Opera - nyitány
Az Operaház patinás templom és nemzeti kincs, mindenkinek a szívügye, továbbá egy nagy iskola tanévkezdés idején, valamint beteg, akinek terápiára van szüksége... - és még sorolhatnánk tovább az Operaház évadnyitó társulati ülésén elhangzott közhelyeket, sutánál sutább hasonlatokat, de a két szfinx által húzott harci szekér hasonlatát minden bizonnyal azóta is sokan próbálják megfejteni.
Bozóki András kulturális miniszter beszédével kezdődött az ülés - ezért őt fütyülték ki először. A Szinetár Miklós leköszönt igazgatónak szóló köszönetnyilvánítása hallatán a társulat hosszú percekig tartó tapsviharban tört ki, így fejezve ki a távozó igazgató iránti rokonszenvét.
A közjáték után a miniszter be tudta fejezni a beszédét, amelyből egyébként a jelenlévők megtudhatták, hogy ma van a jövő első napja, hogy az Opera a nemzeti kulturális örökség része, és itt nem lesz forradalom, ám reformokra szükség van.
Az új igazgató, Hegyi Árpád Jutocsa egy új korszak kezdetéről és a változás szükségességéről beszélt. Kiemelte az elmúlt időszak sikeres produkcióit, az itt dolgozó tehetséges rendezők munkáját, és folytatandónak tartja ezt a haladási irányt.
- Nagyszerű premiereket eredményezett ez a törekvés, és mégis, ennek a korszaknak a hétköznapjai valahogyan mégis magukban hordozták a hanyatlás állandó, kissé áporodott, kissé kellemetlen atmoszféráját. Az Operaház nem állt fejlődési pályára, nem szárnyalt, nem voltak fényes perspektívái, inkább csak stagnált, ami a rohanó világban a lemaradás szinonimája.
Az Operaházban nem történt meg a rendszerváltás, mint odakint a társadalomban - tette hozzá Hegyi Árpád Jutocsa.
- A tisztelt jelenlévők közül ki volt ott az elmúlt öt évben az előadásainkon, hogy meg tudja állapítani, milyenek voltak? - kérdezte ekkor Kovács János karmester, akinek kérdését a társulat tetszésnyilvánítása fogadta, a kérdezettek nem reagáltak rá.
- Az a művészet és az a művész, amely és aki lényegét, a fejlődést tagadja, előbb-utóbb elavul, és nincs rémesebb az elavult művészetnél és az elavult művésznél - folytatta az igazgató. Zárásként két célkitűzésről beszélt Hegyi: az előadások színvonalának emeléséről és a gazdálkodás racionalizálásáról. A beszédet hol füttyszó, hol nevetés kísérte.
Ezután Kesselyák Gergely kapott szót. Az ülés kezdete óta először csendesedett el a nézőtér, az új zeneigazgató és művészeti vezető mondanivalóját várakozással és a többiekéhez képest jóval nagyobb nyitottsággal fogadta a társulat. A most kezdődő évadról Kesselyák azt mondta, hogy az a korábban megtervezett rendben folyik majd le. Kiállt a nagy repertoár megtartása mellett - azzal a kitétellel, hogy körülbelül negyven darab futna egyszerre, de kétéves váltásokban jóval több produkció foroghatna. Az új zeneigazgató hitet tett amellett, hogy lehet a széles közönségnek szóló, de mégis minőségi előadásokat létrehozni. Céljai között említette, hogy a konfliktusokat házon belül szeretné kezelni. Végül arra kérte a jelenlévőket, hogy támogassák céljai megvalósításában.
A gazdasági vezető, Závecz Ferenc elmondta, hogy az Erkel Színház felújítását célzó pályázat terve már a kormány előtt fekszik, és a közbeszerzési pályázat kiírható, amint a kormánydöntés megszületik.
A sorrendben negyedik vezető, a stratégiai igazgató következett: Müller Péter Sziámi. Müller definiálta saját megbízatását, és elmondta: munkájáért semmilyen fizetést nem vesz fel az Operától. Példaként említette, hogy Miskolc városából pár év alatt nemzetközi hírű várost csinált a Bartók+ Fesztivál, és véleménye szerint az Operaház jobb helyzetből indul, mint Miskolc.
Bemutatkozott az új balettigazgató, Keveházi Gábor is. Kifejezte abbéli reményét, hogy a balett-társulat az Operától független lesz végre. - Akkor nem fordulna elő, hogy a harmadik balettbemutató marad el - fogalmazott.
Aradi Mária személyében új művészeti vezetőt is kapott a balett-társulat, ő hollandiai tapasztalatait szeretné kamatoztatni a MÁO-ban.
Beszélt a gazdasági szakember, Kunos József is, majd Hegyi Árpád Jutocsa bemutatta a színház marketinges, értékesítési és kommunikációs igazgatóját, Herczeg Tamást. Az ő feladata a szervezés, a jegyértékesítés és a sajtóval való kapcsolattartás lesz.
Új vezető tervezőt is kapott a színház - a távozott Csikós Attila helyett -, Zeke Edit személyében.
A szakszervezet képviseletében Rotter Oszkár leszögezte: - Ez a társulat világszínvonalon dolgozott, dolgozik ma (kisebb-nagyobb buktatókkal), és ezt szeretnénk csinálni a jövőben is.
A szakszervezeti elnök arra kérte a minisztert, hogy a kormányzat ne elvonásokkal próbálja megoldani az anyagi nehézségeket. A miniszter válaszában megígérte, hogy minden változtatást a szakszervezettel és a közalkalmazotti tanáccsal egyetértésben hajtanak majd végre.
Az új igazgató elődjét, Szinetár Miklóst kérte meg a társulati ülés lezárására, aki beszédében az új vezetéssel szembeni nyitottságra buzdított mindenkit, valamint ő is kiemelte a most is meglévő magas színvonalat: - Ez a társulat zsigerileg tudja, hogy milyen nagyszerű, és ennek így is kell maradnia - mondta. Szót ejtett továbbá a minisztérium által biztosított, egyre csökkenő költségvetésről is, amely a második igazgatósága elején hat és fél milliárd forintot jelentett, most mindössze ötmilliárd körül van.
Az új zeneigazgatóról szólva elmondta: - Kesselyák Gergely tényleg nagyon fiatal, alig hét évvel idősebb, mint amikor én színigazgató lettem.
Az új vezetésnek azt tanácsolta Szinetár Miklós, hogy az itt dolgozókat soha ne tekintsék számnak, létszámnak, és ne vállaljanak kis konfliktusokat, de a nagy konfliktusoktól ne ijedjenek meg.
Szinetár beszédével ért véget az évadnyitó társulati ülés, amely az érdemi kérdéseket (létszámcsökkentés, premierek megtartása/elhagyása) nem feszegette. Mindenesetre az évad a jövő héten elkezdődik - a többit meglátjuk.