Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Barokk fúvószene a kocsmában (Az Ewald Kvintett Rákospalotán)

2007-08-26 17:10:00 Kerékgyártó György

2007. augusztus 25.
Rákospalota
Csokonai Művelődési Ház

Ewald Rézfúvós Kvintett

Válogatott művek a reneszánsztól a kortárs könnyűzenéig

Egyre határozottabb véleményem, hogy ha az ember Budapesten valami igazán eredeti ötlettel szeretne találkozni, nem a jól megszokott és bejáratott helyeket kell felkeresnie, érdemesebb kirándulnia a külsőbb kerületekbe. Például Rákospalotára.

Erről a városrészről (azoknak, akiknek a „rákosborzasztók” egy kalap alá esnek, eláruljuk, hogy a XV. kerület legpatinásabb, Újpesttel határos szegletéről van szó) nem árt tudni, hogy az itteniek elődei/felmenői öntudatos és tehetős parasztpolgárok voltak, akik a magukénak tekintették az 1951-ig független települést. Előszeretettel tömörültek egyletekbe, önképzőkörökbe, vagy ha éppen nem maguk hódoltak a művészeteknek, szívesen áldoztak rájuk időt és pénzt. Ennek két hozadéka is van. Az egyik, hogy Palotán manapság is szívesen élnek országos, sőt nemzetközi hírű művészek, a másik pedig, hogy a helybeliek megőrizték a kultúra iránti érzékenységüket.

A Csokonai Művelődési Ház ezt az érzékenységet igyekezett megcélozni, amikor 2006 őszén a frissen átalakított kertben kultúrkocsmát hirdetett meg. A kezdeményezés célja egy olyan hely létrehozása, ahol a kultúra találkozik a gasztronómiával. Több ilyen kocsmai esten vettem már ott részt, így bízvást állíthatom: a Café Momus egyik törzsasztala éppenséggel ott is állhatna, hiszen mi lehet üdítőbb a léleknek, mint egy gyönyörűen megvilágított kertben, sátrak alatt frissen grillezett sülteket falatozni, jéghideg sört inni, és közben élő zenét hallgatni? De nem Koós János vagy a NOX hakniját, hanem jazzt és komolyzenét!

A kultúrkocsma házi zenekara a Batucanda Trió lett, amely diszkrét játékában gyakorlatilag bármilyen szerzemény bárjazz-átiratát képes bemutatni, és így megalapozni a hangulatot az érkezéstől a fő program kezdetéig, illetve fenntartani azt a zárásig.

A legutóbbi alkalommal, augusztus 25-én az Ewald Rézfúvós Kvintett volt a rákospalotaiak vendége. A Victor Ewaldról elnevezett együttes 1996-ban alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem akkori hallgatóiból, és azóta változatlan felállásban működik (Bakó Levente – trombita, Tarkó Tamás – trombita, Kovalcsik András – kürt, Kelemen Lajos – harsona, Peresztegi Attila – tuba).

A zenekar meglehetősen színes repertoárt épített ki az elmúlt tizenegy év alatt, műsorukon a reneszánsztól a kortárs zenéig szerepelnek eredeti fúvósötösre írt darabok, illetve átiratok. Mindezt megfejelik azzal, hogy időnként könnyűzenei művek áthangszerelt változatát is játsszák – no, azért a Homokóra átírásáig nem mennek el, Gershwin, Bernstein, Nino Rota és a hozzájuk mérhető kaliberű szerzők munkáinak interpretációjáról van szó. Nem csoda hát, hogy az Ewald zenekar Párizstól Pekingig ott van minden fontos zenei eseményen, és számos hazai valamint nemzetközi elismerést söpörtek már be, közöttük a Liszt-díjat.

Az együttes tehát otthonos a világ nagy koncertszínpadain, és most bevállalták azt is, hogy söröző, falatozó közönség előtt játsszanak. Az élmény egészen rendkívüli volt. A mintegy egyórás koncert a reneszánsz muzsikától a Vízi zene átdolgozásán át a könnyűzenéig a repertoár minden árnyalatát igyekezett bemutatni, és sikerrel. Tudjuk, hogy a reneszánsz és barokk művek jó része nem éppen koncerttermi előadásra készült, hanem szórakoztató funkciót kellett betöltenie, talán éppen olyan kerti mulatságokon, mint amilyen ez volt. Az Ewald Kvintett pedig képes volt ezeket a darabokat a XXI. század elején egy szombat esti szórakozóhelyen úgy megszólaltatni, hogy a közönség letette kezéből a söröskorsót, és ámulva figyelte, mi történik. A közönség figyelmét csak a fokozta, hogy a dalokat néhány mondattal konferáló Bakó Leventének kitűnő humora van, és hajlandó néhány, a kulisszák mögé bepillantást engedő történetet elmesélni. (Kár, hogy nem ismertem korábban, a Dalolj nekem! sorozathoz valószínűleg több epizódnyi anyagot tudott volna szállítani.)

A koncert legfőbb erénye, hogy az esemény nem vált sem erőltetetté, sem alpárivá. Itt nem arról volt szó, hogy elhozzák a művészetet a kocsmai közönségnek: kiállt egy zenekar, és úgy játszott, mint bármely más, tradicionálisabb koncertpódiumon. És ezt hálálta meg a közönség azzal, hogy az oldottságra okot adó körülmények mellett érdeklődő és fegyelmezett volt. Magyarán a hangulat pont olyan volt, mint egy blues pubban, csak az egész nem szólt olyan hangosan, nem állt vastagon a cigarettafüst, és nem dülöngéltek részegek a pult és a WC között.

Az Ewald kitűnő zenekar, én szeretném mihamarabb újra látni őket. Közben érdeklődéssel várom a következő kultúrkocsmai estet.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.