Mesterhangszer-készítők a Hangfoglaláson

Hangfoglalás - Zenei kiállítás és szemle
2007. október 7-8.
Syma-csarnok

Ha manapság egy ilyen kiállításra invitálnak bennünket, vagy ha az Interneten valahol \"zene\" címszóra kattintunk, akkor ezeken helyeken biztos, hogy nagyrészt az ún. könnyűzenével kapcsolatos dolgokra, hangszerekre, mindenféle - részletezni most nem szükséges, milyen -témákra bukkanunk. A Hangfoglalás kiállításon azonban a Magyar Hangszermíves Céhnek köszönhetően magyar mesterhangszer-készítők is megjelentek, a hangszerek kis koncerteken szólaltak meg. Egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amin Szerényi Béla és Domonkos Máté a Céh részéről, valamint Victor Máté, a Magyar Zenei Tanács elnöke voltak a házigazdák.

A kiállításon persze több klasszikus zenei hangszert gyártó külföldi cég is részt vett, közvetlenül és kereskedőkön keresztül is. Voltak tehát akusztikus zongorák, fa- és rézfúvós hangszerek is, de amin talán tényleg érdemes egy ilyen esemény kapcsán elgondolkodni, az az, hogy a sok minden más mellett a rendszerváltás után szintén újraéledő magyar hangszerkészítő mesterség hogyan tudná magát úgy megmutatni, hogy elismertsége megfeleljen annak a gyakran igen magas színvonalnak, amelyet az itthon készült hangszerek képviselnek.

Ez volt tehát a központi témája annak a beszélgetésnek, amelyet Szerényi Bélával folytattunk.

   - Itt a kiállításon leginkább elektromos, elektronikus hangszereket láthatunk, de az akusztikus instrumentumok között is nagy a gyári, tömegtermelésben készülő termékek aránya. Biztos, hogy bizonyos körökben, tudásszinteken ezekre is nagy szükség van. De mikor, hol juthatnak szerephez a mesterhangszerek?

   - Például itt, a Mesterhangszerek Galériáján is felvonultatunk több mindent, a manufaktúra-hangszerektől a mesterhangszerekig. Például miután a szegedi hangszergyár leállt, egy kollegánk megvette az ottani eszközök egy részét, és most ő gyártja a tanuló hangszereket.

   - Miért ment tönkre a szegedi gyár? Ott az amerikai piacra is dolgoztak, talán a kínai konkurencia felelős ezért is?

   - A végén már csak egyetlen amerikai megrendelőnek szállítottak, és amikor már ő sem kérte az addigi nagy tételt, csődbe ment a gyár. Igen, a kínaiak mindenhol jelen vannak, a frankfurti vásáron a kiállított termékek hetven százaléka Kínából származik. Ezért olyan neves készítők, mint a Steinway vagy a Fazioli, meg sem jelennek ott.

   - Megtehetik, hiszen aki az ő zongoráikat vásárolja, nagyon is tudja, mit akar.

   - Ez tudatos stratégia a részükről, az egyediséget hangsúlyozzák. Mi is ezt tesszük, két dolgot demonstrálunk a Mesterhangszerek Galériájával. Részint, hogy jelen vagyunk a zenei piacon, másrészt, hogy egyedi hangszereket kínálunk.

   - Ez az itteni tanácskozás a problémák megvitatásáról szólt. Mik az alapvető bajok?

   - A problémák abból adódnak, hogy manapság az összes zenei piacon csökken az akusztikus hangszerek megjelenési aránya. Hiába vannak a nagy zenekarok, egyre kevesebb gyerek tanul zenét, egyre kevesebb gyerek kezébe kerül akusztikus hangszer, egyre kevesebb gyerekből lesz akusztikus hangszeres muzsikus.

   - De őket úgyis inkább csak az olcsóbb, gyári hangszerekkel \"szerelik fel\".

   - Ez a tanulásban is csak az alsó szint. Utána kellene folytatni manufaktúra-hangszerrel, olcsóbb mesterhangszerrel, drágább mesterhangszerrel… A probléma az, hogy a zenélési kultúra szűnt meg, a családok nem muzsikálnak, legfeljebb szintetizátorral, számítógéppel. Érdekes lenne utána kutatni, hány percet énekel havonta egy gyerek. Tehát kicsi a felvevőpiacunk. Ugyanakkor a rendszerváltás óta felnőtt egy új hangszerkészítő nemzedék, amely igen magas színvonalon képes dolgozni. Még éppen tanulhattak itthon néhány idős mestertől, illetve ki tudtak már menni külföldre, mint a régi céhes időszakban. Sokan rendelkeznek cremonai diplomával a vonósok közül, az orgonaépítők is szereztek német, francia diplomákat, de a fúvósok is legalább Németországba kijutottak. Ennek az eredménye az, hogy nemzetközi összehasonlításban is igen jól állunk. Ugyanakkor az a bizonyos ötven év azt eredményezte, hogy a bizalom a magyar hangszerkészítők iránt megcsappant.

   - A teendő tehát a bizalom visszaszerzése?

   - Igen, és ehhez egy új stratégiát kell kidolgozni. Már nem úgy működik az előadók és a hangszerkészítők kapcsolata, mint évszázadokkal ezelőtt. Ma sokkal inkább a médiát kell demonstrációs célokra használni. Emellett koncerteken kell a hangszereket bemutattatni, neves művészek részvételével. A közönségnek is tudnia kell, mi a különbség, ha esetleg a gyerek zenét tanul, tudja, miért kell a jobb hangszert venni.

   - Azt tehát tudni lehet, a készítőnek és a zenésznek miért jó, ha mesterhangszert készíthet, illetve azon játszhat. De mi jön át ebből a közönségnek, amikor ott ül a hangversenyteremben? Hogy egy vonóskar azonos stílusban szóló hangszereken játsszék, az alapvető feltétele annak, hogy szépen szóljon, megfelelő legyen a hangzáskép?

   - Ez a kulcsszó, a hangzáskép. Ez a legfontosabb szempont, és ezt a koncertmester határozza meg. Nem az a lényeg, hogy egy műhelyből, egy korszakból kerüljenek ki ezek a hangszerek, hanem az, hogy beleilleszkedjenek ebbe az egységes képbe. A koncertmesternek kell, hogy legyen egyfajta hangzásideálja, amihez a zenekarnak be kell szereznie a megfelelő eszközöket. Az tehát a kérdés, meg tudunk-e mutatkozni előttük, vagyis ezt a kapcsolatrendszert kell erősíteni.

   - Ez azzal az előnnyel járhat egy zenekar számára, hogy olyan hangszereket, amelyek nem maradnak el minőségben, mondjuk az olaszokétól, jóval olcsóbban be tud szerezni, így könnyebben kialakítható az a bizonyos egységes hangzáskép?

   - Egyfelől azt kell elhitetnünk, hogy gazdaságilag valóban előnyös hazai hangszerekkel dolgozni, másfelől azt, hogy ezek tényleg nagyon jók. Erről szólnak a hangzásversenyek. Az utóbbi években, amikor ilyen próbákat csináltunk, a magyar mesterhangszerek mindig nagyon jól jöttek ki ebből. Itt ugye az a lényeg, hogy az ítészek nem tudják, melyik hangszer szól. De ismét hangsúlyozom, a megfelelő médiajelenlét nagyon fontos, majdnem olyan szinten, mint a mosóporoknál. Állandóan sulykolni kell: mesterhangszer, magyar mesterhangszer. A mesterhangszer műalkotás, amelynek az a különlegessége, hogy amint elkészült, egy másik művészeti ág nélkülözhetetlen eszközévé válik.