A Jenufa a Bécsi Állami Operaházban

Bécsi Állami Operaház, június 5.

Felkavaró produkció, nagy előadás. De nem makulátlan.
Kezdjük azzal, ami zavar. Teljesen eltérően a Bécsben a még Karajan által bevezetett szokástól, az operát nem eredeti nyelven, hanem németül játszák. Ez rendkívüli módon befolyásolja Janacek zenéjét, hiszen talán nincs operakomponista, akinél annyi minden a zenekarban szólalna meg, miközben a szöveg szinte parlando \"megy\" fölötte - nem mindegy, milyen nyelven. A Pressebüro kedves munkatársa megkérdezte lapunk számára a fődramaturgot, akinek a válasza - merthogy a bécsi, 1918-as első előadáson is németül ment a mű, Max Brod fordításában - nem győzött meg. Egyrészt azért, mert akkor volt az bevett szokás, hogy minden operát német fordításban játszottak - az Aidát és a Faustot is! Másrészt lásd fenn. És harmadrészt, olyan hírek szállingóznak, hogy egy hanglemezcég az előadásból CD-t csinálna, de ehhez a fordításhoz ragaszkodik - ha ez valóban igaz, akkor szomorú, hogy financiális okokból a Ház kapitulált. Apropró: a bécsi premier előkészületeinél, már anno, a vezénylő Hugo Reichenberger nemtetszését fejezte ki a forditással kapcsolatban, s számos helyen változtatott.

Vegyes érzéseim vannak Ozawa felfogását illetően is. Szuggesztivitása egyértelmű, meggyőző, de számomra ez a zene sokszor brutálisabb, vadabb. Túl szépen játszanak időnként a Filharmonikusok, még ha az eredeti verziót is, ami szikárabb, szárazabb, mint Kovacovic hangszerelési retusai után. (Ez a változat hallható az opera Mackerras-dirigálta Decca- felvételen, bonus track a finálé alternatív változata - a különbség jól érzékelhető, hallható).

David Pountneyt napjaink első számú Janacek-rendezőjének tartják (azt hiszem, Prágában mostanában a Végzetet inszcenálja). Joggal. Az első két felvonás egy malomban játszódik, a harmadik, az eskűvői jelenet, talán a malom csűrjében. Hihetetlen, profi szinészi teljesítményre kényszeríti valamennyi énekesét. A felfogás \"tradicionális\", semmi önmutogató modernkedés, számos apró ötlettel - Jenufa az arcát elcsúfító késvágást például szabályosan kiprovokálja Lacától.

A címszerepben is egy világhírű Janacek-specialista, Angela Denoke, mostohája a fachváltását nyilvánvalóan előkészítő Agnes Baltsa. Minden énekesi teljesitmény mintaszerű, hosszú lista helyett egyetlen név: a hetvenes éveit taposó Anny Schlemm, aki az Öregasszonyt alakítja - pályája során, ha jól emlékszem egy nyilatkozatára, Karolinka nyúlfarknyi szerepével kezdte, aztán volt Jenufa, majd Kostelnicka, ez negyedik szólama az operában.

A Staatsoper igazgatója, Ioan Holender a jelenlegi feszült osztrák-cseh viszonyban (Temelin!) gesztusértékű megnyilvánulása, hogy jelen produkció kooperáció Brünnel - ott 2004-ben, a szerző születésének 150. évfordulóján kerül majd színre. Ott, ahol valaha először csendült fel. Ott, ahol a Jenufát a bécsi premieren alakító Maria Jeritza született - akinek teljesítményéről a szerző azt írta: \"Végre megláttam és meghallottam operámban Jenufát.\" A 74 éve lezajlott bécsi produkció egyébként nagy siker volt, Janaceket vagy húszszor hivták függöny elé.

Ahogy a siker most is óriási. A Staatsoper e produkciója zweigi Csillagóra alatt született, nem nehéz megjósolni, hogy hosszú évekig műsoron lesz.