Bejelentkezés Regisztráció

Zenei humor


61 yeti 2003-02-17 12:07:40
Na ja. Persze szvsz a Lövölde térben is humoros, csak máshogy, amúgy groteszken - de pont eltalált effekt a dal hangulatához. Ezek hirtelenjében jött példák voltak, a feldobott téma gyakorlatilag a hangszerimitáció volt. (De egyáltalán nem biztos, hogy hirtelenjében találnék több példát - na, majd ti:-)

60 Sándor cár 2003-02-17 10:43:25
Mert a Lövölde térben úgy szólal meg a szájtrombita, mint egy a többi hangszer közül. A King\'s Singers acapella zenéjében pedig ELEVE énekhang \"helyettesít\" minden hangszert. Más a kontextus, és ettől a hatás is. Amúgy szerintrem a KS humorosabb.

59 yeti 2003-02-16 20:21:17
Azért én nem tenném Zappa elé a Szt.-et :-) Átvitt (gúnyoros, tehát Humoros) éretlemben sem :-) Amúgy nem kivánom nagyon védeni Frankie Boyt senkivel (sem Veled, sem Mozarttal) szemben. MB kollega hozzászólása nagyjából fedi azt amit gondolok, szemmel láthatóan jobban is ismeri a témát, mint én. Inkább beszéljünk egyéb humorokról. Az jutott eszembe, hogy szájtrombita. Vajon mitől más akkor, amikor pl. a King\'s Singers nyomja a Sevillai borbély niytányt, és miért más pl. a Lövölde térben?

58 gabor 2003-02-16 00:28:27
Kedvesem bé! 1.) Kérdésem \"yeti\"-nek szólt, veled semmi bajom. 2.) \"Szt.\" nem internetes, hanem egyházi rövidítés.

57 MB 2003-02-15 23:02:34
(az internetes rövidítésekben még nem vagyok túl jó, a szt. nem tudom mit jelent, de talán kiderül)

56 MB 2003-02-15 23:00:50
Kedves Gábor! A fórum itt nem jelzi (és te sem, hehe), a kérdés-válasz kinek szól, így ebben bizonytalan vagyok, de reagálok valamit. Nem gondolom (nem is írtam, azt hiszem más sem), hoyg ezt v azt a humort MINDENKI megérti, vagy MINDENKINEK érteni kéne - ahogy nem minden KOMOLY művet sem ért mindenki. Ez baj? Azért mindenesetre vannak vicces hangzások, amit nem ÉRTENI kell, hanem egyszerűen csak feltör az emberből a röhögés. Ez lehet nagyobb kulturális hátteret igénylő tréfa (utalás, paródia), az ilyesmit valóban nem \"érti\" mindenki, csak a megfelelő háttérinformációkkal bírók, de lehet valami idétlen reccsenés, ami zsigerből nevettet.

55 gabor 2003-02-15 21:00:25
Kérdésem arra vonatkozott, miért gondolod, hogy Szt. Zappa humorát bárki megérti, az is, aki a Falusi muzsikusokat esteleg nem. Ami pedig az utóbbi m?vet illeti: ha valaki \"botfüllel\" (tudjátok, hogy nem szeretem ezt a szót) hallgatja, akkor is lehet, hogy fölt?nik neki, hogy pl. egyszerre öt hangnemben ér véget, meg ilyesmik. Akinek nem, az pedig aligha érti meg Szt. Zappa humorát is.

54 MB 2003-02-15 13:43:40
Ja, tényleg! Figyelmetlen voltam. Excusate.

53 yeti 2003-02-15 12:27:02
Én a humorára mondtam.

