Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

Vántus István Kortárszenei Napok - Szeged

2002-12-13 12:12:00 Illés Mária

\"VántusVántus István Kortárszenei Napok - Szeged, november 17 - 21

Szegeden egy novemberi hét első négy estéje idén is a magyar kortárszenéé volt, ahogy ezt immár harminckét éve megszokhatta a város lakossága. A koncertlátogató közönség természetesként fogadja, és viszonylag nagy számban látogatja ezeket a rendezvényeket, amelyeken válogatást kaphatnak a mai magyar zene legérdekesebb, illetve előadói apparátus szempontjából még elérhető műveiből.

Természetesen a szerkesztők - elsősorban a szervező Vántus István Társaság - ízlésvilágát óhatatlanul tükrözi egy ilyen program. Ezeken a koncerteken mindig aktív részt vállalnak a szegedi előadóművészek, ami fontos momentum a mai zene rangjának helyi erősödésében, de ugyanakkor évről évre vendégszerepelnek a kortárs zene országos viszonylatban \"leghithűbb\" művészei is. A rendezvény fesztiváljellegét még Vántus István alakította ki a hangversenyekhez kapcsolódó programok révén - az idén az esti koncertek mellett hétfőn délután zenés beszélgetés zajlott Dubrovay Lászlóval, szerdán Hollós Máté délelőtti előadása, csütörtökön pedig a megye fiataljainak délutáni koncertje gazdagította a kínálatot.

A Durovayval Lászlóval való találkozáson érdekes témák merültek föl, és a felvételről megszólaló zenei részletek keresztmetszet adtak az életműből. A zeneszerző a \"dallamos zene\" híve, azt vallja, hogy a zenével harmóniát kell teremteni. Elmondása szerint hangkészletének két pólusa a funkciós zenére építő akusztikus hangzás, mely a teljes felhangrendszert kihasználja, illetve a \"mikrokromatika\", a zörejek világa.

A hétfői kamarakoncerten kiemelt szerepet kapotta hárfa. A nyitó számban is szerepelt, Maros Rudolf 1977-ben írott Strófák című énekes kamaradarabjában (Roskó Bernadett mellett Király Katalin énekelt és Siklósi Gábor játszotta az ütős szólamokat), majd főszerepet kapott a Felletár Melinda nagyszerű előadásában megszólaló szólóhárfa-kompozícióban - Reményi Attila Miniatürök hárfára. Ez utóbbi az antik világ hárfásait juttatta az ember eszébe, például Perpetuum mobile tételével, amelyben színes glissandok sokasága szánkázott le s föl. A két szám között Kocsár Miklós 1999-es Tre notturni című zongoradarabját adta elő Kerek Ferenc.

A következő hármas blokk a szegedi szerzőké volt: sorrendben Horváth Barnabás, Molnár László és Huszár Lajos műveit hallottuk. Közülük Molnár László Elégia angolkürtre és hárfára című szerzeménye sok előadói szabadságot megengedő, kellemes hangzású darab, de nem fajsúlyos műalkotás. Molnár (ahogy maga egy korábbi kortárszenei héten elmondta) nem aktív zeneszerző, és ezzel a mostanában átdolgozott fiatalkori művével nem győzött meg arról, hogy helyet kaphatna a szegedi komponisták között. A darab Gégény Anett és Felletár Melinda előadásában szólalt meg.
Horváth Barnabás \"fiatalkori zsengéje\", a \"Három dal Székely Magda verseire\" viszont ma is hat expresszionista hangvételével erős érzelmi töltetével (Forgó Nórát és Zsigmond Zoltánt hallottuk).
Huszár Lajos 1998-ban befejezett A csend című operája sajnos még színpadon nem mutatkozhatott be, pedig az itt hallott részlet is bizonyítja a mű különleges zenei kvalitásait - az ábrázoló momentumok szépsége mellett érzelmi sokrétűsége révén egyértelműen az est legnagyobb élményét jelentette. Dulics Tímeát, aki énekével a Csendtündért jelenítette meg, maga szerző kísérte zongorán.

Ezután három darab következett olyan szerzők tollából, akiknek bizonyos mértékű szegedi kötődésük van: Hollós Máté és Durkó Zsolt egy-egy műve között Togobickij Viktor Kis szvit című darabja hangzott el, Varga Laura (fuvola) és Bozóki Andrea (gitár) előadásában. Nem értettem, hogy ez a tandarab miért foglalt értékes perceket az amúgy is maratoni, szünet nélkül tartott koncerten. Kellemes kis zene, bizonyára öröm a tanárnak, ha diákjai szépen eljátsszák, de nem hiszem, hogy a XXI. század elején egy kortárszenei koncerten lenne a helye.
Hollós Máté 4-2-1 című finoman hangszerelt négykezes zongoradarabját az est előadóinak, Kerek Ferencnek és Kerekné Fekete Évának írta.
Durkó Zsolt 1971-es Tűzzene című darabja a 70-es évek nehezen hallgatható, bonyolult zenei világát idézte föl - sokan nem ezért a művéért szeretjük Durkó Zsoltot. Az előadók - Varga Laura (fuvola), Maczák János (klarinét), Dr. Gévainé Janurik Márta (hegedű), Behán Pál (mélyhegedű), Püski Melinda (gordonka), Elekné Sándor Szilvia (zongora) - Somorjai Péter vezényletével összeszedetten, koncentráltan játszottak.
A három darab után a zárásként elhangzó számban, Dubrovay a Váltságdíj című opera anyagából készített fúvószenekari szvitjében a szerző a hajmeresztő történethez harsány, megnevettető, groteszk zenét társított. Az SZTE Konzervatórium Fúvószenekara jól játszott, ahol úgy kellett, szépen, máshol nagy energiával, hangorkánt zúdítva a közönségre.

