Fehér holló - nő egy zenekar élén

Júliusban Marin Alsopot nevezték ki a Baltimore-i Szimfonikusok új zeneigazgatójává. A 48 éves karmester korábban már számos híres nagyzenekart vezényelt, egyebek mellett a New Yorki Filharmonikusokat, a Tokiói Filharmonikusokat vagy a Berlini Szimfonikus Zenekart. Több mint 30 előadását rögzítették, legutóbb a Naxosnál jelent meg egy Brahms-szimfóniákat tartalmazó lemeze, melyen a Londoni Filharmonikusokat dirigálja. A Gramophone magazin 2003-ban az év művészévé választotta.

Május végén, mikor megvált a Colorado Szimfonikus Zenekartól, a Denver Post Az égig vagy az üvegplafonig? címmel közölt róla cikket, melyben a karmester jövőjét találgatva megemlítették, hogy épp megüresedik néhány állás, többek között a Chicagóiaknál és a Washingtoniaknál is. Alsop korábban volt már finalista Indianapolisban és Atlantában is, de végül mégsem őt választották. A Gramophone magazin kiadója azt mondta: az a nagy előnye, hogy olyan sok helyen vezényelt már, sok felvétele van, és \"igazi progresszív karmester\".

De egy másik zenei vezető kimondta azt is, hogy mi lehet a hátránya: a neme. Kisebb helyi szimfonikus zenekarokat már gyakran vezényelnek nők, de az élvonalba még nem törtek be. (2006-ban például Alsop lesz a második nő, aki vezényli a Holland Királyi Zenekart.)

Júliusban aztán megtört a jég: Alsopot megválasztották, kinevezték Baltimore-ban, és ezzel ő lett az első nő, aki \"nagy\" amerikai zenekart vezet.

Kinevezésével kapcsolatban a Washington Post felidézte, hogy korábban is voltak női karmesterek: Antonia Brico már 1930-ban vezényelte egy koncerten a Berlini Filharmonikusokat, és legendásak voltak Nadia Boulanger fellépései is a század közepén a New York-i Filharmonikusokkal. Mostanában Anne Manson és JoAnn Falletta vendégkarmesterkedik jó helyeken, és mindketten közepes méretű zenekarok zenei igazgatói. De olyan jelentős zenekart, mint a Baltimore-i Szimfonikusok, még nem vezetett nő.

T. J. Medrek azt írta egy, a Daytona Beach News-Journalben megjelent hangversenykritikájában, hogy \"… a Peabody Auditoriumban Alsop megmutatta, miért tekintheti magát szerencsésnek az a zenekar, amelyet ő vezet. A baltimore-iaknak ott kellett volna lenniük.\" Az utóbbi megjegyzés annak szól, hogy bár Alsop kinevezésének fogadtatása összességében pozitív volt, a zenekar több tagja is ellenezte a döntést.

Igaz, Alsop már hozzászokhatott az akadályokhoz. A hegedűtanára rögtön közölte vele, hogy a nők nem vezényelnek, és kész. Aztán mindenhol, ahol tanult, ő volt az egyetlen nő. Később saját zenekarokat kellett alapítania, mert másképpen nem lett volna hol vezényelnie. Leonard Bernstein azonban felfigyelt rá, és Alsop végre lehetőségekhez jutott. De tudja, hogy majdnem egyedül van: azt mondja, az egyenlő esélyekhez még többgenerációnyi időre van szükség.

Anthony Tommasini azt írja a New York Times-ban, hogy ő drukkolt Alsopnak, mert kiváló muzsikus, dinamikus, egyéni elképzelései vannak, és pompásan elegyíti a régi zenét az újjal: élő szerzők műveit is ismeri, és szívesen játssza.

Alsop kinevezésével szinte egy időben Európában is fontos poszton történt \"nemváltás\": Pamela Rosenberg, a San Franciscói Opera eddigi igazgatója lett a Berlini Filharmonikusok adminisztratív igazgatója. Õ is első nő ebben a pozícióban.

Évekkel ezelőtt egy nőismerősöm, aki karvezetést tanult a Zeneakadémián, elmondta, hogy gyerekkora óta arról álmodott, hogy karmester lesz. Az akadémia dékánja viszont kijelentette, hogy erre a szakra nem vesznek fel nőket - ezért ment karvezetést tanulni.
Marin Alsop, amikor egy újságíró arról kérdezte, hogy mit tanácsol a fiataloknak, ezt válaszolta: \"A legjobb tanács, amit adhatok, az, hogy ha valamit igazán és szenvedélyesen szeretnek csinálni, soha ne adják fel. És ha bezárják előttük az ajtót, akkor nézzék meg jól azt a házat oldalról is, és másszanak be az ablakon!\"
S más nyilatkozataiban is azt sugallja: ne feledjük el, hogy vannak, akiket igazságtalanul elgáncsolnak, hogy abszurd az a világ, amelyben egy nőt azért nem hagynak vezényelni, mert nő, de a legfontosabb, hogy tegyük, ami nekünk fontos - ha jó sok nő bemászik az ablakon, belülről is kinyithatják azt az ajtót.