52 MB 2003-02-15 11:58:49
FZ zenéje \"Nyers, egyszerű\"? Ezzel viszont hadd vitatkozzam én: Ha Zappa zenéje valamilyen, akkor már-már rokokósan részletezett, \"csipkézett\", kidolgozott, és - bonyolult! Ha a zenéjére egy jelzőt kéne találni, a \"bonyulult\" minősítés dobogós lenne. A rengeteg egymásrasimuló - vagy egymást ellenpontozó réteg közül az egyik lehet mg a humor. A többi meg valami egész finom, virtuóz háló - de semmi esetre sem nyers és durva. A szövegvilága - na ja. Ő maga így fogalmazott a zenéjéről: \"zeneileg meg nam alkuvó - haver, ezt nehéz eljátszani!\" De vissza a humorhoz...

51 yeti 2003-02-14 23:45:34
Már ne haragudj, de ezt milyen alapon jelented ki? Mármint mit? Bocs, ha félreérthető voltam. Úgy értem, a Falusi muzsikusokat botfüllel hallgatva nem jössz rá, hogy ez humoros, csak szól valami klasszikus. Tudni kell, hogy miért vicces, ahhoz, hogy tényleg annak halld. Zappa meg szvsz több ökörködésnél. Ahogy ő mondta, a jó zene olyan, hogy jön és jól seggberúg - na valami ilyesmi az ő zenei humora. Nyers, egyszerű, de jön és seggberúg.

50 MB 2003-02-14 20:22:24
És még egy a népzenéhez: Berecz András néhány éve úgy gyűjt dalokat, hogy az éneklési módról is kikérdezi az énekest. Kiderül, hogy a \"hóthülyéknek\" is megvan a maguk szótára a zene törvényeinek, szabályosságának leírására, továbbadására, tanítására - hogy ez nem egyezik meg az Akadémia szóhazsnálatával?... Nem biztos hogy baj, hogy emiatt \"csökkent értékű\" az ügy.

49 MB 2003-02-14 20:17:49
Jóestét kívánok! Reagálok néhányat: „ne keverjük össze a kollegiális ökörködést a zenei humorral!” – egyetértek! :-) „a népzenészek hót hülyék voltak az egészhez,mégis tudtak valamit” – például: zenélni. :-) És talán erre (is) jöhetett rá Bartók: hogy a kultúra nem mennyiségi kérdés, hanem viszony kérdése, és a „hóthülye” népzenészek a maguk valóban kevés eszközével valóban hitelesen, adekvátan tudtak kifejezni, megjeleníteni valamit. És akárhogy is: nekik is sokat kell (kellett?) játszani ahhoz, hogy szépen menjen. „a zenét tényleg sokat kell tanulni” – így is van, sőt, ez szinte minden művészeti ággal így van – tévútnak érezném az egyes művészeti ágak közötti valamiféle rivalizálást, azok egymás fölé- vagy alárendelését. „Sokat kell tanulni a zenét? Cage? Tudtommal épp hogy alapfokú zongoraismeretekkel rendelkezik.” Cö-cö. Schönberggel is biztos csak képregényeket olvasgattak. :-)

48 Sándor cár 2003-02-14 15:53:00
Sokat kell tanulni a zenét? Cage? Tudtommal épp hogy alapfokó zongoraismeretekkel rendelkezik. Zappa pedig nem parodista volt. Ebben yeti mellé állnék.

47 gabor 2003-02-14 15:09:33
Már ne haragudj, de ezt milyen alapon jelented ki?

46 yeti 2003-02-13 18:40:34
Mert az is csak akkor humoros, ha tudod, hogy miért (szóval, ha bevágtad a nagyszótárt). A Zappa-féle humor önmagában az.

45 gabor 2003-02-13 18:09:13
Ami Zappát illeti: ne keverjük össze a kollegiális ökörködést a zenei humorral! Egy zenekar vagy kórus tagjai is teleírják a kottát marhaságokkal, a próbán és a próba szüneteiben vígan figurázzák ki az éppen játszott v. énekelt mű jellegzetes, esetleg kevésbé eltalált részleteit, sőt sokszor koncert közben is fuldokolnak a visszatartott nevetéstől egy-egy ilyen hely előadása, és a hozzá kapcsolódó poén felidézése közben. Ám ennek semmi köze a \"zenei\" humorhoz. Más: Hogyhogy senki nem említette eddig a Dorfmusikanten-Sextettet?

