A III. Magyar Karvezetői Konferencia Kiáltványa az iskolai ének-zenetanítás javításáért

MAGYAR KÓRUSOK ÉS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE
ASSOCIATION OF HUNGARIAN CHOIRS AND ORCHESTRAS

1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Pf: 345 H-1370
Tel.+Fax: 201-7897, 225-3713, 225-3714 - E-mail: kota@kota.hu

Magyar zene Európában a XXI. század kezdetén

A III. Magyar Karvezetői Konferencia Kiáltványa az iskolai ének-zenetanítás javításáért
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest, 2004. március 6.

\"Európában a zenetanítás ősidők óta fontos része volt a nevelésnek. A zenét érteni és tanulni kell!\" / Nicolaus Harnoncourt/

Minden muzsikus és zenetanár aggódva figyeli a magyar zene helyzetének romlását. Az elmúlt években minden felelős magyar alkotó és tudós felemelte szavát a művészeti nevelés rohamos helyzetvesztése ellen, fölhívta a figyelmet: a XXI. század elejére elveszítjük a magyar kultúra sok olyan értékét, amely képes megtartani az ifjúságot, felemelni az embert, jövőbe vezetni a nemzetet.

Igazolt tény, hogy a rendszeres zenei foglalkozás jótékony hatással van a gyerekek más területeken nyújtott teljesítményére. A művészi élmény az ép lelkű ember nélkülözhetetlen tápláléka, mindennapi kenyere. Ilyen élményeket szolgál a jó iskolai nevelés, melynek Kodály Zoltán nevéhez kapcsolt hazai eredményességét évtizedek sikeres gyakorlata igazolta, s ezen alapszik a magyar zeneművészet - kiemelkedő művészeink, együtteseink - nemzetközi elismertsége is.

\"A kórusban pirosan lüktet a muzsika vére, amely a hajszálerek útjain a szervezet legtávolabbi zugaiba, az ország minden tájára eljuttatja a legnemesebb művészet élményét.\" /Harmat Artúr/

A zeneoktatás ismert sikereihez jelentős mértékben járult hozzá az iskolai kórusok működése. A karéneklés a zenélés öröme mellett a közösségépítés élményével is megajándékozza a benne résztvevőket. Ám a zenei műveltség nem csak esztétikai vagy közösségi érték, hanem gazdaságépítő tényező is. A kiegyensúlyozott ember termékenyebb, találékonyabb, eredményesebben dolgozik. A művészeti nevelés hosszú távú áldásos hatása azonban csak akkor érvényesül, ha annak színvonalát a tanárképzés megalapozza, föltételeit, pedig az Oktatási Törvény biztosítja.

A magyar iskolai oktatás nehéz történelmi korokban is megőrizte hagyományosan magas szakmai színvonalát. Az utóbbi évtizedek sorvasztó folyamatainak azonban komoly kárát látta az óvónő-, a tanító- és a tanárképzés, ezáltal a közoktatás is. Mérhető a színvonal súlyos csökkenése. A módosított Oktatási Törvény előszava és néhány paragrafusa ma is megemlíti az óhajtott célt, a cselekvő és sikeres ember nevelését, minden fiatal jogát az általános műveltség megszerzéséhez, - ám a törvények belső logikája ez ellen hat. Nincs esélyegyenlőség gyermekeink számára, mert nem kapják meg a lehetőséget a valódi értékek között biztosan tájékozódó harmonikus személyiség kibontakozásához! Nincs valódi szándék, nincs keret, idő és eszköz sem az egyetemes és nemzeti értékek, sem az új törekvések megismertetéséhez!

