Mario, boleróban, Carminával táncol

2002. május 5. Csokonai Színház
C. Orff: Carmina Burana
Hruby Edit (szoprán), Böjte Sándor (tenor), Wagner Lajos (basszus)
Laczó Zsuzsa, Koncz Lóránt, Bán Sándor
Koreográfus: Keveházi Gábor
M. Ravel: Bolero
Laczó Zsuzsa, Koncz Lóránt
Koreográfus: William Fomin
Vajda János: Mario és a varázsló
Ürmössy Imre (Cipolla), Bódi Marianna (Sofronia), Wagner Lajos (Angiolieri), Kocsis László (Római úr), Böjte Sándor (a gyapjúinges), Hajdú Péter (Mario)
Vezényel: Somos Csaba

Kicsi a város és gyorsan terjednek a hírek. Pontosan egy hónappal a bemutató után már körülbelül kiszámítható, hogy az ember mit is várjon egy el?adástól. Kár, hogy sokan - tartva a kortárs hangvételt?l, vagy egyszer?en megunva a korábbiakat - megfutamodtak az utolsó "felvonásról". Pedig ezen az el?adáson is a végén jött a java. No, de haladjunk sorjában.

Orff Carmina Buránáját már csak az nem ismeri, aki konzekvensen elzárkózik mindennem? médiától és utálja a bokszmeccseket. Ha beszámítjuk a reklámok zenei együgy?ségét is, akár már unhatjuk is - amúgy sem változatosságáról híres a darab - mégis minduntalan el?veszik, s megpróbálnak (vagy nem) valami újat kicsiholni bel?le.

Ennek az opera-balettnek feltüntetett el?adásnak is ez volt a célja. Korábban sem sikerült rájönnöm, hogy milyen dramaturgiai felépítés rejt?zik a m? mögött, de Keveházi Gábor koreográfiája sem segített. Így annak sem volt sok értelme, hogy az elhangzott dallammotívumok stílusának megfelel?en ugrándoztak, hajladoztak a színpadon.

Az egyetlen kivehet? jelenet már a Mariót vetítette el?re, amikor is a varázsló uralma alá vonta a táncosokat, akik sorra kifeküdtek, olykor egymásra.

A koreográfia egyetlen haszna végül az lett, hogy olykor elvonta a figyelmet a zenei apparátusról. Volt mit eltakarni, valljuk be.

Hruby Edit számomra új, de jó. Kedvesen, tisztán, olykor cseng?en énekel. Egyetlen szerencsétlensége, hogy legutóbb Kathleen Battle-lel hallottam a Carminát és az ? éteri hangját nehéz utolérni. Böjte Sándor falzettje meglep?en jó, viszont kifejezetten meghökkentett, hogy \"saját\" hangján következesetes negyedhangokat tud intolnálni - amit utoljára egy iráni lánytól hallottam - csakhogy ami ott katarktikus, itt inkább idegesít? volt. Wagner Lajos sohasem tartozott a legnagyobb énekesek közé, korábban nagyon gyenge volt a hangja, mostanra - nem tudom milyen okból - meger?södött, ám nagyon ércessé is vált, de legalább már megtanult tisztán énekelni, s ez a "szerep" ráadásul jól is állt neki.

A Bolero fergeteges m?, és erre sem el?ször készítettek koreográfiát. Szinte kiált azért, hogy táncoljanak rá. A William Fomin által kreált tánc-történet pedig pontosan illeszkedik a zenéhez, érthet?, táncolható, élvezhet?. A táncosok (lehetnek manók, nimfák, vagy ilyesmik) színes kavalkádja, mint egy hangyaboly nyüzsög egy vérvörös lepellel fedett gömb - egy nagy pete - körül, amib?l majd megszületik a tiszta, ártatlan, tökéletes férfi. A manók vezet?je - természetesen n? - rögtön lecsap az \"újszülöttre\" s csábítja rendületlenül. A férfi hogy is tudna ellenállni, de rövidesen fáradtan, ziláltan, kóválygó fejjel menekülne. A manók, s vezérük persze nem hagyják, s az ember tehetetlenül átadja magát a szenvedélyes táncnak. Végül a vérvörös lepel mindenkit eltakar, csak a pár látszik a színpadon, és beteljesül a végzet: a bódultan hölgye karjába omló férfi szívét a n? vámpírként harapja ki.

Gy?lik a közönség Cipolla, a híres varázsló el?adására, laglábbis a színpadon - a néz?téren inkább fogyatkozik.

Kavarognak, énekelnek, majd megjelenik - az Ördög. Azt hiszem, nem kell bemutatnom a történetet, bár a mögöttem ül?k kisebb szóváltásba nerültek, miszerint ki l? le kit, és mikor fojtja már meg?

Szóval minden úgy történik, ahogy azt Thomas Mann megírta, ám azzal, hogy a zenekar a színpadra került, kicsit mintha kevesebben lennének a kelleténél. Vajda zenéje magával ragadó, teljesen egybeforr a mese fonalával, ördögi és hipnotikus. Eszeveszett kering? bíztatja táncra a rabulejtett színpadi közönséget, s Cipolla - Ürmössy Imre játszik. Velünk és az énekesekkel, a statisztákkal. Egyedülálló. Mindenki más az ? akaratából csinálja azt, amit csinál, így hamar kiderül, hogy Mario milyen gyenge ember. De itt mindenki az. A Mariót alakító Hajdú Péter csak egy percig f?szerepl?, de akkor Cipolla már nem él.

Vajda itt továbbmegy, még nem gördül le a függöny. Újraindul az az eszel?s kering?, mindenki némán áll, csak egy kislány táncol, még mindig a varázsló hatása alatt. A zene elhallgat, s Cipolla a karmester helyér?l vigyorog ránk ördögien.