Opera a strandon - Ory grófja a Miskolci Operafesztiválon

2005. június 22.
Miskolc - Nyári Színház
Auris Társulat
A Miskolci Nemzeti Színház Ének- és Zenekara
Vez.: Kesselyák Gergely

ROSSINI: Ory grófja

Az idei Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon sajnos több előadás elmaradt, és a szereplőváltozások is kezdenek mindennaposakká válni. A közönség bánatára Bellini I Capuletti e i Montecchi című operáját is törölték a programból, az esti előadásra a szervezők \"betolták\" a másik aznapra ígért operát, Rossini Ory grófját. A fesztiválon a sok vendég-együttes mellett az Auris Társulat ezen produkciója kizárólag magyar művészeket vonultat fel a nemzetközi közönség számára.

Az Ory grófja Rossini késői operáihoz tartozik. A szoknyavadász gróf történetében a komikus elem mellett kiemelkedő hangsúlyt kap a társadalomkritika is. Bár Rossini és a szövegkönyvírója, Scribe a 13. századba helyezik a történteket, az 1828-ban lezajlott bemutatón a nézők valószínűleg még fennakadás nélkül értelmezhették a nemesi és egyházi rétegekre történő utalásokat. A mai közönség számára ez már kevéssé lenne egyértelmű. Erre gondolhatott Selmeczi György rendező, mikor megalkotta a maga koncepcióját a történetről. Ory grófjának 21. századi meséjéhez néhol jelentősen át kellett írni az eredeti szövegkönyvet, szerencsére a darab szellemisége mit sem vesztett az eredeti állapotából, a nemeseket azonban újgazdagokra cserélték fel.

Az új történet szerint tehát nem a keresztes hadjáratok korában járunk, hanem napjainkban, egy felkapott olasz nyaralóhelyen. A helybelieket és a dúsgazdag vendégeket egy nemrég felbukkant magyar csodadoktor és segédei bolondítják, megoldást kínálva minden bajra. Az ál-orvos Ory persze különösen a társas kapcsolatok terén jelentkező problémák megoldásában jeleskedik, és legfőbb célja, hogy tanácsaival elnyerje a francia Adèle kegyeit, kinek férje éppen egy másik üdülőnél nyaral. A csábítást viszont akadályozzák a nyelvi nehézségek (Adèle franciául, Ory magyarul, a helyiek olaszul énekelnek). Másrészt a dúsgazdag nyaralók ugyan könnyen kaphatók egy kis flörtölésre, Adèle azonban inkább a fiatal Isolier-t választja. A harmadik és legnagyobb probléma azonban mégiscsak az Ory cégvezető édesapjától küldött alkalmazott, aki idejekorán leleplezi Oryt. A második felvonásban Oryék apácaként kérnek menedéket az eső elől. Célt persze most sem érnek, mivel a férj éppen jókor érkezik haza, így menekülniük kell a kínos szituációból. (Az eső egyébként erősen elkezdett zuhogni ennél a jelenetnél, tehát tökéletesen érthető volt, hogy az ál-apácák menedéket kérnek - szerencsére a szabadtéri színpad és nézőtér egyaránt védve volt az esőtől.)

A komikus szituációk remekül felépítettek, és a nagy együtteseket tartalmazó finálék is lendületesre sikerültek, számomra néha már kicsit túl sok is volt a mozgás a tömeg-jelenetekben. A rendezés legnagyobb érdeme azonban mégiscsak az, hogy egyaránt sikeresen elkerüli a túlzott bohóckodást és az ízléstelenséget az amúgy nem túl erkölcsnemesítő történetnél. Működőképes ötlet az is, hogy egyes színészek a közönség oldaláról óvakodnak fel a színpadra. De erről talán a jegyszedő nénit is értesíteni kellett volna, akkor talán nem próbálja gyorsan leültetni egy szabad helyre a késve érkezett \"vendéget\".

Adèle szerepére Csereklyei Andrea tökéletesen megfelel. Képes egyszerre megjeleníteni az aggódó asszonyt és a flörtölő milliomos-feleséget. Hangja is tiszta, erős, könnyedén énekli a szólamot. Ez - sajnos - nem mondható el a címszereplő Ocsovay Jánosról, akinek néha nagyon erőlködnie kell. Az eredmény vegyes, Ocsovay a második felvonásra jön csak igazán formába.

Nagy nyeresége az előadásnak a Nevelőt alakító kolozsvári énekes, Sándor Árpád. Erős basszusával teljesen betölti a teret. Emlékezetes pillanatok, mikor a szintén remek énekessel, Hábetler Andrással közösen énekelnek. A két basszus együtt elementáris erővel hat. Isolier figuráját Károlyi Katalin ügyesen formálja meg, az ember csakugyan elhihetné róla, hogy fiatal kamasszal áll szemben. Előadása zeneileg is élményt nyújt.

Kesselyák Gergely mindent megtesz, hogy a Miskolci Nemzeti Színház Zenekarát összefogott, lendületes játékra bírja - sajnos nem mindig teljes a siker. A színház énekkarára azonban nem lehet kifogás, akkor sem, ha ezúttal mindössze 8-10 fővel dolgoznak.

Az előadás összességében nagy élményt nyújtott, de nem tudom, hogyan érezték magukat a külföldi vendégek. Se részletes idegen nyelvű tájékoztató, se felirat nem segítette őket az átírt történet követésében. Reménykedem benne, hogy a nemzetközi fesztiválon a jövőben erre is hangsúlyt fektetnek.