Király Csaba

Király Csaba az egyik legsokoldalúbb és legtöbbet vállaló művészünk. Orgonistaként és zongoristaként egyformán hírnevet és rangot vívott ki magának. Mindkét hangszeren sokat koncertezik, átiratokat készít, improvizál és tanít a Zeneakadémián. Miközben még tart Bach összes orgonaművét bemutató koncert-sorozata a Deák téri evangélikus templomban, június 5-én újabb, példátlanul nagyszabású vállalkozásba fog. Ennek ürügyén, de nem csupán erről beszélgettünk.

Café Momus: Hogyan kezdődött?

Király Csaba: A szüleim azt észrevették, hogy gyermekként a cseresznyefa tetején énekelve, egy dalt többféle hangnemben is próbálgatok. Szül?városomban Komlón beírattak a zeneiskolába, ahol Apagyi Máriától tanultam - nem csak zongorázni. Az ? kreativitást és improvizációt fejleszt? pedagógiai munkája országszerte híres. A bemutató tanításokra engem is sokfelé elvitt, így nem csak zenélni tanultam t?le, hanem bizonyos fokú fellépési rutint is szereztem. Ma is gyakran visszajárok hozzá Pécsre. A középiskolát általános gimnáziumban kezdtem, de az utolsó két évben Halmágyi Katalin növendéke voltam a Budapesti Bartók Béla Zenem?vészeti Szakközépiskolában, majd ezután kerültem a Zeneakadémiára.

C.M. Komlón, majd a konzervatóriumban zongorázni tanultál és az Akadémiára is a zongora tanszakra felvételiztél. Az orgona ekkor még nem merült föl benned?

K.Cs. Dehogynem. Szüleim elvittek Palotabozsokra, Tihanyba és Tokajba, ahol Lantos István orgonakoncertet adott. Azt hiszem az orgona iránti érdekl?désem innen datálható. Az egyik koncert után az is eld?lt, hogy Lantos István fog tanítani. Ez minden ellenszolgáltatás nélkül 5 évig tartott. Id?nként az akadémián, máskor a Mátyás templomban adott órákat - ahol éppen lehetett. Így néhány jó orgonát is megismerhettem. Nagyon fárasztó öt év volt, apuéknak hetente-kéthetente kellett Komlóról felhozniuk a kis piros tetej? trabanttal. Azután a Zeneakadémiai "bázissal" már könnyebb volt. Ott aztán Kocsis Zoltántól négy évig, majd Falvai Sándortól további 2 évig tanulhattam.

C.M. Olyat már láttunk, hogy egy közepes zongoristából a könnyebb pályában reménykedve orgonista, vagy csembalista lesz, te viszont zongoristaként is felt?n?en jól indultál.

K.Cs. Tényleg sok mindent sikerült elérni. Kezdve a Komlói Beethoven versenyt?l egészen a New Orleans-i nemzetközi versenyig.

C.M. Közben egy állomásként itthon a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyén is nyertél 1985-ben.

K.Cs. Valóban az volt az "ugródeszka" a nemzetközi versenyekhez, hiszen a korábbi els? díjaim (például az imént említett komlói, aztán Nyíregyháza, Békéstarhos, Középiskolák versenye stb.) korosztályos versenyek voltak, de a szintén megnyert Dohnányi-versenyt is f?iskolásoknak írták ki. A Rádió zongoraversenyén viszont már 35 év volt a fels? korhatár, míg kés?bb Cagliariban, valamint New Orleansban korhatár nélkül indulók között sikerült gy?zni. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy nem a sikertelenség vitt rá az orgonálásra. Egyébként pedig - sokan nem tudják - már a Zeneakadémiát is korábban végeztem el orgona tanszakon, mint zongorán. Másodikos zongorista voltam az Akadémián, amikor orgonára rögtön másodikba vettek fel. Gergely Ferencnél tanulhattam 4 évig, akinek emberi és szakmai alázata rendkívüli mértékben hatott rám. Orgonán 1989-ben, míg zongorán 90-ben diplomáztam.

C.M. Ilyen nemzetközi sikerek után már nem szokás újabb versenyeken indulni, hacsak nem jelent?s koncertfelkérések reményében.

K.Cs. Idén már 36 éves múltam. Tényleg nincs értelme tovább versenyezni, koncertem pedig így is igen sok van. Tavaly zongorán-orgonán vegyesen több, mint 60 fellépésem volt. Ez olyan sok, hogy szinte nem is emlékszem mindegyikre. Gondolataimat, a memóriámat különben is inkább a jelenlegi és eljövend? feladatok kötik le. Azért mégis szeretném megemlíteni Bach összes orgonam?vét felölel? koncert-sorozatomat Dunaharasztiban, igaz ugyanezt a sorozatot a Fúga m?vészetével kiegészítve a Deák téri evangélikus templomban is eljátszom. A sorozat utolsó koncertje 2002 június 3-án lesz.

