\"Éjjel-nappal azt csinálom, amihez értek: operát\" (Pál Tamás)

Szeged talán legszebb Jugendstil épületében, a nemrég felújított-átadott Reök-palotában ültünk le beszélgetni Pál Tamással. Apropóként a művész Szegedre való visszatérése, és az általa nemrégiben indított Operaszalon szolgált.

   - Amikor beszámoltam a Salieri Kamarzenekarral adott nyári koncertedről, úgy fogalmaztam, hogy főnixmadárként támadtál fel Szegeden. Hiszen a hatvanas években már dirigáltál a Szabadtérin, aztán jött első főzeneigazgatói periódusod, majd, ha jól emlékszem, 1989-es visszatérésed, és most ismét Szegedhez kötődsz.

   - Nem hittem, hogy valaha elmegyek Szegedről. De volt egy politikai fordulat, amit egy kulturális fordulat is követett, és akkor ért pár dolog, ami elgondolkodtatott. Emellett hosszú évek után ismét hívtak a Pestre, az Operába dirigálni. Ez a kettő együtt, meg a \"még egyszer megpróbálni\" vágya motivált. Aztán elmentem Szombathelyre, de most úgy éreztem, hazajövök. Szombathelyhez képest Szeged légköre forróbb, pezsgőbb, főleg az opera miatt.

   - Itt nagyon sokféle feladat vár rád. A Salieri Zenekaron kívül énekmester vagy, dirigálsz a színházban, a Mezzóval közösen szervezett énekversenynek spiritusz rektora vagy.

   - Éjjel-nappal azt csinálom, amihez értek: operát. Itt a Reök-palotában operaszalont vezetek, a színházban tanítok, saját darabjaimat és mást is, dirigálok, és itt van ez az operaverseny - minden az opera körül forog.

   - Most Szegeden négy igen erős karmester-egyéniség dolgozik (szigorúan ábécésorrendben): Gyüdi Sándor, Kesselyák Gergely, Molnár László és Pál Tamás. Azt mondják, két dudás nem fér el egy csárdában - négy dirigens Szegeden igen?

   - Nagyon is elfér. Én, ugyan nem érzem magam öregnek, de a hetvenegyedikben vagyok. Az említett karmesterekkel van egy meg nem fogalmazott mester-tanítvány viszonyunk. Néha szinte megható, amikor érzem, úgy tekintenek rám, mint akitől lehetett, lehet tanulni. Ez őszintén így van, és iszonyatosan szerencsés természetűek, mert nincs beléjük kódolva az össze nem férhetőség. És mindegyiküknek van olyan specialitása, amit én egyszerűen csak bámulok. Gyüdi Sándor kitűnő karmester, és nála jobb szervező nincs. Molnár László az ország egyik legjobb operakarmestere, és nekem köszönhető, hogy ide került. A Gergő meg egyike a legremekebb fiatal karmestereknek, aki egyrészt jól dirigál, másrészt jól rendez.

   - Lesz egy Otello, amely meglehetősen felbolygatta a kedélyeket Szegeden. Egy produkció, José Curával a címszerepben, aki a mai tenorínséges időkben sztár lehet, ugyanakkor nagyon sokan panaszkodnak, hogy elviszi az opera pénzét, egyetlen bemutató lesz, szemben a korábbi hárommal. Tényleg kell ez ide?

   - Hát hogyne kellene! Ha egy operatársulat problémákkal küzd, akkor kerül, amibe kerül, de egy olyan előadás, melynek a rangját ilyen híresség adja meg, mindenképpen jót tesz a társulatnak, azzal a feltétellel, hogy ragyogó előadás lesz majd. Egyébként azt a pénzt, amit Cura elvisz, a színház külön megkapta a fenntartóktól, és Cura nélkül nem kapta volna meg. Az Otello költségeit tehát nem a színház keretéből fedezzük, ez pluszpénz, amit csak erre a produkcióra költhetünk. Jó, ha ezt tudja mindenki.

   - Tehát, ha fogalmazhatok így, ez Szeged magamutogatása?

   - Szeged büszke város, és nagyon jó, hogy Cura itt lép fel Magyarországon először operaszerepben. Szombathelynél kedvesebb város nagyon kevés van, de nem elég hiú. Szeged viszont igen.

   - A szegedi operajátszás jelenlegi helyzete?

   - A szegedi operabarátok, egyáltalán, a szegedi közvélemény nem hiába emelt szót a szegedi operáért. Én személyesen is köszönhetem ennek a szerződésemet. Két további \"félprodukciót\" sikerült már ebbe az évbe belegyömöszölni, egy nem szokványos gálaestet, ami kétszer fog menni, ezt én dirigálom, és még lesz egy félig szcenírozott produkció, ezt még ki kell találni. Úgy tűnik, hogy az operatársulaton belül is rengeteg a tennivaló. Az egyik probléma a kevés előadásszám, de hosszú évek alatt a belső kohéziós erők is megkoptak, ilyen-olyan oknál fogva ez az operatársulat van is, meg nincs is. Mániákus és munkamániás ember vagyok, egy hónapja Szegeden, és eleinte lasszóval kellett összeszedni az énekeseket, akik panaszkodtak, hogy nincs előadás. S amikor lehet dolgozni, akkor az derül ki, hogy ezer és egy dolog már kifelé húzza őket Szegedről. Ezt vissza kell állítani. Dolgozni kell, és harcolni a több előadásért, több premierért.

   - Operastúdiót is tervezel. Ezt továbbra is Törökbálinttal közösen? Az augusztusi Poldini-bemutatót velük kooperálva hoztad össze.

   - Az ottani stúdió működését fel kellett függeszteni. Egész embert kívánt, de Szeged is azt kívánja. Az itteni nagyon kitűnő konzervatóriumi énektanszak lesz az, ami ennek a magvát szolgáltatja. Marton Éva innen válogatja az embereket, de úgy vélem, a tehetségesek ne rohanjanak fel Pestre, hanem maradjanak itt. Itt kell lehetőségeket kapniuk.