Manapság egy kortárszenei eseménysorozatnak elengedhetetlen részét képezi az elektroakusztikus zene; ezúttal az EAR együttest (művészeti vezető Sugár Miklós) látta vendégül a Vántus István Kortárszenei Napok. Kétségtelenül más volt a közönség összetétele ezen az esten, mint a legtöbb szegedi koncerten, és örömmel vehettük a nem szakmabeli fiatalok érdeklődését is.
A keddi koncerten a legnagyobb zenei élményt jelentő műnek Decsényi János Korf órája című, énekre, \"prózára\" és számítógépre írt groteszk darabja bizonyult, amely megkomponáltságával, szellemességével, hangzásaival is egyaránt magával ragadó volt. A Christian Morgenstern verset maga a szerző mondta illetve énekbeszédként \"recitálta\" és Skoff Zsuzsa énekelt a produkcióban, nagyszerűen.

Izgalmas kísérlet Sáry László ötlete, a hagyományos tánczenék \"kortárszenésítése\", amelyre A nagymama tánca című, fagottra és hangszalagra írott darabban hallhattunk példát. A szoros kötöttségek között komponáló szerző hihetetlen változatossággal kezelte hat hangos hangtartományát, ritmikailag is a lehető legszélesebb spektrumot járva be. Lakatos György élvezetes táncritmusai hozzájárultak a \"minimál\" anyagból épülő mű sikeréhez.
Olsvay Endre Transzplantáció című háromtételes művében a cimbalom-brácsa, doromb és elektronika egymásra hatása érdekes hangzásokat hozott létre egy jól szervezettnek tűnő zenei térben.

Szigeti István darabja, a F. Otto AG, melyet Lakatos György játszott, egyetlen hangszer hangképzési módjait és azok számítógéppel módosított lehetőségeit járja körül - a zenei háttér anyagát különböző állathangok képezik. Az Árnyének című Faragó Béla mű előadói Szakály Ágnes (cimbalom), és Skoff Zsuzsa (ének) voltak - a műnek különösen a Janus Pannonius idézetet tartalmazó harmadik tétele maradt emlékezetes.
A Clavinova fantázia No.2 című Hollós Máté mű volt az egyetlen, amely hangszalagról szólalt meg, és nem is jelent meg előadó a színpadon. Sugár Miklós Vihar után (Szakály Ágnes - cimbalom) és Madarász Iván Csillagok című darabja a feltöltődés, elfogyás ívét valósította meg. A koncert fontos, bár háttérben maradó szereplője Horváth István hangmérnök volt.

Az idei Vántus István Kortárszenei Napok kiemelt koncertje volt a névadó zeneszerző halálának tizedik évfordulójára rendezett szerzői est, az életmű főbb pontjait felvillantó programjával.
Elsőként Szecsődi Ferenc ihletett előadásában a korai, szólóhegedűre írott Szvit-et hallhattuk - a zárt formálású mű épp ezt a fajta koncentrált, szuggesztív hegedülést várja el. A második szám ütőkkel kiegészített rézfúvós kvartett volt: Rézdomborítás Ady Endre emlékére. Az eredeti kórus-letét nyomait őrzi ugyan a felrakás, de az áthangszerelés által a \"Vörös szekér a tengeren\" titokzatos képe súlyosságot, misztikus hatást nyert - emlékeztetve kicsit a bolygó Hollandi vörös hajójára. Az előadók Palotai Ferenc, Kerner Mariann, Vörös József, Róth László és Abonyi Attila voltak.

A hetvenes éveket vokális zene képviselte, egy kórusmű és az opera. Vántus lenyűgöző művet írt Balassi Bálint mulandóságot és örökkévalóságot szembeállító szerelmesversére. Az Inventio poetica bonyolult zenei szövetet alkotva jeleníti meg városok elromlását, violák elhullását, nagy kövek hamuvá porladását. A Cser Miklós vezette Victoria kamarakórus előadásában a sokszor szinte nyers erővel ábrázoló vegyeskar fölött különleges koronát képezett a női hangok tercettje, és robbanáserejű volt a pokol tüzének örökkévalóságához hasonlatos szerelem lángját festő zene.
Az egyik legtöbbet játszott XX. századi magyar opera az Aranykoporsó. Ezen az estén két részlet szólalt meg belőle, először az első felvonás második képe, majd az úgynevezett katakomba jelenet. Mindkét számban Maczelka Noémi zongorázott, nagyszerűen látva el a zenekar helyettesítésének hálátlan feladatát. Szonda Éva, Gábor Géza és Altorjay Tamás felkészülten, drámai erővel jelenítették meg a végletes érzelmeket. A másik szám Réti Attila szólója volt, akinek hangi állapota betegsége miatt nem tűnt teljesen rendezettnek, de a nagy érzelmi töltéssel előadott jelenetet így is élmény volt hallani.