C.M. Ha már ennél a grandiózus sorozatnál tartunk - Egy-egy hangverseny anyagát milyen elvek szerint válogattad?

K.Cs. Valóban nem könny? a közel 300 m?vet, több mint 20 óra zenét egyes hangversenyekre szétbontani. Dunaharasztiban csak a közönség szempontjai határozták meg a m?sort, azaz a darabok karaktere szerint próbáltam kell?en változatos m?sort összeállítani. A Deák téren valamivel "szakmaibb" a szerkesztés. Egy-egy koncertet szánok az Orgelbüchlein, a Klavierübung és a Fúga m?vészete anyagának, a korálok pedig az egyházi évnek megfelel? sorrendben hangzanak el, tehát az április 29-i koncerten húsvéti korálokat játszottam. Teljesen következetesen ezt az elképzelést sem lehet érvényesíteni, például az egy alkalommal el?adandó Orgelbüchlein különböz? egyházi ünnepekkel kapcsolatos darabokat is tartalmaz, de ahol lehet?ség volt rá, ott ehhez tartottam magam. Természetesen a koncert elején és végén egy-egy nagyobb m?vet játszom. A sorozat megtervezése után segítségemre volt Zászkaliczky Tamás is, aki tanácsokat adott, majd az egész m?sortervet lektorálta.

C.M. Az orgonákat mindig a helyi lehetőségeknek, igényeknek, akusztikai viszonyoknak alárendelve építették, ráadásul legtöbbször az éppen akkori divat szerint. Nincs is két egyforma hangszer. Lehotka Gábor azt mondta, hogy a kritikusnak az orgonista teljesítményét mindig a hangszer minőségének és állapotának figyelembevételével kell minősítenie.

K.Cs. A hangszer szerepe valóban nagyon fontos, de szerintem, ha az orgonának nincs alapvetően durva hibája, akkor a művész szerepe még mindig meghatározóbb az adott hangszernél.

C.M. Itt mégis egészen másféle lehetőségeid vannak a zenei kifejezésre, mint a zongoránál. Nem okoz gondot számodra a mégiscsak alapvetően eltérő játékmód?

K.Cs. Nem vettem észre, már mindkettő véremmé vált. Az embernek kialakul egy billentéskultúrája, eszköztára, és aztán ezeket igyekszik a mű illetve a maga igényei, valamint a hangszer lehetőségei szerint alkalmazni. Gyakran előfordul, hogy két orgona között - játékmód szempontjából - nagyobb a különbség, mint a zongora és az orgona között általában. Ha egyáltalán befolyásol a hangszerek közötti nagy eltérés, akkor inkább segít. Sokféle hangszeren sokféle billentésmód szükséges, és ez így szerzett gyakorlat és sokoldalúság zongorán, orgonán egyaránt hasznos.

C.M. A hangversenyzongora szinte szabványos hangszerré vált, viszont az orgonák között vannak elektromos, elektropneumatikus traktúrájú nagyorgonák és a maiak között újra divatba jött mechanikus hangszerek. Válogathatsz-e, és melyiken játszol szívesebben?

K.Cs. Ezt csak a választott műsor határozza meg. Romantikus orgonaműveket is szívesen játszom, és ezeket értelemszerűen jobb nagy hangszeren előadni. Időnként persze kompromisszumot kell kötni. A Dunaharaszti templom kicsi kétmanuálos orgonája sem kifejezetten alkalmas nagyobb Bach művek előadására, úgy érzem mégsem döntöttem rosszul, hogy elvállaltam. A Deák téri evangélikus templom kiváló mechanikus traktúrájú hangszere, valamint maga az akusztika is igen kedvező feltételeket nyújt. Igyekszem kihasználni, de nekem nem az a feladatom, hogy válogassak a hangszerek között, hanem az, hogy rendelkezésre állókból hozzam ki a legtöbbet.

C.M. Készül-e a koncerteken felvétel?

K.Cs. Készül, sőt talán meg is jelenik. Nem könnyű további időpontokat biztosítani a felvételekhez, márpedig utólag mindenképpen ki kell egészíteni és javítani ezeket a koncertfelvételeket. Egy templomban a koncertteremben szokásosnál is nagyabb az alapzaj.
Több a köhögés, mozgás, és sajnos itt a Deák téren még az időnként alattunk elhaladó metró zaja is behallatszik a felvételbe. Majd meglátjuk. Lehet hogy jövőre elkészülünk a pótlásokkal, de az is lehet, hogy csak egy válogatás fog megjelenni az itt elhangzottakból.

C.M.Magyar előadótól még nem jelent meg Bach összkiadás, de külföldről többet is ismerünk. Hirtelen Ton Koopman felvétele jut eszembe, de a tradicionális előadói stílus képviselői is jelen vannak. Te hová sorolod magad?

