Sondheim-ünnep a MűPában
2007. december 10.
Fesztivál Színház
Szenvedély – Musicalkoncert Stephen Sondheim műveiből
Mahó Andrea, Miller Lajos, Miller Zoltán, Nagy Sándor, Oroszlán Szonja, Sáfár Mónika (ének)
Zádori László (zongora)
Lehet lenézni, lehet olcsó vásári mulatságnak tartani, de ettől még vitathatatlan: a musical nem könnyű műfaj. Főleg, ha Stephen Sondheimről van szó, az amerikai musical nagy reformeréről, aki köztudottan már-már operai igényességgel írta a műveit, a sokrétű és elgondolkodtató dalszövegeket hajmeresztően nehéz énekszólamokkal párosítva. Az öreg kontinensen, és különösen Magyarországon persze erről vajmi keveset tudunk, hiszen néhány üdvözlendő kivételtől eltekintve a műveit nem nagyon adják elő. Most mégis megtörni látszik a jég, legalábbis egy koncert erejéig.
A Fesztivál Színházban a Madách Színház produkciójában 23 Sondheim-dal szólalt meg. Szándékosan nem írok slágert, mert Sondheim ilyet nem nagyon írt. Dalai szervesen illeszkednek a művekbe, amelyekben a szöveg és a zene zenés színpadokon ritkán tapasztalható szimbiózisa valósul meg. A koncertre válogatott számok (dramaturg: Galambos Attila) azonban többnyire önállóan is megállják a helyüket, főleg ilyen remek előadásban.
Az este zenei vezetője, Zádori László egy szál zongorán biztosította a lendületes és inspiráló zenei kíséretet, az énekes közreműködők pedig tökéletesen valósították meg a rájuk bízott feladatot: a dalokat nem csak professzionálisan énekelték el, hanem el is játszották, ami Sondheim esetében alapvető elvárás. Ezek a számok ugyanis annyi örömmel, fájdalommal, reménnyel és lemondással vannak tele, amely máskor egy komplett színdarabra is elegendő lenne.
Felejthetetlen volt Mahó Andrea kiszolgáltatott majd vérszemet kapó Broadway Babyje, Oroszlán Szonja tüneményes By the Sea-je vagy a minden külsősége ellenére cseppet sem Madonna-imitáló Sooner or Laterje a Dick Tracyből (Sondheim ezért a számért kapott annak idején Oscar-díjat). Nagy Sándor intelligensen és alig fogyó levegővel előadott Putting it togetherje nem utolsósorban Miklós Tibor nagyszerű műfordítása miatt is emlékezetes. A fordításokhoz egyébiránt a dramaturg Galambos Attila is hozzátette a magáét néhány jól sikerült magyarítással. A férfiak (Nagy Sándor és a két Miller, Lajos és Zoltán) vágyakozó kara (Pretty Lady) a legnagyobb tapsot kapta, Sáfár Mónika pedig talán a legnehezebben elénekelhető dalban, a Sweeney Todd piteárusnőjének The Worst Pies in Londonjában alkotott maradandót.
Örömteli, hogy a Madách Színház maroknyi csapata néhány vendéggel kiegészülve vállalkozott a hatalmas életmű néhány reprezentatív dalának megszólaltatására, de még örömtelibb, hogy sikerült olyan minőségű koncerttel előrukkolni, amely után nem csak a legelvakultabb Sondheim-fanatikusok, hanem a színházi szakma is elégedetten csettinthet. Vagy akár füttyenthet is, mert, mint tudjuk, fütyörészni könnyű.