A Weiner Kamarazenekar a nyolcvanas évek műveivel zárta az estet: először a Bach emlékére írott elgondolkodtató Hommage-t adták elő Sin Katalin értő szólójával, majd az Elnémulások című darab szólalt meg, mely a Kései üzenet szülőfalumba alcímet viseli. Ez utóbbit Kroó György igen találóan a \"Füstbe ment terv\"-hez hasonlította. Ezen az estén a zenekar előadásában igen értékes volt a ritmikai pontosság és az érzelmi árnyaltság, amely olyannyira e mű lényegéhez tartozik.

A Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Vántus István Társaság ebben az évben újra zeneszerzői versenyt hirdetett a Vántus István által alapított kortárszenei hét hagyományaihoz kapcsolódva. A zsűriben Kocsár Miklós, Hollós Máté és Huszár Lajos zeneszerzők foglaltak helyet. A pályaművek közül öt szerepelt a fesztivál zárókoncertjén, közöttük a három díjnyertes művel.

Az első helyezett kamaramű Meskó Ilona Paysages Intimes című négy tételes darabja lett. A Babits versekre készült zene énekszólamra (Sáfár Orsolya), fuvolára (Vámosi Nagy Zsuzsanna), klarinétra (Dósa Etele) és kürtre (Acsai Gábor) van hangszerelve. A nőiesen gyengéd érzelmességű darab többféle technikai eljárást tartalmaz, különleges hangszínekkel és a feszítés-lazítás kellemes egyensúlyával. A bonyolult anyag előadását a szerző vezénylése irányította.

A második helyezést elért kompozíció, Horváth Balázs Contraindicationis című klarinét-kvintettje volt. Az öt klarinétra megálmodott zene minden elképzelést felülmúló líraisággal, finomsággal szólalt meg, a záró Jazz feliratú tételben pedig igazi, stílusos klarinét-sírással. Az előadók teljes összhangja segítette a darab értékeinek kidomborítását (Maczák János, Lovas Adél, Szabó Katalin Ágnes, Somossy Csaba és Erőss Ádám).

A harmadik helyezett az \"O crux\" című kórus lett, Szabó Krisztiántól, melyet a Victoria Kamakórus mutatott be Cser Miklós vezetésével. A témához és a rövid latin nyelvű középkori vershez jól illett a mű puritán fogalmazásmódja, amely kerülve a túlságosan dús hangzásokat, áttetszően folyandár-szerű maradt. Az érzelmi tetőponton, amikor a bűnök eltörléséről szól a szöveg, sokasodnak a szólamok, és a mélyebb regiszter telítődik. A zárás valamiféle visszatérés-érzetet hoz és optimista kinyílást, felemelkedést.

A díjazottakon kívül két szegedi fiatal pályaműve hangzott el ezen az estén.
Klebniczky György maga játszotta kellemes \"szalonstílusban\" fogalmazott improvizatív Kis szerenád és Budapesti éjszakák című zongoradarabjait, majd a Victoria Kamarakórus szólaltatta meg Cser Ádám kettőskórusra írt művét . A Korinthusiakhoz írt Első Levél részletének bonyodalmas szövege láncszerűen kiépülő, archaizáló zenei formában öltött testet, szélesen felrakott harmóniákkal; a szoprán szólamok tünékeny színei pedig egyfajta tisztaságra való törekvést sugalltak.

Összegezve a legnagyobb, nem a fővárosban megrendezésre kerülő, évente jelentkező kortárszenei fesztivál tapasztalatait megbizonyosodni látszik, hogy az ilyen fórumokra rendkívül nagy szükség van. Nemcsak mert a hagyományos koncertéletbe természetesként belesimuló kortárs művek manapság is kivételesek, hanem mert a létező felvételek is csak kevesekhez jutnak el: sokkal kevesebb zenekedvelőhöz, mint aki eljön akár minden este is a kortárszenei napok koncertjeire. És bár magától értetődő, hogy egy ilyen típusú rendezvényen sokkal inkább hullámzó lehet a szint a művek minőségét illetően mint a \"régi zenei\" hangversenyeken, a hallgató kritikai érzékenységét fejlesztve mégis egy magasabb szintű zenehallgatás elsajátításához járul hozzá. Hála a Vántus István Társaság gondos szervezőmunkájának, és a rengeteg támogató közül első helyen Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának - Szegeden jövőre is lesz kortárszenei fesztivál.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.