\"A közönségnek jár az újdonság” (Zimányi Zsófia, a Fesztiválközpont Kht. igazgatója)

A Budapesti Tavaszi Fesztivált 1996 óta gondozza a Budapesti Fesztiválközpont Kht., és annak igazgatója, Zimányi Zsófia. De bennünket az előtörténet is érdekel, hiszen egy évtizedeken (sőt, egy század-, és ezredfordulón, valamint egy-két rendszerváltáson is) átívelő rendezvénysorozatnak már a puszta életben maradása is feltűnő – és akkor a sikerről még nem is beszéltünk.

   - A kezdet egy kormányzati döntéshez köthető. 1980-ban határoztak egy olyan fesztivál életre keltéséről, amelynek legfontosabb célja az volt, hogy egy szezonon kívüli, kora tavaszi időszakban is segítsen megtölteni az akkoriban épült Duna-parti szállodákat. A második ok a háborúk, illetve 1956 után külföldre menekült, azóta világhírűvé vált muzsikusok hazacsábításának a lehetősége volt. A fesztivál megtervezésekor – harmadik okként – számíthattak Bartók, egy évvel később pedig Kodály születésének századik évfordulójára, illetve az azokat kísérő nemzetközi érdeklődésre.

   - A Budapesti Fesztiválközpont Kht. 1996 óta gondozza a fesztivált, de ha jól tudjuk, önnek már korábban volt némi „köze” a rendezvénysorozathoz.

   - Akkor az Interkoncertnél dolgoztam, és a mi feladatunk volt hazai művészek kiközvetítése, illetve külföldiek magyarországi fellépéseinek megszervezése. Így már az első percektől volt kapcsolatom a Tavaszi Fesztivállal. Akkoriban – egészen a rendszerváltásig – tíznapos volt a sorozat. „Tíz nap, száz helyszín, ezer esemény” volt a jelszó.

   - Akkor a három okból legalább a másodikban, a külföldön élő magyar művészek hazacsábításában bizonyára volt szerepük.

   - Nem is sikertelenül. A Tavaszi Fesztiválra tért először haza Victor Vasarely, Amerigo Tot és Cziffra György, de a Fesztivál segítette pódiumra Markó Iván Győri Balettjét, és az első fesztiválok eseménye volt az azóta rengetegszer előadott Macskák musical bemutatója is. A rendszerváltás aztán valóban elég nehéz körülményeket hozott. Akkor az InterArt vette át a szervezési feladatokat. Tulajdonképpen nagyon jó programokat csináltak, de a Fesztivál tíznaposról háromhetesre duzzadt, és ezt a növekedést a pénzügyi lehetőségek nem követték. Így előfordultak lazább időszakok, esemény nélküli napok. Az eredeti létrehozó pedig úgy érezhette, hogy nem teljesülnek az elképzelései. A Külügyminisztérium és a főváros már a kezdetektől támogatta a rendezvényt, de a gyakorlat sehol nem volt írásban rögzítve, egyre több minden maradt az utolsó pillanatokra, egyre nehezebbé vált a tervezés.

   - Úgy tudom, a dolgok utolsó pillanatra hagyása, a rövid távú tervezés egyébként is nagyon komoly gondokat okozott a monopolhelyzetű állami cégeknél, a Filharmóniánál, az Interkoncertnél, hiszen a külföldi művészek – különösen a sztárok – legalább három-öt évre előre le vannak kötve.

   - Sokan szidták a monopolhelyzetű ügynökségeket – és részben okkal. De azért a helyzet talán nem volt annyira súlyos. A legendákba, mendemondákba bele kell számítani, hogy aki külföldön karriert tudott csinálni, az természetesen saját magának könyvelte el a sikert, aki nem, az inkább a közvetítőt tette felelőssé. Én egyébként viszonylag hamar, szerencsésen kikerültem abból a körből. Amikor 1989. január elsejével megszűnt a kultúra közvetítésének állami monopóliuma, akkor én nem csak Magyarországon, hanem szinte egész Kelet-Közép-Európában elsőként alapítottam meg négy operaénekessel együtt a Pentaton Ügynökséget, ami aztán működött is 96-ig. Azóta csak a Tavaszi Fesztivállal foglalkozom.
Egyébként pedig, bár az Interkoncerttel is voltak bajok, de azt kell mondanom, a fiatal tehetségek gondozása akkor sokkal tervszerűbben és sikeresebben folyt, mint ma. Ami pedig a hosszabb időre előre lekötött művészeket illeti: ha egy adott évben mondjuk Solti György már nem volt szabad, szívesen vállalt fellépést két-vagy három évvel később a Tavaszi Fesztiválon. Ahogy idejük engedte, jöttek.

