Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Varázsfuvola a prágai Tyl Színházban

2003-12-07 22:53:00 Heiner Lajos

2003. november 15. - Prága, Nemesi (Tyl) Színház
Mozart: A Varázsfuvola

Ez az a bizonyos, David Radok rendezte előadás, ahol egyszer megjelent a színpadon Yehudi Meuhin is - vetítve.
Ugyanis a Képária alatt a színpadon egy nagy függönyfélére vetítve megjelenik a nézőtér hatodik sorában ülő Pamina arca, Majd a hölgy feláll, és felballag a színpadra. Mindezt a kamera követi, így az éppen Prágában tartózkodó, az előadást a hatodik sorból ülő Menuhin is látszott egy pillanatra.

Persze ez nem most történt - ez a szombat délutáni már a 72. volt az előadási szériában. Ám semmi fásultság, semmi untság, minden frissnek, újszerűnek hatott.

Radok rendezése nagyszerű. Minimális mennyiségű díszletet használ, annál több függönyt és fátylat. Például a kígyó is egy, a függönypadlásról leereszkedő nagy, színes, kavargó lepel.

Bátran és szellemesen használja a baletteseket is. Hosszan lehetne sorolni ötleteit, nekem legjobban a finálé megoldása tetszett: az Éj királynőjét és segítőit hatalmas lepel tünteti el (nem láttam még Varázsfuvola-rendezést, amelyik ezt a jelenetet igazán adekvátan meg tudta volna csinálni); Tamino átveszi Sarastrótól a hatalmat, bölcsességet, kiválasztottságot jelentő nyakláncot és medált - majd leakasztja nyakából, és kisétál a színpadról a nézőtérre, ahol már várja civilbe öltözött Paminája.

Elgondolkodtató.

A produkciót zeneileg is vállalhatná a világ bármelyik nagy operaháza. Egyedül Miloslav Podskalsky baritonális színű Sarastrója zavart. Adam Zdunikowski, akinek hangját pár napja a Traviata ifjabb Germontjaként kevésnek találtam, Mozart-tenorként több, mint adekvát. Dagmar Vankatová (Éj királynője) koloratúrája hihetetlenül precíz, a hang maga világos színű, de a két nehéz áriát ennyire hiba nélkül nagyon ritkán hallani élő előadáson. Jó Yvetta Tannenbergerová Paminaként (bár a hölgy kezd kissé duci lenni a szerephez…), Jiri Sulzenko Papagenója könnyed, elegáns, mulatságos.

Jan Chalupecky dirigált, a tőle megszokott lendülettel, s persze kotta nélkül.

Általában rendkívül zavarónak tartom, ha egy operát nem eredeti nyelven játszanak. Most a cseh szöveg szinte fel sem tűnt - összességében annyira élmény volt az előadás.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.