Dalolj nekem! - CCLVI / VI.

Bevezető
Ki kicsoda?

---

A délelőtti próbák után a társalgóban. Többen mexikói bordát esznek narancsdzsemes linzerkarikával, mások csak egy-egy olyan kávét isznak, amilyen majd az epizódot megszakító reklámban is látható lesz. Gloria egy elitül luxus szénsavmentes ásványvizet kortyolgatna az ablak melletti asztalnál, de ebben a pillanatban belép Alejandro, aki azonnal kiszúrja őt magának.

    - De gyorsan átöltözött, drága Gloria! Gyorsabban mint én - mondja hangosan, hogy az egész társalgó jól hallja, és még kacsint is egyet a bent ülőknek. Akad, aki kuncog. - És mindezt egyedül!
    - Nem hiszem, hogy az öltözés olyan nehéz dolog volna - feleli Gloria tündérien elit kelletlenséggel, de ügyelve, hogy az udvariasság szikrányit se lohadjon hangjában.
    - Örülök, hogy az öltözés már jól megy - feleli Alejandro arcátlanul, mire néhányan nevetnek.
    Gloria elpirul.
    - Ön gúnyt űz belőlem - mondja.
    - Dehogy - udvariaskodik Alejandro. - Nem szégyen az öltözködés. - Majd kis szünet után hozzáteszi: - Az sem.
    Erre harsány hahota tör ki a helyiségben. Gloria fülig pirultan feláll, rohanna ki, de az ajtóban Alejandro megragadja a kezét, megcsókolja, és mélyen Gloria szemébe nézve azt mondja:
    - Hiszen csak tréfálok, drága Gloria. Bocsássa meg faragatlanságomat! Délután úgyis együtt kell próbálnunk…
    - Ön visszaél a pozíciójával - feleli Gloria, de már enyhültebb, mint az előbb volt. - Mindazonáltal tudja, hogy mint jó keresztény, nem haragudhatok önre. Megbocsátok.
    Azzal kirohan a társalgóból.

    - (Reklám) -

Esteban Fuentes puritánul luxus irodája. A titkárnő Don Diego Aranzabalt jelenti be, mire az igazgató zavartan a haját és az öltönyét igazgatja. Közben int, hogy jöhet a vendég. Don Diego energikus léptekkel érkezik, üdvözlő szavak kíséretében kezet nyújt az igazgatónak. Fuentes egy pillanatra elbizonytalanodik: a don kezét jókora kötés takarja. Don Diego elneveti magát.
    - Semmi, semmi, csak Federico García Lorca, a dobermanunk - magyarázza jókedvűen. - Mindig ilyen kapzsi, amikor kézből adogatom neki a tűzdelt fácánt.
    - Ah - bólint az igazgató, de azért nagyon óvatosan szorítja meg a don kezét.

    - Szeretem ezt az irodát - néz körül Don Diego. - Mindig elégedettséggel tölt el, ha körülnézek itt. Az enyém is ilyen fényűzően puritán.
    - Szivart? - fordítja vendége felé az elegáns fadobozt az igazgató. A vendég közben helyet foglal a széles karosszékben, és elfogadja, hogy házigazdája meggyújtsa az illatos havannát.
    - Esetleg kávét? - kérdi Esteban Fuentes, miközben maga is rápöffent egy szivarra.
    - De csak ha olyan, amilyet az epizódot megszakító reklámban is isznak! - kedélyeskedik elitül Don Diego.
    - Ez csak természetes - feleli ugyancsak elit kedélyeskedéssel Fuentes, miközben csönget a titkárnőnek.

    - Hanem térjünk is a tárgyra, drága barátom - fúj egy vastag füstkarikát Don Diego. - Kérlek tisztelettel, az én drága Izabellám holnap ünnepli a születésnapját, és mi úgy gondoltuk, az ilyesmit mégis baráti körben ünnepli az ember. Meghívtuk a polgármestert a feleségével meg a pincsijükkel, a nagyvállalkozókat, minden jelentősebb családot, néhány művészt és sportolót. Szeretném, ha az én Izabellám boldog volna. Na most, kérlek, én kibérelném erre az alkalomra az egész Teatro Palazzót.
    - Úgy méltóztatol ezt érteni, Don Diego, hogy holnap este? - nyel nagyot az igazgató.
    - Jaj, bocsáss meg, kérlek! - udvariasodik elitül a don. - Tudom, talán egy kicsit későn szólok, de ebben a nagy kavarodásban kiment a fejemből.
    Belép a titkárnő, az asztalra helyezi az elitül luxus porcelánt arany tálcán, majd illedelmesen távozik. Don Diego tölt magának, közben barátságosan és elitül folytatja a társalgást:

    - Persze, tudom én, miért fő a te fejed. A holnapi előadásotok egyben lemezfelvétel is volna, igaz-e?
    - Ugyan - alázatoskodik Fuentes -, amilyen recesszió uralkodik a piacon, a lemeztársaság biztos nem bánja, ha el kell csúsztatni a felvételt és a kiadást…
    - Úgy tudom, ráadásul négy ország televíziós állomása is élőben közvetítené -aggályoskodik Don Diego.
    - Ó, négy ország igazán nem olyan sok, ráadásul baráti a viszony velük, nem hiszem, hogy megsértődnek - alázatoskodik tovább az igazgató.
    - Tudtam, hogy az én Esteban barátomra bármikor számíthatok - mondja Don Diego, aztán felhajtja a kávémaradékát, és feláll. - De nem is rabolom tovább az idődet. Úgy sejtem, vége a próbának, és beszélnem kell Alejandróval. Ugye, össze tudnátok állítani holnap estére egy kis ünnepi műsort is?
    - Mi sem természetesebb - hajlong Esteban Fuentes, bár láthatni, fő a feje.
    - Köszönöm - mosolyog Don Diego. - Akkor holnap. Az operaház ügyeiről pedig beszélünk majd a vezetőségi ülésen.

    - (Reklám) -

Néhány perccel később Don Diego befordul a társalgóba vezető folyosón. Azonnal észreveszi, hogy a társalgó ajtajában fia, Alejandro áll, és Gloria Esperanza kezét szorongatja. Gloria épp ezt mondja:
    - …nem haragudhatok önre. Megbocsátok.
    Azzal pirulva kirohan, épphogy nem sodorja magával Don Diegót. Az Aranzabal-ház feje egy apró biccentéssel int a fiának, hogy azonnal jöjjön.
    Alig két perccel később Alejandro öltözőjében ülnek.
    - Nem hittem volna, hogy ezen a héten még kellemes meglepetést okozol nekem, fiam - mondja Don Diego. - Jó, hogy máris elkezdtél udvarolni ennek az Esperanza lánynak, ugyanis feleségül kell venned. Holnap, anyád születésnapi ünnepségén jelentjük be, hogy így döntöttem.

Vége a CCLVI / VI. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)