz. - De nem baj, nekem megvan, majd elhozom, jó?
- Ó, az csodás volna - felel Alejandro réveteg tekintettel.
- Mondd, Alejandro - vált témát Beatriz. - Nem félsz, hogy kiderül a turpisság ezzel az álgipsszel?
- Kis csacsi vagy - búgja a fiú. - Rengeteg pénzt adtam az ismerős orvosnak, hallgatni fog.*
- És nem kényelmetlen? Nem viszket, meg ilyesmi?
- Nem. Nézd csak! - lelkendezik az ifjú Aranzabal, azzal egy mozdulattal lekattintja jobb lábáról a gipszet, megtornáztatja a lábát, majd visszahelyezi a gipszet.
- Leleményes - mosolyodik el Beatriz. - És meddig fogod ezt hordani?
- Attól tartok, túl sokáig nem lehet - szomorodik el Alejandro. - Az apám azt mondta, meg kell gyógyulnom hamar, és az ő szava ellen nincs apelláta.
- Ó, de szörnyű!
- Bizony! Képzeld, egyszer szüretkor telefonált neki az intézője az egyik kávéültetvényéről, hogy éhen haltak a rabszolgák. Az apám azt mondta, az ki van zárva, ne akarják, hogy ő menjen oda. És, képzeld, még leszüretelték a kávét.
- És nem haltak éhen?
- De, csak később. Rejtély, hogy csinálta.
- Alejandro, arra gondoltam, hogy…
- Igen? - sóhajt a fiú.
- Megengednéd, hogy emlékül…?
- Igen? - vár feszülten a fiatal Aranzabal.
Beatriz erre nem felel, csupán piros tollat vesz elő, és lassan, megfontoltam rajzolni kezd Alejandro bal gipszére…
- (Reklám, majd egy négy és fél órás stúdióvita Zidane fejeléséről) -
Elitül luxus esti alkonyat az Esperanza-ház fölött. Don Rafael arcát a kezébe temetve ül az asztalnál. Megcsörren a telefon. A don nem várja meg, hogy Manuel bejöjjön, maga veszi fel a kagylót. Don Diego hangját hallja a vonal másik végéről.
- Ne hidd, hogy megfeledkeztem rólad, Esperanza - mondja fenyegetően don Diego. - A kölykökkel mindig csak a baj van. Gloria hamarosan meggyógyul, erre Alejandro játszik múmiást. De attól az egyezségünk még áll. Ne feledd: hamarosan esküvő!
A fenyegető, néhány pillanatnyi csendbe - mintha csak a két család viszályát jelképezné - Aranzabaléktól Federico García Lorca csaholása, Esperanzáéktól pedig Lope de Vega hálószövése hallik bele a kagylóba.
Vége a CCLVI / XVI. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)
* A szerzők ezúton köszönik meg, hogy Santo Quasimodóban évtizedek óta halogatják az egészségügyi reformot.