H & S a Polgár-gáláról

Kávéházunk asztalánál ismét elcsíptük két régi ismerős beszélgetését. Ezúttal a Polgár László 60. születésnapja alkalmából rendezett operaházi gála volt eszmecseréjük tárgya.

   S: Na, mit szól a Polgár-gálához?
   H: Mit szólnék? Szép dolog, hogy csináltak egy ilyet, elvégre a lányok fantasztikus eredményeket értek el a sakkban.
   S: De nem a Polgár lányoknak rendezték a gálát, hanem a Polgár Lászlónak.
   H: Az apjuknak? Úgy is jó, végül is családban marad.
   S: Nem a sakkozó lányok apukájáról van szó, hanem az operaénekes Polgár Lászlóról. Ő most 60 éves, és a tiszteletére rendeztek egy gálát az Operaházban.
   H: Értem. Hát ez is szép dolog.
   S: Igen, az lett volna, de közbejött egy malőr.
   H: Miért? Ellopták a malakat?
   S: Mondja, miről beszél?
   H: Maga mondta: rendeztek egy gálát, és közben bejött egy malőr. Gondolom azért, hogy jelentse, eltűntek a malak, amikre vigyázott.
   S: Gyúrjon egy kicsit agykéregre, ha kérhetném! A malőr az egy be nem tervezett, kínos, szerencsétlen esemény.
   H: Hát, biztos nem szerencsés, ha egy gálaműsor kellős közepén betoppan egy ilyen. Pláne ha nincs úgy öltözve, részeg vagy büdös. Vagy mindhárom.
   S: Fejezze abba, de gyorsan. Értse meg: egy incidensről van szó.
   H: Kinevezték?
   S: Kicsodát?
   H: A malőrt. Ő lett az Operaházban az incidens?
   S: Isten bizony magához vágok egy Idegen szavak szótárát! Na, elkezdem máshogy: az történt, hogy a Polgár László tiszteletére rendezett gálán, bár meghirdették, a Polgár László nem énekelt.
   H: A malőr énekelt?
   S: Nem! A Polgár helyett a Kováts Kolos énekelt!
   H: És addig a Polgár mit csinált? Sakkozott?
   S: Nem sakkozott!
   H: Kereste a malakat?
   S: Harapni fogok jóember, de fogszabályzó nélkül! A Polgár lebetegedett, és az előadáson ugyan megjelent, felköszöntötték, de az egészségi állapota miatt nem tudott énekelni.
   H: Ez érthető.
   S: Érthető, érthető, de maga mit szólna, ha a születésnapi gálaestjén más énekelne maga helyett?
   H: Én semmit, de a közönség szerintem megköszönné.
   S: Jó, jó, tudja, hogy csak a hasonlat kedvéért mondtam. Arra akartam utalni, hogy ez a gála így méltatlan volt a Polgárhoz. Ünneplés helyett ünneprontás. Vegye még hozzá azt, hogy sokak szerint a zenekari teljesítmény is hagyott némi kívánnivalót maga után, és az is kínos volt, ahogy alkalmi műsorvezető szerencsétlenkedett.
   H: Kínos és szerencsétlen? Akkor ő volt a malőr?
   S: Hát tulajdonképpen… ha nem is a legnagyobb. De ha azt vesszük, hogy a nézők a Polgár miatt vettek jegyet, őt akarták hallani, és a szervezők simán elhalaszthatták volna az eseményt, akkor gyakorlatilag nagy blamázsról beszélhetünk.
   H: Őt nem ismerem. Ő is énekelt a Polgár helyett?
   S: Kicsoda?
   H: A Nagy Blamázs.
   S: Ugorjon már fejest az utónévkönyvbe, maga eszetlen eszperente egyed! A nagy blamázs az nem egy operaénekes neve!
   H: Nem operaénekes? Sakkozó?
   S: Nem sakkozó! Különben is, mondtam, hogy a Kováts Kolos énekelt.
   H: A Blamázs biztosan nem?
   S: Nem, maga tulok!
   H: Akkor miért beszélhetünk róla? Neki is születésnapja van?
   S: Nincs születésnapja!
   H: Csak a Polgárnak?
   S: Speciel a Kovátsnak is januárban van a születésnapja, de ez most mellékes.
   H: És ő hány éves?
   S: Most lesz 59.
   H: Akkor megvan a megoldás: jövőre ünnepeljék meg az ő hatvanadikját, és azon meg énekeljen a Polgár.
   S: Mars ki!