\"Az ízlésnek változnia kell\" (Momus-klub Szegeden)
A Café Momus május 17-én, Szegeden tartotta legutóbbi klubját. A téma a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok helyzete volt, tágabban pedig a szegedi zenei élet alakulásának feltérképezésére tettünk kísérletet. Vendégünk Oberfrank Péter távozó, és Molnár László hivatalba lépő zenei igazgató volt. Az alábbiakban a több mint másfél órás, meglehetősen pergő beszélgetés szerkesztett változatát közöljük. A monogramok természetesen vendégeink válaszait jelölik. A Café Momus és a közönség kérdéseit nem jelezzük külön.
- A Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok meglehetősen nagy intézmény, amelynek zenei vezetéséért felelős egy zenei igazgató, egy operaigazgató és egy karnagy. Milyen az alá- és fölérendeltségi viszony e státuszok között?
O.P.: - Van egy zenei igazgató, egy karigazgató, aki a kórust vezeti, és van egy első karmester. Pillanatnyilag így épül fel a struktúra. Rajtuk kívül van egy ügyvezető igazgató, aki szervezésbeli kérdésekkel foglalkozik, aki leveszi ezeket a terheket a zenei igazgató válláról. A zenei igazgatónak nem muszáj vezényelnie, ő elsősorban azzal foglalkozik, hogy kikből áll össze a zenei társulat. De előfordulhat, hogy a zenei igazgató karmester is egyben. Szegeden Gregor József előtt, és azóta is csak karmester volt zenei igazgató. Velem kapcsolatban Heiner Lajos írta épp a Café Momusban, hogy az egész város megijedt, mert egy tapasztalatlan, fiatal karmester kezdett itt el dolgozni, aki évekig meghatározhatja Szeged zenei életét. Aztán jól kikeveredett belőle, mert azt is írta, hogy neki tetszett az én itteni első vezénylésem, de mégsem tartja örvendetesnek, ha egyetlen \"arc\" lenne, aki mindent meghatároz.
- Hogyan illeszthető ebbe a képbe az opera?
O.P.: - A zenei igazgató az opera vezetője.
M.L.: - A színház tagozatokra oszlik. Nem olyan régen még három tagozata volt: a prózai, a balett és a zenei tagozat. A zenei tagozathoz tartozik az operatársulat, az énekkar, a zenekar és a tánckar, magánénekesek, szólisták. Ezt az apparátust irányítja az a grémium, amelyről az előbb Oberfrank Péter beszélt.
- Ebben az évben Szegeden már nem volt operabemutató. A kérdés, hogy jövőre lesz-e?
O.P.: - Az évadban volt bemutató, csak az utolsó, a Prokofjev maradt el. Viszont a szegedi színházi évad utolsó bemutatója az éppen egy operapremier volt: a Faust. Ami történt, egyformán sújtotta az összes tagozatot. Ha lesz prózai bemutató, bizonyára lesz operabemutató is.
- Ezt lehet már most tervezni?
M.L.: - Országosan ismert tény, hogy a színháznak komoly adósságai vannak az önkormányzat és más cégek felé. Nagy pénzekről van szó, ezért a színház az egész működési volumenét átmenetileg behatárolja. Most nem siránkozni akarok, ez egy tény, amivel szembe kell néznünk. Az önkormányzat átmenetileg, rövid időszakra tud segíteni, és akkor is hitelekkel. Mindemellett az eddig bérelt kamaraszínházi helyiségünk, a Tantusz Művelődési Központ olyan drága, hogy a színház a továbbiakban nem tudja fizetni, december 31-ével biztosan megszűnik, a tulajdonos más módon kívánja hasznosítani. A kisszínházat évekkel ezelőtt bezárták, annak rekonstrukciós tervei elkészültek. Még nincsenek engedélyezve, de reményeink szerint, ha az önkormányzatnak lesz elegendő pénze, egy-két éven belül elkészülhet. Tehát most egy-két olyan év következik, amikor egyetlen játékhelyen, nevezetesen a Szegedi Nemzeti Színház központi épületében játszik mindenki.
