Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

Moszkvai csata

2003-12-11 08:08:00 Daróczi Kata

\"Moszkvai Na nem az 1842-es, nem is az 1941-42-es. Ez most zajlik, méghozzá két zenekar között. Az egyik az 1990-ben, bőséges nyugati támogatással alakult Orosz Nemzeti Zenekar (ONZ), a másik a frissen létrehozott Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ). Hogy mi a különbség? Lényegében nem sok.

A szálak Vlagyimir Szpivakovhoz vezetnek. Az ONZ ugyanis úgy döntött, a 2002/2003-as szezon után nem hosszabbítja meg vele a szerződést, s erre az addigi művészeti vezető érthetővé tette kormányzati körökben, hogy továbbra is egy moszkvai zenekar élén kíván állni. (A válás oka egyébként az volt, hogy a zenekar korábbi vezetőjéhez, Mihail Pletnyevhez képest kevésbé volt képes bővíteni a szimfonikus repertoárt, a kiadók pedig nem igazán érdeklődtek már a zenekar iránt.) Szpivakov óhaja teljesült: megalakult a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, méghozzá a kultuszminiszter rendeletére.

Az ötlet állítólag még Putyin elnöknek is tetszett. Szpivakov kezdettől fogva törekedett korábbi zenekara nevének és tagjainak hasonlóságára, olyannyira, hogy csak a kiváltott tiltakozás miatt nem lett Orosz Nemzeti Filharmonikus Zenekar - mely ténylegesen összekeverhetővé tette volna a két együttest. De nem csak a névre, a tagokra is fájt a foga: sikerült annyi privát támogatást felhajtania, hogy a kultuszminisztériumi támogatással és a jegyeladásokkal a havi bér akár az 1500 dollárt is elérheti, s ez az összeg orosz viszonylatban nemcsak nem szokásos, felülmúlhatatlan.

Az ONZ vezetője, Szergej Markov is bátran fizetést emelt, persze nem engedhetett meg magának bármekkora összeget, csak szelektíven hajtottak végre béremelést. Az eredmény: 31 muzsikus pártolt át Szpivakovhoz. (Összességében 64 muzsikust csábított el a jobb moszkvai és szentpétervári zenekaroktól.) Markov viszont optimista, hiszen az átcsábítottak közt csak öt-hat olyan zenész van, akit igazán meg szerettek volna tartani, a többiek már közel állnak a nyugdíjhoz, vagy úgyis távozásra kérték volna őket - most legalább kiváló fiatalokat szerződtethetett helyettük. Csak csatát vesztett, a háborút még nem.

De Szpivakov nem állt meg. Az ONZ a 2003/2004-es évadra több koncertet is tervezett a nemrégiben megnyílt, a Moszkva folyó partján álló Zene Házába. Ám Szpivakov, miután a ház igazgatója lett, szerződést bontott exzenekarával, s az új megegyezés szerint az ONZ két koncerttel kevesebbet tarthat, és a többit is csak rosszabb feltételekkel rendezheti meg. Így a zenekar eladott bérletei semmissé lettek, s bár számosat újra el tudtak adni magasabb árért, bérleteseik jelentős részét elvesztették. Kétséges, hogy bármely fél fenntartaná a szerződést a következő évadokra.

De miért volt szükség még egy zenekarra Moszkvában, ahol már így is vagy negyven működik belőlük, igaz, jó pár nem is ad koncerteket? A választ a kulturális minisztérium szóvivője adta meg: Szpivakov művészi nagysága megérdemel egy zenekart. Markov stílusa amúgy is túlzottan ódivatú.

Most az új zenekar debütált a Zene Házában. A kritikák szerint pontosan olyan átlagosan játszottak, mint 30 másik moszkvai zenekar. Egyesek szerint a terem akusztikájából fakadtak a gondok - pedig még májusban, amikor Valerij Gergijev lépett fel a Mariinszkij zenekarával, nem volt vele semmi baj.

A két zenekar csatáját akár úgy is lehetne értelmezni, mint két út közötti dilemmát: folytatni azt a sajátos utat, amely az oroszokat eddig is jellemezte, vagy a nyugati minta felé venni az irányt? Szpivakov még azt is megkérdőjelezi, hogy egy főként nyugati forrásokból élő zenekar viselheti-e a \"Nemzeti\" nevet. Az új, orosz pénzeken alapuló, zenészeinek jó fizetést nyújtó zenekar létrehozása már maga vívmány, s a Zene Házával karöltve új utat kívánnak követni. Az ONZ azonban most új lendületet kapott, s egyúttal új donort is: bármily meglepő, a kultuszminisztérium támogatást nyújt nekik. Persze nem adják fel függetlenségüket, s azt, hogy jórészt a privát szféra finanszírozza működésüket, a támogatás néhány különleges feladat (országjárás, gyermekprogramok, orosz kortárs zeneszerzők műveinek bemutatása) ellátására szól.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.