   - A monopóliumok tehát megszűntek, de a hosszúra nyúlt Fesztiválnál pénzügyi gondok támadtak.

   - Szerencsére sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni azokat, akik korábban is a legtöbbet segítettek. Az idegenforgalommal foglalkozó tárca, a főváros és a kulturális minisztériumok között végül született egy szerződés, amelyben vállalták, hogy ők együtt a gazdái a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Ez a megállapodás a mai napig érvényben van. Amikor aztán a fesztivál szervezését 1996-ban átvette a Fesztiválközpont Kht., akkor elég sok apró változtatást kellett végrehajtani. Nyilvánvalóvá vált például, hogy ezek az állami pénzek önmagukban nem elegendők. Most ott tartunk, hogy a Tavaszi Fesztivál költségeinek 38 százalékát fedezi a három eredeti gazda, a többi 62 százalék szponzori támogatásokból és a jegybevételekből származik.

   - A finanszírozási rendszer változásai miatt szükség volt-e műsorszerkezeti változtatásokra?

   - Újabban tényleg van némi átalakulás a profilban, de nem a pénzügyek miatt. Mivel korábban elsősorban a külföldieket tekintették célközönségnek, a Tavaszi Fesztivál programját csak nyelv-független műfajok adhatták. Elsősorban a Magyarországon amúgy is húzóágazatnak számító komolyzene, majd a tánc. Újabban viszont a színház is egyre komolyabb szerepet kaphat, hiszen szövegvetítéssel, szimultán tolmácsgépekkel egyre korszerűbb és jobb fordítási lehetőség jelenik meg. De a műfajok arányai nem változnak lényegesen. A Tavaszi Fesztivál alapjait a komolyzene jelenti, és ez a továbbiakban is így lesz. Ebben vagyunk a legerősebbek. Elég sokszor vagyok külföldön, látom és hallom, hogy nálunk gyakran több és izgalmasabb szimfonikus komolyzenei koncertet hallani egy hét alatt, mint például Rómában. Ez a Tavaszi Fesztivál 17 napja alatt csak tovább koncentrálódik.

   - Tehát most tizenhét napig tart a sorozat?

   - 1996-ban ezt is újra pontosan meghatároztuk. A Fesztivál időtartama azóta is pontosan két hét és három hétvége. Minden nap van egy-egy nagyzenekari és egy kamarazenei hangverseny, ehhez társulnak opera-, musical- és egyéb előadások, programok. Ezeket minden évben igyekszünk egy-egy jelmondat köré csoportosítani. Idén a „Reneszánsz éve” lesz.
A Tavaszi Fesztivál másik fontos sajátossága, hogy mindig igyekszünk olyan világnagyságokat is elhozni Budapestre, akik korábban még nem jártak nálunk. Kent Nagano most a világ „Top Ten” karmestereinek egyike, és ő sem volt még itt. Gardiner már járt nálunk, de nem az Angol Barokk Szólistákkal. Először játszanak Budapesten a Bambergi Szimfonikusok – és így tovább.

   - A rendszerváltás éveit már érintettük, de hasonlóan nagy horderejű változás volt a Művészetek Palotájának a megnyitása. Egy időben szinte csak a Tavaszi Fesztiválon láthattunk világszerte ismert együtteseket, művészeket, ma pedig szinte folyamatos a kínálat.

   - Kivételes helyzetünk nem a MűPa megnyitásával változott meg. Már a rendszerváltással kezdett eltűnni az egyik legfontosabb előnyünk. Korábban haszonélvezői lehettünk annak, hogy egy-egy sztár pusztán a szituáció érdekessége miatt a szokásos gázsijának a töredékéért lépett fel Budapesten: kicsik vagyunk, szegények és buták, ők pedig ezzel tudnak segíteni nekünk itt a vasfüggöny mögött. Domingót és Pavarottit is úgy tudtuk idehozni, hogy mélyen az árfolyamuk alatt vállalták a fellépést. Ez már 1990 körül kezdett eltünedezni, rövidesen teljesen meg is szűnt. Ha jó a kapcsolatunk egy külföldi impresszárióval, akkor esetleg egy Bécsig terjedő turnét olcsóbban megnyújtanak Budapestig, de már nem vagyunk kivételezettek. Ugyanolyan uniós tagország vagyunk, mint például Ausztria.

   - De az igazi áttörés mégsem a rendszerváltással kezdődött. Nem olyan nagyon régen, szinte egyik évről, sőt egyik napról a másikra sokszorozódott meg a kínálat Budapesten.