K.Cs. Legszívesebben sehová. Megpróbálok rájönni, mit írt le a szerző, ahhoz hozzáteszem a magam elképzeléseit, de igyekszem megismerni a tradíciókat is. Az újkori szélsőséges tempók, ritmikai megoldások nem vonzanak, igaz, nem is taszítanak. A megfelelő stílust a koncerten kell megtalálni, mert az előzetesen felállított teóriáknál sokkal fontosabb a pillanat. Hogyan lehet a művet most és itt jól megszólaltatni. A tempókra és az artikulációra pedig az akusztika is különösen nagy hatással van. Ahol 6-8 másodpercig tart a lecsengés, lehetetlen és fölösleges is egy ritmikus triószonátát nagy tempóban játszani. A Liszt Koronázási mise tételeinek zöme eleve lassú, maestoso, és nem csak az alkalom ünnepélyessége miatt. A Mátyás templomban már játszottam ezt a művet saját orgonaszóló-átiratomban. Az ilyen nagyszabású akusztikus térben kiválóan alkalmas ez a darab. Azt hiszem ezek az alapelvek fontosabbak a korhű kontra hagyományos vitáknál.

C.M. Azt tudtuk, hogy átiratokat készítesz, improvizálni pedig már Apagyi Máriánál tanultál. Ezt a felkészültséget, ha a zongoristától és más hangszeresektől nem is, de egy orgonistától elvárják.

K.Cs. A jelenleg futó Bach sorozaton természetesen nem, de egyébként az orgonás hangversenyeim többségén valóban szoktam improvizálni.

C.M. Az improvizációkat le szoktad-e írni utólag? Lehet, hogy a két hangszer mellett megérint a zeneszerzés is?

K.Cs. Soha nem írom le őket. Igaz, hogy még a komlói zeneiskolában írogattam zenét, de ezek - ha nem is jelentéktelenek - mégis gyermekkori próbálkozások voltak. A zeneszerzésre már nem marad energiám. Jó lenne vele foglalkozni, érzem a hiányát. Azonban mostanában inkább az köt le, hogy hogyan tudom az erőimet jobban beosztani, a fontosabb feladatokra koncentrálni.

Érdekes koncerteknek ígérkeznek például a "Király Zenei Napok", ahol Király Dávid Zsolt Pinokkió c. 3 felvonásos balettszimfóniájának kétzongorás, hangversenyszerű ősbemutatója lesz a Zeneakadémia Nagytermében június 1-én, amiben jómagam mint az egyik zongorista fogok közreműködni. Nagyon nagy jelentőségű feladatom utána, június 5-én kezdődik, ugyanis a Szózat és a Himnusz feldolgozásával akkor kezdem eljátszani Liszt összes zongoraművét a Zeneakadémián. Az első 11 koncert dátumai és műsorai már ismeretesek 2002 novemberéig (részletes műsort lásd: http://www.lisztmuseum.hu/), de az egész vége még nagyon távol van. Körülbelül 80 koncertről van szó. Három helyszínen, a Zeneakadémia Nagy- és Kistermében, valamint a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc kamaratermében. El kell mondanom, hogy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum igazgatónője - Eckhardt Mária - nagyrészt segítségemre volt és lesz is a jövőben a további műsorok összeállításánál.

Ilyen vállalkozás Magyarországon még nem volt. Külföldön már többen eljátszották ezt a sorozatot, pl. Leslie Howard. Ez 110-120 órányi zene, azaz 95 CD! A koncertekről a Magyar Rádió készít felvételt.

C.M. A szólóműveken kívül ezeken a koncerteken eljátszod a zongoraversenyeket is?

K.Cs. Igen hogyne, sőt a sorozat végén újabb tengernyi koncert veszi kezdetét a kétzongorás és négykezes művek eljátszásával. Még nem tudom, hogy ezekben kik lesznek a partnereim. De ez még valóban nagyon távol van. Elképzelésem szerint az egész szólóműveket bemutató koncertsorozat 2011-ben Liszt születésének 200-dik évfordulóján ér majd véget - a h-moll szonátával. A négykezes és kétzongorás liszti irodalom csak ezután következne.

C.M. Ezekből sok művet már játszottál korábban is.

K.Cs. Igen, talán éppen Liszt művekből a legnagyobb a zongora repertoárom, de sok lesz az új is. Ezeket az előadásokkal párhuzamosan, közben kell tanulnom. Folyamatosan és egyenletes színvonalon megszólaltatni ezeket a műveket, nem ígérkezik könnyű feladatnak, de bátran nézek szembe a kihívással. Ezzel együtt úgy érzem, nem tehetek mást. Ez a sorsom, éppúgy, hogy magyar vagyok. Bele kellett vágnom.

Király Csaba (angol nyelvű) honlapja
Apagyi Mária (angol nyelvű) honlapja