- Vagyis?
M.L.: - Itt zajlanak le a filharmóniai koncertek, beleértve a matinékat is, itt mutatja be a színházba visszafogadott balett-társulat az előadásait, itt zajlik az összes prózai bemutató és előadás, az összes opera- és operettbemutató és -előadás vagy más zenés játékok, és az ehhez kapcsolódó gyermekelőadások. Ez az egy próbahelyünk van, és mindezt tetézi néhány protokoll rendezvény.
O.P.: - Ráadásul Szegeden évtizedek óta probléma, hogy nincsen koncertterem, csak a színház, és minden komolyabb, nagyobb rendezvényt itt tartanak. Gyakori az is, hogy a színházat bérbe veszik. Ma például Ákos-koncert van. Teljesen függetlenül attól, hogy művészeti arculatról beszélünk-e vagy sem, minden ilyen produkciót be kell fogadnunk, mert nagyon nehéz anyagi helyzetben vagyunk. Olyan nagyon vérmes reményeink a következő egy-két évre nem lehetnek, de a médiának tudatnia kell, hogy valóban csak egy-két évről van szó. Szerintem nekünk az a dolgunk, hogy átmentsük a zenekart, a kórust, a szólistákat, hogy ne erre a két évre rendezkedjen be továbbra sem a színház és az önkormányzat, hanem a perspektívára.
- Mi a biztosíték arra, hogy két év múlva kedvezőbb anyagi helyzet alakul ki?
M.L.: - Ezt természetesen nem tudhatjuk előre. A színház új vezetése nagyon el van szánva arra, hogy további eladósodás ne fordulhasson elő. Az önkormányzat is segít abban, hogy az intézmény fokozatosan stabilizálódjon pénzügyileg. Mire a kisszínház megnyílik, a színház reményeink szerint - hogy úgy mondjam - egyenesbe kerül. Mint Oberfrank zenei igazgató úr az előbb elmondta, a cél, hogy a társulatot ezen a nehéz időszakon átmentsük. Namost volt műsorterv tárgyalás.
- Ez jó hír.
M.L: - A zenei tagozattal kapcsolatban a következőket tudom elmondani. Nem volt kétségünk afelől, hogy a bemutatókért komoly harc dúl majd. Mi elmondtuk a saját elképzeléseinket, amelyeket keményen lefaragtak. Általában egy évadban hét-nyolc opera bemutatója kerül tervbe
O.P.: - Minden évad kezdetén nyolc.
M.L.: - Ebből az idén maximum öt lehet, bemutató csak kettő, a többi lényegében felújítás, aminek a próbaideje kevés. Október 17-én Donizetti Anna Bolena-ját mutatjuk be két szereposztásban. Miután a szerződéskötés megtörtént, nyugodtan bejelenthetem, hogy ez nóvum lesz: Gregor József rendezi, egyben VIII. Henrik szerepét énekli egy kitűnő fiatal basszistánkkal, Gábor Gézával váltva. Ez a produkció alacsony költségvetéssel készül majd, de nem lesz szegényházi előadás. A költségeket úgy faragjuk le, hogy a karmestertől a díszletesekig mindenki szolgálatból dolgozik majd.
- És a további produkciók?