44 gabor 2003-02-13 17:57:55
Bocsánat, lehet, hogy \"akadémikus\" vagyok, de a zenét tényleg sokat kell tanulni. Minden más művészetnél többet. A nép a népzenét egy életen keresztül tanulja. Születésétől fogva. Ahogy a műzenész is évtizedekig tanul, hogy művésszé váljon, de a tanulással haláláig nem hagyhat fel. Egy kivétel van: az amatőr kórus, népdalkör, templomi gyülekezet vagy más műkedvelő énekes együttes, ahol viszont a karnagy végez hatványozott mennyiségű áldozatos munkát egy-egy színvonalas produkció létrehozása érdekében. A zene nem jön magától: meg kell dolgozni érte, méghozzá sokszor nagyon keményen.

43 Sándor cár 2003-02-13 17:12:58
Yeti! De te is Zappát idéztél, nem?

42 Sándor cár 2003-02-13 17:12:32
Nekem eleve nem tetszik a \"hivatalos\" kifejezés. Érdekes, hogy aművészet úgy általában már a XIX. században leszámolt az akadémizmussal. Csak a zenében tartja magát ez a hülyeség. Ez azért van, mert azt gondoljuk, hogy az tud zenélni, aki sokat tanulta. Viszont ha a világ népzenéit vesszük - a soultól a blueson át az afrikai vagy a távol-keleti zenéig -, amit magas felkészültésgű zeneértők tanulmányoznak, azt látni, hogy a népzenészek hót hülyék voltak az egészhez,mégis tudtak valamit. Miért?

41 yeti 2003-02-13 11:47:26
MB! A kacagó klarinétot már én is említettem a fórum elején, de ez mindegy. A lényeg, hogy akármit mondanak, a \"zenei humor\" hivatalosan még mindig ezen a szinten van.

40 Sándor cár 2003-02-13 10:28:05
Ez tetszik.

39 MB 2003-02-13 10:14:35
Van-e zenei humor? - (Does Humor Belong in Music?) - Amit általában az akadémikusok zenei humornak neveznek, kimerül a Till Eulenspiegel Vidám koboldjaival (emlékezzünk csak a zeneórákra, amikor azt tanították nekünk, hogy a klarinét \"kacag\"!). Szavamat adom rá, emberek - bárki más jobban meg tudná fogalmazni. Abban a percben, amikor hallunk egy hangfogós trombitát: \"tuu-du-tuu-du\", regisztrálunk valamit - valami humort. (Nincs szükség ezekre a valamikre, mivel nem adnak ösztöndíjat ilyen témák tanulmányozására.) Ugyanígy a basszusszaxofon legalsó regisztere is hordozza ezt a Humor Valamit (H. V.) - nem is beszélve az öreg haverról, a pozanról - ebben a méltóságteljes, kifejező gépezetben is ott van a beépített H. V. sugárzás. Hülyéskedünk próbákon, mert némelyik darab annyira ostoba. Összehozunk egy átiratot, és mindig adódik alkalom, hogy belopjak egyet-egyet azokból a bizonyos modulokból, és ha turnézunk, napi két órát próbálunk, az átiratok naponta változnak a napi hírek vagy a turnébusz \"népköltésének\" morzsái alapján. A turnét megelőző próbán a banda tagjai feljegyzik ezeket az \"extrákat\" a \"valódi hangjegyek\" mellé, így mire megtanulták a műsort, nemcsak az eredeti, megírt formában tudják a dalt, hanem a föléje jegyzett, rugalmas betoldásokkal együtt, és kialakul az olcsó Amerika folyton változó kollázsa. (Frank Zappa önéletrajzából)

38 yeti 2003-02-12 18:38:32
Mint ahogy tenorból hallunk sok haladó, elismert profit, de ez ugyanúgy kínos. :-)

