Im memoriam Dr. Nikolényi István

Életének 73. évében elhunyt dr. Nikolényi István.

Nikol – mindenki így hívta – nélkül Szeged kulturális, de főleg zenei élete vagy fél évszázadon át elképzelhetetlen volt.

1966-ban már a Délmagyarország című napilapnál dolgozott, a kulturális rovatot vezette egészen 1987-ig. Elsősorban zenekritikái voltak emlékezetesek – és szakmailag nagyon megalapozottak. Legendás volt azon eset, amikor egy tenoristáról leírta, hogy egyes magas hangokat kihagyott – az illető dúlva-fúlva rontott be a szerkesztőségbe, mire Nikol csak elővette a kérdéses opera partitúráját és rábökött azokra a helyekre, ahol az énekes punktírozott.

Bő évtizeden állt a Szeged Szabadtéri Játékok élén, művészeti vezetőként és igazgatóként. Fiatalságom oly sok emlékezetes előadását köszönhetem neki. Hihetetlen „orra” volt ahhoz, hogy még ismeretlen, pályája elején álló énekeseket szerződtessen. Ő hozta el Szegedre az akkor szinte még teljesen ismeretlen Marcello Giordanit Don Carlosnak („Olyan C-je van, hogy nagykabátot lehet rá akasztani” – így Gregor József). De ugyanebben a produkcióban énekelt Igor Morozov és Francesco Ellero d’Artegna is.

Az Ő igazgatása alatt állt utoljára operaszínpadon Szabó Miklós Altoum császár szerepében. Ilosfalvy Róbert Szu-Csong herceget énekelt. A Hunyadi Lászlóban egyszerre két Szilágyi Erzsébet állt a színpadon – Misura Zsuzsa és Gara Máriaként Szilágyi Erzsébet. Többször fellépett nála Mario Malagnini. Gianfranco Cecchele pedig nagyszerű Otello volt (csak zárójelben: akkoriban egy évadban rendszerint két opera került színre – a jelenlegi helyzetet inkább nem ecsetelném). S még hosszan lehetne sorolni a nagysikerű musicalprodukciókat, operettet, egyéb műfajokat is.

Egy cikluson keresztül egyidőben töltötte be a Szabadtéri és a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói posztját is.

Volt a Csongrád Megyei Hírlap, a Délvilág című napilap, majd a Reggeli Délvilág, a Szegedi Napló, végül a Páholy c. kulturális folyóirat főszerkesztője is. A nevéhez több kötet fűződik, közülük is kiemelkedik a Szabadtéri történetéről szóló két kiadvány. Alapmű.

Energiája kimeríthetetlennek tűnt, ő volt talán Szeged kulturális életének utolsó uomo universaléja.

R.I.P.