Hogyan nem emlékezünk Sztálinra?

Sztálin halálának ötvenedik évfordulójára, március 5-re Sztálin koncert címmel hangversenyt hirdetett a Nyílt Társadalom Archívum a Pesti Vigadóba. Az intézmény igazgatójának döntése alapján az esemény elmarad. Az Archívum igazgatója betiltást sejt a dologban, a Vigadó vezetője elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen címen rendezzenek bármit is az épületben. Mindezek hátterére volt kíváncsi a Café Momus

A Sztálin koncert célja – mint azt Rév István, a Nyílt Társadalom Archívum igazgatója a Café Momusnak elmondta – az lett volna, hogy az évforduló apropóján felelevenítsenek egy, Magyarország történetében is fájó korszakot, és zenei dokumentumok segítségével illusztrálják annak “hangulatát”. Az ötlet egyébként Leon Botsteintől, az American Symphonic Orchestra zenei igazgatójától származott – ő vezényelte volna a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekart és a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot. Rév István Botstein politikai pártatlanságának alátámasztására elmondta, hogy a művész néhány évvel ezelőtt ugyancsak a totalitárius hatalom és a kultúra egymásra hatását szemléltető koncertet vezényelt: Szentpétervárott, a Kirov Opera előadásban Orff Carmina Buranája hangzott el, amelyet a zeneszerző Hitler tiszteletére komponált.

Csonka András, a Pesti Vigadó igazgatója személy szerint elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen címen bárhol koncertet vagy bármilyen más eseményt rendezzenek Magyarországon. Mint a Café Momusnak elmondta, ha Hitler koncertet próbálna valaki szervezni, komoly botrányt váltana ki. A két diktátor között pedig, fogalmaz, nincs különbség.

A koncert felmondásának körülményeiről erősen megoszlik a két fél véleménye. Csonka András állítja, hogy a hangverseny időpontja úgynevezett “ceruzás” foglalás volt. Az intézmény – tekintettel a közelgő Tavaszi Fesztiválra – márciusra ütemezte be a koncertterem szellőzőrendszerének felújítását. Mivel a két esemény időben ütötte egymást, ő, személyesen mérlegelt, és döntött az esemény lefújásáról. Rév István másként emlékszik. Szerinte Csonka az első alkalommal arra hivatkozott, hogy a kuratórium döntött a koncert lemondásáról, később a Műemlékvédelmi Felügyelőség felújítási terveire hivatkozott, a szerdai megbeszélésen pedig már technikai problémákat jelentett be.

Csonka András – tájékoztatása szerint – javasolta, hogy a koncertet ne mondják le végleg, csak halasszák későbbre. Ennek azonban – mint ő maga informált – ára lett volna: a műsor címének megváltoztatása, és más – például a hitleri diktatúrát felidéző – darabok felvétele a programba. Az Archívum ettől elzárkózott. Csonka elmondta, nem a Vigadó az első intézmény, amely elutasította ezt a hangversenyt, tudomása szerint már a Zeneakadémia és az Olasz Kultúrintézet is elzárkózott. Rév István ezt megerősítette azzal a kiegészítéssel, hogy ebből is látszik, nem érdemes próbálkozni. Hozzátette: nem is fognak tovább, mert nem kívánják, hogy koncertjük egy Sztálin melletti demonstrációnak tűnjön.

A történet pikantériája, hogy – mint arról a Café Momus is hírt adott – a napokban New Yorkban, a Carnegie Hallban Vladimir Ashkenazy csaknem ugyanezt a programot vezényli. Rév István szerint ez is azt bizonyítja, hogy itthon még mindig nem lehet bizonyos történelmi korszakokról nyíltan beszélni. A Café Momus ellenvetésére, hogy más New Yorkban ilyen koncertet rendezni, mint Magyarországon, ahol a sztálinizmus sokak számára fájó emlék, az igazgató azt felelte, hogy a Szovjetunióból 1963-ban disszidáló Ashkenazy ugyanúgy szenvedett attól a rendszertől, most mégsem okoz számára problémát az események felelvenítése.

A műsorban a következő művek hangzottak volna el:

Prokofjev: Zdravica (Op. 85.) – 1939-ben mutatták be. Sztálin halála után új szöveget kapott, Kantáta népi szövegekre címmel élt tovább.
Hacsaturján: Sztálin óda (Op. 41.) – 1938. november 29-én mutatták be. Az orosz-grúz-örmény népzenei hagyományból táplálkozik.
Sosztakovics: X. Szimfónia (Op. 93.) – Néhány hónappal Sztálin halála után íródott. Négy tételből áll: moderato – allegro – allegretto – andante.