37 karnagy 2003-02-10 08:10:48
Szeretem, ha barokk művek alt szólóit kontratenor szólaltatja meg - bár az sincs ellenemre, ha hölgyek éneklik azokat. Az egyik legéteribb lemez, amit ismerek, Pergolesi Stabat matere. A szoprán szólót fiúszoprán, az altot pedig René Jacobs énekli. Gyönyörűséges. Szerintem csak a tehetségtelen (nyivákoló) kontratenor hang nevetséges. Hallottam pl. konzervatóriumi énekvizsgán kezdő delikvenst, kínos volt.

36 yeti 2003-02-09 21:38:48
Na azért erre már rárakódik az, hogy te ezt cirkuszi zeneként ismerted meg. Mit gondol az, aki a Rigoletto-ból a herceg áriáját csak mint pizzareklámot ismeri? (Én legalább három reklámban is hallottam már.)

35 Sándor cár 2003-02-09 17:56:03
De az is igaz, hogy ha a gladiátorok tényleg arra vonultak volna be, egymás hasát fogták volna az oroszlánokkal a röhögéstől. Szerintem a mű megérdemelte a sorsát.

34 yeti 2003-02-07 12:12:54
Más: eszembe jutott egy tragikomikus eset, nevezetesen Julius Fucik egy művének sorsa. Az opusz a \"Gladiátorok bevonulása\" címet viseli. Ugye tudjátok, mi lett belőle? Ez \"A\" cirkuszi zene. Szegény szerző, biztos nem ilyesmire szánta a dolgot.

33 gabnor 2003-02-06 22:55:56
Ha nem is a legszebb (mivel mindegyik a legszebb), mindenesetre természetes emberi hang, mindamellett régi zenék hiteles előadásához nélkülözhetetlen.

32 yeti 2003-02-06 12:20:31
Érdekes, számomra a kontratenor a legszebb hangszín, de hát ízlések és pofonok, ugye... A Farinelli filmben azért trükköztek egy nagyot, mert összekeverték egy szoprán énekesnő és egy kontratenor hangját. A hölgy nevét már elfelejtettem, a kontratenor Derek Lee Ragin volt, aki SZVSZ nem a legjobb, de a kettő együtt szerintem a helyén volt.

31 sajtkukac 2003-02-06 10:41:24
A kontratenor hangzás (a mai is) már önmagában természetellenes és röhögésre ingerlő... A kasztráltakat inkább sajnálom.

30 Sándor cár 2003-02-05 14:30:17
Elég megnézni a Farinelliről szóló filmet.

29 Búbánat 2003-02-05 08:50:10
Mi a véleményetek a kasztráltakról? Mindenki tudja, hogy még a XIX. sz. elején is írtak zeneszerzők kifejezetten kasztráltak tenor hangjára. Ez bármennyire is humoros, de számomra kétségbeejtő. Hanglemezgyárak kiadtak ilyen régi felvételeket, amelyeken kasztrált tenorok kiénekelnek fantasztikus, már nem is emberi hangokat. Nekem ez nagyon barbár, rusztikus, idegen, és akármilyen magas technikát is feltételez az előadónál, akkor sem szimpatikus. Nem szeretem. Humoros, de egyben tragikus.

28 gabor 2003-02-04 22:51:29
Gondoljunk csak Ottavióra...

27 yeti 2003-02-04 13:27:14
A Pavarottival foglalkozó fórumba írtam be (és most ide is), hogy a tenor, mint hang abszolút ide tartozik. Engem legalábbis megnevettet. Groteszk és nevetséges, mert szép és nemes akar lenni, de hát már hangzásra eleve nem olyan. Alant Mozart volt többször említve. Na, nála még a helyén van a szólam, aztán később akartak belőle többet kihozni, mint amire alkalmas.