   - Az már tényleg nagyrészt a MűPa megnyitásához köthető, de szerencsénkre a Tavaszi Fesztivál volt az első komoly rendezvénysorozat az új hangversenyteremben. Abban az évben ráadásul Németország volt a Fesztivál hivatalos vendége, és ők nagyon komolyan, pénzzel is beszálltak. Nekünk is jobb lehetőségeink voltak, mint korábban bármikor. Azóta a Művészetek Palotája, mint rendezvényszervező, állandósította ezt a helyzetet. Sok szempontból ma tényleg izgalmasabb, pezsgőbb a zenei élet Budapesten, mint Európa más nagyvárosaiban.

   - Egyébként milyen a viszonyuk a Művészetek Palotájával, mekkora a konkurenciaharc?

   - Harc nincs, sőt, kifejezetten jó viszonyban vagyunk. Kiss Imre volt a Tavaszi Fesztivál első igazgatója, ismeri és szereti a rendezvénysorozatot. A Nemzeti Hangversenyterem bérlésénél elsőbbségünk van, mindig megkaptuk, amikor szükségünk volt rá. Olyan jó a viszonyunk, hogy például egyeztetjük a meghívandó művészek névsorát, hogy ne legyenek az érdeklődést esetleg csökkentő ismétlődések. A Pittsburghiekkel mi kezdtünk el levelezni, évekig tárgyaltunk, amíg ki nem derült, hogy a Fesztivál ideje alatt semmiképp nem érnek rá, végül a Művészetek Palotája szervezésében léptek fel Budapesten.

   - A recenzensünk szerint mérsékelt színvonalon, de a Tavaszi Fesztiválokon is hallottunk olyan hangversenyeket, amelyek nem igazán sikerültek jól.

   - Mi sem vagyunk tévedhetetlenek, és vállalnunk kell a kockázatot is. Milyen érdekes „botrány” lehetett volna például abból az amerikai Hattyúk tava-balettből, amit csupa férfi táncolt. Nekem nagyon tetszett, jó lett volna idehozni őket, de sajnos a társaság időközben feloszlott. Úgy néz ki, talán most Párizsban találtunk egy hasonlóan izgalmas előadást.

   - Mennyire egyszemélyes vállalkozás a Fesztivál programjának szerkesztése?

   - Remélem, nem az. Elég sok produkciót nézünk meg, részben a helyszínen, részben felvételről, az ötleteket, gondolatokat mindig elmondom a kollégáknak. Nem tudom, mennyire tűnök kívülről félelmetesnek, de biztos vagyok benne, hogy megmondanák, ha valamit nagy butaságnak találnának. A támogatók képviselőivel is le szoktunk ülni évente kétszer egyeztetni a programokat..

   - Az esemény teljes neve Budapesti Tavaszi Fesztivál, mégis, most már vele egy időben nagyon sok helyen tartanak vidéken is különböző programokat. Mennyire vesznek részt önök ezeknek a megszervezésében?

   - Körülbelül tavasszal vagyunk készen a következő év részletes programjával. Ilyenkor az idegenforgalom képviselőit, az utazási irodák és a vidéki fesztiválvárosok képviselőit is összehívjuk, hogy, tájékotassuk őket arról, hogy mit tudunk adni. Igyekszünk megtalálni azokat a programokat, amelyek viszonylag egyszerűbben és olcsóbban eljuthatnak más helyszínekre is, hiszen az utaztatás költségeit Budapestig mi már kifizettük, legfeljebb a belföldi utazási-szállítási költséget, és természetesen a honoráriumot kell fizetniük. Sajnos a legtöbb vidéki nagyvárosnak még így is megoldhatatlan problémákat jelent egy-egy nemzetközi szintű produkció átvétele, de például Maxim Vengerov így volt Pécsett. Az is előfordul, hogy amikor a Nemzeti Filharmonikus Zenekar adja a Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét, megismétlik az előadást vidéken. Szóval ilyen esetek vannak, de a vidéki városok általában saját maguk szervezik a programjaikat. Idén annyival jobb lesz a helyzet, hogy két főszponzorunk országos érdekeltségei miatt eleve benne van a szponzori szerződésben, hogy a támogatás mekkora hányadát kell vidéki eseményekre fordítani.

   - Budapesten a nemzetközi sztárokon kívül sok hazai együttes is fellép, és kortárs bemutatókat is tartanak. Tavaly például az Öt szerző miséje hangzott el, a Mátyás-templomban.

   - Mindig figyelünk erre is. A közönségnek jár az újdonság, a szerzőknek és az előadóknak pedig az esély. A közönség körülbelül egyharmada most is külföldi, nekik kell megmutatnunk magunkat.