Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Gregor-jutalomjáték Szegeden

2004-12-29 22:47:00 Heiner Lajosr

2004. december 17. - Szegedi Nemzeti Színház
Szegedi Szimfonikus Zenekar
a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok Énekkara (karigazgató Koczka Ferenc)
Vez.: Molnár László

DONIZETTI: Don Pasquale
Don Pasquale: Gregor József
Norina: Vajda Júlia
Ernesto: Szerekován János
Dr. Malatesta: Vághelyi Gábor
Jegyző: Grünfelder Csaba
Díszlet- és jelmeztervező: Zeke Edit

1976. Gimisként a sulirádióba szerettem volna interjút készíteni Gregor Józseffel, némettanárom közvetített - legyél ott a Bárkában (Szeged legendás, immáron sajnos nem üzemelő vendéglátó-ipari egysége).
\"- Tiszteletem, Művész Úr, ez és ez vagyok, köszönöm, hogy tetszett rám időt szakítani!
- Tegezz már, b.. meg! Mit iszol?\"
Mivel ő sörözött, én is kértem egy pohárral. öt másodperc alatt gurította le, próbáltam utánozni, majd\' megfúltam.
S akinek eddig nem tetszett az a beszámoló, ne is olvassa tovább - képtelen lennék objektíven írni.
Őróla nem lehet.

Ha Gregor művészetét jellemezni kellene, talán épp a közvetlenség, spontaneitás lenne a legtalálóbb kifejezés. Nála mindig, minden természetes, legyen Fiesco zord alakja, avagy Dulcamara, netán a nyúlfarknyi, de oly fontos Sekrestyés a Toscában.
Gregort persze láttam-hallottam korábban is, először 1973 telén a Falstaffban (\"nem kellett túlságosan kipárnázni\" - így édesanyám). Micsoda előadás volt - Vaszy dirigált, Gregor, Gyimesi, Réti, Sinkó, Juhász, Szabady, a hölgyek pedig Karikó, Berdál, Gortva, Lengyel.

S két mondat elkanyarodás: Gregor erre, a szegedi pályája negyvenedik (!) évfordulójára adott előadásra elhívta egy-egy betétszám erejéig Réti Csabát (bámulatos O sole miót énekelt) és Karikó Terézt - róla tudom, le lehet írni, hogy a hetvenharmadikban van, de ez a voce még mindig megtölti a színházat, ugyan miért ne énekelhetne öreg grófnét a Pikk dámában?
És persze Vághelyi Gábor, ő \"csak\" a harmincadik jubileumit ünnepelte - megint nosztalgiázás, 1975, Pál Tamás első zeneigazgatói tevékenysége, a Figaro házassága, Karikó, Vámossy, Berdál, Gyimesi, Vághelyi mint Figaro, Sinkó, Gregornak csak a Kertész szólama jutott!

De hát ismét Gregorról.
Talán egyetlen operaénekest sem hallottam oly sokszor, oly sok helyen, mint őt. Persze, sokszor mint Pasqualét. Anno Sinkó énekelte a premiert, aztán jött Gregor - másképp csapkodta a legyeket.
Pasquale Pesten is.
A Turandot főpróbája 1974-ben a Szabadtérin - előtte a Varázsfuvola volt a kedvencem, attól kezdve ez a Puccini-darab.

A buffo-lemez bemutatója. Azé a lemezé, amely szerencsére már CD-n is elérhető, amelyről Jellinek György New York-ban azt írta: nem érti, Abbado miért Montarsolóval veszi fel a Hamupipőkét, ha van egy Gregor József is.
Apropó, New York. A Metropolitan, 1995 januárja, Gregor első igazán nagy szerepét énekelte ott, Dulcamarát - két előadást láttam, tanúsítom, nagyobb tapsot kapott, mint bárki más.
És apropó, Cenerentola: néhány évvel később Gent, elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki olyan Magnificót énekeljen, mint ő, akkor láttam igazán, micsoda fizikai tehertétel az operaéneklés, az este végén öltözőjében köszöntve hamuszürke énekest találtam.

Ja, és megint a Bárka. Dulcamaraként rendszeresen fizetett 30 forintnyi büntetéseket, mert \"találkozunk a Bárka udvarán\" volt a beszólás.
A Bohéméletben, a sokadik előadáson papírgalacsinnal dobálta kollégáit.
Felhívták a pesti Operából, nincs estére Király az Aidában, elénekli-e. Elénekelte. Aznap tanulta meg a szerepet.

S lehetne tovább ragozni: János-passió és Pomádé, Falstaff és Ozmin, Dulcamara és a Cantata profana, a Hegedűs a háztetőn és Rocco; meg őtőle tanultam meg, hogy az igazán jó presszókávé titka az, ha lassú tűzön készül; na és a szakácskönyv; a belga sörök (bár mások a kedvenceink); és újabban a rendező Gregor, ld. akkori írásunkat.
Gregor Józsefet tisztelni kell, becsülni kell.
Illik, muszáj.
Nem szeretni őt viszont egészen egyszerűen lehetetlen.
Tisztelt Művész Úr, kedves Jóska, a Jóisten éltessen még nagyon, nagyon sokáig jó egészségben!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.