26 Búbánat 2003-01-31 08:45:02
Valóban, ez is előfordulhat. Talán meg azért is, mert már sok mindent tudunk arról a zenei részletről, mielőtt még egyáltalán felcsendült volna. Már ismerjük a zenei poénokat, már előre tudjuk, hogy éppen mi fog következni, felhangzani. (Hiába, aki sokat jár koncertre, operába, és otthon is ilyeneket hallgat sűrűn, az már előnyben van azokkal szemben, akik csak most ismerkednek a zenével.) Továbbá, esetleg már korábban ki-ki hozzá (el) olvasta a kapcsolódó „irodalmat”. Ismerjük az esetleges szövegkörnyezetet, a mondanivalót, azt, hogy mit akart kifejezni a szerző. Tehát felkészülten várjuk és hallgatjuk, és már előre tudjuk, hogy amint bekövetkezik, mire is fordítunk fokozott figyelmet, és már kacagunk is, kuncogunk is. Őszintén, szívből, ahogy a szituáció diktálja. Persze, van, amikor kicsit visszafogottan, mert olykor mégiscsak illedelmesek vagyunk, tudjuk, hogy nyilvános helyen mi illik, s mi nem. Otthon, a lemezjátszó vagy rádió előtt viszont elereszthetjük magunkat kedvünkre. Mindehhez hozzáteszem, egyáltalán nem biztos, hogy a szerző szerint elképzelt, humorosnak szánt hangszeres vagy vokális zenei részletek már az első bemutatókon elérték hatásukat. Tudjuk, hogy a korabeli közönség nem mindent értett meg első hallásra. Még ma is sok mindent el kell magyarázni, valamire szájbarágósan fel kell hívni a figyelmet. Tanulni nem szégyen, a jó pap is holtig tanul…A humort is lehet, sőt, kell tanulni!

25 gabor 2003-01-30 23:38:31
Azért, mert b?g is közben.

24 tózse 2003-01-30 16:14:21
El bizony.Például példát rengeteget hoztunk a zenei humorra, de még senki nem árulta el, MI IS a zenei humor? Illetve mintha te, Yeti, írtad volna, hogy amikor a klarinét kacag. Pl. Papageno belépő áriájában vagy Papageno és Papagena kettősében nem kacag, azt az embermégis röhög már azelőtt, hogy a szöveg elhangzana. Mér?

23 yeti 2003-01-30 14:19:10
Na, jól elkanyarodtunk.

22 tózse 2003-01-21 16:00:20
Búbánattal én is egyet bírok érteni. Ez az egész olyan, mint amikor azzal jönnek, hogy Goethe vagy Schiller, mintha bármelyikük is valamiféle mérce lenne. Miért? Bár én továbbra is nagyon kedvelem Mozartot, Bachot és Handelt. Sőt! Egyszer poénból vettem egy lemezt, rajta Haydn négy kürtversenye. Ilyen happy zenét ritkán hallani.

21 gabor 2003-01-21 14:44:26
Úgy gondolom, tabukat az döntöget, aki Händelt, Haydnt, Beethovent, Lisztet, Wagnert, Verdit nem veszi egy kalap alá Bach-hal és Mozarttal. Egyébként valóban elragadtattam magam. Ez tényleg gusztus dolga. Ösztönösen mindig is a \"régebbi\" (1800 el?tti) zenéket szerettem jobban. Wagner egész életm?ve nem tud úgy leny?gözni, mint egy Palestrina-motetta. Természetesen a romantikában és a XX. században is megtalálom a nekem való m?veket, és Bachot és Mozartot sem tisztelem istenségekként. Azt is tudom, hogy m?vészetük nem létezne az ?ket térben és id?ben körülveve? kisebb-nagyobb más mesterek nélkül. Mindazonáltal engedtessék meg, hogy mások számára azokat a zenéket és szerz?ket ajánljam tiszta szívvel hallgatásra és tanulmányozásra, amelyekt?l és akikt?l magam is a legtöbbet, és csak a legjobbat kaptam: emberi értékben, mersterségbeli tudásban, m?vészi szépségben. Ajánlatom szubjektív ítéleten alapuló voltát elismerem, de létjogosultságát elvitathatatlannak tartom.

