Búcsúzunk e sorozattól,
múltatva a szőrzet...
Jaj! Bocsánat, elgépeltem:
méltatva a szerzőt.

Életművével zenei ízlésvilágunk finomítása mellett természettudományos ismereteinket is gyarapította. Ha ő nem jár utána, soha nem tudtuk volna meg, hogy a láma szeme, láma szeme sötétkék.

Rajongóinak hódolata nem volt alaptalan - méltán nevezték őt a két lábon járó igazságnak. Különlegessége már abban megnyilvánult, hogy az apja valamivel magasabb volt az anyjánál.

Ritka az olyan zeneszerző, aki karmesterként is tiszteletet parancsol - mégpedig úgy, hogy már az első ütésére mindenki feszülten figyel. Különösen a vele szemben álló szólista.

Tony - bár általában centes gondokkal küszködött - mindig adott a minőségre: műveit rendszerint olyan kiváló előadók tolmácsolásában hallhattuk, mint Barry Newman, vagy Tordy Géza.

Unatkozó milliomos zeneszerző nagyvárosi folk jegyében írt kompozícióinak bemutatásához keres képregényrajzolót. A válaszdenevérekre kérjük, írják rá: Nicholson a király!

Már szerzeményeinek megírása is nagy tett, hiszen oly korban komponálta slágereit, amikor az eretnekeket máglyára küldték, és citromkarikával a szájukban ropogósra sütötték.

Bár kései korszakának legvégén egy zűrzavaros helyzetben az amúgy nyugodt komponista elvesztette a fejét, szellemi öröksége az eljövendő zenei stílus szilárd alapjává vált.

Talán az egyetlen komponista, aki elmondhatja magáról, hogy életművének hatására nem csak az előadóművészek, de a nézők, hallgatók, sőt még a zöldségesek is kivágják a magas C-t.

Teremtés (használati útm.): "Bő, forró vízben mossunk kezet, majd az ostyát óvatosan helyezzük a nyelv alá. A kockázatok és mellékhatások érdekében keressük fel mágusunkat, gyógyszerészünket."

A golyóktól a gittig! A grund - és ami mögötte van! Nagybetűt minden Ernőnek! Gyalogáldozat a farakások tövében! Kolnay kontra Barabás! Avagy: mi újság a Pál utcában?!

Mivel szigorúan ellenőrzött zeneszerzőként működött, kénytelen volt más munkákat is elvállalni. Eleinte táncórákat adott egy sörgyár udvarán, majd őfelsége pincére lett az U Zlatého Tygra sörözőben.

Az első két olyan komponistáról van szó, akik (felismerve a kor követelményeit) a weben keresztül tették elérhetővé szerzeményeiket - erre utal a memoárjukban is megemlített, szép, selymes loadingjuk.

Megnyerő személyiségét és rendkívüli népszerűségét jól jellemzi, hogy egy időben művei minden évben helyet kaptak a Magyar Televízió által szervezett, Szünidei matiné című nyári fesztiválon.

Kezdetben senki nem hitte el, hogy sikere lesz. Csak csodálkoztak, hogy előnytelen szerződéskötésével mit sem törődve egyfolytában azt énekli: "vagy mindent, vagy semmit..."

A róla elnevezett tér kapcsán napestig elvitatkozhatunk azon, hogy ő most magyar, vagy sem, de inkább ne röhögtessük ki magunkat: May Károly és Verne Gyula után ez még kérdés lehet?

Életműve, szellemi hagyatéka egyre csak gyarapszik, neve fogalommá vált. Rosszallói szerint a silány amerikai tömegkultúra emblematikus figurájával állunk szemben. Így is van. És épp ezért szeretjük.

Sokáig tartotta magát az a pletyka, hogy karrierjét a titkosszolgálat néhány munkatársa egyengette, akik egyszerűen el akarták terelni a közönség figyelmét kollégájáról, a lengyel Grabowsky-ról.

A (tévesen) Hegylakónak becézett komponistáról sok mindent el lehet mondani, de tény, hogy művészete előtt még a Királynő is fejet hajtott. Sőt, ellenfelei is - csak ők egy kicsit másképp.

Zenei tehetségénél csak sportszeretete volt nagyobb - igaz, sokszor a szabályokat sem értette. Közismert az a történet, amikor kilátogatott egy meccsre, és azt sem tudta, kikkel játszunk.

Legendás szerénységéről elég egyetlen példa: egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy "Ugye ön Patyomkin, a nagy zeneszerző?", mire a maestro így válaszolt: "Nem, csak hasonlítok rá".

Bár 1552-ben elnyerte a "Világ legjobb gyaur komponistájának" járó Osman-díjat, a közvéleményt életművével kapcsolatban az izgatta legjobban, hogy melyik muzsikusa visel kvarcórát.

Miközben mi mindig rohanunk, mert mindenféle fontos dógunk van, Medveczky Medve (vagy ahogy mindenki ismeri: Kovács János) csak ül, írogatja és dünnyögi világhírű dalait törzsasztalánál a Tilos az Á-ban.

Itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk e férfiúról alkotott negatív véleményünket, ugyanis egy nemrég folytatott zenetörténeti kutatás során kiderült, hogy... de ezt majd elmondom később.

Jaj volt annak, aki az NSZK-ban gemkapcsot hamisított, kulcslyukat lopott, megállította a liftet két emelet között, vagy más, hasonlóan komoly bűntényt követett el: hősünk ötven percen belül megzenésítette az illetőt.

"Borból lettünk, borrá leszünk" - áll a sírkövükön. Aki ezzel nem ért egyet, énekelje el százszor egymás után egy fejfájós, gyomorsavas másnap reggelen, hogy "Mine kiszííí kazakineeem bííír ja"!

A nemzeti muzsika és a kényelmes zenehallgatás híveinek szemében közellenség. A műveiben rejlő hiányosságokkal és a hallgatásuk okozta következményekkel mindenki tisztában van, népszerűsége mégis töretlen.

Pontosan tudta, hogy fűben, fában, valamint a knédliben van a zene. E tudás révén olyan eredeti ötleteket tudott belevinni műveibe, hogy még a sokat látott kritikus, Bruckenbacker is rendre csak állt és nézett.

Egyszerűen zseniális: nem zavarja, hogy büdös a lehelete, ő maga pedig olyan, mint a hagyma. Az pedig egyenesen inspirálja, ha egy üvegkoporsóban fekvő halott csajt tolnak az asztalára.

A népi hiedelemvilág szerint őt is anya szülte, bár ez aligha lehet magyarázat azokra a zseniális, vérbeli vámpiromantikus alkotásokra, melyeket - közvetve vagy közvetlenül - a naplemente ihletett.