Várady Júlia 80
Tudtam, persze hogy tudtam róla. Elsősorban talán mint Dietrich Fischer- Dieskau feleségéről, de tisztában voltam azzal, hogy Németország – azaz akkor még az NSZK – működésének fő területe.
Münchenben láttam először, harmincvalahány éve, Forza – Leonóraként. Egy idő után az vettem észre, tejesen elfehéredett a kezem, úgy szorítottam ülésem karfáját.
53 esztendősen debütált a Bécsi Állami Operaházban, Sentaként.
Az első előadás előtt néhány perccel még a földszinti állóhelyekre is lehetett jegyet kapni – nagyon ritka ez Bécsben.
A második Hollandi-előadás előtt fél órával kinn lógott a tábla: Ausverkauft.
Láthattam még Bécsben Aidaként.
Stuttgartban mint Desdemonát, kontraszt volt a pár nappal korábbi bécsi előadáshoz képest, ahol Aprile Millo énekelte a szerepet. Millo az akkori évek egyik legszebb szopránhangját birtokolta, emlékezetes volt az előadás. Ám néhány nappal később mégis úgy éreztem, Várady az, aki tökéletesen azonosul a szereppel.
A Várady Júlia hangja nem tartozott a világszép matériák közé, s akadtak a nálánál jóval nagyobb volumenű szopránok is. Ám Várady rendkívüli módon tudta koncentrálni hangját, és előadását a fehér izzásig hevíteni.
A fenti részlet Verdi Attilájának egy 2001. márciusi bécsi, koncertszerű előadásáról származik. Egy lemezcég felvette, későbbi publikálás céljából.
Ez sosem jelent meg. Állítólag Várady néhány részlettel elégedetlen volt.
Maximalista volt, ahogy müncheni barátaim mondták, tíz előadásból tizenegyet mondott le. Csak akkor lépett színpadra, ha tökéletes kondícióban érezte magát.
Azt hiszem, Odabella Verdi legnehezebb szopránszerepe, technikai nehézségeit tekintve Abigél szólamán is túltesz.
Imponáló, ahogy Várady itt énekel, teljesen uralva a nyaktörő szólamot. S ne feledjük, mindezt pár héttel hatvanadik születésnapja előtt!
Interjút készíthettem vele Bécsben. Ott ácsorogtam a megbeszélt hotel halljában, egy szál virággal a kezemben, és pásztáztam, mikor tűnik fel – de ő lépett hozzám, „Azt hiszem, maga engem keres”.
Az életben is az a szenvedély, koncentráltság sütött belőle, mint ami a színpadról átjött. Szenvedélyesen beszélt pályájáról, terveiről – Bécsben akkor már a Frau ohne Schatten volt szóban a STOP-ban, a 2001-2002-es évadban.
Nem került sor rá. 2001 őszén Nabucco-szériát énekelt volna, de szeptember 11-e közbe szólt.
Kérdeztem lemezfelvételeiről. Kevés van, s híres opera teljes rögzítése szinte alig.
Csak egyetlen szerepért küzdött, ez a Traviata lett volna, Giulini vezényletével, közölték vele, sajnos „ezt már egy másik énekesnő próbálja”.
Tudom, válaszoltam, és megneveztem az illetőt, mire ő ijedten, „ezt nem mondtam”. Mutattam, a mondat előtt kikacsoltam a magnófelvevőt.
A lemez sosem készült el.
Láthattam még Abigélként Münchenben, Bruson és Nyesztyerenko voltak a partnerei. Azt hiszem, ma egy ilyen szereposztás elképzelhetetlen.
Megosztja az operabarátokat, ítészeket. Legtöbben a legnagyobb elragadtatás hangján szólnak róla, mint például Monsaingeon, aki filmet is forgatott róla (EMI DVB 3884589).
„Várady Júlia egy jelenség. Egy megmagyarázhatatlan jelenség. Senkihez sem hasonlítható egyéniség a mai operaénekesek világában. Ő adott értelmet az operai előadó-művészetnek, egyesítve a valószínűtlent: Callas drámai jelenlétét, tragikus művészetét Schwarzkopf tökéletes énektechnikájával, a hang varázsát a művészi kifejezéssel. A kiválóság és tökéletesség fáklyavivője. A finomság és az árnyalatok művésze.” (Bruno Monsaingeon).
Mások kritikusabbak.
„A hang regiszterei nem megfelelően kevertek, különösen azért, mert az énekes drámai akcentusokat próbál kihozni a (túl nyitott) mellhanggal.” (Jürgen Kesting: Die Grosse Sänger, ECON Verlag, 1993).
S ismét más vélemény:
„Julia Varady egy nagyon különleges, egyedi szín a jelen panorámájában.” (Jens Malte Fischer: Große Stimmen, Suhrkamp, 1995).
Számomra a legnagyobb énekesek egyike. Sose felejtem el az énekléséből sugárzó energiát, dinamizmust, muzikalitást, intelligenciát. Jellegzetes arcát, kiálló járomcsontjait, vibráló nőiességét.
Ma is érvényesnek érzem, amit huszonéve írtam le: Várady Júlia „a XX. század egyetlen olyan énekesnője, akiben Maria Callas művészi színvonalát fedezhetem fel."
Várady Júlia ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
Isten éltesse sokáig, jó egészségben, tisztelt Művésznő, kedves Várady Júlia!