\"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.\" /Kodály Zoltán/

Magyarország sorsfordító döntése volt az Európai Unióba való belépés. Ez a közösség nem azt várja tőlünk, hogy föloldódjunk benne, hanem azt, hogy saját, összetéveszthetetlenül magyar értékeinkkel gazdagítsuk. Az európai nemzetek közösségének tagjaként még kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy nemzeti alaptantervünkben említetlenül hagyjuk a magyar zene egyik legjelesebb értékét, a kodályi koncepciót. Nemzetközi szégyen lenne, ha a világra szólóan sikeres magyar zenei nevelési koncepciót itthon engednénk elsorvadni, hogy azután annak eredményességét más országokban tanulmányozzuk! Hinnünk kell tehát elődeink bölcs tanításában: saját hagyományaink tisztelete és a megújulásra való fogékonyság nélkül nem lehetünk egyenlők Európa népeivel. A nemzet nevelőinek, a kultúra közvetítőinek és a politika vezetőinek kötelessége és felelőssége, hogy reménytelivé tegyék fiataljaink számára az európai közös jövő gondolatát!

Kollár Éva
tanszékvezető egyetemi tanár
a KÓTA elnöke

A III. Magyar Karvezető Konferecia Kiáltványa az iskolai ének-zenetanítás javításáért
2004. március 6-án

Melléklet

Tennivalók a magyar iskolai ének-zenetanítás javításáért

1 - Legkésőbb 10 éves kortól a gyerekeket szakképzett énektanár tanítsa az iskolákban! Adjunk egyenlő esélyt gyermekeinknek a műveltség elsajátításához, teremtsünk értő közönséget hangversenyeinkhez! Teremtsük meg a feltételeket ahhoz, hogy a zene mindenkié legyen!

2 - Legyen törvényi keret a nagy múltú ének-zenetagozatos iskolákban az emelt szintű oktatás biztosítására. Biztosítsuk az utánpótlást hagyományosan kiváló művészképzésünknek!

3 - Legyen jelen a kórus minden iskolában. Muzsikája gazdagítsa az iskola és az éneklő gyermekek kultúráját. Működését segítse megfelelő órarend, eredményeire lehessen büszke az igazgató, a nevelői testület és a diákság.

4 - Minden általános iskolában legyen heti két óra az ének-zene tárgy oktatásához, hogy felszámolhassuk a zenei műveletlenséget és írástudatlanságot. Az Oktatási Törvény rögzítse a kötelező óraszámot, és ugyanígy a művészeti nevelés egyéb tárgyai számára is. Ne legyen ez kitéve a választható sáv fölötti helyi vitáknak.

5 - Teremtsünk lehetőséget arra, hogy az együttmuzsikálás, zenei alkotás, művészi megjelenés rangot jelentsen az iskolák életében.

6 - Biztosítsunk keretet és eszközt ahhoz, hogy az ének-zenetanítás tananyaga lépést tarthasson az új zenei kezdeményezésekkel, értékmutató szerepével eligazítsa az ifjúságot a hagyományos-klasszikus művészi alkotás, a kortárs művészi törekvések és a rangos használati zene területén. Ezáltal adjunk lehetőséget a fiataloknak, hogy műveltség alapján születő, önálló ítéletalkotásukkal áthidalják az előadóművészet, és a közönség között növekvő szakadékot.

7 - Az óvó- és tanítóképzés szakmai színvonalának emelésével javítsuk a kisgyermekek zenei nevelésének hatékonyságát. (Magasabb felvételi követelményszint és emelt zenei óraszám a képzésben.)

8 - Állítsuk meg a tanárképzés sorvadását. Adjunk hosszútávon vonzó, értékes pályaképet a fiatal zenetanároknak, hogy értelmes és sikeres munka reményében válasszák hivatásukat.

9 - Állítsuk vissza az oktatás szakmai felügyeletét. Minden tanárnak és tanítónak, gyakran az iskoláknak is szüksége van szakmai tanácsadásra.

10 - Teremtsük meg a zenetanítás megfelelő képviseletét az Oktatási Minisztériumban, hogy a különböző oktatási területeket átfogó hivatali előadók folyamatos szakmai kapcsolatban legyenek az intézményekkel.

Budapest, 2004. március 6-án

Kollár Éva