20 Búbánat 2003-01-21 11:48:30
Nem szorosan e fórumba tartozik,de ha már előttem mások is félre írtak, akkor hadd folytassam ugyanitt. Lehet, hogy szentségtörő vagyok, én mégis azt mondom, hogy ízlések és pofonok továbbra is különböznek egymástól. Ezen az sem változtat, ha az ún. hazai és nemzetközi szaktekintélyek, vagy a laikus és nem laikus, csupán a zenét szeretők, esetleg azt művelők és oktatók népes hada, mintegy összebeszélve, ódákat zengedeznek immár évtizedek óta, hogy teszem azt Bach vagy Mozart a zene csúcsa; annál nincs tökéletesebb, esetleg Wagner, akiről meg tudjuk, hogy ki megátalkodott módon ki nem állhatta a zsidókat, s a saját fajának a mindenségét hirdette. Én nagyképűen, itt a nyilvánosság előtt, ki merem jelenteni, hogy a három nevezett urat nem fogadom el a trónon. De azért a zenéjükből válogatva, sok mindent szeretek. De nem esek hasra tőlük. Lehet, sőt, biztos, hogy egyedül maradok ezzel a véleményemmel, de azt mondom, hogy nem szabad méricskélni a komponistákat. Mennyiségben meg pláne nem. Én azt mondom, hogy a barokk zene egyik csúcsa Bach, a másik Handel, a XVIII. század végi zene egyik csúcsa Mozart, a másik Haydn. A XIX. sz. egészének az opera műfajban a legnagyobb egyéniségei Verdi és Wagner, más műfajokban pedig koronként Beethoven, Schubert, Liszt. És itt megállnék. Ennyi. Ezeken kívül rengeteg nagy komponista született, de akiket nevén neveztem, számomra ezek a mérföldkövek. Ezért mondom azt, mint az elején már leszögeztem, hogy teljesen szubjektív, hogy ki kit tart mérföldkőnek és miért. Azt meg egyenesen nevetségesnek tartom, hogy megpróbáljuk meghúzni a vonalat, hogy ki az abszolút tökély, nála nagyobb nincs, és áhítattal beszélünk róla, mint valami szentségről, és kinyilatkoztatjuk, hogy ő az egyetemes géniusz. És így kell feltenni a korongra a lemezt, vagy beülni egy koncertre, hogy elájuljunk a nagyság varázsa előtt. Tudom, hogy tabukat döntögetek, ennek ellenére nem álltam meg, hogy az előbbieknek hangot ne adjak. Ezekután nyugodt szívvel várom a ledorongolásokat, kioktatásokat, elmegyógyászati kezelések kilátásba helyezését stb. Az én lelkiismeretem tiszta. Csak azt hallgatom továbbra is, ami nekem tetszik, ami a saját értékítéletem szerint odacövekel a székemhez. És nem érdekelnek a mítosz teóriák.Tőlem akárhány tankönyvre, szakkönyvre, és nagy tiszteletű professzorra is hivatkozhatnak, nem hatódom meg tőlük. Ezt joggal merem állítani, mivel a komoly zene varázsában élek évtizedek óta, magam is művelem bizonyos fokon, és szerénytelenül mondhatom, hogy jól ismerem a zeneirodalmat, a komponistákat, műveiket, a zenestílusokat, a zenetörténetet, zenelméletet. Magam is sokat járok koncertekre, operába, olvasom a szakirodalmat, és bizony olykor nagyon elcsodálkozom, és istenien szórakozom a sok bölcsességen. Különösen a koncertek szünetében, amikor el-elcsípek a közönség köréből néhány ahhokat és óhhokat...S az arcukon a megdicsőülés szellemének tükröződését. Ilyenkor szeretnék világgá bújdosni, és mint egy remete, valahol egy barlang mélyén meghúzni magam....

