Christa Ludwig élt, él és élni fog

Megint kidőlt egy hatalmas tölgy az Aranykor Erdejében, 94. életévében elhunyt Christa Ludwig.

Makulátlan tisztaságú, hosszú és kiegyensúlyozott életpálya volt mögötte.

Annak a bizonyos nagy generációnak volt a tagja, akik a II. világháború után kerültek be a zene nagy körforgásába. Ludwig veszélyesen korán, mindössze 18 évesen debütált operaszínpadon, Orlovskyt énekelt Frankfurtban 1946-ban. De esetében a korai kezdés nem volt megalapozatlan, hiszen operai szülők egyetlen gyermeke volt, kontraalt édesanyja gondozta hangképzését gyakorlatilag egész életében.

1955-től a Bécsi Staatsoper énekesnője, gyakorlatilag minden fontos szerepet elénekelt. Aranykor volt. Már az első évben megkapta Octaviant, ott énekelte utolsó színházi előadását, az Elektra Klytemnestráját 1994-ben. A két Richard Strauss-dalmű között pedig az egész világirodalmat. Bejárta az egész világot, mindenütt szerették. Minden jelentős helyen fellépett. Bachtól a kortársakig mindent énekelt, időskori interjúiban némi öniróniával vallott egynémely produkciójáról. Olyan is előfordult, amit utólag tévedésnek, vagy fiaskónak nevezett.

Utolsó színpadi fellépése után még egy évtizedig járta a világot dalestjeivel, e minőségében 2003-ban köszönt el, szintén Bécsben.

Karrierjének kibontakozása szerencsésen egybeesett a hanglemez-kiadók felfutásával, a ma is etalonnak számító felvételek készítésével. Christa Ludwig egyike volt a legfoglalkoztatottabb énekeseknek. Azon kevesek egyike volt, akihez Klemperer, Karajan, Böhm, Bernstein és Solti egyaránt ragaszkodott, és egyformán rajongtak érte. Mi magyarok A kékszakállú herceg vára híres felvételét köszönhetjük neki (Kertész Istvánnal).

A primadonna allűrök elkerülték, énekes faksznijairól sosem tudtunk, még fájdalmas válását (Walter Berrytől) is a színfalak mögött tudták rendezni.

Budapest négy teli Erkel Színháznyi csodálatos dalestet kapott tőle (1969-ben, ’70-ben, ’75-ben és '84-ben), mindannyiszor szigorú és arisztokratikus Erik Werba zongorakíséretével. A német dalirodalom volt az igazi specialitása, azt kaptuk mi is: Schubert, Schumann, Wolf, Brahms, Mahler, Pfitzner és R. Strauss kamarazenéjét.

Mérték volt. Felvételei legnagyobb része etalon a későbbi nemzedék részére.

Nemcsak nagyszerű énekes, de végtelen okos nő is volt, aki amellett, hogy páratlan színpadi emócióval rendelkezett, ésszel is irányította a pályáját. Interjúi ritka közhelymentesek, minden sorából a higgadt tapasztalat szólt. Szinte párját ritkító módon ismerte az énekhang mikéntjét és egzakt módon tudott beszélni róla. Irigylésre méltóan derűs és boldog időskor adatott neki. Az utolsó pillanatig aktív maradt, az idei nyárra még énekkurzust tervezett Salzburgba.

Ameddig csak énekhang szól a Földön, emlékezni fogunk Christa Ludwigra, hiszen élete és életműve itt marad velünk.