Balatoni szextett
Június 21 - Balatonföldvár
Haydn: D-dúr vonósnégyes, Op. 20/4
Ligeti: Métamorphoses nocturnes (I. vonósnégyes)
Brahms: B-dúr szextett
A dél-balatoni előszezon szegényebb lenne a Földvári Napok nélkül. Öt meghatározó nap kurzussal, tanfolyammal, kiállítással, előadásokkal, filmvetítésekkel, esténként pedig koncertekkel. A fesztivál otthona a Bajor Gizi Közösségi Ház. Boltíves nyílászáróival, makoveces tetejével, még hulló cserepeivel sem a legeredetibb épület a déli parton. Sokfunkcióssága miatt mégis alkalmas helyszín. Az étteremben jóízűen lehet vacsorázni, előtérben újságot olvasni, vagy kávé mellet beszélgetni, a színházteremben pedig előadást, koncertet hallgatni. Az egész ezzel együtt lehet, hogy dögunalmas lenne, legalábbis nem sokkal haladná meg a 70-es 80-as évek fordulójának igényesebb üdüléseit, ha a fesztivál nem lenne tematikus.
Szerencsére az. A hallgatók is többnyire muzsikusok és szakemberek. Az előadások színvonalasak, az esti koncerteket pedig csak olyan előadókra bízhatja a szervező, akik vélhetően majd közmegelégedésre muzsikálnak.
Az idei fesztivál témája Homage a Ligeti. A nyolcvan éves, sokak szerint már klasszikus zeneszerző előtti tisztelgés. A tiszteletnek persze több módja lehetséges. Vagy művekkel tisztelgünk, vagy előadjuk darabjait, esetleg valamilyen módon a szellemében cselekszünk.
Földváron volt ebből is, abból is. Június 20-án például egészen kiváló eladókkal Ligeti György műveiből állították össze az esti koncert teljes anyagát. Fergeteges siker volt.
Ezúttal azt sem lehet mondani, hogy bolond az, aki húszra húz, 21-én ugyanis egész más anyagból teljesen nyerő koncertet hallhattunk mi, szerencsések. Ezen az esten Ligeti Györgynek egy, még Magyarországon, 1954-ban komponált művét foglalta keretbe egy 1772-ben közzétett Haydn kvartett és Brahms gyönyörű B-dúrban komponált vonóshatosa. Ligeti műve is lényegében vonósnégyes. De már a Haydn mű után is megkaptuk a választ arra, hogy hogyan lehet egy vonósnégyest jól előadni. Nem kell hozzá más, csak két jó hegedűs, egy jó brácsás és egy ugyancsak jó csellista.
Kelemen Barnabásról Indianapolis-i versenygyőzelme előtt is tudtuk, hogy rendkívül tehetséges. Most új oldaláról mutatkozott be. Miközben ő maga kissé visszafogottan játszott, jó koncertmester módjára többnyire érvényre juttatta saját zenei elképzeléseit. Bujtor Balázs kitűnő hegedűs és ugyancsak remek muzsikus. A jelenlévők számára plusz vizuális élvezetet nyújtott, hogy mackós külsejében hogyan elegyednek a bujtori vonások a perényis gesztusokkal. Kokas Katalint akárhányszor hallom játszani, mindig eszembe jut a klasszikus találós kérdés: Mi az, amit egy hegedűs biztosan jobban tud egy brácsásnál? Az olvasó persze tudja a megfejtést: brácsázni.
Kokas Katalin többszörös verseny győztes hegedűs, ezúttal immár sokadszor brácsásként egész este kitűnően játszott. Akár csak a gordonkás Rohmann Ditta akivel, ha nem szalad el a ló, (vagy a csel-ló, bocs), akkor egész káprázatos karrier előtt áll. Szép a hangja, szeret \"énekelni\", muzikális, jó összjátékos és érti a műveket. Ez az alkalmi vonósnégyes egészült ki a második részben Winkler Zsófiával és Perényi Miklóssal. A Brahms vonóshatos felállása: két hegedű, két brácsa és két cselló. Valaki a szünetben úgy fogalmazott, hogy ez ebben az előadásban igazi örömzene lesz. A jóslat nem volt túl merész, amit a három hölgy és a három férfiú előadott valóban örömzene volt, igazi szextett.