M.L.: - A Toscát mutatjuk be december 12-én, szintén két szereposztásban, Angyal Mária rendezésében. A tervek szerint február 6-án Oberfrank Péter zenei igazgató vezényletével, aki ugyan akkor már nem lesz itt nálunk állományban, de szívesen visszajön, ha egyeztetni tudunk, bemutatjuk a Kékszakállú herceg várát, ugyancsak két szereposztásban. Az est második felében a Szegedi Kortárs Balett a Csodálatos mandarint adja elő. A negyedik bemutatónk a Bánk bán, amelyet már három éve nem játszottunk, de amire tapasztalataink szerint Szegeden mindig igény van - nem csak ünnepek alkalmával. Március 6-án tartjuk a bemutatót. Év végén pedig a Se villa, se borbély című Kovalik Balázs-produkciót fogjuk felújítani két szereposztásban. Az öt opera mellett a Víg özvegyet, amelyet nyáron a Dóm téri szabadtéri színpadon mutatunk be, hogy úgy mondjam: behozzuk a kőszínházba. A tervek, a díszletek úgy készülnek, hogy adaptálhatók legyenek kőszínházi körülmények közé. Tartalékban van még a Csárdáskirálynő, amelyet felújítunk, ha marad rá játéknap.
- A Bánk bán konkurenciája lehet a most látható operafilmnek?
M.L.: - Eszünk ágában nincs konkurálni egy ilyen színvonalú filmmel. A Bánk bánt tizennyolc-tizenkilenc éve mutattuk be Szegeden, csak én legalább százhuszonöt alkalommal vezényeltem, és azt tapasztaltuk, hogy ezt a művet akárhányszor vesszük elő, mindig igény van rá. Megtelik rá a színház.
- Az előbb elhangzott, hogy Oberfrank Péter ősszel már nem lesz itt állományban. Ez mit jelent?
O.P.: - Én csak annyit szeretnék mondani - hátha addig elfelejti a kérdést - a Bartók-bemutatóval kapcsolatban, hogy a Mandarin valószínűleg élő zenével megy majd, ami újdonság, mert eddig felvételről szólt a zenekar. A balett-társulat legalább tizenkét éve nem dolgozott élő zenekarral, reméljük, hogy ezt most egyeztetni tudjuk. Ez azért fontos, mert a Magyar Állami Operaházon kívül ritkán fordul elő ilyen produkció.
- Ez a zenekar befér az árokba?
O.P.: - Hogyne!
- Nem felejtettem el a kérdést, ami az ön szegedi szerződésére vonatkozik.
O.P.: - Én Korognai Károllyal közösen pályáztam, a szerződésem 2004. március 1-ig szól. Azért is bízhatunk abban, hogy anyagilag rendbe szedik majd a színházat, mert az előző vezetést komoly támadások érték. A jelenlegi vezetés, ha művészi értelemben szorongatott helyzetben is van a büdzsé miatt, ha a terveit gazdaságilag meg is tudja valósítani, már elmondhatjuk, hogy tett valamit. A vezetés biztosan minden erejével azon lesz, hogy kivezesse a krízisből a színházat. Úgy érzem, hogy én nem tudom kivezetni ebből a krízisből. Székhelyi József felkért engem a zenei vezetésre, de egy nap gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem vállalom. A legjobb megoldás született, mert ezután Molnár Lászlót kérte fel. Őszintén mondom: neki sokkal több esélye van, hogy ezt a helyzetet kezelje, hiszen megvan hozzá a tapasztalata.
M.L.: - Annyiban kapcsolódnék ezekhez az udvarias mondatokhoz
O.P.: - Tényleg őszintén mondtam.
M.L.: - az őszinte mondatokhoz, hogy mi Oberfrank Péter személyében egy nagyszerű karmestert és zenei vezetőt veszítünk el. Természetesen kétszer is megkérdeztem, hogy véglegesen döntött-e, és mivel ő ezt meggyőzően megerősítette, némi töprengés után vállaltam a zenei igazgatói szerepet. Csakis azért, mert a sok évi szakmai tapasztalatom talán garancia lehet arra, hogy ezt az átmentést sikerül megcsinálni.
- A jelenlegi vezetéssel mennyire szolidáris a társulat illetve a közönség? Hogyan látszik ez belülről?
