Mennyit keresnek a tücskök?

"A Tücsök, hogy - dinom-dánom -
csak nótázott egész nyáron,
arra ébredt ő kegyelme:
semmije sincs télre kelve."

A régi zenész vicc valahogy így szól:

A hangya egész nyáron szorgalmasan dolgozott. (Már, ha megvolt még a munkahelye.) Egy szép kora őszi napon látja ám, hogy egy taxi áll meg a ház előtt. Barnára sülve, jókedvűen pattan ki belőle a tücsök, a hegedűjét és egy bőrönd pénzt szorongatva a kezében.
- Hát maga már megint hol járt? - kérdi a hangya döbbenten.
- Ne is kérdezze. Bejártam egész Amerikát. Komolyan mondom, fantasztikus volt. Úgy fogadtak mindenütt, mint a királyokat szokás, tejben-vajban fürödtem.
- És mikor utazik legközelebb? - kérdezi irigykedve a hangya.
- Két hét múlva indulok egy hosszabb európai turnéra.
- Párizsba nem megy véletlenül?
- No, lássuk csak - azzal előveszi a noteszét. - Dehogynem. Tíz napot töltök majd a fények városában. De miért kérdi?
- Megtenne egy szívességet, ha szépen megkérem? - alázatoskodik a hangya.
- Persze. Mondja csak - válaszol nagyúri gesztussal.
- Legyen olyan jó, és keresse már fel La Fontaine úr sírját. S, ha megtalálta köpjön egyet rá a nevemben!

A kívülállók legendákat mesélnek, a zenészek többnyire sírnak. Az tény: minden pénznél létezik még több. S az egyes szakmák kereseteit ugyan össze lehet hasonlítani, de nem érdemes.

De pontosan mennyi is az annyi? Ezt persze most sem fogjuk megtudni, mert az itt következő számok tájékoztató jellegűek, s kizárólag a fővárosra értendők. Mivel a forrásaimat se megnevezni, se kellemetlen helyzetbe hozni nem kívánom, ezért a kapott adatokból, ahol csak lehetett átlagot számoltam.

Ma Budapesten egy első osztályú zenekarban (értsd: Rádió Zenekar, Filharmóniai Társaság, Nemzeti Filharmonikusok, Fesztivál Zenekar) játszó "átlagos zenész" bruttó fizetése 90 és 110 ezer forint között mozog. Ezért 21-28 szolgálatot teljesít havonta. Egy szolgálat, ha valami okból külön fizetik - zenekartól függően 1800-2300 Ft, ami azt jelenti, hogy pld. 2000Ft-ért olcsóbb kisegítőt hívni, mint a zenekari tag 2300Ft-os túlszolgálatát kifizetni. Örök vita forrása a TV közvetítés. Még mindig az a szemlélet, hogy örüljön a zenekar, ha szerepelhet, mert ez a nyilvánosság reklámértékű. Így aztán a közszolgálati sem töri össze magát egy komolyabb összeggel. Pedig ennél olcsóbban kevés, másfél-kétórás műsort tud összehozni. Főleg, ha megérjük, hogy egy ilyen koncertközvetítés szünetében nem intimbetéteket, hanem hanglemezeket fognak reklámozni. Ha tehát a hangversenyt a televízió is rögzíti, akkor az ebből befolyó összeget vagy elnyeli a nagy közös kassza, (ez a leggyakoribb) vagy kb. 4-5 ezerrel lesz gazdagabb a tücsök. Csak tájékoztatás végett: ugyanennek a koncertnek az adásrendezője 100-250 ezret vihet haza, de az asszisztense se keres 25-50 ezer alatt.

Na jó, de ott van mindenki álma: a turné! A lakásvásárlás, a nyaraló építés stb. biztos záloga. Egy tény: kevés az a turné, ahonnan szegényebben jönnek haza a zenészek, mint ahogy elmentek. Főleg, ha hozzátesszük: a turné alatt a fizetés zavartalan. Mármint ugyanúgy megérkezik a folyószámlára, mintha itthon robotolt volna a tulajdonosa.

Munkaidő alatt lévő turnéra a zenekari tag kötelezhető. Tehát nem maga dönti el, hogy megy vagy marad. Persze miért is maradna? Bolond lenne, ha nem hagyná magát megalázni egy komolyabb összegért. De mennyi is pontosan ez a "komolyabb" összeg? A legnagyobb eltérések turné és turné, zenekar és zenekar közt éppen itt tapasztalhatók. Azt mondják, a 100 márkás napidíj igen jónak számít, de sok zenekar már "potom" 75-ért is elmegy. Egy Japán turnén kifizetett 150 márka pedig olyan ritka, mint a szőke szamuráj.

