Dalolj nekem! - CCLVI / VIII.

Bevezető
Ki kicsoda?

---

A luxusul elit, de azért elszegényedett Esperanza-ház, reggel. Juanita az epizódot megelőző reklámban látott kávét szolgál fel, közben fél szemmel lesi, mennyit szőtt hálóján tegnap óta a sarokban a békés Lope de Vega? Donna Maria elitül ül az asztal mellett, míg Don Rafael luxusul bontogatja a reggel érkezett leveleket.
    - Oh, Istenem! - kiált fel Don Rafael, és kezéből kihull egy szépen nyomtatott, merített papíros. - Nem, nem, nem!
    - Drágám, agyonsiránkozod magad! - mondja a hűségesen szelíd Donna Maria.
    - Ez nem lehet! - kiált újra Rafael, a kezébe temetve az arcát.
    - Drágám, ne temesd az arcodat a kezedbe, mert nem értem, miért siránkozol! - jegyzik meg Donna Maria, a kávéból töltve.
    - Valamit el kell mondanom, drágám - feleli erre Don Rafael, közben ügyel, hogy ne temesse az arcát a kezébe. - Szörnyű!
    - Jól van - feleli Donna Maria. - De közben egyél egy kis narancsdzsemet! Amíg még van.

    - Ez tragédia - folytatja Don Rafael. - Nem elég, hogy tönkrementem, még Don Diego Aranzabal bábja is lettem. Neki tartozom, neki, ennek a vérszomjas piranának.
    - Az nálunk nem honos - vág közbe Donna Maria.
    - És csak egy módon hajlandó elengedni a tartozásai egy részét: ha Alejandróhoz adom a lányunk. És tessék, Diego már meg is szervezett mindent: az eljegyzést ma este jelentik be a Teatro Palazzóban, Donna Isabella születésnapján. Micsoda szégyen! Nem elég, hogy lefejeznek a vérpadon, még kössek is csokornyakkendőt hozzá!
    Donna Maria mélyen elgondolkodik a hallottakon, majd elrévedt tekintettel, enyhe mosollyal szája szegletében megkérdi:
    - Mit gondolsz, az Aranzabal-család szereti a narancsdzsemet?

    - (Reklám) -

Este, a Teatro Palazzo parkolója. Jesus és Facundo cigarettázva járatja a tekintetét a gyülekezőkön.
    - Te, Jesus - szólal meg egy idő után Facundo. - És azt a fánkot megennéd, amire tört diót meg mandulát szórtak?
    - Az az egyik kedvencem - feleli Jesus. - Nézd, az ott biztos neki fog tolatni a Porschénak. - Az eseményeket figyelik, pár perccel később Facundo szólal meg elsőnek. - Mondtam.
    - Odamenjünk?
    - Minek? Magas körökben az ilyesmit egymás között intézik.
    Hallgatnak kicsit.
    - Te, Jesus - kérdi óvatosan később Faundo. - Olyat ettél már, amilyet a boltban adnak féltucatos csomagban?
    - Viccelsz, Facundo, kisfiam? Amikor a Dalolj nekem!-et nézem a tévében, mindig olyat eszem.
    - És az milyen?
    - Ha már kiszáradt, nem olyan jó. De le lehet öblíteni egy teával, vagy valami.

Közvetlenül mellettük öreg, szakadt járgány próbál bekanyarodni. Jesus nyugodt mozdulatokkal elhajítja a csikket, int a sofőrnek, hogy álljon meg. Jesus lehajol, a volán mögül Francisco Ferrer les ki rá megilletődötten.
    - Bocsásson meg, uram, de itt most zártkörű rendezvény van - mondja Jesus szakszerűen.
    - Tudom, tudom - feleli Francisco. - Én a társulathoz tartozom, tudják, a kórusban énekelek…
    Jesus és Facundo értetlenül néz össze.
    - Nem is tudom, kissé zavart vagyok… Rossz előérzetem van - folytatja Francisco idegesen.
    - Ne legyen ideges - hajol le mosolyogva Facundo is. - Senor Alejandro mostanában kitűnő formában van. Biztosan énekel ma is, az édesanyja születésnapján.
    - Megkérném, hogy a hátsó parkolót használja - zárja le a beszélgetést Jesus. - Ott kevésbé zavarja a művészeket.
    - Persze, értem - mondja Francisco, és elindul.
    A két rendőr hosszan néz utána.
    - Ez biztos, hogy nekimegy a Porschénak - közli Jesus. - Hallgatnak. - Én mondtam.     - Te, Jesus - kérdez megint Facundo. - Mit csinálsz, ha szolgálatban vagy, amikor a tévében megy a Dalolj nekem!?
    - Azt a részt mindig felveszi az anyám. Aztán otthon megnézem.
    - Aha. Akkor megyünk?
    - Persze - feleli Jesus. - Sok pénzébe fog ez kerülni a mazsolának.
    - Csak még azt az egyet áruld el - kérleli Facundo -: azt is szereted, amiben étcsokoládé van?

    - (Reklám) -

Ugyanezen az estén, a Teatro Palazzo elitül luxus nézőtere. A széksorokat leszerelték, az egész teremben dúsan terített, pazar asztalok sorakoznak, körülöttük az elitül luxus úri társaság tagjai ülnek. A hölgyeken nagyestélyi, csak úgy csillog-villog a sok kitűnő ékszer.
    A színpadon Gloria és Alejandro ezekben a pillanatokban fejez be egy duettet a néhány napja bemutatott Carmenből. Dörgő taps fogadja őket, Gloria szerényen hajol meg, Alejandro a publikum felé csókot szórva járkál le-föl a színpadon.
    Gloria elindulna a takarás felé, de a függöny mögül előlépő Don Diego Aranzabal, megragadja a kezét, és magával vonja. A don középre áll, mosolyogva csendre inti az egybegyűlteket.

    - Kedves barátaim! - kezdi Don Diego. - Egy kellemes meglepetést kell bejelentenem. Egy olyan eseményt, ami nem csak két család jövőjére, hanem egész városunkéra is hatással lesz. Régi-régi vágyam teljesült, amikor a fiam végre úgy döntött, hogy megkomolyodik, és feleségül kéri a város legszebb ifjú lányát, a csodálatos és tehetséges Gloria Esperanzát. Éljen az ifjú jegyespár!
    Orkánszerű taps tör ki a teremben. Don Diego vigyorogva bólogat a publikum felé, Alejandro - előbbi jókedve szakadván - lesújtottam áll oldalt. Egyikük sem veszi észre, hogy a magára hagyott Gloria ájultan hanyatlik el.
    Csak egy valaki siet segítségére a takarásból: az ifjú Francisco Ferrer…

Vége a CCLVI / VIII. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)