Budapesten
A szólamarányok lehetnének kidolgozottabbak? Persze. A transzparencián vagy a dinamikai árnyalatokon is volna mit csiszolni? Meglehet. De mindezen apróbb hiányosságok ellenére olyan tartásról, összeszedettségről, gondos begyakoroltságról meséltek a sorjázó tételek, amilyen bármely jó nevű európai zenekar becsületére válna.
Vidéken
Szabad-e, és ha igen, illik-e templomban hangverseny előtt-után tapsolni? Különösen, ha egyházi darab hangzik el? És vajon Haydn nevét „jegyeznék-e” igazán a nagy komponisták között, ha ötven esztendős kora előtt meghal? Hiszen már túljutott az ötödik X-en, mikor legnagyobb kompozíciói születtek.
Budapesten
Kecskés Mónika nagyon jó képességekkel rendelkezik, ráadásul felkészült, ám pontosan ugyanazzal a „spéttel” játszik. Mintha ő is velünk együtt hallgatná a hangversenyt, de nem irányít, nem vezet. Ami hiányzik, azon sem tanár, sem további sok gyakorlás nem segít. Esetleg érdemes lenne egy sportpszichológust kipróbálnia, aki fellépés előtt el tudja vele hitetni: „You can do it!”
Budapesten
Üdítő kivétel volt az utóbbi évek húsvéti János- és Máté-passió dömpingje után, hogy egy Händel-darab is megjelent a koncertműsorban. Mivel a műből készült lemezfelvétel a Hungarotonnál a nyolcvanas évek közepe táján, jó ismerősként üdvözölhettük. De nem biztos, hogy az új találkozás volt a szerencsésebb.
Budapesten
Nem volt ugyan minden szempontból tökéletes az interpretáció, de igen sok szépséget, megható pillanatokat, fiatalos lelkesedést és igyekezetet fedezhetett fel a közönség a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak előadásán.
Budapesten
Mise és opera hangzott el a Magyar Szimfonikus Körkép sorozatában, de ez az egészen egyedi (és hosszú) műsor, valamint a kiváló énekes szólisták mégsem hozták be közönséget a Művészetek Palotájába. Pedig a két darab párosítása nagyon is jó ötletnek bizonyult.
Operabemutatók
Mivel a huszonhat évvel ezelőtti bemutató főszereplői közül Polgár László és Molnár András most is a színpadon volt, csábító lenne az összehasonlítás, de nem teszem. Először, mert lemezjátszómat, lemezgyűjteményemet rég eladtam, másodszor, mert a lényeg az, hogyan működik ma az előadás, teljesen függetlenül múltjától. Nos, a rendezés józanul logikus, és ezért tényleg mondható időtlennek.
Budapesten
Van világsztár karmester, akit pontosan azért szeretünk, mert a legapróbb ritmusokban is pontos, egyfajta tűhegyes tollal rajzol, Andrew Davist pedig azért, mert korongecsetet használ, széles mozdulatokkal fest, és nagy tömbökből építkezik. Bavouzet pedig elemében van, és elképesztő dolgokat művel.
Operabemutatók
Másodszor vendégszerepelt a MűPában a Bécsi Állami Operaház, és másodszor is Mozart-operát hozott el a repertoárjából. Mégis, micsoda különbség: a két és fél évvel ezelőtti Figaro házassága csupán a nagyszerűen muzsikáló zenekar és két szólista okán maradt emlékezetes, a mostani Don Giovanni viszont ízig-vérig színház volt, jelentékeny hangokkal és karizmatikus zenei irányítással.
Budapesten
Pár apróbb pontatlanság és egy komolyabb fúvósgikszer miatt kár lenne időt vesztegetni az együttes technikai hiányosságainak tüzetesebb ecsetelésére, hiszen megszólalásuk összességében markáns és egységes, ritmikailag megfelelő, összhangzásban többnyire illően homogén.
Budapesten
Különös gesztusok, ideges ide-oda hajlongás, furcsa mozdulatok egész sora ingerli mosolyra a gyanútlan nézőt. Enfant terrible. Ha csak szemmel követem Say tevékenységét, pusztán egy magamutogató különcnek gondolnám, ám ha behunyom a szemem, s csak a játékát hallom, egy különös ívvel és könnyedséggel, de remekül, nem mindennapi érzékenységgel zongorázó fiatalembert hallok.
Budapesten
A Tavaszi Fesztivál egyik mélypontjaként könyvelhetjük el a Prágai Rádiózenekar előadását. A teltházas koncerten egy nagy létszámú, ám meglehetősen fáradt, kiégett tagokból álló együttes benyomását keltette Vladimir Válek zenekara. Pedig a három szerző valószínűleg éppolyan elemi módon kötődik hozzájuk, mint egy magyar muzsikushoz Bartók, vagy Kodály zenéje.
Operabemutatók
A fesztiválközönség végigmocorogta az előadást, mobilozott egy keveset, köhécselt olykor, majd a végén megünnepelte az est közreműködőit, s a rendező érkeztekor jött a – mostanában obligát – búzás. Zsótér, művésztársait finoman előreküldve, oldalt elhagyta a terepet. Kár, mert úgy vélem munkája (számomra) az évad eddigi legizgalmasabb produkcióját eredményezte.
Budapesten
A Skótok bebizonyították, hogy egy kamaraegyüttes karmester nélkül is játszhat pontosan, Anderszewski pedig képes volt ötvözni a hibátlan billentést és pergő virtuozitást egyfajta lezserséggel. Sokszínű és „érdekes”, derűs zongorázást hallottunk tőle.
Budapesten
Olasz barokk operaáriák virtuóz interpretálójaként vált ismertté Philippe Jaroussky, akinek orosz dédszülei a Nagy Októberi elől menekültek Párizsig. Ő már abszolút franciának érzi magát, annyira, hogy olasz áriák helyett ma már szívesebben énekel francia dalokat.
Budapesten
Gottlieb Wallisch játékát ugyan néhány éve már hallhattuk a Zeneakadémia nagytermében, de kamarapartnerei egyelőre nem túl ismertek Magyarországon. Pedig e koncert alapján elmondható, érdemes megjegyezni a nevüket.
Budapesten
Születésnapi ajándékhoz méltó módon és a Tavaszi Fesztivál zenei eseményeinek élvonalába tartozó esttel ünnepelte Bartókot a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar.
Budapesten
Úgy vélem, a kétségtelenül tehetséges, kreatív alkotógenerációra ráférne egy leheletnyi önmérséklet és tudatos lassítás, nehogy – miközben frissességet és új szeleket hoznak a színházkultúra ezen igen érzékeny, és alapjaiban még mindig konzervatív szegletébe – észrevétlenül saját lendületük játékszerévé váljanak.
Operabemutatók
Az előadással kapcsolatban hallottam, olvastam lekicsinylő véleményeket is (többek között a Momuson is). Számomra – New York, Prága után – gondtalan kikapcsolódást, jó értelemben vett agymosást jelentett a produkció. Hosszú hónapok óta nem volt ilyen felhőtlen, bolond, bohó bő két órában részem.
Budapesten
A Gidon Kremer alapította Kremerata Baltica több szempontból is különleges helyet foglal el a világ legjobb kamarazenekarainak sorában. Ami színpadra lépésükkor azonnal szembetűnő: az együttes fiatalsága – a zenészek átlagéletkora ma is mindössze 27 év! A másik különlegesség az együttes zenei korszakokon és földrajzi távolságokon átívelő, változatos repertoárja, mindig igényes műsor-összeállítása.