Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

A boldog Idő fogságában – Elhunyt Déry Gabriella

2014-03-10 20:27:42 - zéta -

Déry Gabriella Megállította volna legszívesebben az Időt, ott maradt volna a boldog aranykorban. A legutolsó magyar drámai szoprán, Déry Gabriella hétfő reggelre virradóra itt hagyott bennünket. Álmában érte a halál. Utolsó estéjén az Operettszínházban járt, a Cirkuszhercegnő ment. Visszatért nosztalgiázni kicsit, hiszen – bár ritkán vallotta be – ott kezdett, az énekkarban fertőzte meg ez a gyönyörű szakma.

Még épp elcsíphettem főszerepekben. Desdemonaként, Toscaként, Santuzzaként, A trubadúr és A végzet hatalma Leonórájaként és Turandotként ünnepelhettem. Diadal volt vele minden este, a szenvedélyek keresztüzében égve, olyan erőbedobással, mintha az utolsó estéje lenne. Utána még jött egy sor karakterszerep: Szarka néni, Gertrudis, Herodiás. Majdnem hetvenéves koráig a színpadon maradt, soha egy sikerületlen hangot nem hallottam tőle. „A lábam tönkrement, de a torkomat megkíméltem.” – mondta. Végül is csak ezért hagyta abba.

Amikor interjút kértem tőle, valami akut egészségügyi problémája volt, kérte, hívjam inkább két hét múlva. Akkor újabb haladékot kért, meg újabbat és még újabbat. Én meg hívogattam eltökélten, de valami mindig közbejött. Már azt hittem, sosem áll kötélnek, de sosem mondott végleg nemet. Volt olyan is, hogy Ő hívott fel valamely problémájával. Ezeken az alkalmakon szinte mindig jókat beszélgettünk, néha bizony el-elpityeredett. Ma már tudom, hogy tesztelt. Majd jó félesztendőnyi kitartó kísérletezés után egyszer – meg is lepődtem rajta – nem kért több haladékot, s nem is mondta le a nagy sokára kicsikart randevút.

Ekkorra már mindent tudott rólam és a Momusról is, hiszen mint kiderült, rendszeres és kaján olvasónk. Volt véleménye, s nem is rejtegette nagyon. Az interjún, még le sem ülhettem, az első dolga volt eltetetni velem a magnót és a fényképezőgépet. „Nem gondolja, hogy ezeket használja, amikor én sírni fogok…” És tényleg, végigsírdogálta az együtt töltött órákat, én meg körmölhettem szakadatlan. De közben mesélt szeretett kollégáiról és kolléganőiről hol lelkesen és szárnyalva, hol meg szomorúan és könnyeket törölgetve. A szépségről és a boldogságról, amit ez az áldott és átkozott pálya nyújtott neki. Mesélt az aranykorról, aminek oly sokáig részese lehetett.

Megállította volna legszívesebben az Időt, ott maradt volna a boldog aranykorban. A legutolsó magyar drámai szoprán, Déry Gabriella hétfő reggelre virradóra itt hagyott bennünket. Kicsit cselezett az évszámaival, most már tudjuk, a 85. évében járt, de valójában valahol harminc és negyven közti örökifjú maradt. Ott, a boldog Idő fogságában.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.