O.P.: - Szívesen válaszolok, mert szerintem nekem nincs \"félni valóm\". Négy évvel ezelőtt a társulat minket is kétkedve fogadott. Megkérdőjelezték, hogy Korognainak van-e vezetői gyakorlata, voltak tüntetések, szóval mint hívatlan vendéget fogadtak minket. Aztán a dolog normalizálódott. Egy társulat végül is arra az álláspontra helyezkedhet, hogy a vezetőink változnak, mi maradunk. Most, ebben a nagyon bonyolult helyzetben, azok, akik pályáztak, nagyon nem voltak tisztában azzal, hogy mi várja őket. Egy pályázatot nyilván mindenki azért ír meg úgy, ahogy, hogy a bírálók mellette döntsenek, aztán a gyakorlatban minden másképp alakul. Olyan ez, mint a vizsga, ahol sokkal fontosabb, hogy az ember a kérdésekre tudjon válaszolni, minthogy valójában tudja, mi a vizsgatéma. Sajnos, szerintem, ebben az esetben is így volt, és most derül ki, hogy az új vezetés meg tudja-e oldani a dolgokat, vagy nem? A társulat a közéleti és politikai mocskolódások miatt még nehezebben fogadja a mostani vezetést, mint ahogy minket fogadtak. De - mivel közös a baj - előbb utóbb biztosan drukkerek lesznek az ellendrukkerekből is.
- Mennyire bizonyos a társulat helyzete?
O.P.: - Mi tudjuk, de a vezetők még nem tudják.
M.L.: - Az utóbbi összejövetel alkalmával sikerült abban megállapodni, hogy érdemben itt semmiféle lefaragás nem lesz. A zenei tagozat társulatának a létszáma megmarad. Teljesen érdektelen, hogy néhány számlás szerződést szüntettünk meg, és valószínűleg egy karmesterrel kevesebben leszünk. Viszont két főállású korrepetitorral többen. Az igazgató úrtól ígéretet kaptunk, hogy ő mindent megtesz, hogy ez a társulat érintetlen maradjon. Jelenleg egy megbízott gazdasági igazgató működik, Széll Katalin, aki maggyőződésünk szerint becsületesen és jószándékúan végzi a munkáját. Hamarosan önkormányzati biztos fogja felügyelni a színház működését gazdasági szempontból. A konkrét döntések várhatóan néhány napon belül meg fognak születni. Remélem, hogy az ígéret fair, és meg fog valósulni. Szeretném kiegészíteni mindezt azzal, hogy a programot ebben a formában a társulat számára kevésnek tartom, ezért dolgozunk kiegészítő produkciókon is.
- Például?
M.L.: - Fölmerült operák koncertszerű előadásának lehetősége. A színházban erre már nincs lehetőség, de a Deák Gimnázium nagyterme alkalmas erre. Van még egy reményünk. Tárgyalás folyik az önkormányzat, a színház és a Területi Államháztartási Hivatal (amely a kincstári vagyont is kezeli) között, hogy a jelenleg kihasználatlan Korzó mozit, amely kisebb produkciók előadására alkalmas volna, kisebb átalakítás után a rendelkezésünkre bocsássák. Erről még nincs döntés, de szerintem nem kizárt, hogy tavaszra ez meglegyen. Ott akár kamaraoperákat is bemutathatnánk.
- Milyen arányban lesznek a színházban balett- és operaprodukciók?
M.L.: - A balett hivatalosan nem tagozata színháznak. Nekik saját igazgatójuk van, Pataki András, és saját művészeti vezetőjük, Juronits Tamás. Kvázi-tagozatként fognak működni, együtt a zenei tagozattal, és nagyjából a felét teszik ki az ő produkcióik az összesnek.
- Kiegészítő programokkal együtt?
M.L.: - Igen.
- Eddig hogy nem tűnt fel senkinek, hogy Szegeden kevés, pontosabban nincs koncertezésre alkalmas hely?