19 tózse 2003-01-20 15:27:59
Amit yeti mond, abban nekem is volt már részem. Kedves gabor! Köszönöm az ajánlott szakirodalmat, pótolom a hiányosságokat. Bachról és Mozartról: Én sokáig azért nem tudtam hallgatni Bachot, mert amíg Mozartban éreztem súlyokat, földet és eget, addig Bachban csak eget. Azt gondoltam, ez annyira éteri zene, hogy nem is embernek való. Nem is olyan régen a II. Brandenburgi verseny megváltoztatta ezt az elképzelésemet. Nem tudom még, mit hallottam meg benne, de azóta is sűrűn forog a CD otthon. Szóval én Mozarttól jutottam el Bachig. Bocs az OFF-ért!

18 yeti 2003-01-20 14:39:09
A Geographical fugue-hoz volt szerencsém egy kórusban. Ugyanitt fordult elő az az eset, amikor nem maga a mű humoros, hanem a helyzet. Valami \"tréfás diákosat\" énekeltünk, ami önmagában általában annyira szokott tréfás lenni, mint a vesegörcs, azonban a szöveg olyasmiről szólt, hogy milyen jó bevedelni egy hordó bort, és ágyba bújni egy lányal, stb, ahogy az ezekben a dalokban lenni szokott - és ezeket az élvezeteket lelkesen dicsőítette a teljes alt és szoprán szekció...

17 gabor 2003-01-17 21:57:42
Mozartizmusodat messzemenőkig helyeslem, bár számomra Bach az egyetemes zenetörténet utolérhetetlen mestere. Mozart művészete iránti feltétlen szeretetem és tiszteletem is részint ebből táplálkozik. Ami a humort illeti, komolyan ajánlom a Kávékantátát és a fuvolaszonátákat beható tanulmányozásra.

16 tózse 2003-01-17 14:42:33
Igen, ha lehet ilyet mondani, Mozartista vagyok. Tényleg: csak én nem vettem észre, avagy Bachnak valóban ni ncs humora? Különben nem akarok én senkit meggyőzni.

15 gabor 2003-01-17 14:24:31
Kedves \"tózse\"! Amint látom, egyetértünk abban, hogy a zenei humor alfája és ómegája a Mozart-opera. Beethovent pedig ne bántsd, mert bizonyos szempontból igazad van ugyan, de feleslegesen teszed magad népszerűtlenné véleményed hangoztatásával. Akik őt \"nagy\" zeneszerzőnek tartják, soha nem lesznek hajlandók ezt az álláspontjukat megváltoztatni, de legalábbis árnyalni (az ellentáborról, melyhez sokáig én is tartoztam, ugyanez mondható el). Egyébiránt bizonyos művei valóban a nyílt, gyilkos önirónia iskolapéldái. Ki tudna Beethoven-paródiát írni? Hiszen művei önmaguk paródiái. Beethovenben épp azt becsülöm nagyra, hogy mennyire tisztában volt saját korlátaival, és micsoda erőfeszítéseket tett leküzdésük érdekében. Különös nagyságra mutat pl. a Pastorale-szimfónia első tétele, mely tisztán és világosan ezt az igyekezetet figurázza ki. A tétel számomra önmaga (és szerzője) tökéletes paródiája. Így kiegészítve megállapításodat, azzal egyetértek; emiatt valóban érdemes Beethovenről is szót ejteni ebben a rovatban.

14 karnagy 2003-01-17 09:58:10
Toch: Geographical fugue (beszélőkórus, tökéletes fúga, benn földrajzi nevek irgalmatlan nehezen kimondható sorozata)

13 Benno 2003-01-16 22:57:56
lasd Wagner-topikbeli hozzászólásomat, oda ment véletlenül az ide való beírás :)

12 tózse 2003-01-15 17:09:56
Akkor megnyugodtam: rossz ízléssel könnyebb élni, mint gonoszan. Hogy én mennyit hibázok gépelés közben!





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.