Advent a Szt. Mihály-templomban (Hortus Musicus 99)
2007. december 16.
Belvárosi Szent Mihály templom
Hortus Musicus 99 Ensemble
Károly Edit – ének
Veni redemptor gentium
Nun komm der Heiden Heiland
BACH: G-dúr triószonáta
BACH: e-moll fuvolaszonáta – 3. tétel
M. MARAIS: Sonnerie
BACH: Auf, auf!
Mennyből alászállott
BIBER: Annunciation
ESTERHÁZY PÁL: Ave, dulcis virgo
HÄNDEL: G-dúr szonáta
HÄNDEL: Rejoice – részlet a Messiásból
Nem tagadom, nem számítottam rá, hogy ilyen szép lesz a vasárnap estém. Jócskán volt már részem mindenféle szépnevű régizenei együttesek meglehetősen kiábrándító, időnként bosszantóan amatőr, máskor inkább csak végtelenül unalmas produkcióiban. A Hortus Musicus 99 Ensemble vasárnap esti hangversenye viszont sem amatőr, sem unalmas nem volt. Sokkal inkább mondhatnám meghittnek, átszellemültnek. A hangulatot elősegítette, hogy a templomban mindössze a zenészek mellett meggyújtott gyertyák fénye világított. Azt hiszem, az efféle apróságok sokkal többet nyomnak a latba, mint hinnénk. Azok a zenék, amelyeket az együttes összeválogatott Baroque Advent című koncertjéhez, nagyon is igénylik ezt a fajta intim környezetet.
Károly Edit énekével indult a koncert, akinek kedves hangszínéről már többször volt alkalmam szólni. Tisztán, szép hangon, muzikálisan énekelt. Kallai Nóra – ellentétben a hazai régizenei együttesek viola da gambát kézbe vevő tagjainak többségével – tud gambázni. Ezt persze elsősorban Marais cseppet sem könnyű darabjában mutatta meg leginkább, de continuojátékosként is értőn vett részt az előadásban, nem pusztán monoton, zakatoló basszust, hanem segítő, biztos alapot nyújtott a többieknek. Hasonlóképpen elismerést érdemel a csembalista, Oláh Ainó is.
Balogh Vera fuvolázása bárhol megállná a helyét, bár időnként – például a Bach-szonátatételben – hangerőben kissé háttérbe szorult a continuóhoz képest. Muzikalitása, kifejezőkészsége, hangszertudása és stílusérzéke is vitathatatlan. Utóbbi a Händel-szonáta lassú tételeinek szép díszítéséből is kitűnt. Feltein Attila személyében igazán kiváló hegedűst volt alkalmam megismerni. Átgondoltan, érzékenyen játszott, bár az intonációval volt néha egy kis gondja. Feltűnt viszont, hogy mennyire figyel a többiekre. Az egymás közti kommunikációt egyébként az egész együttes egyik fő erősségének érzem. Így kívülről szemlélve őket, az volt a benyomásom, összecsiszolódott, harmonikus kis csapat. Másik fő erősségüknek zenei intelligenciájukat éreztem. Hallhatóan figyelnek a zene szerkezetére, mondanivalójára, az ékesítések autentikus voltára, az intonációra, a pontos együttjátszásra.
Bízom benne, hogy a Hortus Musicus 99 Ensemble jó példa lehet a folyamatosan alakuló hazai régizenei együttesek számára. Azt hiszem, ez az a színvonal, de még inkább a hozzáállás – felkészültség, elkötelezettség, minőségre való törekvés terén –, amit minden hasonló együttesnek kívánatos volna kitűznie maga elé.
