Maxim Vengerov Budapesten

1999. március 24. - Zeneakadémia
Maxim Vengerov (hegedű)
MRT Szimfonikus Zenekara
Vez.: Pier Giorgio Morandi
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny
STRAVINSKY: A tündér csókja - Csajkovszkij témái nyomán

Nem szeretem a hegedűversenyeket. Tudom, ezzel valószínűleg a kisebbséghez tartozom. Számomra a hegedűverseny - tisztelet a kivételnek - a talmi csillogás, az üres technikai bravúrok, a magamutogatás műfaja. Mindig úgy érzem magam, mintha cirkuszban lennék, s valami különleges légtornász, akrobata, vagy egyensúlyozó számot látnék. Együtt izgulok a többi nézővel: csak nehogy leessen. És megkönnyebbülten sóhajtok fel, ha a mutatvány sikerült. Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye, a második tételt leszámítva, ideális talaj a mutatványosok számára.

Maxim Vengerov pedig a legnagyobb akrobaták egyike. A huszonöt éves, nyugat-szibériai születésű, jelenleg Amsterdamban lakó Vengerov bekötött szemmel, a kupola legtetején fél lábbal állva hajtja végre mutatványát. Annyira profi, hogy kétségünk sem lehet, nem fog meginogni. Ezért aztán néha izgulni is elfelejtünk. Ha izgalom nincs is, ámulni azonban lehet. A második tétel Canzonettája igazi zenei élményt nyújtott. Gyönyörű, behízelgő hang, kristálytiszta intonáció. Mindehhez egy 1723-as Stradivari társul. A harmadik tétel tempóváltozásait nem mindig tudta a karmester Giorgo Morandi kézben tartani, de ez legyen a legnagyobb baj. A zenekarnak annyi feladat jutott, mint egy cirkuszi untermannak. Ezt tisztességesen teljesítette. A három ráadásból az is kiderült, hogy Vengerov nemcsak technikailag tökéletes, de muzikalitásban és humorban sem szenved hiányt.

Stravinsky 1921-ben Gyagileg Csipkerózsika felújításában, mint hangszerelő vett részt. Csajkovszkij a bemutató után - részben az unatkozó III. Sándor cár javaslatára - törölt néhány számot a balettből. Ezek később a partitúrában már nem jelentek meg, csupán zongorakivonatban léteztek. Gyagilevnek azonban szüksége volt rájuk a díszletezés miatt.

1928-ban Csajkovszkij halálának 35. évfordulója alkalmából rendelt egészestés balettet Ida Rubinstein. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg az Apollon Musagéte jogait szerette volna megkapni, de ez nehézségekbe ütközött. A tündér csókjában - mely hódolat Csajkovszkij előtt - Stravinsky szabadon használja Csajkovszkij zongoradarabjait és dalait, észrevétlenül keverve saját fantáziájának szülötteivel. A cselekmény Andersen: Jégkirálynő c. meséjén alapszik. Azt azonban a fantáziadús hangszerelés sem tudja feledtetni, hogy 45 perc balettzene színpad nélkül nem minden esetben áll meg a lábán. Ezt valószínűleg a szerző is tudta, mert néhány évvel a bemutató után Divertimento címmel húsz perces koncertszvitté alakította a művet.