A legnagyobb vitákat is éppen ez a napidíj váltja ki az emberekben. Mert a napidíjat elméletileg azért kapja az ember, hogy egyen-igyon, vagyis napi szükségleteit ellássa, ha kell, kimosassa a fellépő ingét, stb. Vagyis olyan költségekre, amelyek többletként jelentkeznek az otthoni élethez képest. Bár az is igaz, hogy enni-inni otthon is kellene. Legfeljebb nem ennyiért. A valóság ezzel szemben az, hogy a zenész vagy minden éjjel kimossa az egy szál fehér ingét, vagy annyit visz magával, ahány fellépés van. Aki látott már szállodai mosatási árlistát, az azt is tudja, hogy miért. A legnépszerűbbek az egy-két hetes utazások, mert ehhez még elegendő az a konzerv mennyiség, ami a bőrönben elfér. Keresni relatív a legtöbbet is ezeken lehet.

A tücsök persze elmehet lemezt készíteni is. Már, ha hívják. A percdíjról már régen leszokott minden lemezgyár, most az óradíj, vagy ülés pénz dívik. Ez ülésenként 4-5 ezer Ft. S szinte ugyanez a gázsi a filmzene felvételeknél is. Persze egy külföldi bérmunka itt is jobban fizet, mint egy magyar produkció.

Hogy a tücsök szabadidejében mit csinál, az csak rajta és a hakniszervezőkön múlik. A nyár a Csárdáskirálynő, és az egyéb operett-haknik ideje. Nem ritka, hogy három komplett Csárdáskirálynő-stáb járja a szomszéd országokat, s lelkesíti a főleg német nyelvű publikumot. A lapokat már régen leosztották ebben a műfajban. A vérprofi szervezők, akik egyben önjelölt karmesterek is, ügyesen zsonglőrködnek a gázsikkal, pontosan tudják, hogy ki mennyit kínál, s mekkora az az összeg, amiért egy zenész otthagy csapot-papot, s ha vígan nem is, de összeszorított szájjal, szakadt buszon azért csak végigrobotol egy egész nyarat. A haszon magyar szemmel nézve - és persze honnan máshonnan néznénk - óriási. Ez még fokozható a be nem fizetett helyi TB, és nyugdíjbiztosítással. A legtöbb tücsök erről vagy nem tud, vagy nem akar tudni. ők csak zenélnek és számolnak. Van is mit. Egy jobb "cég" napi egy előadásra 90, kettőre 150 márkát fizet. Ebből, akár már egy nagybőgőbe való beugrásra is fussa.

Ha pihenni vágynak, s egy-egy felkapottabb fürdőhelyen magyar szót hallanak, ne lepődjenek meg. A tücskök a szalonzenét sem bánják. Sőt. 3-4 ezer márka havonta, mínusz TB, adó, nyugdíj és egyéb biztosítás, valamint napi három fellépés. Ez a mérleg. A tücsök választhat. Vagy kiviszi magával a családot is - de akkor, amit keresett, az el is megy, akkor meg minek az egész? - vagy főzi a spagettit magának egész nyáron, s legalább arra a taxira futja majd, amiből a cikk elején a hangya nem kis ámulatára kiszállt.

Nem tudom, hogy tudják-e, mi a kezdő karmester első dolga? Vásárol egy hatalmas talicskát, hogy azzal tolhassa haza azt a rengeteg pénzt, amit keres. Legalábbis így tartja a zenész legendárium. Örök vita, kell-e karmester, vagy sem. Egy biztos: amióta világ a világ, a karmester mindig sokkalta nagyobb gázsiért dolgozik, mint a zenekari zenész. Hogy mekkora ez az összeg, az egyéntől, ismertségtől, koncertszervezőtől függ. A ma létező legnagyobb fizetés karmesteri szinten évi 24 millió forint, de ebbe csak (igen alacsonyan) meghatározott kötelező szolgálat tartozik. Minden egyébért külön fizetnek. Koncertenként akár közel 2 milliót is. (Ennyiért már egy igazi karmestert is lehetne hívni.)

A rendszerváltozás után divatba jöttek a külföldi karmesterek. Jöttek, láttak, ígértek. Mindent. S a legtöbb (vidéki) zenekar ezeket a ködös álmokat annyira szerette volna hinni, hogy végül tényleg elhitte. Úgy gondolták, hogy most majd megnyílnak Kánaán kapui, lemezszerződések, turnék tucatjai követik egymást. Ráadásul a sok acsarkodó magyarnál, még mindig jobb (mindig jobb?) egy ismeretlen külföldi. Hogy ő, a szerződése értelmében csak igen keveset van itt? Annál jobb. Addig is mindenki sütögetheti a saját pecsenyéjét. Én viszont, mint egy koncertlátogató hangya, igen nehezen értem, hogy egy középkategóriás külföldi karmester miért kap kb. másfélmilliót ugyanazért a hangversenyért, amiért egy közkedvelt magyar 50 ezret.

Hasonló a helyzet a szólistákat illetően is. Bár itt, még nagyobbak a különbségek. Az 50 ezer forint és a 30 ezer dollár ráadásul nem is mindig tükrözi a valódi értékkülönbséget. Így aztán nem csoda, hogy aki csak teheti, külföldön keresi, és itthon költi el a pénzt. Még rosszabb esetben haza se jönnek. Egy biztos: mi hangyák, már megint szegényebbek leszünk.