M.L.: - Ez húsz éve téma. Ez nem csak azért baj, mert a koncerteket nincs hol megtartani, és a szimfonikus zenekarnak nincs székháza, hanem azért is, mert az egyéb rendezvények is a színházba jönnek be. Társadalmi rendezvények, intézmények nagy rendezvényei is. Lehet, hogy a szorult helyzetre való tekintettel a doktoranduszok idén nem itt kapják meg a diplomájukat A városnak soha nem volt annyi pénze, vagy nem koncentrált eléggé arra, hogy létrehozzon egy ilyen termet. Szó volt kongresszusi központról és egyébről, de még egyik sem valósult meg.
- Elég furának tűnik, hogy amíg a színház produkciókat fogad be, a zenei tagozatnak ki kell helyeznie onnan a saját produkcióit.
M.L.: - Pontosan így van. Ez a helyzet. Arról azért szerződés van, hogy a szimfonikus zenekar és általában a filharmónia a koncertjeit a színházban tarthatja.
- Mennyire rombolta, rombolja a színház ázsióját a helyzet, ami kialakult? Gondolok arra, hogy ennek lehetnek nemzetközi vonatkozásai is.
O.P.: - Még az előzőekhez szeretnék röviden hozzászólni. Nem tudom, mindenki számára világos-e, hogy a szegedi opera, mint minden opera, bizonyos repertoárral rendelkezik. Annak ellenére, hogy itt sokat beszélnek arról, hogy a szegedi opera elvesztette a korábbi rangját, soha nem volt ennyire második operaház, hiszen Magyarországon gyakorlatilag az összes vidéki opera befuccsolt. Nálunk jelenleg huszonöt különböző operának a díszlete van meg, tehát huszonöt különböző opera tartható repertoáron. Az elmúlt tíz év minden évadjában legalább kettő, de inkább három operabemutatónk volt. Emellett játszottunk sok mást is. Debrecenben pillanatnyilag két új és egy régi operát játszanak, Miskolcon idén csak egyet, Pécsett egyet. Nekünk még mindig van külön és állandó operatársulatunk. A közönségnek meg kell értenie, hogy Szeged még így is jóval aktívabban működik, mint bármelyik vidéki színház, és meg kell adni a lehetőséget arra, hogy hosszabb távon újra ennél gazdagabban működhessünk. Ezért nem csak azt kell figyelembe venni, hogy most mi a jó a színháznak és a közönségnek: perspektivikusan kell gondolkodni.
- Mekkora házakkal működik az opera?
O.P.: - Létezik itt a városban egy úgynevezett Operabarát Egyesület, amely egy bizonyos értékrendet képvisel, és a véleményük is meghatározó. De tudomásul kell venni, hogy ez mindössze százötven-száznyolcvan tagot számlál. Nagyon fontos és tiszteletreméltó az ő jelenlétük, de tudomásul kell venni, hogy a fiatalokat és az operába még nem járókat is be kell csábítani a színházba. Az egész a médiától függ. Ha egy neves személyiség valamire azt mondja, hogy jó, arra jön a közönség, ha azt, hogy rossz, arra nem jön. Tehát nem olyan produkciókról van szó, mint a Bánk bán, amit megszoktak, és kedvelnek. Ez igazából teljesen manipulálható.
- És manipulálják is?
O.P.: - Abszolút.
M.L.: - Na, jó, de pozitív értelemben azért. Általában ezt lehet mondani.
O.P.: - Szerintem negatív.
M.L.: - Biztos volt olyan is.
O.P.: - Úgy értem, hogy eldöntik, mi a jó, és mi a rossz, és abból soha nem derül ki a valóság. Illetve meghatározzák, hogy milyen ízlésvilágot szeretnének kialakulni látni.
- Hogyan fogadja a szegedi közönség az olyan, más ízlésvilágot tükröző előadásokat, mint a Faust?
M.L.: - A Faustot az itteni közönség nagyon is jól fogadta, nagyon szép házakkal játsszuk. És fontos megemlíteni, hogy itt, noha zajlottak konzervatív felfogású előadások, nagyon régóta történtek kísérletek arra, hogy ettől elütő produkciók színpadra kerüljenek. Szeretnénk, ha ez így is maradna.